A Balaton turizmusának alakulása a statisztikák tükrében
Szerzők: Mester Tünde - Polgár Judit - Kiss Kornélia

Jelen tanulmány célja a Balaton turizmusának statisztikák alapján történő vizsgálata. Az elemzés a Központi Statisztikai Hivatal kereskedelmi és magánszálláshelyek forgalmára vonatkozó adataira épül. A Balaton mint turisztikai régió 1998 óta létezik, ennek megfelelően a régió beutazó és belföldi turizmusában bekövetkezett változások az 1998 és 2005. év vonatkozásában kerülnek bemutatásra. A régió turizmusának hosszabb távú vizsgálata érdekében, a statisztikai adatgyűjtés módszertani változásait kiküszöbölve, a balatoni turizmus legfontosabb mutatóit az 1990 és 2004 közötti időszakra a Balaton-part vonatkozásában vizsgáljuk.
Összefoglalóan elmondható, hogy az elmúlt évtizedben a Balaton régió kereskedelmi és magánszálláshelyeinek vendégforgalmában is számos változás következett be. A régió turisztikai adottságaiból - vízparti turizmus - adódóan a vendégforgalom erőteljes, de csökkenő szezonalitást mutat. Szemben a külföldi vendégforgalom visszaesésével, a régió a belföldi vendégek körében egyre népszerűbb, nem csupán a hosszabb tartózkodással járó vízparti utazások, de a rövidebb, hosszú hétvégi utazások esetében is.

Bevezetés
A magyarországi turisztikai régiókat az 1998/28. (V. 13.) IKIM rendelet hozta létre azzal a céllal, hogy a turizmussal kapcsolatos regionális, területi feladatokat a turisztikai régiók keretében lássák el. Az egyes régiók területét a rendelet mellékletében határozták meg (1. ábra). A tanulmány első felében a 156 településből álló Balaton turisztikai régió legfontosabb statisztikai mutatóit vizsgáljuk 1998-2005 között, azaz a turisztikai régiók létrehozásától napjainkig.
Ezek az adatok azonban nem teszik lehetővé a hosszú távú elemzéseket. Ezt a problémát kiküszöbölendő létrehoztunk egy olyan adatsort, amely alkalmas a hosszabb távon jelentkező tendenciák érzékeltetésére. Az adatsor a Balaton-part településeinek adatait tartalmazza, amely a különböző Balaton-definíciók legkisebb közös "magját" jelenti. Figyelembe kell venni, hogy a Balaton-parthoz mint területi egységhez és statisztikai fogalomhoz tartozó települések köre változott a vizsgált tizenöt év során. Az adatgyűjtés módszertani hatásait kivédendő azt a megoldást választottuk, hogy az 1990-ben alkalmazott Balaton-part definíció szerinti2 településeket vontuk be a megfigyelési körbe, azaz a 2001 és 2004 között publikált, Balaton-partra vonatkozó adatokból kivontuk az újonnan bekerült településekre vonatkozó adatokat.

