A belföldi turizmus alakulása 1990-től napjainkig
Összeállította: Polgár Judit1 - Sulyok Judit2 - Kiss Kornélia3

Az elmúlt csaknem másfél évtizedben a belföldi turizmus egyre jelentősebb szerepet töltött be Magyarországon: míg 1991-ben a kereskedelmi és magánszálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák 35%-a származott a belföldi vendégektől, 2004-re ez az arány 45%-ra nőtt.

A kereskedelmi és magánszálláshelyeken 1991 és 2004 között a belföldi vendégek száma több mint kétszeresére (+120%), 1,7 millióról 3,7 millióra emelkedett. A belföldi vendégéjszakák száma csaknem kétharmadával bővült: az 1991-es 6,1 millió vendégéjszakával szemben 2004-ben a hazai kereskedelmi és magánszálláshelyeken 9,9 millió vendégéjszakát töltött a magyar lakosság, miközben a beutazó turizmus legfontosabb mutatószámai - vagyis a külföldi vendégek és az általuk eltöltött vendégéjszakák száma - szinte változatlanok maradtak. Míg 1991-ben 3 millió külföldi vendég 11,5 millió vendégéjszakát töltött el Magyarország kereskedelmi és magánszálláshelyein, addig 2004-ben 3,2 millió vendéget és 10,3 millió vendégéjszakát regisztráltak.

Jelen tanulmány célja, hogy összefoglalja a belföldi turizmus elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett átalakulásának legfontosabb jellemzőit, illetve bemutassa azokat a tényezőket, amelyek hatással voltak/vannak a magyar lakosság belföldi turisztikai keresletére. A tanulmány - a hosszú távú tendenciák elemzésének igényét szem előtt tartva - elsősorban a Központi Statisztikai Hivatal adatait felhasználva készült. Emellett bemutatásra kerülnek a Magyar Turizmus Rt. éves rendszerességgel végzett felméréseinek, valamint a Központi Statisztikai Hivatal 2003-ban indított keresletfelmérésének eredményei is a magyar lakosság utazási szokásaira vonatkozóan.

1. Bevezetés

A rendszerváltás óta a turizmus szerepe a kelet-közép-európai országok csaknem mindegyikében felértékelődött, az idegenforgalom több helyen a gazdaság húzóágazatává vált. A turizmus GDP-hez és az exportbevételekhez való hozzájárulása alapján, valamint a munkahelyteremtést tekintve Magyarország esetében már az elmúlt évtized elején is fontos szerepet játszott.

2. A belföldi turizmus alakulása az európai országokban

Közhely, hogy azokba az országokba, desztinációkba, ahol a helyi lakosság jól érzi magát, ismeri és értékeli az adott terület turisztikai adottságait, látnivalóit, a külföldi turisták is szívesen utaznak. A kereskedelmi szálláshelyek kül- és belföldi vendégeinek, illetve vendégéjszakáinak egymáshoz viszonyított arányát vizsgálva megállapítható, hogy a belföldi turizmus a különböző európai országok turizmusában eltérő mértékben játszik szerepet. A belföldi turizmus aránya a világ nemzetközi turizmusban legfontosabb szerepet játszó országában, Franciaországban közel kétszerese a beutazó turizmus arányának, de számos európai ország (például Nagy-Britannia, Hollandia, Svájc, Svédország, Norvégia stb.) turizmusában is jelentős - 50%-ot meghaladó - szerepet játszik. Magyarország e tekintetben a középmezőnyben foglal helyet. A belföldi turizmus aránya néhány tipikus - a nemzetközi turizmusban jelentős szerepet játszó - tengerparti desztinációban, mint például Portugáliában, Spanyolországban, Törökországban vagy Horvátországban, illetve közvetlen szomszédunknál, Ausztriában, a magyarországinál alacsonyabb (1. ábra). A csekély arányú belföldi turizmusnak számos oka lehet: az adott ország alacsony életszínvonala, a diszkrecionális jövedelem és/vagy szabadidő hiánya, az eltérő kultúra és a szokások, a divat vagy éppen a vonzerők köre egyaránt befolyásolják az ott élők utazási intenzitását, illetve az ország mint úti cél népszerűségét.
A kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák nemzetiségenkénti megoszlása mellett egy ország lakossága utazási intenzitásának megismerése céljából érdemes megvizsgálni a belföldi és a kiutazó turizmus egy lakosra vetített (fajlagos) mutatóit is. Azokban az országokban, ahol a gazdaság fejlettebb, illetve az életszínvonal magasabb, jellemzően az egy főre eső belföldi utazások száma is magas. Európán belül az egy lakosra jutó belföldi utazások száma Svájcban a legmagasabb, de Ausztria, Hollandia, Dánia, Svédország és Olaszország is az élvonalban szerepel. Az egy lakosra jutó belföldi vendégéjszakák száma Magyarország esetében - más régiónkbeli országokhoz (mint például Szlovákia, Lengyelország, Szlovénia, Bulgária vagy Lettország) hasonlóan - alacsonynak mondható
(2. ábra).


