Pécsi ókeresztény sírkamrák

Pécs város római kori elődje, Sopianae késő római ókeresztény temetője 2000-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára. A feltárt leletegyüttes építészetében és falfestészetében rendkívül sokoldalúan és összetetten szemlélteti a Római Birodalom északi és nyugati provinciáinak korakeresztény temetkezési építészetét és művészetét.
A Magyarország déli részén, a Mecsek-hegység lábánál fekvő Pécs éghajlata, növényzete, zegzugos utcácskái valósággal mediterrán hangulatot árasztanak. Gazdag művészeti életével, színházával, múzeumaival, fesztiváljaival nemcsak a környék, de az ország egyik jelentős kulturális központja is. 
A várost Kr. u. II. század elején a rómaiak alapították. A IV. században Sopianae virágzó tartományi székhely és a korakereszténység egyik jelentős központja volt. Szent István, az első magyar király 1009-ben püspökséget alapított itt, 1367-ben pedig a városban kezdte meg működését Magyarország első egyeteme. A 150 éves török hódoltság építészeti emlékei, a dzsámik, a török fürdő és Idrisz baba türbéje ma is láthatók.
 
A pécsi ókeresztény temető
 

A magyarországi világörökségi helyszínek közül a pécsi ókeresztény temető az egyetlen, amely kultúrtörténeti kategóriában nyert felvételt az UNESCO világörökségi listájára. 

A több ezer sír, számos sírkamra, sírkápolna, valamint nagyobb temetői épületek (mauzóleum, Cella Trichora és Cella Septichora) nagyszámú keresztény közösségre, vallási központra utalnak.

2004-ben a „Pécs világöröksége, turisztikai vonzerő fejlesztése" című pályázat célul tűzte ki egyrészt a már meglévő emlékek bemutatási színvonalának emelését, másrészt bővíteni kívánta a műemléki látnivalók körét. A projektben központi szerepet kapott az ókeresztény temető eddig ismert legnagyobb épületének, a Cella Septichorának (hétkaréjos sírépítmény) feltárása és műemléki bemutatása. A Dóm tér alatti már ismert és bemutatott ókeresztény emlékeket az újonnan feltártakkal egyetlen komplexummá fogták össze, és körüljárhatóvá tették. Az eredmény a Cella Septichora Látogatóközpont lett.

Az ókeresztény temető emlékeinek érthetőbb interpretációját célzó, 2013-2015 között zajló "Értékes Pécs" projekt eredményeként pedig a Cella Septichora Látogatóközpont a mai kor igényeinek megfelelő infokommunikációs eszközparkkal bővült, a régészek és informatikus szakértők együttműködésének eredményeként 3D animációk, filmek, makettek teszik könnyebben értelmezhetővé az ókeresztény temető emlékeit.

Az 1600 éves festett sírkamrák

Az egykori Római Birodalom északi és nyugati római provinciáinak késő római temetőiben általában nem volt jelentősebb mennyiségű kőből épített temetkezőhely. Sopianae ókeresztény temetőjének a sajátossága, hogy itt nagyszámú ilyen építmény koncentrálódott. Ezek kisméretű, családi sírkamrák és nagyobb közösségi sírboltok, temetői építmények. Ezeknek egy része festett, belső terük bibliai jelenetekkel és ókeresztény szimbólumokkal díszített, ami tovább növeli az emlék együttes egyediségét, egyetemes kulturális értékét.

A sírkamra többnyire a tehetős családok temetkezőhelye volt. A kétrészes építmény földalatti része a kripta, a tulajdonképpeni sírkamra, ahova az elhunytakat helyezték téglasírokba, vagy ritkábban szarkofágokba. Efölé emlékkápolnát (memoria, mausoleum) emeltek. A kétszintes építmények kettős feladatot láttak el: egyszerre szolgáltak temetkezési helyként és szertartások céljára.

