Turizmus Bulletin

Mindenszentek és halottak napja szerepe a magyar lakosság utazási magatartásának befolyásolásában

Szerző: dr. Rátz Tamara

Jelen tanulmány célkitűzése, hogy összefoglalja az ünnepek turisztikai szerepének legfőbb jellemzőit, illetve bemutassa a mindenszentek és a halottak napja szerepét a hazai lakosság utazási magatartásának befolyásolásában egy 2005 őszén elvégzett felmérés alapján. A tanulmány része egy kutatássorozatnak, amelynek célja az ünnepek turisztikai szerepének feltárása.
A kutatás eredményei alapján kirajzolódó kép szerint Magyarországon mindenszentek és halottak napja elsősorban családi ünnep, amely viszonylag jelentős utazási keresletet és kiskereskedelmi forgalmat generál. Az ünnephez kapcsolódó utazásokat alapvetően interperszonális tényezők határozzák meg, a turizmus szektor kínálata viszont megjelenhet kiegészítő jelleggel.

Bevezetés
Bár az ünnepek a turizmus fejlődéstörténete során végig komoly szerepet játszottak az utazási kereslet befolyásolásában, ráadásul ez a jelentőség napjainkban sem halványult el - elég csak az ünnepekhez kapcsolódóan világszerte megélénkülő turistaforgalomra (Kammerhofer-Aggermann et al 2003, Hall - Duval 2004, China Business Guide 2006) vagy az ünnephez és az ünnepléshez kapcsolódó események és egyéb mesterséges attrakciók turisztikai vonzerőként való hasznosítására gondolni (Pretes 1995, Rátz - Patterman 2004, Rintala-Gardin 2004) -, az ünnepekhez kapcsolódó utazási magatartás vizsgálata eddig viszonylag kevés figyelmet kapott a turizmuskutatásban (DeMicco et al 2006, Rátz 2006).
A Kodolányi János Főiskolán 2005 elején elkezdődött egy kutatássorozat, amelynek célja az ünnepek turisztikai jelentőségének vizsgálata, valamint az ünnepek által a hazai lakosság utazási magatartásának befolyásolásában játszott szerep elemzése. A 2005 során elvégzett felmérések a húsvéthoz (Rátz 2006), illetve a mindenszentekhez és a halottak napjához kapcsolódó utazási szokások feltárására irányultak, 2006 első hónapjaiban pedig a karácsonyi turizmus jellemzőinek vizsgálatára került sor.

1. Mindenszentek és halottak napja a turizmusban
Mindenszentek napján azokról a szentekről emlékezünk meg, akiknek nincs külön emléknapjuk. Bár az ünnep kezdetei a IV. századba nyúlnak vissza, november első napja a megemlékezés napjaként 741-ben, III. Gergely pápa idejében jelent meg először, egyetemes ünneppé pedig IV. Gergely pápa tette 844-ben. A halottak napja jóval későbbi eredetű, mint a mindenszentek ünnepe: az elhunytakra való megemlékezés szokása Szent Odiló clunyi apáttól ered, akinek az emléknapra vonatkozó 998-as rendeletét a XIV. század elejétől a római katolikus egyház is átvette.
Az ünnephez kapcsolódó rituálék, mint a gyertya- vagy mécses-gyújtás, illetve a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése, alapvetően népi hiedelmekre vezethetők vissza. A gyertyák fénye elősegíti azt, hogy a "véletlenül kiszabadult lelkek" visszataláljanak a maguk sírjába és ne kísértsék az élőket, a sírok megtisztítása, megszépítése pedig hozzájárul ahhoz, hogy a holtak szívesen maradjanak végső lakhelyükön (Tátrai - Karácsony Molnár 2006).
Szintén november elsejéhez kapcsolódik az Egyesült Államokból indult, angolszász Halloween, amely egy ideje Közép-Európában is meghonosodott. Bár az ünnep neve a keresztény mindenszentek angol elnevezéséből származik3, Halloween az egyik legrégibb ünnep, amelynek mai formája az évszázadok során több kultúra - a római Pomona-nap, a kelta Samhain fesztivál és a keresztény mindenszentek napja - hagyományainak keveredésével alakult ki (Forát A-H. 2004).
Az ünnep jellemzőiből kiindulva feltételezhető - és a kutatás során vizsgáltuk is ezt a hipotézist -, hogy mindenszentek és halottak napja elsősorban a belföldi VFR4-turizmus keresletének élénkítéséhez járul hozzá.
