A turizmussal összefüggő életminőség-index kidolgozásának alapjai

Szerzők: Kovács Balázs1 - Horkay Nándor2 - dr. Michalkó Gábor3


A hazai és nemzetközi szakirodalom igen jelentős teret szentel a turizmus társadalmi hatásainak feltárására. A jelenleg alkalmazott mutatók elsősorban a foglalkoztatottság, a demográfia, a kommunikáció és a kultúra bizonyos területein észlelhető változások megjelenítésére fókuszálnak. Ezek a statisztikai adatokból, illetve empirikus kutatások során nyert információkból összeállítható objektív tényezők leginkább a célállomások lakosságának szociokulturális viszonyaival foglalkoznak, kevésbé alkalmasak az odalátogató vendégek és az ő életterük társadalmára vonatkozó változások megjelenítésére. Mindemellett meglehetősen kevés ismeret áll azzal kapcsolatban rendelkezésre, hogy a turizmusban való érintettség, fakadjon az a turista vagy a vendéglátó szerepéből, milyen lelki változásokat generál, és ez hogyan segíti, illetve hátráltatja a mentális kiegyensúlyozottságot. Szükségünk van tehát egy olyan mutatóra, amely alkalmas a turizmus társadalmi hatásainak az eddigiekhez képest komplexebb, a területi és időbeli összefüggéseket is figyelembe vevő, az összehasonlítást lehetővé tevő értékelésére, amelynek segítségével nemcsak az elméleti szakemberek, hanem a tervezők és a döntéshozók munkája is új irányvonalon haladhat tovább.
A jelen tanulmányban ismertetett gondolatok egyrészt az életminőséggel kapcsolatos kutatások nemzetközileg is új dimenziójának a feltárásához, de leginkább a téma exponálásához kívánnak hozzájárulni, másrészt támogatják azt a turizmuspolitikai szándékot, amely a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia eredményes végrehajtásából fakad.

Bevezetés

A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiáról (NTS) és az azzal kapcsolatos intézkedésekről szóló, 1100/2005
(X. 7.) Kormányhatározat az életminőség turizmus általi javítását tűzte ki a stratégia fő céljául. Az NTS végrehajtásáról szóló, a Kormány 2006. január 11-i ülésén megtárgyalt intézkedési terv feladatként jelölte ki az életminőség alakulásában a turizmus hozzájárulását objektív módon mérhetővé tevő turizmus-specifikus életminőség-index kidolgozását. Jelen tanulmány célja, hogy vitaindító jelleggel kísérletet tegyen a turizmussal összefüggő életminőség-index (Tourism Related Quality of Life Index - TRQL-I) kidolgozásával kapcsolatos alapfogalmak tisztázására, az index kidolgozáshoz szükséges elméleti háttér és definíciók vázlatos bemutatására. Ezen áttekintés után körvonalazzuk az index input- és output elemeinek meghatározását is. Hangsúlyozzuk, hogy tekintettel a feladat úttörő jellegére (sem a nemzetközi, sem pedig a hazai szakirodalomban nem ismert konkrét követendő példa a TRQL-index alkalmazására) az alábbiakban megfogalmazottakat első lépésnek szánjuk a korszerű indikátor kidolgozása felé vezető együttműködésünk útján.

Az elmúlt években Magyarországon is fokozattan nőtt az érdeklődés az életminőség vizsgálata iránt. A külföldi életminőség skálák és mérési módszerek megismertetésében és elterjesztésében, valamint a hazai kutatói munkacsoportok közötti információk és tapasztalatok cseréjének segítésében a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársai járnak az élen. Az Intézet "Életminőség Kutató Munkacsoport"-jának tagjai - Kopp Mária és Kovács Mónika Erika szerkesztésében - 2006-ban megjelentettek egy rendkívül részletes, mintegy 550 oldal terjedelmű, hiánypótló monográfiát, amely hasznos információkkal szolgál az életminőség-kutatás legújabb irányairól, valamint a magyar lakosság életminőségének mutatóiról (Kopp-Kovács 2006). Jelen tanulmány megállapításai nagymértékben támaszkodnak az e monográfiában összegyűjtött tanulmányok megállapításaira. Emellett sikerrel hasznosítottuk az ugyancsak 2006-ban megjelent, Utasi Ágnes szerkesztette kötetet, amelynek tanulmányai különös hangsúlyt helyeznek az életminőség szubjektív vetületeire és a pszichológia, szociálpszichológia, valamint a politológia oldaláról közelítve a problémát számos, a turizmuskutatásban is felhasználható ismeretet közvetítenek (Utasi 2006). Munkánk során különösen izgalmas olvasmánynak számított Sebestyén Tibor 2005-ben készített kézirata, amely az életminőséget a boldogsággal megfeleltetve adja közre a különböző mérési megközelítéseket (Sebestyén 2005). Az itt felsorolt magyar nyelvű alapművek mellett számos, az életminőség és a turizmus kapcsolatát érintőlegesen tárgyaló hazai és nemzetközi forrást vettünk górcső alá, azonban tanulmányunk problémafelvető jellegéből fakadóan azok részletes bemutatására a kutatás következő fázisában kerül majd sor.

