„Ott Aggtelek csudái vonzanak….”
Az Aggteleki-karszt barlangjai

Fejlesztés a természetért és a turizmusért

Ki ne hordozná emlékeiben nemzeti parkokban tett látogatások élményeit? A barlangok ember számára monumentális, gazdag formavilága gyerekszemmel és felnôttként megélve egyaránt lenyűgöző. Ezt az élményt képes nyújtani az Aggteleki és Szlovák karszt világa, mely földrajzilag mintegy 560 négyzetkilométernyi területet ölel fel. A vidék barlangtípusainak változatossága, képződésüket és formakincsüket tekintve egyedülálló. A teljes karsztvidéken jelenleg több mint 700 cseppkőbarlang ismert, melyek közül 263 hazánk területéről nyílik. A barlangok közül a legtekintélyesebb és egyben a legismertebb is a Baradla-Domica rendszer, melynek 25 km-es teljes hosszúságából 19,4 km-nyi szakasz esik Magyarország területére. A barlangvilág védettségét a felszínen a magyar oldalon az Aggteleki Nemzeti Park, a szlovákiai területen a Szlovák Karszt Tájvédelmi Körzet biztosítja. A Nemzeti Park évtizedekkel ezelőtt kedvelt célpontja volt a vállalati-, családi- és diák-kirándulásoknak, üdüléseknek, sőt, a külföldiek magyarországi látogatásainak. Az akkori szolgáltatási színvonal, programkínálat alkalmas volt az igények kielégítésére. Ma viszont már komoly erőfeszítéseket kell tenni ahhoz, hogy a kínálat megfeleljen a nemzetközileg elvárt színvonalnak és vendégeket csábítson a Nemzeti Parkba. Ennek érdekében született meg 1998-ban az Aggteleki Karszt mint Világörökség turisztikai hasznosítási terve. Olyan Nemzeti Park képe vázolódik fel ebben a tervben, amely összhangot talál a park védelmi és a turizmus élményt, szórakozást kereső érdekeivel. Hiszen a Nemzeti Park feladataként ismeri el a természet és a környezet védelmét, a bemutatást, oktatást, a tudományos kutatást, a felüdülés lehetőségének biztosítását. Amit a turizmus megkíván: aktív szabadidő eltöltés, pihenés, felüdülés, új ismeretek megszerzésének lehetősége, élményszerzés, kalandvágy kielégítése. A célok tehát több ponton azonosak. A tervezés során azokat a megvalósítási módokat kellett megtalálni, amelyek elősegítik a természet megóvását ugyanúgy, mint a látogatók ismeretterjesztését, tudatformálását és szórakoztatását.

A tervezett fejlesztések célja, a Nemzeti Park jövőképe

Olyan fejlesztési feladatsor megvalósítása, ahol sikerül az érdekek összhangját megteremteni ahhoz, hogy gazdaságosság szempontjából megtérülő turizmusról és működő természetvédelemről beszélhessünk. Példaérték teremtése, egy működő projekt formájában arra, hogy mit jelent gyakorlatban az ökoturizmus, milyen üzemeltetési feladatokat, hogyan kell ellátni ahhoz, hogy a szórakoztatás, élményszerzés feltételei ugyanúgy megteremtődjenek, mint a természet megóvásáé. Ahol működő turizmus van, olyan, amely képes a környező lakosságnak legalább egy részét eltartani, vállalkozói lehetőséget tud nyújtani és külső segítség nélkül válik önfinanszírozóvá, ott számolni kell a természeti környezetre mért lehetséges káros hatásokkal is. Ennek elkerülése érdekében jól kimunkált, következetes háttérszervezésre, megfelelő mértékben kiépített infrastrukturális bázisra van szükség. Aki a természetet védi és emellett turistákat fogad, nap mint nap tapasztalja, hogy az ökoturizmus igényli az egyik legalaposabb háttérszervezést abban az esetben, ha az érintett térségben valóban turizmusról és nem néhány tucat elszánt természetbarát évente egyszeri próbatételéről van szó. A fejlesztések stratégiai célja, hogy olyan, az Aggteleki karsztvidék természeti és kulturális értékeit bemutató, szórakoztatva tanító rendszer alakuljon ki, amely a tudatosan tervezett és kiépített infrastrukturális bázisával (sétautak, kerékpárhálózat, lovasösvények, szálláshelyek, vendéglátás, információs központok, bemutató és oktató rendszerek), szolgáltatásaival, komplex kínálatot képes ajánlani minden magyar családnak, akik fogékonyak a természet szépségei iránt és igényük van az ország ezen részének megismerésére; az országba érkező, természetet kedvelő, programot kereső külföldi turistának; szakmai érdeklődőknek, akik tudományos kutatási alapot látnak a térség adottságaiban; az ifjúságnak, akik felnőve olyan turistákká válnak, akik értik és óvják a természetet.