Az elhunyt hozzátartozók sírjainak felkeresésére irányuló igény turisztikai motivációként való megjelenése a Maslow-féle szükséglethierarchia-modell "valahová tartozás"-szükségletének sajátos kifejeződése (Michalkó 2004), az ezen szükséglet által indukált VFR-keresletet azonban az észlelt társadalmi kötelezettségek is jelentős mértékben befolyásolják (Seaton 1994).
A kiválasztott ünnepek turisztikai aspektusait vizsgálva megállapítható, hogy mindenszentek és halottak napja hazánkban elsősorban személyes és családi ünnep, amelyhez főként az elmúlás és az emlékezés asszociációi kapcsolódnak. Ebből adódóan ezen ünnepek lényegesen kevésbé kommercializálhatóak, mint a karácsony vagy a húsvét, bár az ünnep fogalmának inherens részét képező, az időszak különlegességét jelző, azt a mindennapoktól elhatároló kellékek - főként virágok, különösen a mindenszentek szimbólumává vált krizantém, továbbá koszorúk, mécsesek, gyertyák - kereskedelme a kegyeleti napok esetében is erőteljesen érvényesülő jelenség.
Mint azt a rendelkezésre álló, viszonylag szűk körű szakirodalom is alátámasztja (Rátz 2006, Rátz - Patterman 2004, Pozsony 1998), az ünnepek és a turizmus közös jellemzői közé tartozik a hétköznapi életből, a mindennapok rutinjából való kilépés, részben fizikailag, azaz az állandó lakóhely elhagyása során, részben pedig mentális és érzelmi síkon. A mindenszentek és a halottak napja esetében, amikor alapvetően (meg)emlékezésről és nem a szó hagyományos értelmében vett "ünneplésről" beszélhetünk, az ünnepek érzelmi dimenziója különösen erőteljesen érvényesül. Ugyanez az érzelmi töltet azonban rendkívüli mértékben megnehezíti ezen ünnepek turisztikai hasznosítását: Európa legtöbb országában mindenszentek és halottak napja ugyanis alapvetően visszafogott, személyes jellegű megemlékezést jelent. Ezzel szemben a közép-amerikai halottak napja vagy az angolszász Halloween esetében az ünnephez a szórakozás és a vidámság is hozzátartozik, lehetőséget nyújtva ezáltal az ünnep(lés) kulturális turisztikai attrakcióként való megjelenítésére (Newall 1987). 1973-as létrehozása óta például Greenwich Village Halloween Parádéja a New York-i fesztiválprogram egyik kiemelkedően népszerű eleme, amely az esemény jelentésének összetettségéből adódóan lehetőséget nyújt a résztvevők és a nézők eltérő interpretációjának kifejezésére is, hozzájárulva ezzel a negyed kultúraközi kommunikációjának élénküléséhez (Kugelmass 1991).
A kegyeleti ünnepek sajátos megjelenési formájának tekinthető, alapvetően az örökségturizmus mint turisztikai termék fogalomkörébe sorolható közép-amerikai "Halottak napja" elsősorban Mexikóban vonz jelentős látogatóforgalmat. Az esemény által indukált nemzetközi turisztikai kereslet nagymértékben hozzájárult az ünnep örökségértékének növekedéséhez és elősegítette annak a mexikói kultúra szimbólumaként való pozicionálását (Brandes 1998).
Kulturális jelentőségükön túl az ünnepek a mobilitás elősegítése, a turizmus keretfeltételeinek megteremtése révén is jelentős szerepet játszhatnak az utazási szokások befolyásolásában (Rátz 2006). Ezt a következtetést támasztják alá a KSH 2005. évre vonatkozó hazai statisztikai adatai is (KSH 2006): 2005 novemberében mindenszentek ünnepének hétköznapra esése - a "hosszú hétvégézés" lehetőségének megteremtése révén - a belföldi vendégforgalom dinamikus növekedését okozta, amely elsősorban a hazai wellness szállodák, apartmanszállodák és a négycsillagos szállodák esetében eredményezett jelentős keresletemelkedést (MTH 2006). A szálláshelyek adatain kívül a közlekedési infrastruktúrára nehezedő nyomás is jelzi a kegyeleti ünnepekhez kapcsolódóan élénkülő forgalmat: a megemelkedő utazási kereslet kielégítése érdekében a MÁV és a Volán társaságok évről évre mentesítő járatokat indítanak az ünnepnapokon.