1. A Balaton turizmusának alakulása 1998-2005 között

1.1. A Kereskedelmi szálláshelyek forgalmának alakulása

1.1.1. Balaton


A Balaton turisztikai régióba látogató vendégek közel háromnegyede választotta a kereskedelmi szálláshelyeket a vizsgált időszak során. A régió kereskedelmi szálláshelyein megszálló vendégek száma az 1998. évi 918 ezerről 2005-re 1 099 ezerre nőtt, amely +20%-os változást jelent. Az 1998-2000 közötti gyorsuló ütemű növekedés 2001-ben megtorpant, majd 2003-2004-ben a vendégek száma rendre 3%-kal csökkent, ezt azonban a 2005. évi 7%-os bővülés kompenzálta. A szállodákban regisztrált vendégszám ennél magasabb mértékben (+31%) növekedett a Balaton turisztikai régióban, ennek következtében a szállodák részesedése a vendégforgalomból az 1998. évi 65,3%-ról 2005-re 71,3%-ra nőtt.
Az egyre rövidebb utazások iránti kereslet növekedésének nemzetközi trendje, amely fokozottan jelentkezik a vízparti desztinációk körében, megmutatkozik a Balaton turisztikai régióban is, ahol a turizmus alapját a vízparti családi üdülések jelentik. A régió kereskedelmi szálláshelyein mért átlagos tartózkodási idő az 1998. évi 5,1 éjszakával szemben 2005-ben 4,0 éjszaka volt. A szállodákat mindvégig alacsonyabb tartózkodási idő jellemezte, ám a változás mértéke is kisebb volt: az 1998. évi 4,6 éjszakáról 3,7 éjszakára csökkent a balatoni szállodákban mért átlagos tartózkodási idő.
Ennek eredményeként a régióban regisztrált vendégéjszakák száma 6%-os csökkenést mutatott 1998 és 2005 között: a balatoni vendégek 4 638 ezerrel szemben 4 355 ezer vendégéjszakát töltöttek el a kereskedelmi szálláshelyeken. A szállodák részesedése a vendégéjszakákból 59,1% (2 739 ezer vendégéjszaka) volt 1998-ban, amely 7,1 százalékponttal növekedett 2005-re, elérve a 66,2%-ot (2 884 ezer vendégéjszaka).
A régió turizmusának további fontos sajátossága (a kínálat jellegéből adódóan) a nagyon erős szezonalitás, amely csak kismértékben enyhült az elmúlt 8 év során. 1998-ban a nyári hónapokban - június-augusztus közötti időszak - realizálódott a vendégéjszakák 65,1%-a, 2005-ben pedig 60,4%-a.
Ha a statisztikai adatokat küldő piacok szerint vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy a forgalom jelentős mértékű átstrukturálódása következett be 1998 és 2005 között. A kereskedelmi szálláshelyek külföldi vendégeinek száma átmeneti növekedés után 2002-ben csökkenni kezdett, miközben a belföldi vendégek száma a 2001. év kivételével folyamatosan növekedett. Ennek következtében a belföldi vendégek aránya az 1998. évi 44,5%-kal szemben 2005-ben 62,4% volt, 2002-ben a belföldi és külföldi vendégek száma megegyezett a Balaton turisztikai régióban.
A belföldi vendégek átlagos tartózkodási ideje 1998-ban 3,4 éjszaka volt a régióban, szemben a külföldi vendégek 6,4 éjszakás átlagos tartózkodási idejével. 2005-re mindkét csoport esetében csökkent az átlagos tartózkodási idő: a belföldiek körében 2,9 éjszakára, a külföldiek körében 5,7 éjszakára.
Ennek eredményeként 1998 és 2005 között a belföldi vendégéjszakák száma 1 398 ezerről 2 004 ezerre nőtt (+43%), a külföldi vendégéjszakák száma pedig 3 240 ezerről 2 351 ezerre csökkent (-27%), amelynek következtében 2005-re a belföldi vendégéjszakák aránya az 1998. évi 30,2%-ról 46,0%-ra nőtt.
Ezt a folyamatot a legfontosabb küldő piacoknak a vendégéjszakák száma alapján felállított sorrendje is tükrözi. 1998-ban a Balaton turisztikai régió legfontosabb küldő piaca Németország volt, a vendégéjszakák 48,9%-át adták a német vendégek. A belföldiek a második helyet foglalták el (30,2%), a harmadik helyen Ausztria (5,2%), a negyediken Hollandia (4,7%), az ötödiken pedig Dánia (1,8%) szerepelt. Ezt követően Németország piaci részesedése folyamatosan csökkent, ezzel párhuzamosan Magyarországé növekedett és 2003-ra a belföldi turisták váltak a régió legjelentősebb csoportjává: részesedésük (38,9%) kismértékben meghaladta a németekét (38,8%). 2005-ben a balatoni belföldi vendégéjszakák a teljes forgalom 46,0%-át tették ki, a német vendégek pedig a vendégéjszakák 31,9%-át adták. A további országok sorrendjében is változás következett be: 2003-ban Dánia megelőzte Hollandiát.

