A WTO jelentése alapján összeállította a Magyar Turizmus Rt.Kutatási és Fejlesztési Igazgatósága

Bevezetés

A fenntartható turisztikai fejlesztés elvének és gyakorlatának mind szélesebb körben való elterjesztésének részeként az Idegenforgalmi Világszervezet (WTO) úgy határozott, hogy a különböző térségekben szakmai műhelyeket szervez e témában. A tanácskozások célja:

a) a WTO által néhány évvel ezelőtt kifejlesztett, különféle turisztikai desztinációkra vonatkozó mutatók alkalmazhatóságának vizsgálata;

b) további desztináció-specifikus mutatók meghatározása;

c) a mutatók használatának szisztematikusabb terjesztése; és

d) e folyamat keretében az országos és helyi szintű idegenforgalmi vezetők megtanítása a fenntartható turizmus mutatóinak használatára.

A Gazdasági Minisztérium és a Magyar Turizmus Rt. vendégszeretetének köszönhetően az első műhely megszervezésére a Balaton mellett került sor. A műhely osztrák, horvát, cseh, lengyel, román szlovák és szlovén országos és helyi tisztségviselőket, valamint a szakma képviselőit és tanácsadókat vonzott ide.

A műhely feladatának tekintette, hogy az országos és a Balaton környéki (egész pontosan a keszthely-hévíz kistérségi) önkormányzatok számára egy olyan, a térségre jellemző mutatócsomagot alakítson ki, melynek segítségével mérhető a fenntartható turizmus kialakításának irányában elért fejlődés.

A műhely megszervezéséért és létrehozásáért a WTO Fenntartható Fejlődés a Turizmusban szekciója és szaktanácsadói¹, Ted Manning és Gordon Clifford voltak felelősek. Akeszthely-hévízi kistérségről szóló tanulmány terepmunkáit és adatgyűjtését a Magyar Turizmus Rt. kutatási és fejlesztési igazgatója, dr. Nemes Andrea és munkatársai szervezték meg, akik a szaktanácsadókkal együtt szintén részt vettek a terepmunkákban és a helyszíni megbeszéléseken.

Eredmények és ajánlások

A projekt színhelye a Balaton nyugati csücskénél elterülő keszthely-hévízi kistérség volt. Az elemzés során sikerült olyan információkat begyűjteni, amelyek a WTO What Tourism Managers Need to Know: A Practical Guide to the Development and Use of Indicators of Sustainable Tourism (Amit az idegenforgalmi menedzsernek tudnia kell: Gyakorlati útmutató a fenntartható idegenforgalom mutatóinak kialakításához és használatához) című kézikönyvében ajánlott számos elsődleges mutató (pl. a terület használati szintje, a turisták és a helyi lakosság elégedettsége stb.), illetve jónéhány, az egyes turisztikai célpontokhoz igazodó sajátos mutató alkalmazását igazolták.

A mutatók kialakításának folyamatában a legfontosabb szerepe annak a szakmai műhelynek volt, amely megfogalmazta a vizsgált térségre vonatkozó legfőbb kockázatokat, segített kiválasztani és fontossági sorrendbe állítani a legfontosabb mutatókat és megvitatta, miként lehet a mutatóprogram alkalmazásához a vizsgált területen szükséges információkat leghatékonyabban begyűjteni és befolyásolni.

A WTO elsődleges mutatói közül több is alkalmasnak bizonyult a vizsgált térségre vonatkozó használatra, és így rendelkezésre álltak a vezetői döntéshozatalhoz szükséges információk. Az elsődleges mutatók többségének alapját képező turistaszámok azonban némi nehézséget okoznak, ugyanis – különösen a főszezonban – sok szálláshelyet nem jelentenek be. A szállodák és az egyéb kereskedelmi szálláshelyek, valamint a legfontosabb látványosságok tekintetében azonban a vendég- illetve látogatószámok és a turisták részéről érkező kifogások figyelése jóval fejlettebb.