Nemzetközi megbecsültség

Az Aggteleki Nemzeti Park Magyarországon az első, melyet az élettelen természeti értékek, a felszíni formák és a felszín alatt kialakult barlangok megóvása érdekében hoztak létre. A Duna-Dráva és a Fertő-Hanság Nemzeti Parkok után a legkisebb területet felölelő parkunk (19.947 ha).

A területet 1978-ban nyilvánították Tájvédelmi Körzetté, majd 1985-ben Nemzeti Parkká. Az 1979-ben kelt oklevélben az UNESCO az akkori tájvédelmi körzetet teljes területével Bioszféra rezervátummá nyilvánította és a szigorúan védett területek egy részét magterületként kijelölte. Jelenleg ennek a magterületnek a kiterjedése 230 ha. A park területe az anyagi lehetőségek függvényében növekszik. A Nemzeti Park igyekszik védelme alá vonni mindazon területeket, amelyek jelentős természeti vagy kulturális értékekkel bírnak, megtalálni azok ésszerű hasznosítását, ezáltal is elősegítve fennmaradásukat.

Az Aggteleki-karszt és a Szlovák karszt barlangjait az UNESCO Világörökség Bizottsága 1995. december 6-án, Berlinben a Világörökség részévé nyilvánította. A Világörökségek sorában szereplő barlangok elsősorban a bennük található kultúrtörténeti értékek (falfestmények, ősemberi leletek) miatt kerültek nemzetközi védelem alá. Természeti értékként 1981-ben, mint a világ leghosszabb barlangja, az 560 km-es Mammoth barlang (USA, Kentucky), majd a világ legnagyobb vízhozamú barlangjaként a Skocjáni barlang (Szlovénia) került védettség alá. Az Aggteleki és a Szlovák karszt barlangjaival egyidőben kapták meg az elismerő címet a Carlsbad- és Lechuguilla-barlangok (USA, Új Mexikó).
A Park tehát olyan értékkel rendelkezik, amely a nemzetközi értékítélet szerint már rangot kapott. Az érték akkor válik valóban azzá, ha az ismert és elismert. Az elismertség már rendelkezésre áll, a minél szélesebb körben történő megismertetés a jelen feladata.

Mából a jövőbe tekintve

Az Aggteleki Nemzeti Park legismertebb turisztikai vonzereje a Baradla cseppkőbarlang. Jelenleg turisztikai szempontból ez a legkiépítettebb barlang. Utcai ruhában és cipőben, előzetes felkészülés nélkül, de csak képzett barlangi vezetővel látogatható. Ez a barlang évente mintegy 170-180 ezer látogatót fogad. A látogatók kb. 60%-a diák! Ez a látogatói szám viszonyszámként értékelhető. A Nemzeti Parkot és annak felszíni értékeit látogató vendégek száma nem határozható meg pontosan. Az éves 180.000–250.000 fő közötti összes látogató nagy valószínűséggel fedi a valóságot.

A vendégek többsége a barlangnak csak egy-egy szakaszát járja be. A három bejárat közül (aggteleki, jósvafői, vöröstói) az aggteleki a legterheltebb. Ez a barlang ad helyet a barlangi koncerteknek is, melyek évről-évre egyre népszerűbb eseményt jelentenek a régióban.
A Béke-barlang, mint a térség egyetlen gyógybarlangja, 1959-óta fogad betegeket. A klímaterápia működtetését önálló kft. végzi. A barlang éves látogatottsága jelenleg minimális: 200-300 fő. Az intenzívebb turisztikai hasznosítás alapfeltétele a terápiás kezelések barlangi infrastruktúrájának fejlesztése és az érkező betegeket fogadni tudó szállásférőhelyek számának bővítése. A hasznosítás mértékének korlátot szab a barlang klíma szempontjából meghatározó teherbíró képesség és az a tény, hogy a gyógyhatás csak a nyári szezonban érzékelhető, mivel a téli időszakban, a légnyomás-változásoknak megfelelően, a barlang légkörének összetétele megváltozik. A Nemzeti Park további barlangjai csak engedéllyel és szakvezetővel látogathatók.