3. A kutatás módszertana
A mindenszenteknek és a halottak napjának a hazai lakosság utazási magatartására gyakorolt hatását feltáró vizsgálat egyaránt tartalmazott elsődleges és másodlagos kutatási módszereket. Szekunder kutatás keretében áttekintettük az ünnepek turisztikai szerepével foglalkozó - meglehetősen szűk körű - szakirodalmi forrásokat, különös tekintettel az angolszász Halloween, valamint a latin-amerikai "Halottak napjának" turisztikai jelentőségére.
Primer kutatási módszerként 2005 őszén, mindenszenteket és halottak napját követően sor került egy standard kérdőívre épülő felmérés elvégzésére. A felmérést 1026 fős, magyarországi mintán végeztük el, az ország lakosságának nem és életkor szerinti megoszlását figyelembe vevő kvótás mintavétellel kiválasztott résztvevők bevonásával. A megkérdezettek életkor és nem szerinti megoszlását az
1. táblázat mutatja be.
A minta szocio-demográfiai megoszlását az 1. és 2. ábrák mutatják be. Mivel a mintavétel során csak életkor és nem szerinti kvótákat alkalmaztunk, a válaszadók lakóhely szerinti megoszlását tekintve, a magyar népesség tényleges megoszlásához viszonyítva, a Dunántúl, különösen a közép-dunántúli régió túlreprezentált, míg az ország keleti régiói alulreprezentáltak (1. ábra).
Foglalkozási szempontból nézve (2. ábra) a megkérdezettek változatos szocio-ökonómiai jellemzőket mutatnak, noha a diákok - részben abból következően, hogy a felmérést lebonyolító kérdezőbiztosok a Kodolányi János Főiskola turizmus szakos hallgatói közül kerültek ki - némiképp felülreprezentáltak.

4. A kutatás eredményei és következtetései
2005-ben a felmérés résztvevőinek 67,8%-a utazott el mindenszentek és halottak napja alkalmával állandó lakóhelyén kívüli településre azzal a céllal, hogy ott temetőbe látogasson. Az állandó lakóhelyüket temetőlátogatási motivációval elhagyók átlagosan 1,81 temetőt kerestek fel, ezen belül a megkérdezettek közel fele (48,7%)5 egy temetőbe látogatott el, háromnál több lakóhelyén kívüli sírkertben pedig csak 7,7%-uk tett látogatást.
A látogatások időbeli megoszlását vizsgálva látható, hogy a válaszadók közel 40%-a a hagyományoknak megfelelően november 1-re, azaz mindenszentek ünnepére időzítette a temetőlátogatást, de számottevő volt a vasárnap, és az október 31-i munkaszüneti napnak köszönhetően a hétfő szerepe is (3. ábra).
Az ünnepek alatt a megkérdezettek által temetőlátogatási céllal megtett távolság átlagosan 139,4 km volt (az oda-vissza megtett út teljes hosszát, nem pedig a temetők állandó lakóhelytől való távolságát vizsgálva), ez a távolságérték azonban meglehetősen nagy szóródást takar. Amint azt a 4. ábra mutatja, a válaszadók 29,3%-a 50 km-t vagy annál kevesebbet tett meg, egynegyedük pedig nem utazott többet
100 km-nél. Több mint 400 km-t a megkérdezetteknek csupán 8,3%-a tett meg; ebben a csoportban az átlagos utazási táv 211,3 km volt, a leghosszabb megtett út pedig 1400 km.
A sírkertek felkereséséhez a megkérdezettek döntő többsége (83,8%) személygépkocsit vett igénybe; távolsági buszjárattal csupán 9,7%, vonattal pedig mindössze 5,9% utazott (a fennmaradó 0,6% kerékpárral közlekedett). Megvizsgálva a megtett távolság és az utazáshoz használt közlekedési eszköz közötti kapcsolatot megfigyelhető, hogy a legrövidebb (30 km-nél kevesebb) és a leghosszabb (500 km feletti) távolságokon egyeduralkodó az autó, főként rugalmasságának és kényelmességének köszönhetően. Mindazok körében, akik a tömegközlekedést választották, a távolság függvényében nőtt a vasút iránti preferencia, illeszkedve ahhoz a nemzetközi trendhez, miszerint rövidebb távolságokon a közúti közlekedés dominál, közepes távolságokon viszont emelkedik a vonat jelentősége (Lengyel 2004).
