Térségspecifikus fejlesztési politika a Balaton régióban

Az OECD tanulmánya alapján összeállította az Országos Területfejlesztési Hivatal Kiemelt Programok Főosztálya

Bevezetés

Az OECD Public Governance and Territorial Development Igazgatósága egy esettanulmány sorozat elkészítését kezdeményezte a "Place-based" (térségspecifikus) fejlesztési politika és a vidékfejlesztés témakörében. Mexikói, spanyol, görög és olasz kis- és nagytérségekkel együtt Magyarországról a Balaton régiót választották be abba a vizsgálatba, amelynek során arra a kérdésre keresték a választ, hogy a térségspecifikus fejlesztési politika képes-e megállítani egy vidéki térség hanyatlását.
A Balaton Fejlesztési Tanács kezdeményezésére 2004 májusában egy megállapodás jött létre az Országos Területfejlesztési Hivatal jogelődje, a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal (MTRFH), valamint az OECD között, amelynek értelmében az OECD elkészítette a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetre (BKÜ) vonatkozó kutatását. Az elkészült tanulmány a "Thematic Review on Place-based Policies and Rural Development" (Területi és vidékfejlesztési politikák tematikus szemléje) című kiadvány egyik referenciamunkájaként jelent meg a Területi Fejlesztési Bizottság (TDPC) jóváhagyása után.
A 2004-től 2005-ig terjedő kutatási időszakra az OECD minden országra nézve egységes tematikát, munkamenetet dolgozott ki. A munka során képviselői több alkalommal vettek részt magyarországi helyszíni bejáráson. Emellett számos egyeztetésre és a magyar fél részéről széleskörű adatszolgáltatásra is került sor. Az OECD 2005. július 22-én küldte meg a Balaton térségére vonatkozó tanulmányt. Az észrevételek beépítése után a végső dokumentum - több más ország hasonló jellegű tanulmányával együtt - az OECD Territorial Development Committee által 2005. november 30-án Párizsban megrendezett Rural Working Party-n került bemutatásra.
Az OECD által kiválasztott térségek általában egy-egy ország azon fő turista fogadó területei közül kerültek ki, amelyek alig részesülnek a turizmus a hasznaiból. Sőt, a vizsgálatot megelőző időszakban vesztettek vonzerejükből, és ezáltal gyengült a versenyképességük. Ez még inkább felerősíti a vidéki térségek legjelentősebb problémáit: a csökkenő foglalkoztatást a mező- és erdőgazdaságban, a fiatalok elvándorlását és ezzel együtt a térség elöregedését, valamint a közösségi és egyéb szolgáltatások hatékonysági problémáit.

A tanulmány valamennyi esettanulmányra egységes tematikát alkalmazó, négy fejezetből álló dokumentum, amelynek a negyedik fejezete foglalja össze az esettanulmány helyszínének jellemzőit, és ebben a fejezetben kerülnek a javaslatok is megfogalmazásra. Az egyes témaköröket a szerzők két szinten tárgyalják: a magasabb szint vizsgálata után az elemzés a kiválasztott területre szűkül le. A Balaton régió helyzetelemzése tehát a nemzeti szint bemutatását követi. A szerzők az első fejezetben a kormányzati kereteket, majd a vidéki térségek, végül a turizmus jellemzőit ismertetik. A második fejezet a területfejlesztést értékeli, szintén nemzeti szintről indulva. A dokumentum a regionális fejlesztéstől a vidékfejlesztésen át jut el a turizmusfejlesztés témaköréig. A harmadik fejezet a területfejlesztési politika megvalósításával, illetve annak eszközrendszerével foglalkozik.
A tanulmányban számos, mind a nemzeti, mind a regionális, mind a kistérségi szintre vonatkozó hazai és nemzetközi tanulmány, dokumentum, valamint web-oldalon elérhető információ került feldolgozásra. Az értékelést nagyszámú ábra és táblázat támasztja alá.