1.1.2. A Balaton helye az ország turizmusában

A kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált vendégek számát tekintve a Balaton turisztikai régió részesedése az 1998. évi 16,9%-ról 15,8%-ra csökkent, amely a más régiókban tapasztalt, a Balatonénál dinamikusabb teljesítménynövekedésének köszönhető. A Balaton turisztikai régióban regisztrált átlagos tartózkodási idő 22%-os csökkenése meghaladja az országos átlagot (-10%), azonban 4,0 éjszakával 2005-ben is csaknem másfélszerese az országos átlagnak (1. táblázat). 2005-ben mind a vendégek, mind a vendégéjszakák számát tekintve a Balaton régió a második legnépszerűbb magyarországi régió volt.
A Balaton turisztikai régió részesedése a vendégéjszakák számából 18%-kal csökkent 1998 és 2005 között: 1998-ban 27,4% volt, 2005-ben pedig már csak 22,5%, azaz még így is az ország vendégéjszaka forgalmának közel negyedét teszi ki.
1998-ban a régió szezonalitása ugyanolyan erős volt, mint az ország egészében tapasztalt: a három nyári hónap részesedése a vendégéjszakákból egyaránt 65,1%-ot tett ki. 2005-re a Balaton turisztikai régióban a nyári hónapok részesedése 60,4%-ra, míg az országos átlag 41,9%-ra csökkent, azaz a Balatonnál az országos átlagtól jócskán elmaradó mértékben, de sikerült enyhíteni a turizmus szezonalitását.3 Az erőteljes szezonalitás mind a beutazó, mind a belföldi vendégforgalomban megfigyelhető. Az eredmények értékelésekor azonban figyelembe kell vennünk, hogy a vízparti családi üdülések magas arányának köszönhetően számottevő mértékben mindaddig nem fog csökkenni a szezonalitás, amíg termékfejlesztéssel és pozícionálással nem sikerül új vendégkört megnyerni a Balatonnak.