A mindenszentek ünnepének és a halottak napjának családi jellegét alátámasztja az is, hogy a válaszadók 64,2%-a családi körben (házastársával/párjával és gyermekével) utazott temetőlátogatásra, 18,9% pedig házastársával vagy párjával kettesben. Egymagában a megkérdezettek 10,1%-a keresett fel állandó lakóhelyén kívül temetőt, a fennmaradó 6,8% pedig szüleivel vagy testvérével vett részt temetőlátogatáson.
Hasonlóan a 2005 tavaszán lefolytatott, a húsvéti ünnepek turisztikai szerepét vizsgáló kutatás eredményeihez (Rátz 2006), a mindenszentekhez kapcsolódó utazások túlnyomó többsége is kirándulásnak tekinthető, hiszen a látogatók 81,3%-a egyetlen éjszakát sem töltött a felkeresett desztinációban, 11,6% pedig mindössze egy éjszakát.
A temetőlátogatási motiváció által indukált utazás során a látogatók tartózkodási idejét befolyásolta a megtett távolság is: amint azt az ANOVA varianciaanalízis eredménye mutatja, a nagyobb távolságra utazók jóval nagyobb valószínűséggel töltöttek el éjszakát a felkeresett területen (F=9,310; szig.=0,000). Hatást gyakorolt továbbá az eltöltött éjszakák számára az igénybe vett közlekedési eszköz is: a tömegközlekedéssel utazók nagyobb valószínűséggel töltöttek el legalább egy éjszakát a meglátogatott desztinációban, mint az autóval érkezők (?2=72,235; szig.=0,000), ami valószínűleg részben a menetrendek rugalmatlanságára vezethető vissza, részben pedig arra, hogy az a megkérdezett választotta a lassúbb és kötöttebb tömegközlekedést, aki eleve hosszabb tartózkodást tervezett.
Azon válaszadóknak, akik legalább egy éjszakát eltöltöttek a meglátogatott helyszínen, 93,8%-a rokonoknál vagy barátoknál szállt meg, ami egyértelműen alátámasztja kutatásunk azon hipotézisét, miszerint a mindenszentek ünnepéhez és a halottak napjához kapcsolódó utazási tevékenység főként VFR turizmusnak tekinthető. Temetőlátogatási céllal történő utazás során egyébként a megkérdezettek közül senki sem vett igénybe kereskedelmi szálláshelyet: a fennmaradó 6,2% részben saját nyaralóban (4,1%), részben pedig falusi szálláshelyen (2,1%) éjszakázott.
A temetőlátogatásokhoz kapcsolódó kiadások átlagos értéke a megkérdezettek körében 10 230 Ft volt. Megvizsgálva a kiadások összetételét megfigyelhető, hogy a megkérdezettek elsősorban az ünnep kellékeire (koszorúkra, mécsesekre, virágokra) és közlekedésre költöttek: a sokaság átlagát nézve ez a két tétel generálta a teljes költés 82,9%-át (5. ábra). Az átlagértékek mögött természetesen jelentős szórás rejlik: a felmérés résztvevőinek 1%-a semmit sem költött (ők mindannyian családjukkal és személygépkocsival kerestek fel állandó lakóhelyükön kívüli temetőt, tehát feltételezhető, hogy egyszerűen nem vették figyelembe az oda- és visszautazás költségét), 0,3% számára viszont 85 000 Ft-ba került az ünnepi utazás.
Amint azt a 6. ábra is mutatja, a mindenszentekhez és a halottak napjához kapcsolódó kegyeleti utazások kiadásstruktúrájából a szorosan vett turisztikai kiadások - szállás, közlekedés, vendéglátás - aránya (40,9%) viszonylag mérsékelt az ünnep társadalmi és interperszonális jellegéhez kapcsolódó kiadásokhoz (56,2%) képest, mint amilyenek a felkeresett sírokra vásárolt koszorúkra és mécsesekre vagy a meglátogatott rokonoknak és barátoknak szánt ajándékra fordított összegek (szemben a szabadidős turizmust általában jellemző költésstruktúrával, amelyben rendszerint a helyváltoztatással és a desztinációban való tartózkodással kapcsolatos költségek dominálnak (Puczkó - Rátz 2005).
A temetőlátogatásokhoz kapcsolódó kiadások átlagos mértékét meghatározó tényezőket vizsgálva szignifikáns kapcsolatot tapasztaltunk a megkérdezett életkora és költési szintje között (F=2,580; szig.=0,000). Amint azt a 6. ábra mutatja, a meglátogatott barátoknak, rokonoknak szánt ajándékokra fordított összegek esetében az életkor emelkedése egyértelműen a kiadások növekedésével járt, de az ünnep kellékeire szánt kiadások is jelentős mértékben korfüggőnek bizonyultak.