Az egy lakosra jutó kiutazások száma ezzel szemben épp fordítottan alakul: hazánk e mutató tekintetében az élmezőnyben található. Szintén magas az egy lakosra jutó kiutazások száma például Svédországban, Finnországban, Írországban és Svájcban is. A legkevesebb kiutazás ugyanakkor - többek között - Ausztria, Franciaország, Spanyolország lakosaira jut.
Az életszínvonal és a lakosság utazásra fordítható diszkrecionális jövedelmének növekedésével
(3. ábra) Magyarországon a belföldi turizmus volumenének további növekedése várható.

3. A belföldi turizmus alakulása a kelet-közép-európai országokban és Magyarországon

Az 1990-es évek elején a határok átjárhatóvá tétele és a különböző utazási korlátozások feloldása a kelet-közép-európai országok be- és kiutazó turizmusára egyaránt ösztönzőleg hatott. Az addig nehezen meglátogatható kelet-közép-európai országok a rendszerváltást követően új és érdekes desztinációkként jelentek meg a világ turisztikai palettáján, a nyugati országokba való utazás lehetősége és presztízse pedig a kiutazó turizmust ösztönözte.

A kelet-közép-európai volt szocialista országok újszerűsége az 1990-es évek közepére megkopott. Az évtized első felét jellemző folyamatos növekedést a régió országaiban az 1990-es évek második felére különböző fejlődési pályák váltották fel. A külföldi látogatók számának emelkedésére jelenleg azon országok számíthatnak, amelyek egyedi vonzerővel jelennek meg a nemzetközi turisztikai piacon.
A belföldi turizmus alakulását illetően megállapítható, hogy az annak volumenét jellemző leggyakrabban használt mutató, a kereskedelmi és magánszálláshelyeken belföldiek által eltöltött vendégéjszakák száma Magyarországon és a környező, volt szocialista országokban is drasztikus csökkenést mutatott. Ugyanakkor a politikai régiót jellemző válságok enyhülése és a határok átjárhatóvá válásának következtében a kiutazások népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. A belföldi turizmus visszaeséséhez hozzájárult a belföldi üdülések korábbi támogatási formáinak megszűnése is. Az évtized közepétől, amikor a kiutazások száma stabilizálódni és a gazdasági körülmények javulni kezdtek, a belföldi turizmus a régió országaiban fellendült, s mára lassan eléri, vagy meg is haladja az elmúlt évtized elejére jellemző szintet.

Az elmúlt csaknem másfél évtizedben a belföldi turizmus Magyarország turizmusában egyre jelentősebb szerepet töltött be: míg 1991-ben a kereskedelmi és magánszálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák 35%-a származott a belföldi vendégektől, 2004-re ez az arány 45%-ra nőtt. A belföldi turizmus aránya - a folyamatos volumen- és részarány növekedés ellenére - az Európai Unió-15 átlagától azonban (64%) jelenleg is jelentősen elmarad.

Magyarországot az elmúlt másfél évtizedben a kiutazó turizmust tekintve is jelentős változások jellemezték. A határok átjárhatósága és az életszínvonal lassú, de folyamatos javulásának köszönhetően az 1990-es évek elején a külföldi utazások igen népszerűvé váltak, amelynek következtében a rendszerváltást követő néhány évben - elsősorban 1991-ben és 1994-ben - igen magas volt a kiutazások száma. 1994 után a kiutazások száma enyhe csökkenést mutatott, 1999-et követően azonban ismét növekedésnek indult. A kedvező makrokörnyezet, a lakosság javuló társadalmi és anyagi helyzete, valamint az, hogy a belföldi turizmus kezdte visszanyerni presztízsét, a belföldi vendégéjszakák számában is növekedést eredményezett. A belföldi turizmus növekedésének kedvezett továbbá a 2001. szeptember 11-ével kezdődő terrorhullám is, amely sok turistát késztetett arra, hogy külföldi úti cél helyett a hazai tájakat válassza.