1. Az életminőség fogalma,
a vizsgálatát meghatározó modellek

Az emberiség egyik legősibb kérdése, hogy mitől válik értelmessé az élet, mi a jó és teljes élet titka. Henrik Ibsen, a norvég drámaíró írta egykoron: "A legtöbb ember meghal anélkül, hogy élt volna. Szerencsére azonban ezt észre sem veszik"4. Napjainkban egyre többen döbbenek rá, hogy a korunkra jellemző gazdasági, fogyasztói verseny, növekedés igen gyakran káros az emberi személyiség szempontjából, s a növekvő anyagi jólét közvetlenül nem jár együtt az élet minőségének javulásával. A XX. század második felétől az életminőség javítása a fejlett társadalmak egyre inkább központi társadalom- és gazdaságpolitikai kérdésévé vált, s a kérdés vizsgálata napjainkban aktuálisabb, mint valaha. A gondolat, amely szerint az egyoldalú gazdasági növekedés és a "pénzhajhászás" helyett az életminőségnek kell a politikai gondolkodásunk középpontjába kerülnie, ma egyre elfogadottabb. Eszerint a politika és az egész társadalom legfontosabb céljának az életminőség folyamatos növelésének kellene lennie. Ehhez azonban meg kell teremteni azokat az eszközöket és módszereket, amelyekkel a változások mérhetők.

Az életminőség ma egyike mind a köznyelvben, mind pedig az orvosi, élettani szakirodalmakban igen gyakran használt fogalmaknak. Történetileg az életminőség szót először a gazdasági növekedés fenntarthatatlanságának kritikájaként használta néhány kutató (Kovács 2006), azonban a mai napig nincsen általánosan elfogadott definíciója. Lennart Nordenfelt, az egészség és az életminőség összefüggéseit kutató svéd tudós megfogalmazása alapján az életminőség lényegében a boldogsággal azonos, s hétköznapi értelemben az élettel való elégedettség, illetve elégedetlenség mértékeként lehet leginkább definiálni.
A fejlettnek tekinthető országokban a deklarációk szintjén már az 1960-as évektől megjelent az életminőség javításának szükségessége. Többen Johnson elnök 1964-es elnöki kampányában, a "Great Society" program kapcsán tett kijelentésétől származtatják a vizsgált fogalmat, amely szerint "céljaink elérését nem mérhetjük bankszámlánk nagyságával, csak az emberek életminőségének javulásával." Ez idő tájt az anyagi szükségletek kielégítésére irányuló mennyiségi jólét (welfare) mellett előtérbe került az immateriális dimenziókban megvalósuló jóllét (well-being) kérdésének tárgyalása is
(Fekete 2006)5.

Az életminőség vizsgálatára szolgáló modellek, amelyek alapvetően abból a célból születtek, hogy a népesség jólétét optimalizálják, illetve fokozzák, alapvetően három nagyobb tudományterülethez kötődnek: a szociológiához, a pszichológiához és az egészségtudományhoz. A szociológiai megközelítésű életminőség-kutatások elsősorban kérdőíves felméréseket használva az egyes országok, régiók, térségek, társadalmi csoportok életminőségét vizsgálják a társadalmi tőke és egyéb, összehasonlítást, rangsorolást lehetővé tevő jellemzők alapján. E vizsgálatok jellemzője, hogy igen széleskörű mintavételen alapulnak, s viszonylag tömör, a boldogságra és a szubjektív életminőségre, vagyis az élettel való elégedettségre vonatkoztatott kérdések alapján mérik a jólét fogalmát. Az életminőség szociológiai megközelítésébe gyakran az életminőséget meghatározó társadalmi, gazdasági, kulturális és környezeti tényezőket is bevonják. A nemzetközi szakirodalom "fejlődési paradoxonként" írja le azt a jelenséget, hogy miközben az életkörülmények folyamatosan javulnak a fejlett országokban, addig az emberek mégsem érzik magukat jobban, sőt egyes felmérések szerint egyre boldogtalanabbnak mondják magukat. Az élet minden területén uralkodó verseny erőltetése következtében olyan "fogyasztói társadalmak" jöttek létre, amelyek az úgynevezett "fogyasztói embertípus" kialakulásának kedveznek. A modern kor paradoxona ezzel kapcsolatban ott érhető tetten, hogy az érett személyiség nem tekinthető ideális fogyasztónak, míg a fogyasztói társadalom logikája szerint az ideális fogyasztó nem érett, autonóm személyiség, hanem kapcsolataitól és céljaitól megfosztott, magányosan szorongó és a tömegkommunikáció által könnyen befolyásolható ember.