Az állandó lakóhelyén kívüli temetőlátogatást a felmérés résztvevőinek 79,1%-a mindig vagy többnyire összekapcsolja rokonok vagy ismerősök meglátogatásával is, ami szintén megerősíti a kutatásnak a mindenszentek ünnepéhez és a halottak napjához kapcsolódó utazási tevékenység elsősorban VFR turizmus-jellegére vonatkozó hipotézisét.
Amint azt a 7. ábra mutatja, az állandó lakóhelyen kívüli temetőlátogatások gyakoriságát befolyásolja egyrészt az elhunytak rokonsági foka, másrészt pedig a generációk közötti, életkorban kifejeződő távolság: a megkérdezettek leggyakrabban a hozzájuk szoros rokoni, érzelmi szálakkal kapcsolódó, de két generációnyi távolságra lévő nagyszülők sírját keresik fel.
A válaszadók életkora és a különböző rokonsági fokú hozzátartozók sírjának felkeresése között szignifikáns kapcsolat mutatható ki (2. táblázat), amit főként az a tény magyaráz, hogy az életkor előrehaladtával párhuzamosan rendszerint növekszik az elhunyt hozzátartozók száma, másrészt pedig - részben ebből is következően - az idősebb korosztályra inkább jellemző a rendszeres temetőlátogatás.
Bár az ünnep jellegéből adódóan a mindenszentekhez és a halottak napjához kapcsolódó utazásokat döntően a temetőlátogatásban kifejeződő kegyelet, azaz az elhunyt családtagokra és barátokra azok sírjánál való emlékezés igénye motiválja, a kutatás keretében azt is megvizsgáltuk, hogy milyen egyéb tényezők befolyásolják a vizsgált ünnepek alatt tapasztalható utazási magatartást. Mivel a varianciaelemzés alapján az életkor szignifikánsnak bizonyult az egyes változók jelentőségét tekintve
(3. táblázat), a 8. ábra életkori bontásban mutatja be a felmérés során elemzett tényezők hatását a megkérdezettek mindenszentekhez és a halottak napjához kapcsolódó utazásaira.
A 3. táblázat első oszlopának átlagértékeit elemezve megállapítható, hogy bár egyik vizsgált tényező sem bizonyult kiemelkedően fontosnak a megkérdezettek kegyeleti utazásait illetően, összességében az interperszonális tényezők - mint az elhunyt hozzátartozó rokonsági foka, a család többi tagjának utazási hajlandósága vagy a barátok és rokonok meglátogatásának lehetősége - jelentősebb hatótényezőnek bizonyultak az olyan, az utazást rendszerint inkább korlátozó tényezőknél, mint a célterület távolsága, megközelíthetősége vagy az odautazás költségei. Jelen kutatás eredményei is alátámasztják tehát a szakirodalmi forrásoknak (például Seaton 1994, Seaton - Tagg 1995, Williams et al 2000, Duval 2003) a VFR turizmus keresletére vonatkozó azon megállapítását, miszerint a társadalmi kötelezettségek turisztikai motivációként való megjelenése erőteljes hatást gyakorolhat az érintettek utazási magatartására.

Összefoglalás
Összességében a kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy hazánkban mindenszentek és halottak napja elsősorban családi ünnep, amely viszonylag jelentős utazási keresletet és kiskereskedelmi forgalmat generál. Eltérően a karácsonyi vagy a húsvéti ünnepektől, a kegyeleti napok gyakorlatilag nem járulnak hozzá a turisztikai szolgáltatások iránti kereslet növekedéséhez - mivel jellegükből adódóan korlátozott az ünnepi hagyományok turisztikai attrakcióként való megjeleníthetősége -, az ünnepi időszakban megnövekedett szabadidő, illetve az ünnepekkel társadalmunkban hagyományosan együtt járó interperszonális kötelezettségek azonban ösztönzik az utazást.
A kutatás eredményei azt jelzik, hogy az ünnephez kapcsolódó utazási magatartáson belül jelenleg két szint különíthető el: a temetőlátogatás igényére mint alapvető motivációra épül rá a barátok, rokonok meglátogatásának kiegészítő, de szintén jelentős igénye. A turizmus szektor számára a mindenszentekhez kapcsolódó lehetőség abban rejlik, hogy sikerüljön a fogyasztók tudatában megjeleníteni egy lehetséges harmadik szintet, a turisztikai szolgáltatások szintjét, ezáltal elérve azt, hogy jelenlegi nagymértékű utazási kereslet egyúttal turisztikai termékek iránti keresletté is váljon.