A magyarországi kereskedelmi és magánszálláshelyeken 1991 és 2004 között a belföldi vendégek száma több mint kétszeresére (+120%), 1,7 millióról 3,7 millió vendégre emelkedett. A belföldi vendégéjszakák száma csaknem kétharmadával bővült: az 1991-es 6,1 millió vendégéjszakával szemben 2004-ben kereskedelmi és magánszálláshelyeinken 9,9 millió vendégéjszakát töltött a magyar lakosság (4. ábra). 2005-ben a belföldi turizmus növekedése tovább folytatódott: a magyarországi kereskedelmi szálláshelyek 3,5 millió magyar vendéget fogadtak, akik 8,7 millió vendégéjszakát töltöttek otthonuktól távol: a belföldi vendégek száma 5,3%-kal, az általuk eltöltött vendégéjszakák száma 3,5%-kal emelkedett4.

Az átlagos tartózkodási idő - a világ turizmusában tapasztalható általános trenddel párhuzamosan - a magyarországi kereskedelmi és magánszálláshelyeken is folyamatos csökkenést mutatott az elmúlt években: az összes vendég 1990-ben 4,5, 1995-ben 3,2, 2004-ben pedig 3,0 éjszakát töltött el. A belföldi vendégek átlagos tartózkodási ideje - az 1990-es év kivételével - a külföldi vendégekénél alacsonyabb értéket ért el: míg 1990-ben még 5,5, 1995-ben pedig 2,8 éjszaka volt, addig 2004-re 2,7 éjszakára csökkent5. A csökkenő tendencia azonban nem nevezhető egyértelműen negatívnak. Mind a belföldi, mind a külföldi vendégek tartózkodási ideje csökkenésének hátterében többek között ugyanis az áll, hogy az utazási szokások megváltozása következtében a turisták körében egyre gyakoribb a több, de rövidebb utazás.

A szállodák jelentős helyet foglalnak el a turisztikai keresletben és kínálatában. Az elmúlt 15 évben a kereskedelmi szálláshelyeken belül jelentősen megváltozott a szállodák vendégforgalma is. 1990-ben a szállodákban 700 ezer belföldi vendég közel 1,4 millió vendégéjszakát töltött, 2004-re a vendégek száma több mint kétszeresére emelkedett, a vendégéjszakák száma megháromszorozódott (5. ábra). míg 1990-ben a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött belföldi vendégéjszakáknak mindössze 15,7%-a realizálódott szállodákban, ez az érték már 1992-ben (30,1%) a duplájára nőtt, majd 1994-ben az 1990-es érték háromszorosára emelkedett. Ezt követően kisebb-nagyobb ingadozások mellett a belföldi vendégek által szállodában eltöltött vendégéjszakák aránya 42-46% között mozgott. A 2004-es évben minden tíz belföldi vendégéjszakából hatot szállodában regisztráltak. A szállodák mellett a legkedveltebb szálláshelynek 2004-ben a panziók és a turistaszállók bizonyultak (1. táblázat).

A különböző szálláshelytípusok belföldi vendégforgalmának változása igen jelentős eltéréseket mutat. Az elmúlt években a belföldi vendégforgalom a szállodákon belül az öt- és négycsillagos házakban növekedett a legdinamikusabban, hiszen 1990 és 2004 között az ötcsillagos házak forgalma csaknem harmincszorosára, a négycsillagosoké csaknem húszszorosára emelkedett. A volument tekintve a háromcsillagos szállodák könyvelhették el a legnagyobb növekedést, ahol 2004-ben közel 2 millióval több belföldi vendégéjszakát regisztráltak, mint 1991-ben. A szállodák mellett a panziók és a turistaszállók belföldi vendégforgalma is megháromszorozódott, ugyanakkor a kempingek, de különösen a magánszálláshelyek forgalma jelentősen visszaesett (1. táblázat). Összességében a kereskedelmi és magánszálláshelyeken 2004-ben 3,8 millióval több belföldi vendégéjszakát regisztráltak, mint 1991-ben, amely az 1991-es bázisévhez viszonyítva 61,7%-os növekedést jelent.

4. A kereskedelmi szálláshelyek szállásdíj-bevételeinek alakulása

A kereskedelmi szálláshelyek belföldi turizmusból származó szállásdíjbevételeit folyamatos növekedés jellemzi. Míg a belföldi szállásdíjbevételek volumene 1993-ban 3,3 milliárd forintot tett ki, 2004-re csaknem tízszeresére nőtt (29,8 milliárd forint).