Helyzetfelmérés

A Balaton régió elemzésének földrajzi keretei a 164 települést magába foglaló Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területét fedik le. A BKÜ területéhez tartozó települések listáját a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a területrendezési szabályozásról szóló 2000. CXII. törvény melléklete határozza meg.
A kistérségi szervezeteken kívül a régióban a települések önkormányzatai is együttműködnek. A "Balaton Szövetséget" - amelyet több mint 100 évvel ezelőtt, 1904-ben alapítottak annak érdekében, hogy képviselje a partmenti települések érdekeit - 1989-ben a községi tanácsok megújították. 1991 óta az önkormányzatok és az állampolgárok képviselői új formában és új helyhatósági szabályzattal működtetik. Érdemes megjegyezni, hogy a közös érdekek feltárása és a közös projektek átgondolása a Balaton térségben már hosszú ideje működik.
Érdekes kérdés, hogy vajon hogyan tudja az ilyen típusú alulról felfelé irányuló kezdeményezés egységesíteni és "megosztott módon" működtetni a funkcionális régiókat, mivel a Balaton Fejlesztési Tanács mind a regionális/helyi, mind az országos érdekeket képviseli.
A Balaton térségének erősségei közé tartozik, hogy adott a lehetőség helyi civil kezdeményezésekre, hiszen a - térségspecifikus politikák sikerének szempontjából fontos - társadalmi szervezetek aránya az egész népességhez viszonyítva magasabb, mint az ország többi részében. A régióban az 1000 lakosra jutó civil szervezetek száma felülmúlja Budapest átlagát is. A civilek fontos
szerepet játszanak a régióban, különösen a környezettudatos érdekek megfogalmazásában, illetve a térségi öntudat kifejlesztésében és megerősítésében. A közel 2200 civil szervezet 2001-ben egységes szervezetként: a "Balatoni Civil Szervezetek Szövetségeként" szerveződött újra.
A Balaton Régió gazdasága függ a szolgáltatási ágazattól. A BKÜ jellegzetességei - az országos szinthez viszonyítva - megmagyarázzák a turizmussal kapcsolatos ágazatok (kereskedelem, vendéglátás) magas részarányát. A régión belül azonban jelentős különbségeket lehet érzékelni: míg a partközeli településeken a vendéglátásban a foglalkoztatás 13,5%-ot, addig a háttértelepüléseken ez az arány mindössze 5,5%-ot tesz ki. Ezt a térségi különbséget tükrözi a mezőgazdasági vállalkozások helyzete is: a part menti települések mezőgazdasági foglalkoztatottsága alacsony (3,4%), a háttértelepüléseken azonban ez az arány eléri a 8,1%-ot. A régión belüli ellentmondások bizonyítják, hogy van még mit fejleszteni a vidéki turizmus területén a háttérterületeken, különös tekintettel a hagyományos bortermelésre, amely komoly turisztikai értéket jelent a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben.
A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területének többsége kistérség (NUTS IV), amelyek az OECD meghatározása szerint vidéki területnek számítanak. A magyar kormány törekszik arra, hogy a Balaton ne csak gazdasági motor legyen a turizmus számára. Kormányzati szándék, hogy mind időben, mind térben minél hamarabb elkezdődjön a térségspecifikus terület- és vidékfejlesztés problémáinak megoldása. Ezért az összes, térségi és vidékfejlesztési célnak - mint a vidék jövedelemtermelő képességének növelése, a mezőgazdasággal kapcsolatos infrastruktúra fejlesztése és javítása, a falvak fejlesztése, a vidék örökségének védelme és helyreállítása - és a LEADER programoknak összhangban kell lenniük a Balaton térségének igényeivel.