Az életminőség pszichológiai vizsgálatának hátterét az úgynevezett pozitív pszichológiai irányzat jellemzi, amely erősen épít az Arisztotelész-féle boldogság definícióra, miszerint az életminőség a boldogsággal azonosítható. Ennek megfelelően a boldogságnak három szintje különböztethető meg egymástól. Az első lépcső az öröm, az élvezet (pleasure), a hedonisztikus boldogság-elképzelés szintje. Az örömnek és a vidámságnak ugyanis igen komoly szerepe van a kedvező életminőség, a pozitív életszemlélet kialakításában és fenntartásában, ugyanakkor ez a lelkiállapot még nem azonosítható teljes mértékben a boldogsággal és a jóléttel (well-being). E pszichológiai megközelítés szerint az életminőség második szintjének a "bevonódás", az elkötelezettség állapota tekinthető, amikor az ember feloldódik egy feladat, célkitűzés teljesítése közben. Ezt a fajta magas szintű élményt, amelyhez a legkülönbözőbb, szívesen elvégzett feladatok megvalósítása után érzett örömön keresztül vezet az út, "áramlatnak" nevezik (Csíkszentmihályi 1998). Így jutunk el a boldogság harmadik lépcsőjéhez, amely az értelmes élet, az élet értelmének a keresése. Ez felel meg az Arisztotelész-féle "eudemoniának", valódi boldogságnak, amely nem egyfajta állapot, nem is egy különleges élmény, hanem cselekvő aktivitás. A boldogságnak ezt a fajta legmagasabb, harmadik lépcsőfokát az önmagunkkal való harmónia, az életcélok, a személyes növekedés, a másokkal való pozitív, építő jellegű kapcsolatok és az autonómia jellemzik (Kopp és Pikó 2006). A pszichológiai irányzat képviselői az életminőséggel kapcsolatos vizsgálataikhoz pszichológiai kérdőíveket alkalmaznak.

Az egészségtudomány szempontjából megközelített életminőség-koncepcióban az a szemlélet tükröződik, hogy az orvoslás tárgya nem csak az emberi test, hanem maga az ember, az emberi egészség. A modern, jóléti társadalmak egyik komoly vívmányának tekinthető, hogy az ember biológiailag megélhető életkora jelentősen kitolódott. A megnövekedett életkor azonban automatikusan nem jár együtt a jobb egészségi állapottal s a jobb életminőséggel, éppen ezért az egészségben megélt évek számának a gyarapítása tekinthető ezen irányzat fő szempontjának. Az "egészség" fogalmát szintén nagyon nehéz objektív módon meghatározni, mert ugyancsak egy túl összetett, többdimenziós fogalomról van szó, amelyet nagyon nehéz egy konkrét mutatóval mérni. Azonban az ember képes arra, hogy általános "közérzetét" egyetlen mutatóval meghatározza. Az egészségtudomány szemléletű életminőség-kutatás éppen ezért a szubjektív egészségre vonatkozó mutatókra helyezi a hangsúlyt, kiemelve, hogy a szubjektív életminőség-mutató legalább olyan fontos, mint az emberről "objektív" képet mutató vizsgálati leletek. A szubjektív életminőség - egy lehetséges definíciója szerint - azon fizikai és pszichológiai jellemzők összességének tekinthető, amelyek meghatározzák, hogy egy adott személy mennyire érzi magát egészségesnek, s mekkora örömöt talál tevékenységeiben és életvezetésében.