A kereskedelmi szálláshelyek szállásdíjbevételeinek belföldi-külföldi megoszlásáról az 1990 és 1992 közötti időszakra nem áll rendelkezésre adat, a 7. ábrán azonban jól látható, hogy 1993 óta a belföldi szállásdíjbevételek egyre nagyobb hányadát teszik ki az amúgy szintén folyamatosan emelkedő összes szállásdíjbevételnek. Míg 1993-ban a belföldi szállásdíjbevételek aránya mindössze 14,6% volt, a folyamatos növekedés eredményeként 2004-ben az összes bevétel 30,0%-a származott a belföldi vendégektől.

5. A belföldi turizmus szezonális alakulása

A belföldi turizmus mind területi, mind időbeli eloszlását tekintve kevésbé koncentrált, mint a beutazó turizmus. A kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött belföldi vendégéjszakák szezonális alakulása az elmúlt években nem változott, 2000 és 2004 között a vendégéjszakák 61,3-63,2%-a a május-szeptember, 45,2-47,0%-a a június-augusztus közötti időszakban realizálódott.

Ezzel párhuzamosan a belföldi vendégéjszakák száma az elmúlt öt évben 6,8%-kal bővült, ami 536 ezerrel több belföldi vendégéjszakát jelent a kereskedelmi szálláshelyeken. A növekedés egyharmadát (180 ezer vendégéjszakát) a főszezonon kívüli hónapokban regisztrálták. A nyári hónapok jelentőségét jelzi, hogy 2000 és 2004 között a legdinamikusabb növekedést az augusztus (+16,1%) és a május (+12,8%) belföldi vendégforgalma mutatta. Januárban és novemberben közel egytizedével emelkedett a belföldi vendégéjszakák száma a vizsgált időszakban.

A belföldi turizmus esetében is a szállodák és a panziók mutatják a legkisebb szezonalitást: 2004-ben ezeken a szálláshelyeken a belföldi vendégéjszakák 51,8, illetve 57,3%-a realizálódott a május-szeptemberi időszakban. A külföldi vendégforgalomhoz hasonlóan a belföldi turizmus esetében is a május-szeptemberi időszakon belül a nyári hónapok szerepe kiemelkedő: a szállodák és a panziók kivételével, ahol is a június-augusztus hónapok részesedése nem éri el a 40%-ot, a kereskedelmi szálláshelyeken a teljes évi vendégforgalom több mint fele a nyári hónapokban realizálódik.

Az elmúlt években ugyanakkor - a külföldi vendégforgalommal ellentétben - a szállodák és a panziók esetében is a május-szeptember, illetve a június-augusztus időszak szerepének kismértékű növekedése volt megfigyelhető.

6. A turisztikai régiók belföldi turizmusának alakulása

A turisztikai régiók kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált vendégforgalmára vonatkozóan a Központi Statisztikai Hivatal 1998 óta publikál adatokat, a magánszálláshelyek adatai azonban csak 1999 óta állnak rendelkezésre. Az alábbi fejezetben bemutatjuk az egyes régiók belföldi vendégforgalmának, valamint a belföldi turizmusban betöltött szerepének változását.

A kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált belföldi vendégéjszakák száma 1998 és 2004 között minden régióban emelkedett. A legjelentősebb növekedést 1998-hoz viszonyítva az Észak-Alföldön regisztrálták (+69,7%), emellett a Dél-Dunántúlon több mint négytizedével, a Balatonon és a Tisza-tónál pedig 30%-kal több vendégéjszakát töltöttek a belföldi vendégek 2004-ben. Mindez abszolút számokban 400 ezer feletti belföldi vendégéjszaka-szám növekedést jelent a Balatonnál és az Észak-Alföldön. Budapest-Közép-Dunavidéken és a Dél-Dunántúlon pedig 2004-ben közel 200 ezerrel több belföldi vendégéjszakát regisztráltak a kereskedelmi szálláshelyeken mint 1998-ban (4. táblázat).

A magánszálláshelyeken ugyanakkor 1999-ről 2004-re több régió belföldi vendégforgalma is csökkenést mutatott: a Közép-Dunántúlon több mint felével, a Balatonon és a Budapest-Közép-Dunavidék régióban egyötödével csökkent a belföldi vendégéjszakák száma. A többi régióban - eltérő mértékben - emelkedett a belföldi vendégek által eltöltött vendégéjszakák száma: az Észak-Alföldön közel 70%-kal, a Tisza-tónál másfélszeresére, a Dél-Dunántúlon egyharmadával, a Dél-Alföldön pedig egynegyedével több belföldi vendégéjszakát regisztráltak 2004-ben. A legjelentősebb növekedés abszolút értékben is az Észak-Alföld régiót jellemezte, itt 70 ezerrel emelkedett a belföldi vendégéjszakák száma, a legnagyobb csökkenést pedig a Közép-Dunántúlon (-119 ezer vendégéjszaka) és a Balatonon (-108 ezer vendégéjszaka) könyvelhették el (5. táblázat). A növekedést regisztráló régiók összességében nem tudták ellensúlyozni ezt a csökkenést, így 2004-ben a magánszálláshelyeken regisztrált belföldi vendégéjszakák száma 5,8%-kal (90 ezer éjszaka) esett vissza 1999-hez képest.