A mezőgazdaságra vonatkozó különleges szempontokat figyelembe kell venni a Balaton térségben. A Balaton törékeny ökológia helyzete miatt egyes mezőgazdasági alternatívákat - amelyek máshol életképesek lehetnek - a vegyszerekből és az állati hulladékból származó magas szennyeződési potenciál miatt el kell vetni. A környezetvédelmi szempontok a turisztikai, valamint a mezőgazdasági infrastruktúra fenntartásának egyaránt fő elemei. A szennyvíz- és a hulladékkezelés a térségben a fő fejlesztési és gazdasági problémák közé tartoznak. A rossz minőségű víz vagy az alacsony vízállás tönkreteheti a turizmust az adott és az azt következő szezonban. A turizmusfejlesztési politikáknak és az infrastrukturális beruházásoknak ezért közvetlen hatásuk van a vidékfejlesztésre a Balaton térségében.
A Balaton Fejlesztési Tanács 2001-ben elkészítette "A Balaton Stratégiai Fejlesztési Programját". A dokumentum átfogó és integrált fejlesztési stratégiát biztosít a 2002 és 2006 közötti ötéves időszakra. (Időközben elkészült a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó stratégia is.) A hosszú távú fejlesztési koncepcióban leírt jövőkép szerint a régiót üdülőterületté kell fejleszteni, amely a magas minőségű szabadidős lehetőségek egész sorát biztosítja mind a magyar, mind a külföldi turisták számára a turisztikai főszezonon kívül is. Megjegyzendő, hogy ez a jövőkép tartalmazza a termékdiverzifikáció elveit és a magas minőséget (a tömegturizmustól való elszakadást). Másrészről azonban a falusi turizmus nem kerül külön említésre, amely azt jelenti, hogy a háttértelepülések jellemzői nem kerültek figyelembe vételre, bár a "szabadidős lehetőségek széles választékába" akár ez is beletartozhat.
A Balaton régióban a szálláshely-szolgáltatás és a vendéglátás ma főként magán-, illetve elszigetelt kezdeményezéseken alapul, míg az alap infrastruktúrát a regionális politika keretében fejlesztik. Bár a 2005-2013-ra szóló Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia az alrégiók jellegzetesebb fejlesztését vázolta, az intézményi fejlesztési terveket ezen célok integrálásához kell igazítani, amelyeket kistérségi szinten lehet folytatni.

A turizmusfejlesztési politikák a céljaikat csak a régió néhány részén érték el. A szállás és infrastruktúra fejlesztés során csupán néhány idegenforgalmi központot részesítettek előnyben. Ennek előnye, hogy a fejlettebb területeken az infrastruktúra további bővítése kisebb költséggel jár, ezzel szemben növekszik a régión belüli egyenlőtlenségek mértéke. Az adott idegenforgalmi központon belül is adódhatnak további konfliktusok a tömegturizmus és a minőségi turizmus egyidejű fejlesztéséből. A háttérterületeknek és a vidék népességének úgy tűnik, nincs jelentős szerepe a Balaton régió turizmusfejlesztési tevékenységében. A fejlesztési alapok földrajzi elosztása megtartotta a meglévő mintákat, ahelyett, hogy új utakat keresett volna a tópart és háttérterületei között meglévő, együttműködésen alapuló turizmus fejlesztésében.