Az Aggteleki Nemzeti Park területén a természetvédelmi célok eléréséhez szükséges kezelési stratégiát a védett terület övezeti felosztása során kijelölt zónák, valamint az övezetektől független, speciális kezelést igénylő élőhelyek természetvédelmi kezelésének összessége adja. Ezeken belül került meghatározásra az a kritériumrendszer, amely alapvetően megszabja a természetvédelmi kezelést, valamint irányt mutat az általános hasznosítási koncepciók kimunkálásához. Ez a kritériumrendszer nyújtott irányvonalat a turizmus tervezése számára is a területek hasznosíthatósága tekintetében.
A kritériumrendszernek megfelelően a Nemzeti Park területe négy zónába sorolható: az „A” zóna képezi a természeti övezetet, ezen a mintegy 710 ha-on található a bioszféra rezervátum területe. Ez az övezet nem, illetve csupán külön engedéllyel látogatható, tehát kiesik a turizmustervezésből, csakúgy, mint a „B” övezet 8.000 ha-nyi területe, amely jórészt a bioszféra rezervátum védelmi övezeteként szolgál és szintén engedéllyel járható. Ezt a területet elsősorban a kutatók és a kutatási gyakorlatukat töltő diákok látogathatják.

A „C” zónaként meghatározott, 11.000 ha-nyi terület viszont az a helyszín, ahol a turizmus és az azt kiszolgáló infrastruktúra tervezhető. Ebbe a zónába esik a két leglátogatottabb barlang bejárata és kijárata is, a Baradláé és a gyógybarlangként használt Béke barlangé. A koncepcionális megfogalmazások szerint ebben az övezetben kell kialakítani a hosszú távon fenntartható turizmus igényeit kielégítő, valamint természetvédelmi tudatformáláshoz szükséges szolgáltatások rendszerét. Tehát a turizmus fogadása tekintetében ez a legterheltebb terület, ezért a környezeti hatásvizsgálatok elvégzése ebben a zónában a legsürgősebb.
A területi koncentráltság elkerülése érdekében, egy úgynevezett „D” zóna kialakítása is szükségessé válik (kb. 20.000 ha), amely felöleli a jövőben védendő területeket és alkalmas kevésbé szigorúan korlátozott, intenzívebb turisztikai fejlesztésekre. Ez a zóna tehát már ugyan a védett területeken kívül esik, de a Nemzeti Park szomszédságában található, így területileg jól kompenzálja a szigorú védelem miatt kieső területeket.
Az Aggteleki Nemzeti Park zónabeosztását és az egyes zónáknak megfelelő természetvédelmi irányelveket figyelembe véve és betartva a következő tevékenységek valósulhatnak meg az ökoturizmus keretében:

• barlangi turizmus,
• gyógyturizmus,
• sport-, rekreációs- és élményturizmus,
• kulturális-, művészeti turizmus,
• falusi turizmus,
• kultúrtörténeti, néprajzi, vallástörténeti értékeket célzó turizmus,
• szakmai turizmus,
• ifjúsági turizmus.

Abban az esetben, ha a kidolgozott zonális hasznosítás teljes mértékben megvalósul, és a turizmus fogadásának alapjait szolgáló teljes infrastruktúra kiépül, a Nemzeti Park és közvetlen környezete a jelenlegi látogatói szint többszörösét lenne képes fogadni anélkül, hogy a növelt látogatói létszám a védett területeket károsítaná. A hangsúly azonban elsősorban a minőségi fejlesztéseken van. A minőség a jól szervezett vendégfogadást, a profi szintű bemutatást, szórakoztatást, oktatást, a hely tervezett színvonalának megfelelő szálláshelyeket és vendéglátóhelyeket és a szükséges infrastruktúra teljes meglétét jelenti.