1.2. A Magánszálláshelyek forgalmának alakulása

1.2.1. Balaton


1999 és 2004 között4 a Balaton turisztikai régió vendégeinek egynegyede választotta a magánszálláshelyeket. A régió magánszálláshelyi vendégeinek száma kisebb-nagyobb mértékben ingadozott, de nem változott számottevő mértékben, a Központi Statisztikai Hivatal mindössze 5%-os csökkenést regisztrált. Ennek hátterében fontos kiemelni, hogy a belföldi vendégek száma 46%-kal bővült, a külföldieké pedig 19%-kal csökkent 1998 és 2004 között, vagyis a belföldi és a külföldi vendégek arányában jelentős átstrukturálódás következett be. 1999-ben a vendégek 22,1%-a volt magyar, 2004-ben azonban már 33,8%-uk érkezett belföldről; a belföldi vendégkör térnyerése ugyanakkor elmarad a kereskedelmi szálláshelyeken tapasztalttól.
A balatoni magánszálláshelyeken megszálló vendégek átlagos tartózkodási ideje erőteljesen, a kereskedelmi szálláshelyekét meghaladó mértékben rövidült 1999 és 2004 között, azaz itt is tapasztalhatóvá vált az a nemzetközi trend, miszerint a turisták az egyre rövidebb utazásokat részesítik előnyben. A vizsgált időszak elején 6,8, a végén 4,8 vendégéjszaka volt az átlagos tartózkodási idő. A belföldi vendégekre vonatkozó mutató az átlagosnál nagyobb mértékben csökkent, így 7,1 éjszaka helyett már csak 3,8 éjszaka volt 2004-ben. A külföldi vendégek az 1999. évi 6,8 éjszaka helyett 5,2 éjszakát töltöttek el a balatoni magánszálláshelyeken. Ezzel 2004-re a magánszálláshelyeken mért átlagos tartózkodási idő erősen megközelítette a kereskedelmi szálláshelyeken mért adatot, csupán 0,5 vendégéjszakával haladta meg azt (2. ábra).
Az átlagos tartózkodási idő rövidebbé válása és a hosszabb tartózkodási idővel jellemezhető külföldi vendégek arányának csökkenése következtében a Balaton turisztikai régióban regisztrált vendégéjszakák számának (-34%) csökkenési üteme meghaladta a vendégek számának csökkenési ütemét. A belföldi vendégéjszakák száma -21%-os változással 412 ezerre esett vissza, a külföldi vendégéjszakák -38%-os csökkenéssel 1 097 ezret tettek ki 2004-ben. Ezzel a magánszálláshelyeken eltöltött belföldi vendégéjszakák aránya 27,3%-ra nőtt 2004-re.
1.2.2. A Balaton helye az ország turizmusában
A Balaton turisztikai régió részesedése a magánszálláshelyek vendégforgalmából a vendégek számát alapul véve 52,4% volt a vizsgált időszak elején, a végére 46,7%-ra csökkent, amely a régió forgalmának visszaesése mellett a többi régióban bekövetkezett forgalombővülésnek köszönhető. A balatoni magánszálláshelyeken megszálló turisták átlagos tartózkodási ideje 1999 és 2004 között rendre meghaladta az országos átlagot (1999: 6,3 éjszaka, 2004: 4,5 éjszaka), azonban a két adatsor közötti távolság egyre csökken. Ennek következtében a régió vendégéjszakák alapján mért részesedése a vendégforgalom alapján vizsgált részesedésnél nagyobb mértékben, 56,7%-ról 48,8%-ra változott.

1.3. A kereskedelmi és magánszálláshelyek kapacitásának alakulása

1.3.1. Balaton


A régió kereskedelmi férőhelyeinek kapacitása az 1998. évi 86,7 ezerről 2005-re 18%-kal 102 ezerre bővült. 2003-ban (-2%) és 2004-ben (-4%) némi visszaesés volt tapasztalható, ettől eltekintve a növekedés folyamatos volt.
A kereskedelmi szálláshelyeken belül a szállodák részesedése kis mértékben, 34,9%-ról 34,7%-ra csökkent 2005-re, miközben a balatoni szállodák férőhely kapacitása 17%-kal 35,3 ezerre növekedett. A szállodák között a négycsillagos házak férőhelyeinek száma több mint háromszorosára bővült, részesedésük az 1998-as 8,6%-ról 24,4%-ra növekedett. A háromcsillagos szállodák esetében a férőhely kapacitás 40%-kal közel 17 ezerre bővült, részesedésük a szállodákon belül 39,7%-ról 47,6%-ra nőtt. Az egy- és kétcsillagos házak férőhelyeinek száma a vizsgált időszakban csökkent. A gyógyszállodák kapacitása 1999 és 2005 között a hétszeresére növekedett, míg a wellness szállodák férőhely kapacitása egy év alatt közel a duplájára nőtt (+77%)5.
Az egyéb kereskedelmi szálláshelyek közül a panziók (+53%) és az üdülőházak (+39%) kapacitása bővült, a turistaszállók (-53%) és a nagy részesedéssel rendelkező kempingek (-17%) férőhelyeinek száma csökkent. A kempingek esetében az SCD-csoport által tervezett beruházások a férőhelyek számának bővülését és a szolgáltatások minőségének növekedését, vagyis a kínálat átalakításával közvetve a forgalom növekedését eredményezheti a jövőben.
A Balaton turisztikai régió magánszálláshelyeinek férőhely kapacitása lassuló ütemben bővült 1999 és 2002 között, majd csökkent. 2005-re összességében az 1999-es 144,7 ezerről 9,6%-kal 158,5 ezerre növekedett.

