REFLEKTOR

Kistérségek, települések turisztikai marketing tevékenységének elméleti és módszertani kérdései – I. rész


Szerző: Dr. Tasnádi József

A tanulmány a témakört érintő tanulmánysorozat része. Az előző – a Turizmus Bulletin III. évfolyam, 1999. évi 3. számában megjelent – tanulmány ismertette a turizmus versenyképességi tényezőit, a kistérségi, a településszintű turisztikai marketing vezetési folyamatát, annak egyes fázisait és azt követően részletesen tárgyalta az elemzési fázis tartalmi és módszertani kérdéseit. A tanulmánysorozat e helyen tárgyalandó II. részének tárgya a tervezési fázis, ezen belül a stratégiai tervezés fázisa. A tanulmánysorozat következő része esettanulmányként bemutatja egy magyarországi – több kistérségből álló – térség turisztikai marketing tevékenységének vezetési folyamatát.

Bevezetés

Az elemzések eredményeinek ismeretében kerülhet sor a stratégiai terv és az operatív tervek kidolgozására. Az elemzés „hol tartunk?” kérdései megválaszolása után a következő megválaszolandó kérdés a „hová akarunk eljutni?”. Mind a stratégiai-, mind az operatív terv tartalmazza a célok, az eszközök és a módszerek megfogalmazását. Az operatív terv azonban a stratégiai terv összefüggésében, annak alárendeltségében a stratégia megvalósításának eszköz- és módszer rendszere.

Stratégiai terven elsősorban olyan, több év alatt megvalósítandó átfogó feladatok összességét értjük, amelyek megvalósítása hosszú távra megalapozza egy szervezet, egy üzleti vállalkozás – jelen esetben a kistérség, a település turisztikai szervezetei, vállalkozásai – biztonságos fejlődését és ezáltal alkalmazottainak, a helyi lakosságnak – az egzisztenciális biztonságát. A stratégiai terv tartalmát elsődlegesnek, az időtávot másodlagosnak tekintjük. Az operacionalizálási készségek, a gazdasági-pénzügyi feltételek, a humánerőforrás képességek függvényében a fejlődés, a stratégiai célok elérése gyorsítható.

A jövő tekintetében kettős feladatról van szó. Egyrészt a meglévő kapacitások nagysága, színvonala és a hagyományos realizált kereslet összetétele alapján biztosítandó a jobb kapacitáskihasználtság, és ezáltal a többletbevétel. Másrészt a vonzerőtényezők és a turisztikai szolgáltatások iránti belföldi és nemzetközi kereslet várható fejlődési irányai alapján a meglévő struktúrát javító, a versenyképességet fokozó integrált fejlesztési, megvalósítási terveket, új turisztikai szolgáltatás-csomagokat szükséges létrehozni. Ez utóbbi azt a követelményt támasztja, hogy a fejlesztési terveket a vonzerő és a keresleti tendenciák valószínűsített, kutatásokkal megalapozott metszéspontjaira szükséges kidolgozni és megvalósítani. Iránytűként szolgálnak a nemzeti turizmuspolitikában szereplő, kiemelt, elsőbbséget élvező turizmusfajták is.

A turisztikai termék, a turisztikai szolgáltatás, a turizmusfajta, a turizmusüzletág fogalmakat szinonim fogalomként kezeljük tartalmi megegyezőség esetén.
A tervben érvényesítendő a környezettel összhangban álló, kiegyensúlyozott, tartós fejlődés elve, a nemzeti turizmus marketingstratégia cél-megvalósításához való hozzájárulás, a Magyar Turizmus Rt. térség- ill. termékfejlesztési pályázati szempontjai, a település egésze és a turizmus profit és non-profit szervezetei turisztikai aktivitásának továbbfejlesztési követelménye. A turizmus és a környezet kiegyensúlyozott kölcsönhatásai érvényesítési területeinek az intakt táj és természet, a helyi lakosság intakt kultúrája megőrzését, a helyi lakosság életminőségének javítását, a vendégek optimális pihenésének biztosítását és ezek alárendeltségében, függvényében a gazdasági érték létrehozást tekintjük. (Müller, 1993) A terv kidolgozása, véglegesítése széleskörű szakmai egyeztetést, nagy körültekintést és figyelmet igényel.