A kínálati elemek turisztikai színvonala

A fejlesztés konkrét feladatainak meghatározása előtt feltártuk a karsztvidék természeti és kulturális értékeinek turisztikai bemutathatóságának jelenlegi színvonalát. Minden egyes bemutatásra szánt természeti jelenségre, illetve építészeti, vallástörténeti vagy kulturális emlékre a következő kérdéssor alapján végeztük el a felmérést:
A vizsgált természeti-, kulturális-, vallástörténeti-, építészeti érték, látványosság:

• megközelíthetősége,
• a környezet minősége,
• az objektum, természeti érték állapota,
• helyszíni információszerzési lehetőség,
• információs anyagokban való megjelenés,
• látványérték, turisztikai jelentőség,
• látogathatóság, látogatottság,
• a bemutatás jelenlegi mértéke és módszere,
• szórakoztató, oktató színvonal,
• tulajdonosa, kezelője,
• fejleszthetőség mértéke, irányai,
• a Nemzeti Park turisztikai rendszerébe való bekapcsolhatósága.

A felmérés eredménye határozta meg, hogy mely helyszínek, látványpontok alkalmasak arra, hogy egy egységes turisztikai bemutatási rendszer részévé váljanak.

Rendszerbe foglalt kínálat

A parkról alkotott jövőkép egy olyan rendszert vázol fel, ahol a kínálat maga a Nemzeti Park. Egységgé ötvözi a látnivalókat a szolgáltatásokkal. Programot kínál akár egy órára vagy több napra is. Ezt úgy éri el, hogy a látnivalókat nem mint alternatívákat, hanem mint egy vagy több órás program részét kínálja. Szórakoztatja vendégeit kialakított bemutatási rendszerén és képzett animátorain keresztül. Elébe megy a vendégei igényeinek, maga kínálja fel az igénybe vehető szolgáltatásokat, szükséget teremt és kiszolgál. Nem tilt, hanem szervez és közvetetten irányít annak érdekében, hogy a vendégek ott érezzék jól magukat, ahol azt a Nemzeti Park természetvédelmi rendszere engedi.
Ennek a rendszernek az elemeit képezik: az információs centrumok és vendég-központok, melyek nem a barlangok közvetlen bejáratánál, hanem a parkba vezető útvonalak mentén helyezkednek el. A leggyakoribb érkezési útvonal mentén természetesen kiépítettebb információs, szolgáltató bázis áll a vendégek rendelkezésére, mint a kevésbé használt útvonalakon.
A központi információs és fogadó centrum kialakításának célja, feladata, hogy a lehető legjobban informálja a park vendégeit az elérhető programokról, szolgáltatásokról; operatív feladatokat lásson el a jegyváltások és a programokra való jelentkezések kapcsán; kedvet csináljon a programokon való részvételhez; tájékoztasson a parkban való tartózkodás alapvető rendszabályairól, azok megszegésének következményeiről. E cél elérése érdekében az alapszolgáltatások mellett informatív, szórakoztató programokat biztosít, melyek mintegy bevezetői a parkban tett látogatásnak. Az információs központ tevékenységet kereskedelmi-, vendéglátói és higiénés szolgáltatások egészítik ki. A fogadóbázis szolgáltató feladatait részben épített, részben a funkciónak megfelelően átalakított, környezetében lévő szabadtéri területeken látja el. Szolgáltatásai és programjai által a park önálló programpontjává is válik.
A park természeti és kulturális értékeit felfedező ösvényekre fűzve, egy-három órás program keretén belül kínálja. Ez azt jelenti, hogy a parkot olyan, önmagukba visszatérő gyalogösvények rendszere szövi át, melyek egy-egy túra keretén belül felfűzik a látványpontokat. Jelenleg a Nemzeti Park területén két kitáblázott tanösvény került kialakításra. A tanösvények bejárása többórás programot jelent, bizony nem mindig könnyű terepen. A kitáblázás információ-tartalma a tanösvény elnevezésnek megfelelően inkább tudományos, kevéssé magyarázó, mint általános ismeretterjesztő jellegű. A felfedező gyalogösvények kialakításának célja:

• irányított látványpont bemutatás feltételének megteremtése;
• a bejárást segítő bemutató, tájékoztató rendszer kiépítése;
• általános ismeretterjesztés, figyelemfelkeltés.

Az ösvényen elinduló vendég már a túrakör elején pontos tájékoztatást kap arról, hogy az út milyen hosszú, milyen nehézségű, mennyi időt vesz igénybe, milyen látnivalókat fűz fel.
Különös hangsúlyt kell fektetni a bemutatás módszerére. A karsztvidék tele van olyan felszíni jelenségekkel, melyeket nem feltétlenül tud mindenki beazonosítani, holott a szakavatott szemek azonnal észreveszik a benne rejlő érdekességet. Látványos és fantáziadús bemutatással azonban ugyanolyan érdeklődést keltő lehet az „ördögszántás”, mint egy ragadozó madár vagy egy furcsán nőtt fa.

