Szerző: Veréczi Gábor1

Előzmények

A Világ Turisztikai Szervezet (WTO) számára a 80-as években a turizmus fogalmi és tevékenységi köreinek meghatározása, majd a szektor hatásmechanizmusának, gazdasági előnyeinek vizsgálata után a 90-es években a fő irányt kétségtelenül az ellenőrzött keretek közötti, a fenntarthatóságot célzó turizmus fejlesztése jelenti. Ennek érdekében 1992-ben a WTO egy szakértői csoportot hívott össze Kanadában a fenntartható turizmus mutatóinak kidolgozására a nemzeti szintű turizmusirányítás és egyes speciális turisztikai célterületek számára. A célterületeken alkalmazható alapmutatók mellett (pl. a terület védettségi szintje, használati szintje, látogatók elégedettsége, a turizmus hozzájárulása a helyi gazdasághoz), kiegészítő mutatókat is kialakítottak egyes vonzerők speciális környezeti kategóriái szerint (hegyvidékek, partmenti területek, városi környezet, kulturális helyszínek, egyedülálló természeti területek, kis szigetek). A szakértők munkájának célja a mutatók kidolgozásával olyan döntéshozatali eszközök kifejlesztése volt, amelyek tényszerű, megbízható és egységes információt nyújtanak a turizmus különböző szintjein tevékenykedő szakemberek számára a turizmus tervezési, kivitelezési és ellenőrzési folyamataihoz egyaránt.
A mutatólista alkalmazhatóságának tesztelésére a következő években a munkacsoport pilot projekteket valósított meg különböző országok egyes jelentős turisztikai célterületein (Kanada, Argentína, Mexikó, Hollandia, USA). A szakértői csoport munkája és az esettanulmányok eredményeként készült az „Amit minden turisztikai menedzsernek ismernie kell„ és az „Egy gyakorlati útmutató a fenntartható turizmus indikátorainak kifejlesztésére és használatára” című WTO kiadvány.
Az eredmények birtokában – a folyamat következő lépéseként – a WTO egy workshop-sorozat szervezésébe kezdett. A világ különböző térségeiben egy-egy speciális területen kidolgozott esettanulmány kapcsán ismerteti a mutatók kifejlesztésének metódusát, és gyakorlati alkalmazhatóságát a turizmus különböző szintjein érdekelt szakemberek számára. A tanulmányok célja a mutatók további tesztelése, rendszerezése, valamint hely-specifikus mutatók kifejlesztése mellet turisztikai szakemberek továbbképzése.

WTO workshop Magyarországon

Ilyen nemzetközi szemináriumot első ízben Magyarországon rendezett a WTO a Magyar Turizmus Rt-vel közösen 1999 februárjában Balatonöszödön a „Fenntartható turizmus mutatói Közép-kelet Európában” címmel. Ez alkalommal a Keszthely-Hévíz kiemelt turisztikai kisrégió szolgált alapul az indikátor-módszer bemutatására a résztvevők aktív közreműködésével, bevonásával. Ezen a rendezvényen a Kodolányi János Főiskola – mint WTO társult tag – Turizmus Tanszékének oktatójaként vettem részt.

A folytatás Mexikóban

A magyarországi esemény gyakorlati tapasztalatainak felhasználásával 1999. május 24-26-án a Fenntartható Turizmus Mutatói Közép-Amerikában és a Karibi Térségben címmel a Mexikó Yukatán félszigeténél fekvő Cozumel szigetén tartottak nemzetközi szemináriumot. A rendezvény a helyi turisztikai térség (a sziget) alapján mutatta be az indikátorok kifejlesztésének és alkalmazásának módszerét. A szemináriumra a házigazda Mexikói Kormány Turizmus Titkársága és a WTO közös szervezésében a helyi szakemberek és a térség spanyolul beszélő hét országának turisztikai képviselői részvételével került sor. (A konferencián mint a WTO konzultánsa vettem részt, a rendezvényt szakmailag lebonyolító Consulting and Audit Canada szervezet szakértői csapatában.) A mutatók kialakításához és alkalmazásához fontos jól behatárolni a vizsgálat területét. A jóval összetettebb és tagoltabb balatoni régióval szemben Cozumel esetében egyszerűbb volt a helyzet a sziget jól körvonalazható fizikai határai miatt. Az 53 kilométer hosszú sziget a Karibi tenger trópusi turista paradicsoma, ahol a mintegy 50000-es lakosság fő gazdasági tevékenységei a turizmushoz kötődő szolgáltatások. A tipikus napfény-tengerpart turizmus mellett nagyon jelentősek a búvár- és ökoturisztikai tevékenységek. A szigetet körülvevő korallzátonyokat a világ öt első búvár helyszínei közé sorolják. A korallzátony egésze egy nemzeti parkot képez, és a szigeten vannak egyéb védett területek is. A ritka természeti értékeken alapuló speciális turisztikai szegmens mellet a tömegturizmus legmasszívabb formája a tengerjáró hajók forgalmával zajlik. Cozumelen működik Mexikó legforgalmasabb turisztikai kikötője.

A workshop lebonyolítása – csakúgy, mint előzőleg hazánkban – helyi szakemberek bevonásával és a résztvevők aktív közreműködésével történt. A plenáris üléseken a fenntartható turizmus mutatói kifejlesztésének metódusát, gyakorlati alkalmazását ismertették, amelyet a sziget turizmusa kerettényezőinek, tendenciáinak bemutatása követett. A továbbiakban kis csoportban, párbeszédes vitafórumok keretében egy lista készült a terület turizmusának főbb problémáiról és veszélyeiről. Az eredmények összegzése után a csoportok mutatókat határoztak meg az egyes problémák kapcsán, majd ezeket a mutatókat értékelték adatelérhetőség, folytonosság, közérthetőség, megbízhatóság, összehasonlíthatóság, és előrejelző képesség szerint. Az így meghatározott mutatók szolgáltatták az alapot az összetett indexek megalkotásához (pl. turisztikai eltartó képesség, a desztináció vonzereje). A terület jobb megismerése és a szemináriumon való eredményesebb részvétel érdekében szakmai kirándulásokra is sor került a sziget urbánus központjába, hotelzónájába, valamint védett szárazföldi és tengeri természeti területeire.
A metódus megegyezett mindkét workshop esetében. A meghatározott mutatók természetesen eltérnek a két térség speciális turisztikai tényezői miatt. Míg a Keszthely-Hévíz régió esetében a legfontosabb mutatók például a szezonalitás problémáját, és a Balaton víz-minőségét jellemezték, addig Cozumel esetében a mutatók főleg a sziget korlátozott édesvíz-készletével, a turizmus szektoron való teljes függőséggel, a turizmusnak a helyi lakosokra való társadalmi hatásaival és a korallzátonyok intenzív turisztikai használatával összefüggő problémákat érintették.

A WTO a következő alkalommal Dél-Amerikában tervez ilyen szemináriumot, amit majd továbbiak követik a Föld különböző turisztikai térségeiben. A módszer minél szélesebb körű terjesztése fontos feladat. A folyamat részeként azonban elengedhetetlen, hogy a szemináriumok tapasztalatai alapján a résztvevő helyi és külföldi szakemberek országaikban törekedjenek a fenntartható turizmus mutatóinak hasonló módon való kifejlesztésére, és folyamatos alkalmazására.

1 Veréczi Gábor a Kodolányi János Főiskola Turizmus Tanszékének oktatója