Stratégiai tervezés

1. KISTÉRSÉGI, TELEPÜLÉSI SZINTŰ STRATÉGIAI ALAPELVEK

A stratégiai tervezés legfontosabb elemei: a kistérség, a település fő céljának, filozófiájának, egyedi arculatának meghatározása. A stratégiai fontosságú referencia kiadvány, a kistérségi/településszintű „névjegykártya” kidolgozásának ezek nélkülözhetetlen elemei. A fő cél meghatározásában kifejezésre juttatandó a kistérség/település egészének alapvető törekvése. A fölérendelt, alapvető céloknak számos lehetséges változata ismert. Így például (1) a bevétel, a profit-maximalizálás, (2) a növekedés-fejlődés, (3) a piaci pozíció megtartása, javítása, (4) a társadalmi elismerés, az imázsjavítás, (5) a helyi lakosság életminőség-javítása által a turizmus vonzerejének növelése, (6) egyensúlyra törekvés a környezeti tényezők és a turizmus kölcsönhatása tekintetében, (7) a vendégek megelégedettségének kiváltása stb. A filozófia tartalma a kistérség, a település általános jellemzőinek, megkülönböztető ismérveinek és a kívánatos jövőbeni állapot elérési szándékának összessége. Más megfogalmazásban a filozófia tartalmazza a kistérség, a település releváns tényeit, célkitűzéseit és magatartási jellemzőit. A filozófiát befolyásoló tényezők közül kiemelendők (1) a kistérség, a település múltja és jelene, (2) a fő cél, a jövőbeni törekvések (3) a környezeti-, a belső hatóerők és fejlődési irányok, (4) az erőforrások, (5) az önkormányzati és a lakossági preferenciák, továbbá (6) a speciális kompetencia. A közöltek alapján a filozófiában megfogalmazandó tényállások, kapcsolatok és követelmények a következők. Kiemelkedő fontosságú a filozófiában kistérség/a település turizmusa és a társadalmi, ökológiai és gazdasági környezet közötti viszonynak, ezek kívánatos kölcsönhatásainak tömör megfogalmazása. A magatartásnál a makroszférával (= az állammal, a társadalommal, a szélesebb környezettel), a mikroszférával (= a potenciális és valós turistákkal, a szállítókkal, a versenytársakkal, az érdekképviseleti szervekkel), és a helyi lakossággal, szervezetekkel, intézményekkel, vállalkozásokkal szembeni magatartás fogalmazandó meg. A piac tekintetében alapelv a piaci igények kielégítése, a piaci teljesítmények fokozása. Fontos a jelenlegi és jövőbeni piaci pozíció megítélése. A filozófia fontos eleme a célpiacok egyértelmű meghatározása. E tekintetben – a hagyományos szegmentálási, célpiac-meghatározási módszerekkel szemben – előtérbe kerül a kistérséghez, a településhez mint „márkához” való viszony, vagyis a visszatérő, „márkahű” –, törzsvendégkörrel szembeni magatartás kinyilatkoztatása. A gazdaságosságnál a kistérségi, a települési szintű teljesítmények, bevételek és ráfordítások egybevetése, a bevételek felhasználásának módja továbbá a turisztikai termékek/szolgáltatások jövedelmezőségi elvei kerülnek előtérbe (Tasnádi, 1992, 1999). A kistérségi, települési egyedi arculat az imázsformálás, a megkülönböztetés, a beazonosítá s elősegítője. Az arculati elemek kidolgozása, indokolt esetben módosítása, továbbfejlesztése tekintetében a színvilágra, az emblémára, a tipográfiai rendszerre, a betűtípusokra, a verbális érvekre, a szlogenekre helyezendő a hangsúly. A kidolgozás, a továbbfejlesztés során törekedni szükséges a filozófia kinyilatkoztatásaival való összhangra. A referencia kiadvány a kistérség, a település stratégiai fontosságú kapcsolatépítő – Public Relations = PR – eszköze. Alapvető funkciója a kistérség, a település iránti bizalom építése, a stratégiai fontosságú megkülönböztető ismérvek közlése a filozófia, a turisztikai vonzerő tényezők bemutatása és az egyedi arculat által. A kedvező kistérségi, települési imázs kialakítása stratégiai cél és egyben a kistérségi, települési szintű turisztikai márkaépítés eszköze is.

2. MARKETINGSTRATÉGIA

A marketingstratégia keretében a fogyasztó-, jelen esetben a vendégorientált marketingstratégia és a marketing-mix stratégia alapelveit tárgyaljuk.