A gyógyfürdő ágazatban az utóbbi években létrehozott kapacitások már mutatják pozitív hatásukat a regionális gazdaságban. Azonban az emberi erőforrás fejlesztést nem tekintették annyira fontosnak, mint a fizikai infrastruktúráét, noha a gyógyfürdő szektorban magyar és külföldi szakértelem is rendelkezésre áll. Viszont az egyéb turisztikai termékek, mint a falusi turizmus és az üdülőturizmus átalakítása, valamint az emberi erőforrás fejlesztés mint finanszírozási kategória nem tűnik arányának megfelelőnek, pedig az emberi erőforrás fejlesztés növelheti: 1. a termékfejlesztés és projektkezelés kapacitásokat, 2. a személyes és intézményi együttműködés képességét, 3. a helyi hálózatok és idegenforgalmi vállalkozók kezdeményezéseinek kialakítását és támogatását, 4. az idegen nyelvek tanulását.
A BKÜ területén a vidéki területekhez kapcsolódó turisztikai termékek még nem fejlődtek olyan fokra, hogy hatékony marketingmunkát tegyenek lehetővé, ámbár a lehetőség adott. A borturizmus számára a hat borút létesítése fontos lépésnek bizonyult. A borturizmusnak minőségi szálláshelykínálatra és vendéglátó szolgáltatásokra kell épülnie, amelyek azonban igen ritkák a háttértelepüléseken. A vidéki turizmus többi termékének fejlesztése (beleértve a lovas turizmust és az aktív turizmust, vagy a gazdálkodó tevékenységekben való részvételt) még mindig gyerekcipőben jár, ezért pénzügyi ösztönzőkkel is támogatni kell.
A Balaton körüli kerékpárút a vidéki háttérterületeken segítheti a kerékpárturizmus létrehozását. Ennek a falusi turizmusban való hasznosítása a nemzeti örökség felújítása lenne. A hagyományos házak rekonstrukciója, a történelmi emlékhelyek turisztikai termékké - mint például örökségút és a kézművesipar - való alakítása megerősítheti a vidéki turizmust. A meglévő vidékfejlesztési eszközök ilyen célokra történő szisztematikusabb hasznosítását az EU és a nemzeti finanszírozási források pályázati feltételeiről szóló információk hatékonyabb továbbadásával lehet támogatni.
A falusi turizmus potenciális küldő piacait (főleg Németország, Hollandia, Egyesült Királyság, Franciaország és Ausztria) az eddigiekhez képest specifikusabban kell megcélozni. A célcsoportok - úgymint családok, idősebbek (55+), kerékpárosok - jellemzőit a célcsoport specifikus termékfejlesztés és a marketingstratégiák kialakítása érdekében az utazási irodák segítségével fel kell mérni. Az érintett piacok eléréséhez megfelelő értékesítési csatornák kiépítésére is szükség van.
Áttekintve a turizmus helyzetét a Balaton térségben, a jövőbeli regionális fejlesztés számára a kihívások kézzelfoghatóvá válnak. Az öröklött területi és részben szerkezeti struktúrák az európai és a világtrendekkel, valamint a turizmusban bekövetkezett globális változásokkal nincsenek összhangban. A tóparti tömegturizmus magyarázatul szolgál a Balaton turizmusának hanyatlására, amelynek okai összetettek: 1. A rendszerváltást követően a kelet-európai országok más vízparti, tengerparti úti célok felé fordultak, a Balaton már nem a szétválasztott német családok találkozóhelye. 2. A szálláshelyeket a kispénzű turisták számára tervezték, míg az európai turizmusban egyre inkább nő a minőség iránti igény. 3. Csak kevés kulturális és "rossz idő esetére való" programlehetőség található a térségben. 4. A Balaton fennmaradó "fürdőkád" arculata befolyásolja a marketing eredményeit a modern minőségi turizmus új szegmensében. 5. Mivel a turizmusban dolgozók csökkenő forgalommal szembesülnek, a szolgáltatók nem forgatják vissza a nyereséget, ami által a tó vonzereje tovább csökken. 6. A modern információs technológia és az egyre olcsóbbá, gyorsabbá váló közlekedés világszerte lehetővé teszi az összehasonlítást és a versenyt az egyes úti célok között.