1.3.2. A Balaton helye az ország turizmusában

A Balaton kereskedelmi szálláshelyeinek részesedése az ország férőhely kapacitásából a férőhelyek számának számottevő bővülése következtében 30,2%-ról 37,1%-ra nőtt, a többi régióban 1998 és 2003 között megvalósult fejlesztések ellenére is. A balatoni egycsillagos szállodák részesedése bővült a legnagyobb mértékben (18,6%-ról 35,5%-ra), azaz a kapacitás- csökkenés mértéke (-11%) jóval elmaradt az országos átlagtól (-54%). Ezen kívül a balatoni négycsillagos szállodák (17,9%-ról 28,9%-ra) és panziók (11,1%-ról 15,3%-ra) részesedése növekedett a vizsgált időszakban.
1999-ben a Balaton turisztikai régió magánszálláshelyeinek férőhely kapacitása az ország teljes magánszálláshelyi férőhely kapacitásának 72%-át tette ki. A régió részesedése folyamatosan csökkent, 2003-ban 68%-ot ért el, 2004-re már csak 66%-ot. A csökkenés két tényezőnek volt köszönhető: a Balaton magánszálláshelyi kapacitás szűkült, miközben gyakorlatilag az összes többi régió magánszálláshelyinek kapacitása bővült.

2. A Balaton legfontosabb turizmus statisztikai mutatóinak alakulása 1990-2004 között

A hosszabb távon jelentkező tendenciák érzékeltetésére az egyes Balaton-definíciók legszűkebb közös magját képező Balaton-part adatsorának vizsgálatát választottuk. Mivel azonban ez a kategória is változott 1990 és 2004 között, az elemzés során ennek hatásait úgy küszöböltük ki, hogy az 1990-ben alkalmazott definíció szerint ide tartozó településeket vettük figyelembe. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a 2001 és 2004 között publikált, Balaton-partra vonatkozó adatokból kivontuk az újonnan bekerült tíz településre, nevezetesen az Alsópáhokra, Balatonőszödre, Balatonszabadira, Cserszegtomajra, Felsőörsre, Felsőpáhokra, Hévízre, Kőröshegyre, Lovasra és Rezire vonatkozó adatokat. A továbbiakban Balaton-part alatt ezt az általunk mesterségesen létrehozott, az egyes Balaton-definíciók legszűkebb, közös magját jelentő településhalmazt értjük.