Magyarországon a belföldi turizmus a külföldinél kisebb területi koncentrációt mutat. A kereskedelmi szálláshelyek turisztikai régiók szerinti vendégforgalmára 1998 óta rendelkezésre álló adatok alapján a belföldi vendégek úti céljaiban nem történt jelentős változás. Az elmúlt években a belföldi vendégek által leglátogatottabb turisztikai régió a Balaton volt. 1998-ban a belföldi vendégéjszakák 20,6%-át regisztrálták a Balaton régióban, a második helyen a Budapest-Közép-Dunavidék állt 15,8%-kal, ezt követte az Észak-Magyarország régió, ahol a belföldi vendégéjszakák 14,8%-a realizálódott. 2004-ben a belföldi vendégéjszakák 21,8%-át a Balatonon, 15,1%-át a Budapest-Közép-Dunavidék régióban regisztrálták. Kiemelkedett továbbá az Észak-Magyarország régió szerepe, amely a belföldi vendégéjszakák 13,6%-ával részesedett (2. táblázat).

Az egyes régiók turizmusában a belföldi turizmus jelentősége eltérő. Míg a Balaton és a Budapest-Közép-Dunavidék régió turizmusában elsősorban a külföldi vendégek játsszák a döntő szerepet, addig a Dél-Alföld, Észak-Magyarország és Tisza-tó régiókban a vendégéjszakák 63-76%-a a belföldi vendégektől származik (3. táblázat).
A 4. és 5. táblázatban a kereskedelmi és a magánszálláshelyek vendégeinek és vendégéjszakáinak számát, illetve arányát mutatjuk be a vendégek összetétele szerinti bontásban.

7. Az üdülési csekk szerepe a hazai turizmusban

A belföldi turizmus fejlesztésére a turizmus állami szintű irányításáért felelős szervezetek, így a Magyar Turizmus Rt. is évről évre növekvő figyelmet fordít, hiszen a nemzetközi idegenforgalomban csak az az ország lehet versenyképes, amelynek belső utazási piaca is erős. Ennek a törekvésnek köszönhetően az elmúlt években lényegesen bővült az üdülési csekket igénylők köre és az elfogadóhelyek száma is.
A Magyarországon 1998. január 1-jétől működő üdülési­csekk-rendszer bevezetése az akkor már évtizedek óta sikeresen működő francia minta alapján történt. A 2003. január 1-jétől érvényes rendelkezések szerint a - természetbeni juttatásként adható - üdülési csekk adómentes értékhatára 20 000 Ft-ról a mindenkori minimálbér (2006. január 1-jén 62 500 Ft) összegére emelkedett, és a korábbi 50% helyett 100%-ban adó- és járulékmentessé vált a munkáltatók számára.

Az 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról az adómentes természetbeni juttatások között határozta meg a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) által kibocsátott, névre szóló üdülési csekket. Az üdülési csekket a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány tulajdonában lévő Nemzeti Üdülési Szolgálat értékesíti, amely a Szolgálattal szerződést kötött szálláshelyeken, utazási irodáknál, közlekedési vállalatoknál és egyéb szolgáltatóknál készpénzt helyettesítő fizetőeszközként használható fel.
A belföldi turizmus fejlődéséhez jelentős mértékben járul hozzá az üdülési csekk növekvő népszerűsége. Az MNÜA adatai szerint 2004-ben a munkáltatók összesen 7,47 milliárd forint értékben vásároltak üdülési csekket dolgozóik számára. Az 1998. évi 98 ezerről 2004-re 292 ezerre nőtt azok száma, akik üdülési csekkel támogatott utazáson vettek részt. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány saját forrásaiból mintegy 13 ezer szociálisan hátrányos helyzetű munkavállaló, nyugdíjas és családtagjaik részére biztosított támogatást.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a 2004. év során az üdülési csekk forgalma a kereskedelmi és magánszálláshelyeken összességében meghaladta az 5 milliárd forintot, az üdülési csekk többségét (55,8%) a szállodákban használta fel a magyar lakosság. A kereskedelmi szálláshelyek közül a legnépszerűbb beváltóhelyek a háromcsillagos szállodák voltak, ahol a csekkforgalom 32,4%-a bonyolódott (9. ábra). A kempingek a kereskedelmi és magánszálláshelyek üdülési csekk forgalmából 16,9%-kal, a panziók 14,2%-kal, az üdülőházak 8,2%-kal, a magánszálláshelyek pedig 7,7%-kal részesedtek. 2004-ben a belföldi turizmusból származó kereskedelmi szállásdíj bevételek mintegy 17,3%-át adták az üdülési csekk beváltások (6. táblázat).