2.1. Fogyasztó-, azaz vendégorientált marketingstratégia

Stratégiai fontosságú feladat és sikertényező egyrészt a kistérség, a település meglévő, visszatérő, márkahű törzsvendégkörének megtartása, másrészt új vendégek megnyerése (Keller, 1998). A célpiac-meghatározás hagyományos módszere a földrajzi, demográfiai, pszichográfiai (társadalmi osztályok, életstílus, személyiség) és magatartás (indítékok, előnyök, használati státusz, használat mértéke, márkahűség, vásárlói készség, attitűd) szerinti szegmentáláson alapszik (Kotler, 1998). Ismeretes az a felfogás is, amely a magatartás szerinti szegmentációs alrendszerből kiemeli a márkához való viszonyt és a többi szegmentációs szempontot addicionális tényezőként mérlegeli (Rossiter, Percy, 1987). A turizmus tekintetében ez (1) a márkahű, törzsvendégkör, (2) a márka váltogató vendégkör, (3) a turisztikai szolgáltatást ill. egyes szolgáltatáscsoportokat eddig még ki nem próbálók köre és (4) a turizmust ill. annak egyes márkáit (= turisztikai szolgáltatás-csoportot, szolgáltatást ill. a turizmus célhelyeit: országot, országon belül régiót, térséget, kistérséget, települést) elutasítók köre szerinti szegmentálás és ennek alárendeltségében az addicionális tényezőket is figyelembevevő célpiac meghatározás. A kistérség, a település turisztikai szolgáltatásait igénybevevő márkahű, visszatérő törzsvendégkör kiépítése hoszszabb időszakra az értékesítés biztonságát jelenti. A márkahű vendégek földrajzi, demográfiai, pszichográfiai és egyéb magatartási jellemzői szerinti differenciált kezelése alapozza meg – az egyéb környezeti tényezők és a kommunikációs támogatás magas színvonalú együttes megléte esetén – a kistérség és települései jó imázsát, szélesebb körű ismertté tételét, a térség és települései turisztikai szolgáltatásait először „kipróbálók” számának növelését és a visszatérő vendégkör megőrzését és bővítését. A pozícionálás a térség és települései image-ának és turisztikai értékének megtervezését jelenti úgy, hogy a kiválasztott célpiacok potenciális turistái megértsék a versenytárs térséghez viszonyított piaci pozíciót, a versenyelőnyöket. A pozícionálás a versenytárs térségekkel/településekkel szemben erős, egyértelmű megkülönböztetéshez kell vezessen. A versenyelőnyhöz kapcsolódó image vonzerőt kell jelentsen. A pozícionálási folyamat részei a következők:
(1) A potenciális versenyelőnyök meghatározása a kedvező természeti és kulturális adottságok, az intakt természet, kultúra és hagyományok magas színvonalú őrzése, az életminőség, a lakókörnyezet javítására való törekvés, az udvarias, figyelmes, tájékoztató készség, a vendégbarát lakosság és a magas szolgáltatás-színvonal tekintetében.
(2) A legjobb versenyelőny kiválasztása: a turisztikai szolgáltatások színvonala és annak folyamatos emelése által.
(3) A pozícionálási elvek ismertté tétele: versenyelőny kiépítése, ismertté tétele, tényekkel való alátámasztása T image által visszaigazolt pozíció Ţ márkalétrehozás.

2.2. Marketing-mix stratégia

A turisztikai marketing tevékenységben a marketing eszköztár (= marketing-mix) hagyományos 4P (termék, ár, értékesítési utak és helyek, támogatás) eszközeivel szemben egyre erősödik – a szolgáltatásmarketingből ismert felfogásnak megfelelően – a 7P (4P + fizikai jelenlét, emberi tényező, folyamat) bővített eszköztár alkalmazása. A marketing eszköztárból részletesen a termékfejlesztés stratégiai kérdéseit emeljük ki. A turisztikai termék/szolgáltatás fejlesztés stratégiai alapelvei tekintetében a következő kiemeléseket tesszük:

  • a turisztikai termékfejlesztés és a turisztikai szolgáltatások iránti kereslet fejlődési irányainak egybevetése,
  • a turisztikai termékfejlesztés lehetséges célpiacainak meghatározása,
  • belföldi és nemzetközi beutazó turizmusra gyakorolt várható hatás,
  • a fenntartható fejlődés elveinek való megfelelés: környezeti kölcsönhatás elemzés készítése nemcsak gazdasági, hanem természeti, társadalmi, kulturális, építészeti környezeti tekintetben, ideértve a település design, a terület felhasználás és a környezetbe illesztés szempontjait is.