Péter-Pál sírkamra

A Péter-Pál sírkamra 1782-ben került elő, miközben a Káptalani Levéltár épületének az alapjait építették. A sírkamra északi falán Péter és Pál apostolok ábrázolása látható, akik magasztaló testtartásban mutatnak a krisztogramra. A krisztogram Krisztust jelképező szimbólum, a görög X (khi) és P (rho) betűk, Krisztus görög nevének (KhRisztosz) az első két betűje; ezért nevezzük Krisztus monogramnak. A Péter-Pál sírkamra mennyezetén látható a 4. századi ókeresztény falfestészet nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő példája. A paradicsomot jelképező mennyezeten gazdag növényi (szőlő) és állati (páva) ornamentika között, medalionokba foglalt portrékon négy fiatal arcképei szerepelnek, akiknek kiléte bizonytalan.

Korsós sírkamra

A Korsós sírkamrát is a 18. században, a kiterjedt pécsi pincerendszer kialakításakor fedezték fel. Teljes feltárását és rekonstrukcióját Fülep Ferenc végezte el 1964-ben. Nevét a sírkamra északi falában lévő fülkében látható korsó és pohár ábrázolásáról kapta. A falakon festett növényi és geometrikus díszítés látható. A rácsmotívum valószínűleg a Paradicsomkertre utal.

E két sírkamrával együtt hat kétszintes sírkamra (III. IV. XIX. XX. számú sírkamrák), és két nagyobb egyterű épület (Cella Septichora és az V. számú sírkamra) tekinthető meg a Látogatóközpont területén.

Az ókori Sopianae

A középkori és a modern város teljes egészében lefedi római kori elődjét, ezért a régészeti kutatás nehezen tudott megfelelő forrásanyaghoz jutni. Sokáig csak a késő római temetkezések szolgáltattak egyértelmű bizonyítékot az egykori városra. A 20. század elejétől meginduló ásatásoknak, valamint az utóbbi évtizedek építési beruházásaihoz kapcsolódó feltárásoknak köszönhetően rajzolódtak ki Sopianae városának egykori körvonalai.

A római kori település a mai belváros területén feküdt, legkésőbb a 4. század elején központi részét, kb. 400 x400 m nagyságú területet, városfallal vettek körbe. A késő római időszakból három különálló, a város körül elterülő temető ismert: a római kori várostól délkeletre, az Árkád Üzletház helyén; keletre a Kossuth tér területén és a településtől északra, a Szent István téren és környékén. Utóbbi a város nagy temetője, itt található a világörökségi helyszín is.

Kapcsolat: Cella Septichora Látogatóközpont

Az Ókeresztény Mauzóleum
 

1975-ben, mikor az addig itt lépcsőzetesen folyó vízesés javítási munkálatai folytak, bukkantak rá az Ókeresztény Mauzóleumnak nevezett épületre.

Ez a temetői kápolna egyike Sopianae nagyobb épületeinek. Kétszintes volt; a felszíni kápolna cella memoriaeként szolgált, míg a kriptában temetkeztek. A sírkamra eredetileg egy festett helyiségből állt, amelynek déli oldalán állt a hatalmas, gyönyörűen faragott szarkofág. Később a sírkamrát nyugati irányban megnagyobbították és két újabb szarkofágot helyeztek el benne.

A sírkamra festményei részben felületkitöltő díszítések, részben pedig figurális ábrázolások. A megmaradt freskósorozat alapvetően két részből áll; az északi falon Ádám és Éva bűnbeesése, Dániel próféta az oroszlánok vermében, végül az életfa motívuma látható. A keleti fal tengelyében, a mennyezet alatt Krisztus szimbólumát, a krisztogramot látjuk. Az alatta lévő fülkében búzakalász ábrázolással és pálmaággal övezett trónuson ülő, vörös ruhás alak torzója szerepel.

Kapcsolat: Ókeresztény Mauzóleum