Az üdülési csekket elfogadó helyek száma 2004-ben 2700-ra nőtt, a szállás és kapcsolódó szolgáltatások mellett a csekk 2004. március 1-jétől a Balatoni Hajózási Rt.-nél, a Volánbusz Zrt.-nél, a Magyar Államvasutak Zrt.-nél és a Győr-Sopron-Ebenfurt Vasút Zrt. vonalain üdülési célú belföldi távolsági tömegközlekedésre, a 2005. évtől kulturális rendezvényeken, művészeti fesztiválokon is felhasználható.

8. A belföldi turizmus alakulása

A Magyar Turizmus Rt. kutatásai és a Központi Statisztikai Hivatal keresletfelmérésének adatai alapján
A tanulmány eddigi fejezeteiben ismertetett adatokon túl további forrásokból is rendelkezésre állnak olyan információk, amelyek a belföldi turizmus alakulását mutatják. A Magyar Turizmus Rt. marketingtevékenységében kiemelt helyen szerepel a belföldi turizmus. A belföldi lakosság utazási szokásainak vizsgálata, a változások nyomon követése és ezzel a belföldi turizmust célzó hatékony marketing eszközök kiválasztása érdekében a Magyar Turizmus Rt. a 2000. évtől8 éves rendszerességgel végez elsődleges kutatást, amely az egy- és többnapos utazásokat egyaránt vizsgálja. A megkérdezés lebonyolítására minden év októberében/novemberében kerül sor, jellemzően 1000 fős, a legfontosabb demográfiai változók - a 18 év feletti lakosságra megye, településméret, nem és kor - szerint országosan reprezentatív mintán. A kutatások minden évben az adatfelvételt megelőző 12 hónap egy- és többnapos utazásait, valamint a háztartás számára legfontosabb utazást, az úgynevezett főutazást vizsgálják részletesen. Mivel az utazások jellemzően több családtagot is érintenek, mindig a háztartások utazási szokásainak vizsgálatára került sor. 2004-ben a megkérdezés 3000 fős mintán történt, ami lehetővé tette a belföldi utazási szokások részletesebb, illetve regionális bontásban történő vizsgálatát is.9

A belföldi turizmus jellemzőiről további információk állnak rendelkezésre a Központi Statisztikai Hivatal 2003-ban indított adatgyűjtéséből. 2004-ben a Központi Statisztikai Hivatal a turizmus teljesítményének, gazdasági szerepének pontosabb és hitelesebb mérése érdekében ugyanis egy új keresletfelmérést indított el, amelynek során a külföldiek magyarországi utazásai mellett a belföldi lakosság turisztikai célú utazásait is vizsgálja10. A 2004. évi felmérés során 51 200 sikeres interjú készült magyar háztartásokban pontos és átfogó képet nyújtva a lakosság utazásairól.
Az alábbiakban e két kutatás legfrissebb eredményeit ismertetjük.

8.1. A magyar lakosság utazási szokásai, turisztikai keresletének jellemzői

A magyar lakosság utazási szokásaira vonatkozó felmérések 2003. óta készülnek azonos módszertannal, ezért közvetlenül a 2003-2005. évi adatok hasonlíthatóak össze.
A kutatás során a kereskedelmi alapon működő szálláshelyek mellett a saját nyaralóba, telekre tett utazások, valamint az ingyenes baráti, rokoni szálláshelyet igénybevevők utazásai is vizsgálatra kerültek.

A magyar lakosság turisztikai fogyasztását tekintve az egy- és többnapos belföldi utazások jóval nagyobb szerepet töltenek be, mint a külföldiek: 2004-ben a belföldre (is) kirándulók11 aránya 97%-ot (ezen belül 90% csak belföldi úti célt választott), az utazók aránya 83%-ot tett ki (ezen belül 67% csak belföldi úti célt választott), az ún. főutazásoknak pedig 64%-a irányult belföldre. A turisztikai kereslet volumenét a különböző demográfiai jellemzők jelentősen befolyásolják. Egy magyar háztartásra évente átlagosan 4 belföldi kirándulás, illetve 1,65 belföldi utazás jut (7. táblázat).