A környezetóvás tekintetében átfogó koncepció kidolgozása és a lakosság részvétele szükséges. Az átfogó koncepció az integrált felfogású terv készítéséhez is segítséget nyújt, a megvalósítás feltétele pedig a lakosság környezettudatos gondolkodásmódjának kialakítása az oktatás és a tájékoztatás által. A környezettudatosság érvényesítésének területei: a lakás, a szálláshelyek, éttermek, szabadidő-aktivitások, természeti környezet, táj, infrastruktúra (közlekedés, kommunális ellátás) stb. (ADAC, 1991).

  • a turisztikai termékfejlesztési projekt viszonya a nemzeti és a regionális prioritást élvező turisztikai termékfejlesztésekhez,
  • a turisztikai termékfejlesztési projekt egyedisége, figyelemmel a versenykörnyezetre,
  • a turisztikai fejlesztési projekt megvalósítása igényel-e általános infrastrukturális kiegészítő fejlesztéseket?
  • a turisztikai termékfejlesztés az alapvető fontosságú turisztikai infrastruktúrát (férőhely, étterem) érinti, vagy a turizmust kiváltó indítékokat bővíti (+ látványosságok + események + szabadidő eltöltési lehetőségek), vagy mindkettőre vonatkozik,
  • várható vállalkozói aktivitás a beruházás megvalósítása tekintetében,
  • a turisztikai fejlesztési projekt megvalósítása és a helyi lakosság és a vendégek életminősége közötti várható kölcsönhatás,
  • a turisztikai termékfejlesztés munkahelyteremtő hatása,
  • a turisztikai fejlesztési projekt elősegíti-e az átlagos tartózkodási idő és a fajlagos bevételek növelését?
  • a turisztikai termékfejlesztés szezonális kiegyenlítő hatása,
  • a turisztikai terrmékfejlesztések helyettesítő és kiegészítő jellege,
  • pótlólagos feladatok az ismertté tétel, a kommunikáció tekintetében.

Az előzőekben ismertetett szempontok együttes értékelése biztosíthatja a tárgyilagos megítélést a termékfejlesztési pályázatok elbírálása és a megvalósítási tervek időrendi rangsorolása tekintetében.

A turisztikai termékfejlesztések, az imázs és a realizált kereslet között szoros összefüggés érvényesül: a magas színvonalú turisztikai szolgáltatásokkal megalapozott imázs a települések, kistérségek turisztikai bevétel növelésének eszközévé válik.

Az árstratégia célja a befektetett ráfordítások gazdaságos megtérülésében, az ár és a nyereség stabilitásában, a versenyhelyzet erősítésében, az elért (márka) pozíció fenntartásában, javításában és a versenytársak mindenkori árstratégiájának, operatív árintézkedéseinek figyelemmel kísérésében fogalmazható meg. A turisztikai szolgáltatások stratégiai árképzésére alapvetően a következő tényezők hatnak: (1) a szolgáltatások ráfordításai (= beszerzési ár + „transzformációs”, marketing és egyéb közvetlen költségek + közvetett költségek), (2) a potenciális turisták turisztikai szolgáltatások iránti költési készsége és értékítélete, (3) a turisztikai szolgáltatások világpiaci, nemzetközi árai és ebből kiemelten a versenytársak árai, (4) a turisztikai szolgáltatások speciális, egyedi, márka jellemzői és (5) a kereslet – kínálat aránya, különösen ennek szezonális és területi vonatkozásai. A bonyolult hatásmechanizmusnak oly módon kell eleget tenni, hogy a turisztikai szolgáltatások árai eleget tegyenek a hatékonysági, gazdaságossági követelményeknek.

Magyarországon a turisztikai szolgáltatások árai a szabad árképzés körébe tartoznak. Ez a turisztikai vállalkozásoknak viszonylag és látszólag szabad mozgásteret biztosít, azonban a fenti tényezők e mozgástér igen erős korlátaira utalnak (= ráfordítási, keresleti, kínálati, világpiaci árkorlátok).