2. Az életminőség-koncepciók elméleti háttere, mérésének lehetőségei

Az életminőségnek mint új fogalomnak a kutatása érdekében egymással szinte párhuzamosan indultak meg a vizsgálatok az orvostudomány, a szociológia és a pszichológia egyes kutatóműhelyeiben. Mindhárom, az életminőség vizsgálatával foglalkozó nagyobb tudományterületen hatalmas irodalom áll rendelkezésre a téma kutatói számára, ugyanakkor a meglévő tanulmányok nincsenek átfedésben egymással, megállapításaikat egymástól függetlenül eredeztetik. Éppen ezért az életminőség-kutatás előtt álló egyik legnagyobb kihívás az, hogy a sokdimenziós fogalomrendszer egyes területein felhalmozódott ismeretek integrálásra kerüljenek.
Az életminőség fogalmának megjelenése, majd a témában született publikációk számának dinamikus bővülése magával hozta a különböző életminőség-indexek kidolgozását is. Ennek következtében a vonatkozó skálák meglehetősen szövevényesnek, első megközelítésre szinte áttekinthetetlennek tűnnek.

A leggyakrabban hivatkozott komplex életminőségi mutatószámok közül az alábbiakat célszerű kiemelni:
. A nettó gazdasági jólét mércéje, angolul: Measure of Economic Welfare (MEW vagy Net Economic Welfare - NEW), amelyet Tobin, Nordhaus és Samuelson fejlesztett és számolt ki többször is az Amerikai Egyesült Államokra az 1970-es és az 1980-as évtizedekben;
. a fenntartható gazdasági jólét mutatója, angolul: Index of Sustainable Economic Welfare (ISEW), amelyet Herman Daly, John Cobb és Clifford Cobb konstruált az 1980-as évek végén;
. a valódi fejlődés mutatója, angolul Genuine Progress Indicator (GPI), amelyet az előbbi szerzőhármas közül, Herman Daly kihagyásával, a két Cobb fejlesztett tovább több mint két tucat paraméter bevonásával;
. az emberi fejlődés indexe, angolul: Human Deve­lop­ment Index (HDI), amelyet az ENSZ Fejlesztési Szervezete, az UNDP dolgozott ki az 1980-as évek második felében;
. az életminőség egyéb indexei, angolul: Quality-of-Life (QL), amelyet sokan és sok irányban fejlesztettek, különféle paramétereket jól-rosszul vegyítve össze. Ezek közé tartozik a Paul által elemzett és 1997-ben publikált QL mutatószám, a Morris Davis Morris által 1979-ben kifejlesztett Physical Quality-of-Life Index (PQLI), majd az ennek a különféle változatait jelentő Basic Well-being Index (BWI) és a World Quality-of-Life Index (WPQLI). A legújabb, 2003-ban kidolgozott és 2005-ben is publikált, ilyen típusú index az UNU-WIDER kutatóintézet huszonhat paraméteres Quality-of-Life indexe (Sebestyén 2005).

Az újabb jólét-koncepciók közül szinte egyik sem tematizálja olyan átfogóan a jó élet dimenzióit és kritériumait, mint az életminőség (Fekete 2006). Az olyan koncepciók, mint például a fenntartható fejlődés (Sustainable Development), illetve az emberi fejlődés (Human Development) koncepciója vagy például az élhetőség (Livability) fogalma a jólét egyes aspektusait hangsúlyozzák, amelyek a megváltozott gazdasági, társadalmi és politikai körülmények között nagyobb jelentőségre tettek szert. Ezek az elméletek részben fedik egymást, s többé-kevésbé az életminőség köré csoportosulnak.

Több kutatás bizonyította, hogy az életkörülmények nem közvetlenül, hanem az emberek szubjektív tapasztalásán keresztül hatnak az élettel való elégedettségre és a boldogságra. A vizsgálatok szempontjából korábban jelentősnek tekintett, társadalmi, kulturális és gazdasági erőforrásokhoz való hozzáférés és az életkörülmények mutatói - a szubjektív tényezők figyelembe vétele után - szinte teljesen elvesztették magyarázó erejüket, azonban a velük való elégedettség minden országban szignifikáns tényezővé vált (Murinkó 2006). Mivel az életminőség egyaránt tartalmaz objektív és szubjektív elemeket, előbbit az objektív jólét mutatóival mérjük, utóbbit pedig az elégedettségre vonatkozó kérdésekkel (Fekete 2006). Ennek értelmében az életminőség-kutatások is többnyire két életminőség-fogalommal dolgoznak, az objektív és a szubjektív életminőséggel.

Az életminőség-kutatásával kapcsolatban két modellt szoktak megkülönböztetni: a skandináv életszínvonal-, életkörülmény-megközelítést és az amerikai életminőség-modellt. A skandináv modell fókuszában az erőforrások fogalma áll, a hangsúly az életfeltételekből eredő tényezők életminőséget alakító szerepére helyeződik. Az amerikai modell ezzel szemben elsősorban a szubjektív érzékelés és értékelés folyamatainak jelentőségét hangsúlyozza, s így az emberek szubjektív közérzete alapján méri a társadalom fejlődését és az életminőség mértékét, ugyanis e koncepció kidolgozói szerint maga az ember tudja leginkább megítélni saját életminőségét. Az amerikai életminőség-kutatásban szerepet játszott az a felfogás is, miszerint a társadalmi fejlődés előrehaladtával az életminőséget egyre inkább az immateriális tényezők határozzák meg.