2.1. A balaton-parti kereskedelmi szálláshelyek forgalmának alakulása

A 2. táblázat adatai alapján a Balaton-parti kereskedelmi szálláshelyen megszállók aránya valamelyest csökkent a vizsgált időszak során (79,9%-ról 72%-ra). A változás mögött az áll, hogy manapság a belföldi vendégek jóval nagyobb arányban (81,8%, 9,4 százalékpontos növekedés) választják a kereskedelmi szálláshelyeket, mint tizenöt évvel korábban, míg a külföldi vendégek 20 százalékponttal kisebb arányban teszik ezt (61,6%). A szállodában megszállók aránya 31,7%-ról 41,8%-ra növekedett 1990 és 2004 között - a belföldi vendégek számottevően nagyobb arányban választják ezt a szállástípust, mint tizenöt évvel korábban.
A Balaton-parti kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma 1990 és 2004 között jelentősen átalakult. A szállodák vendégforgalma 84%-kal, a kereskedelmi szálláshelyeké 26%-kal bővült a vizsgált 15 év során. 1990 és 1992 között 13-14%-kal csökkent a Balaton-parti vendégek száma a kereskedelmi szálláshelyeken, ami jórészt a kelet-európai régióban lezajlott politikai-gazdasági változásoknak tudható be. 1993-ban újra fellendült a vendégforgalom, két éven át 10% fölötti éves növekedési ütemet érve el, azonban 1995-ben a balkáni háborúnak, illetve a kedvezőtlen magyar gazdasági helyzetnek köszönhetően megtorpant a fellendülés. 1997-től 5% alatti, lassuló ütemű bővülés jellemezte a Balaton-parti kereskedelmi szálláshelyek vendégszámát. 2001-ben megállt a Balaton-parti forgalom bővülése, 2002 után pedig csökkenni kezdett. 2004-ben a kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek száma 6%-kal maradt el az előző évitől.
A szállodák esetében is hasonló tendenciák jelentkeztek, azonban a hatások mérsékeltebbek voltak: a vizsgált időszak elején csak két évig tartott a visszaesés és 2002 után is lassabb csökkenési ütem jellemezte ezt a szállástípust, mint a kereskedelmi szálláshelyeket általában. 2004-ben a szállodai vendégek száma 4%-kal maradt el a 2003. évitől.
A vizsgált tizenöt év során a külföldi vendégek száma egyharmadával csökkent a Balaton-parti kereskedelmi szálláshelyeken, a szállodákban pedig tizedével. A forgalomcsökkenés zömmel 2001 után következett be, 2004-ben a szállodák külföldi vendégeinek száma 13%-kal, a kereskedelmi szálláshelyeken megszálló külföldiek száma 15%-kal maradt el az egy évvel korábbi értéktől.
A Balaton-parti kereskedelmi szálláshelyeken a belföldi vendégek száma 3,6-szorosára növekedett a vizsgált időszakban, a szállodákban pedig 6,3-szor több magyar szállt meg 2004-ben, mint 1990-ben. A növekedés az 1995-ös és a 2001-es megtorpanás kivételével folyamatos volt.
A forgalmi adatok alakulását megmagyarázza, hogy a belföldi és külföldi vendégek arányában jelentős változás következett be a vizsgált tizenöt év során. Míg 1990-ben a belföldi vendégek aránya 17,4% volt a szállodákban és 20,4% a kereskedelmi szálláshelyeken, addig 2004-ben a Balaton-parti szállodák vendégeinek 60,1%-a, a kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek pedig 58,5%-a volt magyar.
A Balaton-parti kereskedelmi szálláshelyek vendégeinek átlagos tartózkodási ideje 6,0 éjszaka volt 1990-ben, ami két éjszakával csökkent 2004-re. A szállodák esetében a változás sokkal kisebb mértékű volt, az 1990-es
3,7 éjszakával szemben 3,4 éjszaka volt 2004-ben az átlagos tartózkodási idő. A külföldi vendégek valamelyest hosszabb időt (4,4 éjszaka) töltöttek a szállodákban az időszak végén, mint az elején (3,9 éjszaka), a kereskedelmi szálláshelyeken azonban átlagosan 6,6 éjszaka helyett csak 5,4 éjszakát töltöttek. A belföldi vendégek esetében a szállodai átlagos tartózkodási idő változatlan volt:
néhány évnyi átmeneti növekedés után újra 2,7 éjszaka lett, a kereskedelmi szálláshelyek belföldi vendégei azonban a tizenöt évvel korábbi 3,6 éjszaka helyett már csak 3,1 éjszakát töltöttek a Balaton-parton.
Az utazások egyre rövidebbé válásának nemzetközi trendje mellett a lényegesen hosszabb átlagos tartózkodási idejű külföldi vendégek arányának csökkenése alakította a Balaton-parti kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak számát. A szállodákban eltöltött vendégéjszakák száma 69%-kal bővült 1990 és 2004 között, míg a kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált vendégéjszakák száma 15%-kal csökkent.
A külföldi szállodai vendégéjszakák száma némi átmeneti növekedés után 2004-re visszatért az 1990-es szintre. A kereskedelmi szálláshelyek külföldi vendégéjszakáinak száma tizenöt év alatt a felére csökkent, a csökkenés a kilencvenes évek elejére és a 2000-t követő évekre koncentrálódott. A belföldi vendégéjszakák száma a szállodákban és általában a kereskedelmi szálláshelyeken szinte folyamatosan növekedett (3. ábra).