A régóta rendszeresen megfogalmazott környezetvédelmi aggodalmaknak köszönhetően ma nagy mennyiségű, jól használható adat áll rendelkezésre a Balaton környezeti állapotáról. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban is hasonlóan szigorú megfigyelés alatt áll a vízminőség és az élővilág. Mivel a Balatont tápláló legnagyobb vízforrás, a Zala-folyó a Kis-Balatonon keresztül ömlik a tóba, a vízminőséget fenyegető lehetséges szennyezési kockázatokról igen sok információ áll rendelkezésre. Ezzel szemben a Nemzeti Park rendszerén kívüli területeken alig találkozunk szisztematikus tervezéssel, ellenőrzéssel vagy szabályozással, bár már vannak elképzelések tervezési intézkedések bevezetéséről. A hivatalok és a jogalkotás szorosabb együttműködésére van szükség a megfigyelés, az információcsere és a közös problémák összefogással történő megoldása érdekében a Balaton környékén.

LEGFONTOSABB KÖVETKEZTETÉSEK:

1. A WTO elsődleges mutatóinak használata: A WTO elsődleges mutatói jó kiindulópontot jelentettek a legfontosabb változások méréséhez. A legtöbb mutató alkalmazhatónak bizonyult a keszthely-hévízi kistérségre, és többségüket a meglévő adatforrások alapján alá lehetett támasztani. Különösen azokra a mutatókra igaz ez, amelyek az idegenforgalom szintjét (az egyes látványosságokra vonatkozóan), az alapvető terhelési pontokat, a kulcsfontosságú környezeti tényezőket és a mért hatások szintjét érintik. Kevesebb információ áll rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogy mi a véleményük a turistáknak a vizsgált területről.

2. Leglátogatottabb helyszínek: A leglátogatottabb helyszínek esetében (Hévíz, strandok, keszthelyi Festetics Kastély, Kis-Balaton) helyszínspecifikus mutatókat kell bevezetni az ezeken a helyeken koncentráltan jelentkező terhelésnek megfelelően. Ez a követelmény összhangban áll azoknak a korábbi, a mutatók alkalmazásával kapcsolatban készített esettanulmányoknak az eredményeivel, amelyeket a WTO Kézikönyvében tették közzé. Ezek szerint a legtöbb turisztikai célpont esetében valószínűleg legalább két mutatószintet kell bevezetni.

3. A mutatókat alátámasztó adatok: A Keszthely esetében is alkalmazható elsődleges és bizonyos kiválasztott ökológiai mutatókra vonatkozóan az alapszint méréséhez szükséges adatok rendelkezésre álltak, ám idősoradatokhoz csak néhány esetben, nevezetesen az ökológiai mutatók esetében (pl. kolibaktérium-szint, foszforterhelés), és a terhelés alatt álló helyszínek használatával kapcsolatban jutottunk hozzá. Néhány esetben jól használható alapszinteket találtunk, amelyek viszonyítási alapot képezhetnek a jövőbeli megfigyelésekhez. Például készült egy értékes, egyszeri elemzés a helybélieknek a turizmussal kapcsolatos hozzáállásáról. Ezen információ szolgálhat a későbbi, attitudben bekövetkezett változások megfigyelésének alapjául. Összességében véve, egy hivatalosan elismert mutatócsomag létrehozása sokat segít abban, hogy a különféle kormányzati szintek megfigyelési programok indításával vagy módosításával megfelelő mértékben biztosítsák a folyamatos mérést, amely a legtöbb kívánt mutatóhoz szükséges.

4. Látogatószámok: Különös figyelmet fordítottunk a vizsgált területre érkező látogatók tényleges számának meghatározására, hiszen ez az adat a legfőbb változó a javasolt mutatók többségének kiszámításában a vizsgált térség szintjén. Bár a regisztrált kereskedelmi szálláshelyek esetében kiváló adatok állnak rendelkezésre településenkénti, típusonkénti, időszakonkénti stb. bontásban, jókora „feketepiaci turizmus” működik a térségben, amely nem regisztrált magánszálláshelyeket értékesít és így kimarad a számításból. Mivel ez kívül esik a „legális” rendszeren, nehéz megbecsülni a méretét, és a megfigyelése is akadályokba ütközik. Magának a „feketepiac” fogalomnak a definiálása sem egyszerű, hiszen nagy számú szezonális lakos van jelen, akik családtagokat, barátokat vagy fizetővendégeket fogadnak. Ezeknek mely része minősül nem regisztrált turistának? A szezon folyamán mindannyian megterhelik a térséget. A nem regisztrált idegenforgalom mértékével kapcsolatos becslések jelentős eltéréseket mutatnak, de abban mindenki egyetért, hogy a térség szempontjából a kérdés, elsősorban a főszezonban, valóban jelentős. Ez a kérdés más idegenforgalmi úticélok látogatószámának meghatározására is valószínűleg hatással lesz (pl. Villa Gesell, Prince Edward-sziget), de korántsem tett szert ekkora jelentőségre.