Erik Allart életminőség megközelítése a skandináv és az amerikai modell szintézisét nyújtja. Allart a szükségletek szempontjából közelíti meg az életminőség kérdést, amelyet - Maslow-hoz hasonlóan - hierarchikus rendben ábrázol, úgy hogy - Maslow-val ellentétben - a magasabb szinten elhelyezkedő szükségletek kielégülését nem teszi függővé az alacsonyabb fokon álló szükséglet kielégülésének bekövetkeztétől. Allert having-loving-being tagozódású modellje mindhárom szinten képes kezelni a jólét objektív és szubjektív megélésének árnyalatait (1. táblázat).
Az életminőség-kutatás európai vonulatába tartozik Wolfgang Zapf, aki szintén a skandináv és az amerikai típusú modell közötti kompromisszumos eljárás kidolgozására tett kísérletet. Zapf véleménye szerint a magas életminőségért nemcsak az állam és az állampolgárok felelősek, hanem a piaci változások és a független civil szervezetek tevékenysége is.

Az elméleti háttér rövid áttekintése után elmondható, hogy az életminőség mérésének eljárásai is igen változatosak. Nagyrészt a kutató életminőségről alkotott elképzelésének a függvénye, hogy az egyes vizsgálatokhoz milyen mutatókat használ. A szubjektív jóléti indikátorok általában skálákon alapulnak, amelyek a feltett kérdésekre adott válaszok értékelésének mozgásterét mutatják. Az alkalmazott skálák száma igen nagy, szinte minden kutató kidolgoz egyet a saját céljaira. Vennhoven nézete szerint a szubjektív jólét indikátorainak meghatározásához egy rövid, jól megfogalmazott kérdés is elegendő, például: "összességében mennyire elégedett az életével?". Vennhoven szerint a boldogság az egyén életének átfogó észleléseként fogható fel, s ez a boldog évek számával konkrétan számszerűsíthető is, amely mutatókat az egyes országokra vonatkozóan a World Database of Happiness adatbázis tartalmazza (Sebestyén 2005).

Viszonylag új az a törekvés, hogy az életminőség-kutatások vizsgálati eredményeinek területi vetületét térképeken jelenítsék meg. Ez a módszer elsősorban az objektív életminőség megjelenítésére alkalmas. A térkép segítségével könnyen összehasonlítható az adott ország különböző területeinek, régióinak életminősége. Az egyes országok közötti összehasonlításkor kimutatható az objektív és szubjektív mutatók összefüggése: a gazdaságilag fejlettebb országokban többnyire magasabb a szubjektív jólét szintje. Ugyanakkor a jóléti államok állampolgárainál nem mutatható ki szoros összefüggés az objektív és a szubjektív életminőség között. Az alapvető emberi szükségleteknek létezik egy szintje, amely a fejlettebb országokban könnyebben nyer kielégülést, ezért érzik ott az emberek magukat általában boldogabbnak. Azonban egy bizonyos életszínvonal szint elérése után a mutató már nem emelkedik automatikusan.

Az életminőség mérési módszereinek összefoglalásaként elmondható, hogy a rendkívül összetett mutató előállításához egyszerre kell ismeretekkel rendelkeznünk az életminőséget meghatározó input- és output elemekről, hogy a közöttük lévő korrelációs összefüggéseket feltárhassuk. Az életminőség esetén az inputot jelentő adatokat - többnyire idősorok formájában - különféle statisztikai kiadványokban találjuk meg, összegyűjtésük elsősorban idő és szorgalom kérdése. Az output ele-
mek meghatározása, vagyis az élettel való elégedettség mérése már jóval összetettebb feladat. A boldogság-indexek széles körű és megbízható kidolgozása után a társadalom- és gazdaságpolitika formálóinak feladata, hogy az életminőségre vonatkozó input (indirekt) és output (direkt) paraméterek alakulása közötti törvényszerű összefüggések feltárása után az eddigieknél jóval nagyobb körültekintéssel történjen meg a társadalompolitika célrendszerének kialakítása és végrehajtása.
Az életminőség mérésének imént ismertetett mód­­szereit - az input-output megközelítésből kiindulva - legtömörebben Rahman fenti modellje foglalja össze (1. ábra).