Nemcsak a látvány lehet izgalmas, hanem a mód is, ahogy eljuthatunk hozzá. Ha az ösvények nem mindig a legkézenfekvőbb útvonalon, a megszokott módon futnak, ha a helyzet az emberekből előhozza a természetes veszélyérzetet, ugyanakkor az útszakasz biztonságosan előkészített, a túra emlékezetesebb marad. Az élményt egy-egy lenyűgöző panoráma fokozhatja, ezért az ösvények fontos pihenő pontjai a kilátó pontok. Gyakran láttatni kell azt, ami a helyet jól ismerőnek nyilvánvaló. Ezért a bemutatás eszköze a panorámapontokról sem hiányozhat. A felfedező ösvények földrajzi elhelyezése úgy került kidolgozásra, hogy a barlangi túrára várakozók számára is könnyen elérhető legyen, kitöltve azt az időt, melyet várakozással töltenének.

A gyalogösvények mintájára, hasonló elméleti alapon fogalmazódtak meg a kerékpáros túrakörök és lovastúra útvonalak is. A kerékpáros túrák útvonala figyelembe veszi a bekapcsolható szolgáltatási pontok (kerékpártároló, javító műhely…) elhelyezkedését is. A lovastúrák kialakíthatóságát pedig a lovastanyák és a lovagolható területek földrajzi elhelyezkedése határozta meg.
Mindezek a programkínálatok azt a célt szolgálják, hogy a látogatás ne a barlangokra koncentrálódjon, hanem szélesebb lehetőséget kínáljon a jelenleginél könnyebben elérhető módon.

A park legfontosabb attrakciói a jövőben is a barlangok maradnak. A tervkészítés során a barlangász szakemberek segítségével számba vettük a park barlangjait abból a szempontból, hogy melyik barlang milyen jellegű beavatkozást igényel ahhoz, hogy hosszú távon is alkalmas maradjon, vagy mihamarabb alkalmassá váljon a turizmus fogadására. A vizsgálat eredménye szerint a jövőben jelentősebb vendégforgalom lebonyolítására, a megfelelő műszaki beavatkozások végrehajtása után négy barlang válik alkalmassá.

A magyarországi karsztvidék további látogatható, részlegesen kiépített barlangjának engedélyezhető éves látogató száma 1.000 és 5.000 fő között mozog. Ebből következően ezek a barlangok a közeljövőben sem elsődleges célpontjai a turisztikai fejlesztéseknek. A szelektálás oka:

• Ezek a barlangok (Meteor barlang, Esztramos barlangjai, Rejtek zsomboly, Vecsembükki zsomboly) sem most, sem pedig a jövőben nem alkalmasak nagyobb számú turista fogadására.
• Látogatásuk előzetes fizikai felkészülést igényel.
• Megközelítésük nehéz.
• Az engedélyezett vendégszámot a barlangok most is és feltételezhetően a jövőben is elérik a szakmai jellegű látogatásokból.

Előkészített kíváncsiság

A barlangok vendég-áteresztő képessége egyazon időszakban limitált. Egy-egy csoport csak meghatározott ideig tartózkodhat a barlangban. Így a szórakoztatást a barlangon kívül kell megoldani. A látogatást előkészítő programcsomag célja, hogy a látogatásra készülő vendégek

• hasznosan és érdekesen töltsék el idejüket;
• szórakozzanak, jókedvvel, érdeklődően induljanak el a barlangtúrán;
• megtanulják észrevenni a látványt;
• tudatosan járjanak a barlangban az érdekességet keresve;
• a barlangban megerősítést nyert információk tudatosuljanak annak érdekében, hogy a szórakoztatás mellett a park oktató tevékenysége is eredménnyel járjon.