A BKÜ-vel kapcsolatos fontos gyakorlati kérdéseket az alábbiak szerint lehet összefoglalóan megfogalmazni:
1. Hogyan lehet kezelni az új és ígéretesnek tűnő trendeket a falusi és a tóparti minőségi turizmusban? 2. Hogyan lehet a nagyon rövid szezont meghosszabbítani? 3. Hogyan lehet a vidéki szereplőket a turizmusba való befektetésre, az emberi erőforrás fejlesztésére és a regionális hálózati munkában történő részvételre ösztönözni? 4. Hogyan lehet a tömegturizmus szerkezetét megújítani és az új, minőségi koncepcióba integrálni? 5. Hogyan lehet új arculatot kialakítani a Balaton régió számára? 6. Hogyan lehet a fejlesztést kezelni a nagy befogadóképesség és a térségi koncentráció kockázatainak figyelembe vételével?

Ajánlások

A Nemzeti Stratégiai Referenciakeret által meghatározott célok elérése számos akadályba ütközik egy olyan testület - mint a Balaton Fejlesztési Tanács - esetében, amelytől országos, területi és helyi szinten egyaránt biztos és folyamatos együttműködést igénylő stratégia kidolgozását várják el. A célok megvalósításának alapvető feltétele a finanszírozásra vonatkozó megfelelő biztosíték. A több éves költségvetés tervezése során bizonyos fokú biztosítékot el lehet érni minimális küszöbű, az alapvető célok elérését segítő szerződéses rendszer kidolgozásával, hasonlóan a francia "Contrats de Plan Etat-Région"-hoz. Ez a rendszer lehetővé tenné a BFT számára a kormányzati elképzelésekkel is összhangban lévő alapvető célok megvalósítását.
Ajánlatos lenne olyan, előre meghatározott és tárgyilagos küszöbfeltételeket kialakítani, amelyek a kiigazítást is lehetővé teszik a stratégia alapvető céljainak megvalósítását veszélyeztető költségvetési megszorítások esetén. Hasonlóképpen javasolt a finanszírozási keret megtartása a kisebb, helyi vagy területi projektek számára. Általános csökkentés esetén ezeknek a kis összegeknek az elosztását, amelyek a helyi kezdeményezések ösztönzését tekintve hatékonyságukat bizonyították, mindenképpen garantálni kell. Ez különösen azért szükséges, mivel a vidéki háttértelepülések elenyésző arányban részesülnek az idegenforgalmi bevételekből.
A II. Országos Területfejlesztési Koncepció a Balaton térségét országos jelentőségű, integrált fejlesztési térségnek minősítette a következő tervezési időszakra. Ezért javasolt a megújított Balaton Stratégiai Fejlesztési Program alkotóelemeit a 2007-2013-ig szóló Nemzeti Fejlesztési Tervbe integrálni, amely Magyarország Nemzeti Stratégiai Referencia Keretrendszerét alkotja. A program beépítése a II. NFT-be (NSRK-ba) lehetővé teszi a források biztosítását a teljes időszakra. Ebben az esetben tanácsos a BFT-t egy Közös Programozási és Felügyeleti Bizottságként működtetni - ezáltal belevenni a három NUTS II. régiót is -, hogy a program sikeres megvalósítását biztosítani lehessen. A Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. a BFT feladatait közreműködőként támogathatná.
A NUTS II. szintű Regionális Fejlesztési Tanácsok (Nyugat-Dunántúli RFT, Közép-Dunántúli RFT és Dél-Dunántúli RFT) mindegyikét utasítani kell, hogy fejlesztési terveikben a Balaton területére vonatkozó fejezetet is készítsenek el. A terveket a BFT közreműködésével kell kidolgozni. Az Országos Területfejlesztési Hivatal kérheti az érintett RFT-k Balatonra vonatkozó javaslatának BFT általi jóváhagyását. Végül az EU Strukturális Alapok hatékony felhasználásának biztosítására a Balaton térségben utólagos ellenőrzési mechanizmusokat kell tervezni együtt a három NUTS II. régióval.
A BFT erőfeszítései, hogy együttműködést alakítson ki az érintett Regionális Fejlesztési Tanácsokkal, elősegítenék a megfelelő tervezést és projektek megvalósítását a Balaton térségben.
A BFT-nek anélkül kell döntéshozó folyamatát korszerűsítenie, hogy csökkentené a területfejlesztésében érintett felek képviseletét. A gyors döntéshozatalhoz egy kisebb "végrehajtó bizottság" készíthetne javaslatokat a nagyobb tanács részére, vagy nevében eljárhatna bizonyos esetekben. Az albizottságok és munkacsoportok rendszeres jelentéseket készítenének a "végrehajtó bizottság" és a nagyobb tanács számára. Tanácsadó munkacsoportokat kellene létrehozni a turizmus, a környezetvédelem és az infrastruktúra-fejlesztés területén. Munkacsoportot kellene felállítani a területen működő más regionális fejlesztési ügynökségekkel való partnerségi kapcsolatok koordinálására is, amely biztosítaná a projektek megvalósításának folyamatos felügyeletét. Az albizottságokban, amelyek a munkacsoportokon belüli munkafolyamatokat követik, a tanács szavazó és szavazásra nem jogosult tagjai, valamint a minősített szakértők is helyet kaphatnának.
A helyi kezdeményezések kifejeződését és a projektek létrehozását alacsonyabb területi szinten lehet hatékonyan támogatni. Ezeknek megfelelő színtere a statisztikai kistérség, illetve az új többcélú kistérség, amely biztosítani tudja az alapok igazságos elosztását mind a közszolgáltatás ellátására, mind pedig a magánszektor részére.