Az ábrán vázolt nyolc inputelem kedvező hatásainak "beprogramozása", illetve azok kölcsönhatása nagy valószínűséggel jó életminőséget eredményez, amelyet a számos kutatásban kimutatható erőteljes korreláció is alátámaszt. A korrelációhoz azonban meg kell mérni magát az életminőséget is, amely a beprogramozott inputokból összeálló output eredmény. Ez esetünkben - Vennhoven megközelítését elfogadva - a boldog évek várható számával, illetve az abból származtatott, igazított mutatóval fejezhető ki leginkább.

3. Az életminőség fogalmának
értelmezése a turizmus területén

A turizmus, az egyén élményszerzéssel együtt járó környezetváltozása hatással van az életminőségére, akár az utazás résztvevőjeként, akár a célterület társadalmi környezetének tagjaként válik a jelenség érintettjévé valaki (Coskun-Rahtz-Sirgy 2003). A hivatás- és a szabadidős turizmus számos olyan, az - életminőség központi elemének tekintett - egészségi állapotra leginkább kedvező hatást gyakorló tényezővel rendelkezik, amely az emberi szükségletek kielégítése során aktivizálódik (Maslow 2003). A legelterjedtebb szabadidős turisztikai tevékenység, az üdülés során például a fiziológiai szükségletekkel összefüggő táplálkozás és pihenés, a hivatásturizmusban pedig éppen a munkavégzéssel szimbiózisban álló, a lelkiállapotot kedvezően befolyásoló megbecsülés jelentkezik. Amennyiben valaki olyan településen él, ahol a vendégforgalom sikeres lebonyolításához, a turisták költésének ösztönzéséhez magas szintű alap- és idegenforgalmi infrastruktúrát hoztak létre, ott ez a környezet a helyi lakosság életminőségét is kedvezően befolyásolhatja, de előfordulhatnak olyan esetek is, ahol a teherbíróképesség átlépése már az életminőség romlásához vezet.

Az életminőség és a turizmus kapcsolatának úttörő jellegű feltárására egy olyan ország, mint hazánk, a lehető legideálisabb terepnek bizonyul. Miközben Magyarország az egészségturizmus feltételrendszerét, főként vonzerőit tekintve az európai élmezőnyhöz tartozik, a termék társadalmi környezetének életminőségi mutatói alapján jelentős lemaradásban vagyunk a kontinensen fekvő versenytársainkkal való összehasonlításban. Ennek az ellentmondásnak a tisztázásához elengedhetetlen eszközül szolgál a TRQL-index kidolgozása, amelynek során a turizmus humánökológiai aspektusaira különös hangsúlyt kell helyezni (Michalkó G. 2005).

A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia "A turizmus életminőségre gyakorolt hatásai" című alfejezetben6 megállapítja, hogy a turizmus hatását ma a világban a legtöbb helyen elsősorban gazdasági jelentőségével mérik. A turizmus sikerét a nemzetközi turizmusból származó devizaegyenleggel, a kereskedelmi szálláshelyeken, illetve az országhatárokon regisztrált forgalommal fejezik ki. Ez a szemlélet azonban megfeledkezik arról, hogy a turizmus nem gazdasági ágként indult el, hanem az új megismerésének a vágya és a pihenés, a rekreáció igénye alapozta meg ezt az ágazatot.

A turizmus által termelt devizabevételek ugyan fontosak egy országnak, mindazonáltal a turizmus fő jelentősége társadalmi és természeti hatásaiban van (Puczkó-Rátz 1998). A turizmus lehetőséget biztosít rekreációra, ezáltal hozzájárul az egészséges életmód kialakításához. A turizmus közvetítő szerepet tölt be a különböző kultúrák között, az embereket megismerteti más kultúrákkal, és toleránsabbá teszi őket egymás iránt. Elősegítheti a munkahelyteremtést, a regionális kiegyenlítődést, az emberek ismereteinek növekedését. A turizmus helyi társadalomra gyakorolt pozitív hatása abban mutatkozik meg, hogy növelheti szűkebb környezetünk erőforrásainak megbecsülését, büszkeségünket, hozzájárul ahhoz, hogy a mindennapi élet során egy teljesebb, értékeit hasznosító helyen élhessünk. A turizmus kedvezően hathat a foglalkoztatásra is: hozzájárul a munkahelyteremtéshez, felértékelődhet az iskolázottság és a nyelvismeret szerepe, továbbképzéssel javul a munkavégzés színvonala, növekszik az életszínvonal. Az egészségturizmus szolgáltatásainak igénybevétele rendkívül kedvezően hat a vendégek - közöttük egyre inkább a belföldiek - egészségi állapotára. A turizmus az épített kulturális értékek (múzeumok, kastélyok, várak) hasznosításával elősegíti azok védelmét, jövedelmet biztosít a karbantartáshoz. Elősegíti a tradíciók, szokások élővé tételét és fennmaradását, növeli a kulturális kínálatot, jó értelemben vett büszkeséget alakíthat ki az emberekben.