A barlangbejáratok közelében nyújtott programkínálat néhány eleme:

• ismeretterjesztő, korosztályi sajátosságokat figyelembe vevő, játékosan tanító 5-10 perces vetítések természetfilm és animációs oktatófilm formájában;
• látványos, interaktív, természeti jelenségeket modellező kiállítás;
• animátor vezette játékos ismeretterjesztés;
• „mindent a kéznek”, a cseppkövek közelről, ahol mindenki kielégítheti természetes kíváncsiságát és megtapinthatja a köveket;
• „a természet alkotóháza”, játszóház gyerekeknek és galéria felnőtteknek. Ahol a vállalkozó szellemű gyerekek kipróbálhatják tehetségüket és megmutathatják, hogy milyen szépet tudnak alkotni levelekből, termésekből, faágakból...;
• természetes játszótér gyerekeknek, ahol megtanulhatják, hogy hogyan mozog járataiban az ürge, hogyan közlekedik a vipera a domboldalon, hogyan egyensúlyozik a kismadár a mozgó faágon… és sok minden mást, ami a természethez kötődik és ami az ismereteit képes gyarapítani;
• szabadtéri színpad nemcsak felnőtteknek, ahol a környék amatőr és profi előadói mutathatják meg tehetségüket és szórakoztathatják a park kíváncsi közönségét;
• virágösvény, ahol egy szépen formált virágszőnyeg mentén tanulhatják meg az érdeklődők, hogy melyik mezei virág micsoda, mikor nyílik, mire való vagy éppen miért veszélyes.

Egyszóval a várakozás nem telik unalmasan. Mire a vendégek belépnek a barlang bejáratán, már ismerik az alapfogalmakat, tudják, hogy mi vár rájuk és gyerektől a felnőttig, mindenki a saját szintjén élheti meg azt a csodálatos élményt, amit a barlang világa nyújtani tud.

Parkon innen, parkon túl

A jól összekomponált kínálati elemek által az időszakos kulturális eseményekkel együtt (barlangi koncertek, falunapok) a Nemzeti Park az általános érdeklődésű vendégek számára is képessé válik legalább háromnapos, tartalmas programcsomag nyújtására. Ez az időtartam növelhető abban az esetben, ha a park környezetében lévő helyszínek is alkalmassá válnak a vendégek fogadására és tartalmas élményhez juttatására.
Hosszútávú programként fogalmazódott meg a határmentén elhelyezkedő tornanádaskai Hadik kastély hasznosítása, kielégítve a Nemzeti Park oktatókapacitás igényét és a park szórakoztató helyszíneinek szükségletét. Szintén legalább tízéves projekt keretében valósulhat meg a Martonyi pálos kolostorrom rekonstruálása és hasznosítása, a rendkívül értékes és látványos képződményeket rejtő barlangoknak helyt adó Esztramos-hegy tulajdonba vétele és hasznosítása, a Rudabányai ősemberlelőhely ásatási területének bemutató helyszínné alakítása. Ezek a beruházások nagymértékben emelhetik a hely turisztikai értékét, növelve kínálatának sokszínűségét.

A természet tiszteletére való nevelés, az oktatás szintjei

A Nemzeti Park rendkívül fontos munkát végezhet azzal, hogy felvállalja az oktatás feladatát. Oktatni természetesen mindenkit a neki megfelelő szinten szabad. A tanítás, nevelés történhet direkt és indirekt módon, attól függően, hogy kinek szól. A Nemzeti Park közvetett módon képes oktatni tudatosan tervezett programjai és a vendégkapcsolatokban szereplő alkalmazottak viselkedése által. A közvetlen oktatás kiteljesedhet a szakmai továbbképzésekben, kutatások helyszíneinek biztosításában és a gyerekeknek, illetve pedagógusoknak szóló oktató programokban, erdei iskolákban. A park ezen tevékenysége részben a természetvédelem, részben a turizmus érdekeit szolgálja. Megtanítja a látogatókat, hallgatókat a természetben való viselkedési normákra, az értékek tiszteletére és tudatosan neveli föl a jövő „ökoturistáit” annak érdekében, hogy a fogalom mögött tartalom is legyen.

Ahhoz, hogy a tudatformáló, nevelő tevékenység következetes és hatékony legyen, a park szolgáltatási rendszerének irányításában és kivitelezésében résztvevő dolgozók folyamatos betanítására és tréningezésére van szükség. A betanító tréningek célja, hogy a park minden dolgozója megismerje az Aggteleki-karszt barlangjai mint Világörökség fejlesztésének, működtetésének filozófiáját, az egyes részlegek üzemeltetésének forgatókönyvét, a működtetés gazdasági hatásait. A tréningek másik feladata, hogy a már megszerzett ismeretanyagot szinten tartsa, tovább fejlessze.
A parkon belül végzett oktatás szintjei:

• szakoktatás, előadások, tanfolyamok, terepgyakorlatok formájában;
• szakemberképzés- természetvédelmi és idegenforgalmi szakképesítésűek számára;
• szórakoztató oktatásra nevelés, animátorok felkészítése;

• betanító tréningek, forgatókönyvszerű végrehajtásra nevelés.