Az árképzés orientációja, módszere lehet (1) az árképzés alsó határát jelentő költség-alapú, (2) az árképzés felsőhatárát jelentő kereslet-alapú és (3) a kettő közötti kínálathoz alkalmazkodó, versenytárs-alapú (Chikán, 1997, Bauer-Berács, 1998). A kistérségek, települések különleges turisztikai adottságai – egyedi látványosságok, események – és ezekkel összefüggésben erőteljes márkaépítési aktivitások esetén az árak a ráfordításoktól jelentős mértékben eltéríthetők. A magasabb szintű árelfogadtatáshoz nem elégséges az egyes turisztikai üzleti vállalkozások egyedi szolgáltatásainak magas színvonala, ennek eléréséhez a kistérség, a település összes vállalkozásánál törekedni kell, és a kistérség és a települések rendezettséget, ápoltságot, a környezettel szembeni érzékenységet kell tükrözzenek. További alapelvnek tekintendő, hogy a szolgáltatások színvonaljavulásához képest az áremelkedés mérsékeltebb legyen. Időszakonként, és egyes szegmenseknél – például fiataloknál, idősebb korosztályoknál – a rugalmas árpolitika érvényesítendő. Külföldi állampolgárok beutaztatása esetén követelmény a valuta-, deviza árfolyamok, a nemzeti szintű inflációs ráta és ezen belül a turisztikai szolgáltatások belső áremelkedése közötti kapcsolat vizsgálata.

Az értékesítési utaknál és helyeknél stratégiai fontosságú kérdés annak eldöntése, hogy a kistérség, a települések turisztikai vállalkozásai turisztikai termékeiket/szolgáltatásaikat közvetítő szervezeteken keresztül (pl. hazai és/vagy külföldi utazásszervező vállalkozások segítségével) vagy közvetlenül értékesítik a turistáknak. A közvetlen és a közvetlen értékesítés arányának kialakításánál figyelembe veendő, hogy a közvetlen értékesítés továbbadott jutalék megtakarítást és többlet marketingköltséget, a közvetett értékesítés pedig továbbadott jutalék kiadást és marketingköltség megtakarítást eredményez. Az értékesítési csatorna szintek száma a továbbadott jutalék nagyságát alapvetően meghatározza. A kistérségek, települések növekvő piaci tapasztalatai és közvetlen végfogyasztói (= turisták, klubok, egyesületek) kapcsolatai a közvetítő szervezetektől való függőséget csökkenti. A közvetlen és a közvetett értékesítés kedvező arányának kialakítása idő- és költség igényes feladat. A közvetlen értékesítés lehetővé teszi a célpiacokkal való közvetlen kapcsolat ápolását, a piaci rugalmasság javítását, a kapacitáskihasználtságnak megfelelő, differenciált kommunikációs-támogató tevékenységet, az eladószemélyzet magasabb szolgáltatásismerete által a magasabb színvonalú és „méretre szabott” vendég kiszolgálást és ezek által a „márkahű”, visszatérő törzsvendégkör kialakítását.

A kistérségi, települési szintű kommunikációs tevékenység keretében a legfontosabb feladatnak tartjuk a turisztikai szolgáltatások tartalmának, igénybevételének, elérhetőségének, megközelíthetőségének ismertté tételét a potenciális célpiacokon. A marketingkommunikációs aktivitásoknál egyidejűleg differenciáltan célszerű alkalmazni – kisebb hangsúllyal – a turisztikai közvetítőkre ható „toló” (push) és – nagyobb hangsúllyal – a potenciális turisták döntését befolyásoló „szívó” (pull) stratégiát. A marketingkommunikációs eszköz- és módszer-rendszer tervezése során a következő hangsúlyokat célszerű figyelembe venni. A kistérség egésze és turisztikai termékei/szolgáltatásai tekintetében színvonalas referencia kiadvány megtervezése, létrehozása és terjesztése indokolt a kiemelt fontosságú küldőpiacok nyelvén. A referencia kiadvány alkalmas az aktuális termék/szolgáltatás, ár és vételi hely információk betétlapként való melléklésére. Az értékesítést támogató kommunikációs és ösztönzési stratégia tekintetében kiemelendők a kistérségi, település szintű image-reklám, a kapcsolatszervezés (kiemelten a véleményformáló személyiségekkel, a nyomtatott és elektronikus sajtóval, a testvérvárosokkal-településekkel való kapcsolatok), a kiállítási részvétel, az ösztönzési eszközök, módszerek, személyes meggyőzés továbbá a gyorsan terjedő közvetlen (direkt) marketing, kiemelten a hagyományos postai levélreklám és a napjainkban egyre nagyobb teret hódító online-, INTERNET marketing. A reklámhirdetések alapvetően a turisztikai vállalkozások feladatai, kivéve a kistérségi, települési szintű imázs-reklámot. Nagy hangsúly helyezendő a kistérségi szintű esemény-rendezvény naptár kiadására.