Az NTS logikája alapján a turizmus komplex módon járul hozzá a Magyarországra érkező vendégek és a hazai lakosság életminőségének javulásához. A stratégia a turisztikai ágazat életminőség javításában játszott szerepének erősítésében látja a hazai turizmusfejlesztés közép- és hosszú távú irányát. Ugyanakkor az NTS végrehajtása során szembesülni kell azzal, hogy jelenleg nem létezik egy, a turisztikai ágazat életminőség-javításhoz való hozzájárulását objektív módon mérni képes eljárás, az életminőségben bekövezett változás mértékét jellemezni képes index. E problémakör az NTS ex-ante értékeléséből is kitűnik, s az Értékelő jelentés7 ennek megfelelően egy, a turizmusnak az életminőség alakulására gyakorolt hatását mérni képes eljárás kidolgozását javasolta az alábbiak szerint:
"A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia elsődleges célja - az első Nemzeti Fejlesztési Tervhez hasonlóan -

az életminőség javítása a turizmus ágazatban rejlő lehetőségek kiaknázásán keresztül. Ez a komplex szemléletmód nemzetközi szinten is újdonságnak számít, hiszen a vizsgált turizmusfejlesztési stratégiák elsősorban gazdasági kérdésekre koncentrálnak. Az Értékelők véleménye szerint ez az integrált megközelítés többletet jelent a tisztán gazdasági megközelítéshez képest. Ugyanakkor a vonatkozó tapasztalatok hiánya, valamint az életminőség mint fogalom nehéz értelmezhetősége, mérhetőségének megoldatlansága még olyan nehézséget jelent, melynek leküzdése további erőfeszítést igényel; erre a stratégia továbbfejlesztése során nyílik majd lehetőség."
Mint az elméleti áttekintést tartalmazó fejezetekből látható, az életminőség komplex, többdimenziós fogalom, nem létezik általánosan elfogadott életminőség-definíció. A különböző meghatározásokból az is kiderül, hogy az életminőség egyaránt értelmezhető objektív állapotként és szubjektív megélésként, érzetként. Ahogyan a szakértők megfogalmazták, az objektív területeket az objektív jólét mutatóival mérjük, a szubjektíveket pedig az elégedettségre vonatkozó kérdésekkel, ezért javasolt ezt a logikát követni a turizmus-specifikus életminőség index (TRQL-I) kidolgozásánál is.

Véleményünk szerint a turizmussal kapcsolatos életminőség két vetületből áll össze:
. egyrészt egy adott turisztikai desztinációban a turizmusnak a helyben lakók életminőségére gyakorolt hatását tükrözi;
. másrészt rámutat, hogy egy adott személy esetében a turizmusban való aktív részvétel milyen módon hat az élettel való elégedettségére, életminőségére.

A két vetület mérésére a jelenlegi turizmusstatisztika objektív adatokat tartalmaz, s csak közvetve járul hozzá a kérdés megválaszolásához. A két megközelítéssel kapcsolatban felmerülő kérdésekre objektív válasz nyerhető például a Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Turizmus Zrt. évenként ismétlődő, a hazai lakosság utazási szokásait vizsgáló felméréséből. Célszerű lenne az ezen kutatásokat megalapozó kérdőíveket a turizmus szubjektív életminőségben játszott szerepének megítélésére alkalmas kérdésekkel is kiegészíteni. Például: "Mennyire befolyásolná az Ön életét, ha ebben az évben nem utazhatna?", vagy "Mekkora szerepet játszik az Ön életében az utazás?", "Mennyire tölti el Önt boldogsággal az utazásra való készülődés, illetve az azon való részvétel?". A sor még hosszan folytatható, ám a TRQL-index kidolgozásával kapcsolatos lényeges szempont, hogy a kérdésekre adott válaszok egy előre rögzített skála alapján legyenek vizsgálhatóak. A TQRL-index megalkotásánál fontos, hogy a felmérések követő jelleggel készüljenek el, s így a skálák kiértékelésével az időbeli elmozdulás és a korreláció is mérhetővé válik.