JAVASLATOK

A) A balatoni régió (és a vizsgált térség) mutatói

1. Működésbe kell helyezni egy több adatforrást használó programot az ajánlott mutatócsomagot megalapozó információk előállítására. Ajánlatos, hogy ezt a programot a regionális idegenforgalmi hatóság koordinálja, a nyugat-balatoni térséget egy vizsgálati egységként kezelve (megjegyezzük, hogy a vizsgált térség nagyjából egybeesik a keszthely-hévízi kistérséggel, kiegészítve a Kis-Balaton védett területeinek egyes részeivel. A leglátogatottabb célpontok külön mérést igényelnek).

2. Intézkedéseket kell hozni a természeti örökségben gazdag területek védelmének növelésére. Ha például több turistát készülnek a kis-balatoni védett övezetbe engedni, akkor ajánlatos, hogy az így keletkező idegenforgalmi bevétel egy részét visszatartsák a terület fenntartására (védelem, vezetés, tolmácsolás). Tekintettel a természetvédelem és turizmus között fönnálló feszültségre egy olyan újszerű, nem nullszaldós megoldásra kell törekedni, amelyből mind a védelem, mind az idegenforgalom hasznot húz; ilyen megoldás lehet a turisták által látogatott terület elkülönítése, és a zónákra való felosztás. Könnyebb megtalálni a megoldást egy olyan többszereplős megközelítésen keresztül, amelyben az összes szereplő számára elfogadható felosztást igyekeznek kialakítani. Jó kiindulópontot jelenthet egy ilyen folyamathoz az a párbeszéd, amely a balatonőszödi tanácskozáson alakult ki e jelentés készítésével kapcsolatban.

3. A strandokkal kapcsolatban be kell indítani a „kék lobogó” programot, vagy valami hasonlót, hogy a strandok minőségét a közönség számára is értelmezhető mutató jelezze. E program alkalmazása nem csupán egy hasznos mutatót eredményezne, hanem marketingeszközt is teremtene a térség számára, hirdetve, hogy a strandok nemzetközileg elfogadott követelményeknek tesznek eleget.

4. Ajánlatos egy fórum létrehozása a térség különféle hivatalainak és testületeinek támogatására a közös (idegenforgalmi) problémák leküzdésében és az ismereteik, lehetőségeik közös hasznosításában. A balatonőszödi műhely volt az első alkalom, amikor a fontos szereplők nagyobb számban találkozhattak egymással, és értesülhettek közös problémáikról.

5. A balatonőszödi műhely által javasolt mutatócsomagot egy hazai szakértői bizottságnak kellene felülvizsgálnia, hogy ellenőrizze: a kiválasztott mutatók alapját képező információforrások pontosak és működőképesek-e. Az is kívánatos, hogy a bizottság további útmutatást nyújtson a mutatók alkalmazását illetően.

B) Magyarország mutatói

1. Amennyire csak lehetséges, Magyarország vegye alkalmazásba a vizsgált körzetben a műhely által kidolgozott mutatókat; ezzel olyan példát mutathat, amely ösztönöz a mutatók szélesebb körű alkalmazására.

2. Magyarország igyekezzen megismételni a mutatók kidolgozásának és alkalmazásának folyamatát egyéb látogatott vidékeken is, köztük a Balaton fennmaradó részén.