A PR stratégia alapvető célja

  • egyrészt a helyi lakosság körében a turisztikai törekvésekkel való azonosulás, a „mi tudat” kialakítása,
  • másrészt a potenciális turisták körében a térség és települései turisztikai szervezetei és az általuk nyújtott turisztikai szolgáltatások iránti bizalom megteremtése.

A PR munka szerves részeként meg kell nyerni az országgyűlési, megyei és települési önkormányzati képviselőket a kistérségek, a települések turizmusa érdekében való érdekérvényesítésre. A helyi lakosságnak a kistérségi és települési turisztikai törekvésekkel való azonosulása érdekében aktív belső kapcsolatszervezési tevékenység (Public Relations = PR) kifejtése szükséges. A kistérség egészének ismertté tételében, a turisztikai szolgáltatások iránti bizalom kiépítésében kiemelt hangsúly helyezendő a külső kapcsolatszervezésre, a külső PR-re: a térség turizmusát érintő sajtóközlemények rendszeres kiadásával, szakmai prezentációk, study-tour-ok szervezésével, PR-cikkek elhelyezésével a helyi sajtóban, a megyei sajtóban, az országos napilapokban és lehetőség szerint egyes külföldi lapokban. Egyes kiemelkedő jelentőségű turisztikai vásárokon, kiállításokon komplex információs-kommunikációs tevékenység kifejtése szükséges.
A személyes meggyőzés magában foglalja

  • a potenciális vendégek igényeinek folyamatos megfigyelését,
  • a magas színvonalú információs és tájékoztató tevékenységet,
  • a turisztikai szolgáltatások eladását és
  • a vendégek elutazását követő utógondozást és
  • a törzsvendégkör kialakítását.

Erőfeszítések teendők annak érdekében, hogy a kistérség települései szubjektív és objektív tényezői egyre nagyobb mértékben váljanak pozitív image alakító tényezővé. Stratégiai fontosságú feladat, hogy a szolgáltatások igénybevételét követően megelégedett vendégek távozzanak el az egyes kistérségekből, településekről és a kistérség, a település turizmusának „propagandistáivá” váljanak...

Megjegyzések az operatív tervhez, a megvalósításhoz és az ellenőrzéshez

A részletes operatív intézkedési terveket az ismertetett stratégiai elvek alapján szükséges kidolgozni. A megvalósítás tekintetében kulcsszerepe van a település társadalmának (= az elemzésnél a vélemények kikérése, a tervezésnél a célokkal való azonosulás, a végrehajtásnál konstruktív támogatás). A filozófiával, az egyedi arculattal való lakossági azonosulás, a „lokálpatriotizmus” erősítése, a „mi érzés” kifejlesztése a tervek megvalósításának fontos feltétele. A turizmus folyamatainak meghatározó tényezői az önkormányzatok. Fontos feladatuk a turizmus és környezeti tényezői közötti kölcsönhatások vizsgálata, a lakossággal a turizmus fontosságának megértetése, a település belföldi és nemzetközi társadalmi kapcsolatainak kialakítása. A feladatok megoldása a lakosság, az önkormányzat, a turisztikai üzleti és non-profit szervezetek, az érdekképviseletek közötti folyamatos együttműködést és érdekegyeztetést igényel, hiszen csak a közösen elfogadott tervek, célok valósíthatók meg sikeresen. A következőkben – a teljességre való törekvés igénye nélkül – néhány megfontolásra javasolt önkormányzati feladatot ismertetünk. A részletes indoklástól eltekintettünk.