3.1. Egy lehetséges modell és mérési alternatíva

A Rahman-modellből kiindulva, a turisztikai ágazat mindkét vetületén az alábbi input dimenziók figyelembevételével javasoljuk a szubjektív elégedettséget mérni, majd az aggregált TRQL-indexet elkészíteni:
1. A turizmus szerepe a családi, baráti viszonyok alakulásában (VFR);
2. A turizmus hozzájárulása az érzelmi jóléthez (pleasure);
3. A turizmus szerepe egészségünk megőrzésében, visszanyerésében (well-being);
4. A turizmus hozzájárulása egy adott település anyagi jólétéhez;
5. A turizmus szerepe a lokális közösséghez való tartozás erősítésében;
6. A turizmus szerepe egy adott desztináció munkahelyteremtésében;
7. A turizmus hatása a személyes biztonságérzetre;
8. A turizmus környezetre gyakorolt hatásának hozzájárulása a jó közérzethez.

4. Távlatok

E tanulmány szerzőgárdájának összetétele talán a legjobb bizonyíték arra, hogy a turizmus életminőségre gyakorolt hatásának megismerése nemcsak a tudomány, hanem a tervezés és a közigazgatás részéről is megjelenik. A cikk kapcsán megkezdett együttműködés sikere azért tűnik eleve kódoltnak, mivel a vizsgálat tárgyát képező probléma, illetve annak területi, időbeli dimenzióit jelző index kidolgozásánál legalább három, a turizmus fenntarthatóságát biztosító terület érdeklődési köre kerül megjelenítésre. A turizmussal kapcsolatos mérések nem tartoznak az egyszerű kérdések közé, akár a konjunktúra-index, akár a szatellit számlák kapcsán szembesülhettünk a felmerülő nehézségekkel. A most induló program legnagyobb újdonsága, hogy először állítja a mérés középpontjába komplex valójában az embert és teszi vizsgálat tárgyává a szabadidőeltöltés és a hivatásvégzés során realizálódó mobilitás főszereplőjét, a homo turisticust. A korábban vizsgált sok-sok apró tényezőből igyekszünk egy olyan mutatót kreálni, amely alkalmas a turizmus által befolyásolt életminőség mibenlétének a megjelenítésére.

Felhasznált irodalom

Coskun Samli, A. - Rahtz, D. - Sirgy, J. (eds.) 2003: Advances in Quality-of-Life Theory and Research. Kluwer Academy Publisher. Dordrecht. 249 p.
Csíkszentmihályi M. 1998: És addig éltek, amíg meg nem haltak: a mindennapok minősége. Kulturtrade. Budapest. 178 p.
Fekete Zs. 2006: Életminőség-koncepciók, definíciók, kutatási irányok. In: Utasi Á. (szerk.) 2006: A szubjektív életminőség forrásai: biztonság és kapcsolatok. MTA Politikai Tudományok Intézete. Budapest. pp. 277-301.
Kopp M. - Kovács M. (szerk.) 2006: A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó. Budapest. 552 p.
Kopp M. - Pikó B. 2006: Az egészséggel kapcsolatos életminőség pszichológiai, szociológiai és kulturális dimenziói. In: Kopp M. - Kovács M. (szerk.) A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó. Budapest. pp. 10-19.
Kovács J. 2006: Életminőség a bioetika nézőpontjából - elméleti problémák. In: Kopp M. - Kovács M. (szerk.)
A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmelweis Kiadó. Budapest. pp. 20-23.
Maslow, A. 2003: A lét pszichológiája felé. Ursis Libris. Budapest. 376 p.
Michalkó G. 2005: Turizmusföldrajz és humánökológia: fejezetek a természet, a társadalom és az ember turizmushoz fűződő viszonyáról. MTA FKI - Kodolányi János Főiskola, Budapest - Székesfehérvár. 213 p.
Murinkó L. 2006: A szubjektív életminőség mértéke és társadalmi meghatározottsága hat európai országban. In: Utasi Á. (szerk.) 2006: A szubjektív életminőség forrásai: biztonság és kapcsolatok. MTA Politikai Tudományok Intézete. Budapest. pp. 251-276.
Puczkó L. - Rátz T. 1998: A turizmus hatásai. Aula - Kodolányi János Főiskola. Budapest. 491 p.
Sebestyén T. 2005: Életminőség és boldogság magyar trendje globális összehasonlításban. Eutrend Kutató. Budapest. (Kézirat)
Utasi Á. (szerk.) 2006: A szubjektív életminőség forrásai: biztonság és kapcsolatok. MTA Politikai Tudományok Intézete. Budapest. 309 p.