3. Lehetőséget kell keresni a hatóságok tagjainak bevonására olyan megbeszélésekbe, amelyek célja az idegenforgalmi szektor mind hatékonyabb részvétele a regionális és helyi tervezésben, lehetőleg a mutatókat használva, a mindenkit érintő kockázatok és a közös célok feltárására.

C) Közép- és Kelet-Európa mutatói

1. A balatoni műhely keretében meghatározott mutatókat (és a meghatározásban használt eljárást) egyéb olyan idegenforgalmi célpontok esetében is célszerű próbának alávetni, amelyek hasonló nyomásnak vannak kitéve, mint a vizsgált balatoni terület.

2. Olyan távoktatási/távtanácsadási feltételeket célszerű teremteni, amelyek lehetővé teszik az alapvető, az ökológiai és a helyspecifikus mutatók kialakítását és alkalmazását a közép-európai turisztikai desztinációk esetében. A műhely keretében számos közös vonásra derült fény, tehát ösztönözni kellene a különféle országok szakértőinek további együttműködését.

3. Magyarországgal, de más országokkal kapcsolatban is igen jelentős nehézségnek bizonyult az együttműködés kialakítása az érintettek között a fenntartható turisztikai tervezés és menedzsment létrehozása érdekében. Egyértelműen szükség van annak feltárására, hogy miként lehet párbeszédet teremteni az érintettek között a közép- és kelet-európai országokban.

4. Célszerű a vizsgált balatoni területen figyelemmel kísérni a mutatók alkalmazásának sikereit és akadályait.

D) A WTO mutatóprogram

1. A WTO a balatoni és az egyéb esettanulmányokat széles körben elérhetővé teszi, hogy például szolgáljanak a Kézikönyvben (Amit az idegenforgalmi menedzsernek tudnia kell) bemutatott mutatórendszer alkalmazásához. A balatoni példa megerősíti azokat a megállapításokat, amelyeket a Prince Edward-szigettel és a Villa Gesellel kapcsolatban tettünk a szezonálisan használt strandterületek ökológiai terhelését, elhasználódását, valamint a lakosság aggodalmait illetően.

2. A WTO részéről célszerű volna tovább gondolkodni azon, miként lehetne alkalmazni a mutatóprogramot regionális- és helyspecifikus szinten. A balatoni eset kapcsán, csakúgy, mint a megelőző tanulmányok esetében, gyakran volt szükség arra, hogy bizonyos mutatókkal speciális, helyi jelentőségű nevezetességeket vegyünk célba, miközben az alapvető mutatókat a turisztikai desztináció vagy régió szintjén alkalmazzuk.

3. A WTO Közép- és Kelet-Európa más országaiban is lépéseket tesz, annak érdekében, hogy meghonosodjon a mutatók alkalmazása. A térségből érkezett résztvevők kivétel nélkül elvi támogatásukról biztosították a kezdeményezést, és meg is tudtak nevezni olyan lehetséges területeket országaikban, ahol alkalom nyílna a mutatók kidolgozására. Célszerű lenne megvizsgálni annak lehetőségét, miként segíthetné elő a WTO a mutatóprogram gyakorlati kibővítését.

4. Kívánatos a távtanácsadás (pl. Internet, e-mail) lehetőségének megvizsgálása a személyes képzéssel és közvetlen támogatással összefüggésben. Nem kétséges, hogy a mutatók új országban, új helyszínen való kialakításának és alkalmazásának legalábbis a kezdeti szakaszában a résztvevőknek szükségük lehet külső támogatásra.

A kettős, kutatási és oktatási célt szolgáló szeminárium betöltötte feladatát: sikerült egy igen produktív problémamegoldó folyamatban összefognia a külföldi és a helyi szakértelmet, és az esettanulmányt hatékony oktatási példaként felhasználni. Mindennek volt még egy további jótékony hatása is: számos szakértő ismerkedett meg egymással egy olyan fórum keretében, amely egy hosszabb távú együttműködés és információcsere kiindulópontja lehet.

A WTO balatonőszödi tanácskozásáról készült, részletes, angol nyelvű összefoglaló jelentés a Magyar Turizmus Rt. Kutatási és Fejlesztési Igazgatóságán megtekinthető.