Az elmúlt években a legnépszerűbb három turisztikai régió - a kirándulások, az utazások és a főutazások esetében is - a Budapest-Közép-Dunavidék, a Balaton és az Észak-Magyarország voltak.
A belföldi utazások legfontosabb motivációja a pihenés, kikapcsolódás, a rokonok és barátok felkeresése, valamint a strandolás/fürdőzés.
A külföldi utazásokkal szemben a belföldi utazások során alacsonyabb a turisztikai információt gyűjtők aránya (42%), aminek hátterében - többek között - az egy-egy turisztikai régióba visszatérők magas aránya áll. Az elmúlt években a legmarkánsabb változás az internethasználat területén történt: míg 2001-ben a belföldi főutazás esetében a világháló használata 1%-ot mutatott, 2004-ben ez az arány 22%-ra emelkedett. Az utazók leggyakrabban saját és a korábban ott járt ismerősök tapasztalataira támaszkodnak, de a nyomtatott információs anyagok (kiadványok, térképek és útikönyvek) továbbra is fontos szerepet töltenek be.

Az utazási irodák szerepe a belföldi utazások szervezésében alacsony és folyamatosan csökken: 2004-ben az utazásközvetítők a belföldi főutazások 3%-ának szervezésében vettek részt.
A belföldi vendégforgalom a beutazó forgalomnál jóval kevésbé szezonális, noha az utazások 70%-ára a június-augusztus időszakban kerül sor. A szezonalitás mértéke az elmúlt években nem változott, a belföldi turizmus szempontjából az elmúlt másfél évtizedben a nyári hónapok voltak a legkedveltebbek.
A 8. táblázatban az utazók demográfiai jellemzői láthatók az elmúlt három évre vonatkozóan. Korosztály szerinti bontásban egyedül a 31-40 évesek között tapasztalható enyhe csökkenés az utazók számában, a többi korosztályból arányaiban nem változott az utazáson részt vevők száma. Az iskolai végzettség szerint vizsgálva az utazókat megállapítható, hogy a maximum 8 általánossal, illetve a felsőfokú végzettséggel rendelkezők többen, ugyanakkor az érettségizettek kevesebben utaztak 2005-ben az előző évekhez képest. Az átlag alatti jövedelemmel rendelkezők 2003-hoz viszonyítva több, az átlagos, illetve átlag feletti keresettel rendelkezők kevesebb utazáson vettek részt a 2005. év során (8. táblázat).

8.2. A Központi Statisztikai Hivatal keresletfelmérésének főbb eredményei

A KSH adatai szerint a lakosság 2004-ben összesen mintegy 161 millió belföldi utazást tett, amelynek során 226 millió napot töltöttek el. Az utazások 88%-a egynapos volt, 9%-a 2-4 napig, 3%-a pedig ennél tovább tartott (10. ábra). Utóbbiak 40%-át a Közép-Magyarország régió lakói tették, ugyanakkor ez volt az egyik legjelentősebb fogadó régió is: 3,9 millióan érkeztek ide több napra, a Balatonhoz 3 millió, Észak-Magyarországra és az Észak-Alföldre 2,5-2,6 millió utazást tettek a magyarok.
Az utazás során eltöltött idő tekintetében ez azt jelenti, hogy a Budapest-Közép-Dunavidéken közel 16 millió, a Balatonnál 17 millió, az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon több mint 10 millió napot töltöttek a turisták többnapos utazásaik során. Ez azt mutatja, hogy míg a legtöbb régióban az átlagos tartózkodási idő 4 nap körül volt, addig a Balatonnál 5,7 nap. A "magyar tengerhez" tett utazások egyharmada a fővárosi háztartásokhoz kötődött. Az utazások viszonylag rövid távúak, általában jellemző, hogy a "kibocsátó régióból" a hozzájuk közel eső "célrégióba" gyakrabban utaznak.
A többnapos utazások kétharmadánál személygépkocsit vettek igénybe, autóbuszt, illetve vonatot az utazások 17-18%-ánál használtak a turisták.