2.2. A balaton-parti Magánszálláshelyek forgalmának alakulása

A rendszerváltás óta eltelt tizenöt évben jelentős mértékben átalakult a Balaton-parti magánszálláshelyek forgalma is, mégpedig a kereskedelmi szálláshelyekétől eltérő módon7.
A Balaton-parti magánszálláshelyek vendégei az összes szálláshely vendégeinek 20,1%-át tették ki 1990-ben, 2004-re ez az arány 28,0%-ra növekedett. A bővülés mögött a forgalom átrendeződése áll: 1990-ben a Balaton-parti külföldi vendégek 18,0%-a, 2004-ben pedig 38,4%-a választotta a magánszálláshelyeket. Ezzel szemben a magánszálláshelyen megszálló belföldi vendégek 1990. évi 27,6%-os aránya 18,2%-ra csökkent 2004-re.
A magánszálláshelyek vendégeinek száma 1990 és 1997 között folyamatosan csökkent, 1998-ban az említett módszertani változásnak köszönhetően tizenkétszeresére növekedett, 1998-2004 között lényegében változatlan maradt: 280 ezer fő körül mozgott.
Küldő piacok szerint vizsgálva jelentős változásokat láthatunk. A magánszálláshelyek vendégforgalmán belül a belföldi vendégek arányának növekedése elmaradt a kereskedelmi szálláshelyeken mérttől: 1990-ben 30,8% volt, 2004-re elérte a 33,5%-ot. Mind a külföldi, mind pedig a belföldi vendégek száma csökkent 1990 és 1997 között. Míg 1998 után 230 ezer fő körül mozgott a külföldi vendégforgalom a magánszálláshelyeken, addig a 2002. évi 24%-os visszaesés után már csak a 190 ezer fős szintet érte el. A tizenöt év során összesen 87%-kal bővült a külföldi vendégek száma. Ezzel a Balaton-parti szállodákban és a magánszálláshelyeken megszálló külföldi vendégek száma nagyságrendileg azonossá vált. A belföldi vendégek száma 1998-tól kisebb-nagyobb ingadozásokkal folyamatosan növekedett 2004-ig, így a teljes vizsgált időszakban több mint megduplázódott: 112%-kal bővült. Ezzel együtt 2004-ben a Balaton-parti szállodákban megszálló belföldi vendégek száma közel a duplája a magánszálláshelyeken megszállókénak, ugyanakkor természetesen ezek az adatok sem a külföldi, sem pedig a belföldi turisták esetében nem tartalmazzák a saját ingatlanban és a rokonoknál és barátoknál megszálló turisták számát.8
A magánszálláshelyek vendégeinek átlagos tartózkodási ideje közel a felére csökkent a vizsgált tizenöt év során: 1990-ben 12,8 éjszaka volt, 2004-ben már csak 4,5 - azaz nem sokkal haladja meg a kereskedelmi szálláshelyeken és a szállodákban mért tartózkodási időt. 1990 és 2004 között a külföldi vendégek átlagos tartózkodási ideje 60%-kal
4,8 vendégéjszakára, a belföldi vendégeké pedig 72%-kal
3,9 éjszakára csökkent. Ennek következtében a Balaton-parti magánszálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma 1998 után a Balaton-parti szállodákban regisztrált vendégéjszakák szintjén mozog, a vizsgált periódusban összesen 31%-kal 1 289 ezerre csökkent. A külföldi vendégéjszakák száma kisebb mértékben, 26%-kal egymillió alá (915 ezer), a belföldi vendégéjszakák száma pedig 51%-kal 375 ezer alá csökkent a vizsgált 15 év során.