Felhasznált irodalom
Baksay, K. (2005): Halloween misztikuma, eredete; http://www.helloinfo.hu/main.php?folderID=830&articleID=7048&ctag=articlelist&iid=1 (letöltve 2006.09.11.)
Brandes, S. (1998): The Day of the Dead, Halloween, and the Quest for Mexican National Identity; Journal of American Folklore 111(442):359-380
China Business Guide 2006 (2006); China Economic Review Publishing, Wanchai, Hong Kong
DeMicco, F.J. - Lin, Y. - Liu, L. - rejtő, L. - beldona, S. - Bancroft, D. (2006): The Effect of Holidays on Hotel Daily Revenue; Journal of Hospitality and Tourism Research 30(1):117-133
Duval, D.T. (2003): When Hosts Become Guests: Return Visits and Diasporic Identities in a Commonwealth Eastern Caribbean Community; Current Issues in Tourism 6(4):267-308
Forát, A-H. (2004): Halloween kicsit körbe; www.fangoria.hu/archivum/2/2halloween.pdf (letöltve 2005.10.15.)
Hall, C.M. - Duval, D.T. (2004): Linking Diasporas and Tourism: Transnational Mobilities of Pacific Islanders Resident in New Zealand; In: T.E. Coles - D.J. Timothy (eds.): Tourism, Diasporas and Space; Routledge, New York, pp.78-94
Kammerhofer-Aggermann, U. - Hiebl, E. - Keul, A.G. - Bachleitner, R. -Schreuer, M. (2003): Weihnachtsmärkte: Zentren der Sehnsüchte und des Tourismus; Tourismus Journal 7(3):329-354
KSH (2006): Turizmus, 2005. január-november; Központi Statisztikai Hivatal, Budapest
Kugelmass, J. (1991): Wishes Come True: Designing the Greenwich Village Halloween Parade; Journal of American Folklore 104(414):443-465
Lengyel, M. (2004): A turizmus általános elmélete; Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája - Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Kft., Budapest
Michalkó, G. (2004): A turizmuselmélet alapjai; Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár
MTH (2006): A Magyar Turisztikai Hivatal havi hírlevele. Statisztikai adatok és hírek a turizmus világából. 2006/1; www.mth.gov.hu (letöltve 2006.09.12.)
Newall, V.J. (1987): The Adaptation of Folklore and Tradition (Folklorismus); Folklore 98(2):131-151
Pozsony, F. (1998): Turizmus és népszokások; In: Fejős, Z. (szerk.): A turizmus mint kulturális rendszer; Néprajzi Múzeum, Budapest, pp.125-129
Pretes, M. (1995): Postmodern Tourism. The Santa Claus Industry; Annals of Tourism Research 22(1):1-15
Puczkó, l - rátz, t. (2005): A turizmus hatásai, 4. javított kiadás; Aula Kiadó, Budapest.
Rátz, T. (2006): A húsvét szerepe a magyar lakosság utazási magatartásának befolyásolásában; Turizmus Bulletin 10(1):30-38
Rátz, T - Patterman, L. (2004): A karácsony mint turisztikai attrakció; Turizmus Bulletin 8(3):18-25
Rintala-Gardin, T. (2004): Regional Economic Impact and Development of Tourism in Rovaniemi 1995-2003; Rovaniemi Tourist Board, Rovaniemi, Finland
Seaton, A.V. (1994): Are Relatives Friends? Reassessing the VFR Category in Segmenting Tourism Markets; In: A.V. Seaton et al (eds.): Tourism: The State of the Art; John Wiley & Sons, Chichester, UK, pp.316-321
Seaton, A.V. - Tagg, S. (1995): Disaggregating Friends and Relatives in VFR Tourism Research: The Northern Ireland Evidence 1991-1993; 6(1):6-18
Tátrai, Zs. - Karácsony Molnár, E. (2006): Jeles napok, ünnepi szokások, 4. kiadás; Mezőgazda Kiadó, Budapest
Williams, A.M. - King, R. - Warnes, A. - Patterson, G. (2000): Tourism and International Retirement Migration: New Forms of an Old Relationship in Southern Europe; Tourism Geographies 2(1):28-49