A keresletfelmérésben - a Magyar Turizmus Rt. felméréséhez hasonlóan - a kereskedelmi alapon működő szálláshelyek mellett a saját nyaralóba, telekre tett utazásokat, valamint az ingyenes szálláshelyet igénybevevők utazásait is vizsgálták. Ez alapján az utazás során eltöltött idő 70%-át saját második otthonban, illetve rokon, barát által biztosított szálláshelyen töltötték az utazók, a kereskedelmi szálláshelyekre a vendégforgalom 20%-a jutott.
Az utazók jellemzői szerint vizsgálva egyenként 22-26 millió napot töltöttek turizmussal a 0-24, a 25-44, illetve a 45-64 éves korosztály tagjai.
Az utazások motivációját vizsgálva a rokonok, barátok meglátogatása (18%), az egyéb nem turisztikai célú tevékenység (16%), a vásárlás (13%) és az iskolai tanulmányút (13%) tekinthetők a legfontosabbaknak. Az említett arányok azonban szélsőséges megoszlást mutatnak, ha az utazások időtartamát vizsgáljuk. Az egynapos utazásoknál a nem turisztikai célú tevékenység (18%), az iskolai tanulmányút és a vásárlás (15-15%) volt a legjelentősebb motiváció, a 2-4 napos utaknak 44%-a rokon, barát meglátogatása miatt történt. Az öt- és többnapos utak esetében a vízparti üdülés aránya 22%, a városnézésé pedig 13% volt (9. táblázat).

2004-ben a magyar háztartások egynapos belföldi kirándulásaik során 342 milliárd forintot, többnapos belföldi utazásaik alkalmával összesen 211 milliárd forintot költöttek el. A belföldi többnapos utakon a lakosság 50 milliárd forintot szállásra, 66 milliárdot étkezésre, 44 milliárdot közlekedésre és üzemanyagra fordított, utazási irodai szolgáltatások igénybevételére közel 8 milliárdot, egyéb szolgáltatásokra és ajándéktárgyak vásárlására pedig 43 milliárd forintot szánt.
A turisztikai költést természetesen nagymértékben befolyásolta a háztartás anyagi helyzete, illetve a lakóhelyéül szolgáló település mérete. A saját, második otthonnal rendelkező háztartások 18%-a 200 ezer forintnál többet adott ki többnapos utazásokra az elmúlt év során, míg a második otthonnal nem rendelkezőknél ez az arány mindössze 3% volt. A személygépkocsit használók 7, a nem használóknak viszont csak 1,5%-a tartozott a 200 ezer forintnál többet költők csoportjába. A budapesti háztartások mindössze 55%-ánál nem jelentkezett többnapos belföldi utazáshoz kapcsolódó turisztikai költés, míg a 10 ezer lakosnál kisebb települések esetében ez az arány meghaladta a 70%-ot. A belföldi többnapos utazások szervezéséhez az utak mindössze 1,3%-ánál vettek igénybe utaztató szervezetet. Ennek kapcsán 8 milliárd forintot költött a lakosság az utazási irodák és ügynökségek által nyújtott szolgáltatásokra. Az átlagos költés közel 30 ezer forint volt.

9. A belföldi turizmus várható alakulása

A belföldi turizmusra ható pozitív és negatív tényezőket, hatásokat figyelembe véve a Magyar Turizmus Rt. 2006-ra a belföldi vendégéjszakák 3,5%-os növekedését prognosztizálja. A reálkeresetek növekedése 2006-ban 1,5-2,5% közötti értéket ér el, amely a belföldi turizmus növekedésének lassulását vetíti előre. A belföldi turizmust negatívan befolyásoló tényezők közül a kiutazó turizmus elmúlt években megfigyelhető nagymértékű növekedését is szükséges megemlíteni. Ennek hátterében a diszkont légitársaságok terjeszkedése, illetve a kedvező áron elérhető utazási ajánlatok bővülése áll.
A belföldi turizmus presztízse Magyarországon egyre erősebbnek mondható, az elmúlt néhány év tendenciái és a lakosság utazásaira ható pozitív tényezők - mint a társadalom gazdasági helyzetének javulása, az üdülési csekk népszerűségének növekedése, a második és harmadik, valamint a rövid utazások számának növekedése - figyelembevételével középtávon a belföldi utazások számának további lassú, de stabil növekedése várható.

Felhasznált irodalom
Dr. BEHRINGER Zs. - HERBSZT A. - KISS K. - TÖRÖK P.: Közép-Kelet-Európa turizmusa, Turizmus Bulletin, 2002/1.
A magyar lakosság utazási szokásai, 2004, Magyar Turizmus Rt. - M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság, 2005.
Idegenforgalmi Statisztikai Évkönyvek 2003-1995, Központi Statisztikai Hivatal, 2004-1996.
Turizmus 2004, Központi Statisztikai Hivatal, 2005.
Turizmus Magyarországon 2004, Magyar Turizmus Rt., 2005.
Turizmus Magyarországon 2003, Magyar Turizmus Rt., 2004.
Turizmus Magyarországon 1990-2002, Magyar Turizmus Rt., 2003.
Turisztikai Statisztikai Évkönyv 2004, Központi Statisztikai Hivatal, 2005.