2.3. A Balaton-parti szálláshelyek kapacitásának alakulása

A Balaton-parti szálláshelyek férőhelyeinek száma 1990 és 2002 között folyamatosan, ám egyre lassuló ütemben bővült. A növekedés a kereskedelmi szálláshelyeknek, azon belül is jellemzően a szállodáknak volt köszönhető. A kapacitásbővülés üteme 2002-ben kiemelkedő volt a kereskedelmi szálláshelyek esetében, több, feltehetőleg a Széchenyi-tervnek köszönhető fejlesztés zárult le akkor, utána viszont csökkenés kezdődött. Összességében 1990 és 2004 között a szállodák férőhely kapacitása 169%-kal, a kereskedelmi szálláshelyeké pedig 44%-kal bővült.
A magánszálláshelyek esetében némiképp eltérő a helyzet: 1990 és 1997 között szinte folyamatosan csökkent a szervezett fizetővendéglátás férőhely kapacitása. Az 1998-as módszertani változtatások következtében a szervezett fizetővendéglátás kategória helyébe a magánszálláshelyek (fizetővendéglátás és falusi szállásadás) léptek. 1999 és 2002 között a magánszálláshelyek férőhelyeinek száma is lassuló ütemben növekedett, 2002 után pedig itt is csökkenés tapasztalható.

3. Összefoglaló megállapítások

A statisztikai adatok elemzése alapján a következő tendenciák jellemzik a Balaton turizmusát:
-az átlagos tartózkodási idő csökkenésének nemzetközi trendje megjelenik mind a kereskedelmi, mind pedig a magánszálláshelyek forgalmában,
-a régió küldő piacainak jelentős mértékű átstrukturálódása következett be az elmúlt tizenöt évben: a belföldi turisták váltak a régió legfontosabb vendégeivé, a külföldi turisták száma és aránya egyaránt csökken,
-a régió turizmusának szezonalitása nem enyhült olyan mértékben, mint az ország egészében, ez azonban részben a régió adottságainak logikus következménye,
-a magánszálláshelyek népszerűsége a belföldi vendégek körében egyre csökken, míg a külföldi vendégek körében egyre növekszik a vizsgált tizenöt év során,
-ugyanakkor a tartózkodási idő csökkenése hosszabb távon különösen nagymértékű volt, mára nincs számottevő különbség a magán- és a kereskedelmi szálláshelyek átlagos tartózkodási ideje között,
-a keresletnek megfelelően a szálláshely kínálat is átalakult: a (magasabb kategóriájú és gyógy, illetve wellness) szállodai, valamint panzió és üdülőház kapacitások bővülése mellett a kempingek és turistaszállók férőhelyeinek száma csökken.

Felhasznált irodalom
Kiss Kornélia - Sulyok Judit: A magyar turisztikai régiók vendégforgalma 2002-ben, Turizmus Bulletin, VII. évf. 2. szám
Központi Statisztikai Hivatal: Regionális statisztikai adatok, 1998 - 2005
Központi Statisztikai Hivatal: Idegenforgalmi Statisztikai Évkönyv 1990 - 2004
Magyar Turizmus Zrt.: Turizmus Magyarországon 2002 - 2005
Magyar Turizmus Rt. Kutatási Igazgatóság: A magyar turisztikai régiók a statisztikák tükrében, Turizmus Bulletin, VII. évf. 1. szám
Magyar Turizmus Rt. Kutatási Igazgatóság: A magyar turisztikai régiók forgalma 2003-ban, Turizmus Bulletin, VIII. évf. 2. szám

További információ: Magyar Turizmus Zrt. Piac- és Termékelemzési Iroda, telefon: (1) 488-8710, fax: (1) 488-8711, e-mail: kutatas@itthon.hu, honlap: (www.itthon.hu > Szakmai oldalak > Piackutatások és Turizmus Bulletin).