Az Országos Idegenforgalmi Bizottság által készített stratégia figyelembe veszi a meglévő természeti és infrastrukturális vagyont. A Balaton-felvidék "háttér-terület" alkalmas a vidéki turizmusra, mivel bővelkedik természeti kincsekben, és gazdag kulturális örökség tekintetében is. A turizmusnak ez a térségi megosztása továbbra is segítséget jelenthet a projekttervezés és koordinálás javítására. Biztosítékot és felvilágosítást is nyújthat a vállalkozóknak és a települési önkormányzatoknak a helyi kezdeményezésekhez - feltételezve, hogy az érintett résztvevők elfogadták az elosztást.
Abban az esetben, ha az érintett felek a háttértelepülések fejlesztését fontosabbnak tartják, a vidéki turizmus kérdéskörét részletesebben kell kidolgozni. Létre kell hozni egy programot a vidéki turizmusban résztvevő térségek meghatározására, majd meg kell tervezni egy "alulról-felfelé" irányuló, integrált vidéki turizmus stratégiát. Nagyobb súlyt kell helyezni az intézményesített partnerségre és együttműködésre, mint az előző turisztikai stratégiákban. Ha a turizmuspolitika térben meghatározatlan marad, a falvaknak nem lesz lehetőségük a helyi kezdeményezések megvalósítására és a vidéki turizmusban való részvételre. A borturizmus fejlesztése már megkezdődött, de további fejlesztési támogatást igényel: minőségi bort és vendéglátást hirdető marketingstratégián kell alapulnia. A Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, együttműködve a borút szervezeteivel és a Balaton régió hegyközségeivel, közvetítőként és elosztóként működhetne a marketingkampányok kidolgozásában és megvalósításában.

A vendégek magas elvárásai jellemzőek a bor minőségére, a kóstolás körülményeire, az étel minőségére és a hangulatra vonatkozóan. Létre kell hozni a borturizmusra vonatkozó szabványokat. A minősítésnek a pincékre, az éttermekre és a szálláshelyekre egyaránt vonatkoznia kell. A turistacsoportok kiszolgálása érdekében különösen ez utóbbinak kell megfelelő befogadó kapacitással rendelkeznie. Az érlelési folyamat különböző szintjén a minőségi borok egy minimum választékát kell kínálni. Borkóstolókon a bemutatónak olyan kérdéseket kell érintenie, mint a szőlőtermesztés, a bortermelés, a történelem és a mítoszok.
A bor kombinálása helyi élelmiszerekkel vagy helyi specialitásokkal, mint például a tökmagolaj (lásd Ausztria Stájerország régiójában), erősíti a borturizmus arculatát, és együttműködést biztosít más termelőkkel és élelmiszer feldolgozó vállalkozókkal. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal, valamint a gazdálkodó szervezetekkel való együttműködés megfelelőnek tűnik a termelés és az értékesítés lehetőségeinek fejlesztésére a térségben.
Több olyan termék is létezik, amely betöltheti a regionális védjegy szerepét, és amely szinergiát biztosít a borral: 1. hagyományos savanyúságok, amelyeket vöröshagymából, fokhagymából, paprikából, gombából stb. készítenek (az olajalapú olasz terményekhez hasonlóan lehetne kifejleszteni a hagyományos ecetalapú zöldségfeldolgozást), 2. a helyi állattenyésztésből származó termékek (például őshonos állatok húsából készült élelmiszerek, illetve libamáj, mint hagyományos regionális termék).

Az ilyen, területre jellemző élelmiszer feldolgozás vidéki termelési láncolata egy regionális minőségi rendszerben működhet. Németországban például az "Eifel-Regional-Brand" projekt (Szárvidék-Észak-Rajna-Vestfália) több mint 80, a magas minőségű regionális termékek megismertetésében elkötelezett vállalkozást tömörít.
A kerékpárturizmus számára a német és az osztrák kerékpáros szövetségek (ADFC és AÖFC) szabványokat fejlesztettek ki a szálláshelyekre és a kerékpárutakra vonatkozóan, amelyek a Balaton régióban is iránymutatásul szolgálhatnak a piacképesebb kerékpárturizmus megteremtéséhez.

Az eredeti angol nyelvű dokumentum az OECD http://www.oecd.org/dataoecd/57/22/35856049.pdf címen elérhető honlapjáról tölthető le.