  • Turizmus Bizottság létrehozása a helyi önkormányzaton belül,
  • a turizmust érintő településszintű „jogalkotás”, helyi önkormányzati határozatok „menetrendjének” kidolgozása,
  • településszintű Turizmus-alap létrehozása (forrás: költségvetés, helyi adóbevételek, közjogi kamarai szervezetek, szakmai önfinanszírozás stb. által),
  • a településfejlesztési és -rendezési tervben a belföldi és a nemzetközi turizmusból adódó lehetőségek és feladatok figyelembevétele,
  • az integrált településfejlesztési programnak legyen Turizmus alfejezete a hosszútávú koncepció alapján,
  • a turizmus fejlesztésére alkalmas területek és ajánlott üzleti tevékenységek kijelölése, pályázati kiírások ezek turisztikai hasznosítására, új turisztikai termékek kialakítására,
  • a falusi vendégfogadás, a kulturális és a hobbi aktivitások erősítése,
  • az információs – kommunikációs rendszer továbbfejlesztése, folyamatos kommunikációs kapcsolatok a turizmus érdekében,
  • Tourinform Iroda létrehozásának támogatása, majd későbbi, pénzügyi forrásokkal megalapozott működtetése,
  • a helyi lakosság és vállalkozók vendégfogadó, vendégbarátság tudatának erősítése,
  • kistérségi együttműködés kezdeményezése,
  • a turizmus humán erőforrás rendszerének, a szakapparátus szakmai és idegennyelvi ismereteinek javítása, a helyi lakosság, a vállalkozók folyamatos továbbképzési rendszereinek elősegítése, különös figyelemmel a kistérség/település-specifikus turizmus fajtákra.

Az önkormányzatok, a települések turisztikai tevékenységének javítása nagyobb támogatást, segítséget igényel, nemcsak pénzügyi, humán-erőforrás tekintetében, hanem módszertani téren is. Szükséges a magasabb színvonalú szervezetközi vertikális és horizontális koordináció és ellenőrzés erősítése is. (Tasnádi, 1996). A tapasztalatok rendszeres gyakorisággal való értékelése, összegezése hozzájárulhat a gyakorlat továbbfejlesztéséhez, a kistérség, a település társadalmi, gazdasági felemelkedésének gyorsításához.

Irodalomjegyzék:
ADAC (1991): Mehr Wissen – Mehr Handeln. München.
Bauer András – Berács József (1998) Marketing. Aula Kiadó, Budapest.
Chikán Attila (1997) Vállalatgazdaságtan. Aula Kiadó, Budapest.
Kaspar, C. (1991) Die Tourismuslehre im Grundriß. Verlag Paul Haupt, Bern und Stuttgart 4. Auflage.
Keller, P. (1998) Marketing de destination: Questions stratégiques. AIEST Publication, St.Gall, 1998. Vol. 40.
Kotler, P. (1998) Marketing Management. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.
Kotler, P. – Haider, D.H. – Rein, I. (1993) Marketing Places. Maxwell Macmillan International, New York – Oxford – Singapore – Sydney.
Müller, H. (1993): Freizeit und Tourismus. Forschungsintitut für Freizeit und Tourismus der Universität Bern.
Rossiter, J.R. – Percy, L. (1987) Advertising and Promotion Management. Mc. Book Company. New York.
Sándor Imre (1997) A marketingkommunikáció kézikönyve. Társszerző: Tasnádi József. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Marketing Tanszék. Egyetemi, főiskolai tankönyv.
Tasnádi József (1992) Turisztikai vállalkozások stratégiai tervezése. Kereskedelmi Szemle, 1992. 3. szám, 48-54. oldal.
Tasnádi József (1996) Marketing – kistérség, településfjlesztés – turizmus. „Marketingfeladatok a turizmusban és a környezet-, egészségtudatos turisztikai szolgáltatások” konferencia – Szolnok, 1996. október. 16-17. – előadásait tartalmazó kiadvány. Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola, Szolnok. 31-37. oldal.
Tasnádi József (1997a) A turizmus szerepe a természet és a kulturális örökség megőrzésében. Turizmus Bulletin, 1997. I (1), 15-21. oldal.
Tasnádi József (1997b) A szolnoki regionális konferencia értékelése. Bolyongó, 1997/II. szám.
Tasnádi József (1998) A turizmus rendszere. Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola, Szolnok. Főiskolai tankönyv.
Tasnádi József (1999) Reklámstratégia. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Marketing Tanszék. Egyetemi jegyzet.

A szerző a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Marketing tanszékének docense. Levelezési cím: Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Marketing tanszék 1093 Budapest, Fővám tér 8. E-mail: atasnadi@mail.matav.hu