Az oktatásban a park minden dolgozója részt vesz. Megismeri a munkaterületének megfelelően kidolgozott üzemeltetési forgatókönyvet és feladatinak elvárt végrehajtási módját.

Szervezési modellek, működtető szervezeti formák

A hasznosítási tervben foglalt fejlesztések és az általuk indukált forgalomnövekedés az egész térségre nézve új nagyságrendű, az eddigieknél összetettebb feladatot jelent a Nemzeti Park szervezetére és az érintett önkormányzatokra, valamint a környék lakosságára egyaránt. A térség idegenforgalommal foglalkozó szervezeti struktúráját éppen ezért tovább kell fejleszteni. Ez a folyamat az elmúlt években már létrejött együttműködésekre, illetve szervezetekre épülve indulhatna el.
A turizmus szervezéséhez és fejlesztéséhez szükséges szervezeti rendszernek a következő funkciókat kell ellátni:

• a kistérséget alkotó önkormányzatok összefogása;
• a helyi lakosság és vállalkozói szféra informálása, a vállalkozói lehetőségek feltárása. A külső kommunikációnak négy fő célcsoportja van: helyi lakosság, kistérség lakossága, helyi vállalkozások, külső vállalkozások;
• a turizmus folyamatos fejlesztéséhez szükséges források feltárása, a fejlesztések gazdasági feltételrendszerének kimunkálása;
• a térség marketing tevékenységének tervezése, koordinálása, végrehajtása;
• kapcsolattartás az országos és a regionális, megyei irányító, döntést hozó szervezetekkel;
• kapcsolattartás más térségek hasonló funkciójú szervezeteivel és érdekközösség esetén ezekkel együttműködés kialakítása.

Termékmenedzsment

A fejlesztések során kiteljesedő aggteleki termékkínálat:

• cseppkőbarlangok,
• ismeretterjesztő-és szórakoztató előadások, kiállítások,
• felfedező ösvények rendszere,
• családi szórakoztatást szolgáló létesítmények (játszóterek, kisállatkert, piknik helyek…),
• állat- és növénytani bemutatók (madárház, hüllőház, vadaspark, virágösvény…),
• kilátópontok,
• parkkörnyéki települések látványosságai,
• szolgáltató infrastruktúra,
• speciális programkínálat (lovaglás, kerékpározás, kalandtúrák, terepjárós parkbejárás…), amelynek piaci bevezetéséhez és folyamatos továbbfejlesztéséhez szükség van egy tudatos, szervezetbe beépített termékmenedzsmentre.

A termékmenedzsment során folyamatosan vizsgálni kell a kínált programokat, létesítményeket abból a szempontból,

• hogy mennyire illenek bele a stratégiailag meghatározott termék rendszerbe,
• mennyire felelnek meg az állandóan változó piaci körülményeknek, igényeknek,
• mit és mikor kell tenni a termék továbbfejlesztése érdekében.

Jó termékmenedzsment csak az értékesítéssel és ügyfél menedzsmenttel képzelhető el. A termékmenedzsmentnek támaszkodnia kell az ügyfelektől beszerzett információkra és piaci reagálásokra. Megfelelő szintű információt kell adnia az értékesítés és ügyfélmenedzsment számára.
Az Aggteleki-karszt vonatkozásában a termékmenedzsment feladata, hogy a hasznosítási tervben meghatározott fejlesztésekből előállt termékrendszerre kialakítsa a folyamatos ellenőrzés és fejlesztés rendszerét.

Terület- és turizmusfejlesztés kapcsolata

A tervezési munkák kezdetekor (1998. április) a Nemzeti Park és térsége, azaz az Aggteleki Kiemelt Idegenforgalmi Övezet, mely 49 települést ölel fel, már kidolgozott koncepciózus megfogalmazásokkal rendelkezett abban a tekintetben, hogy milyen irányban kívánja a térség turizmusát fejleszteni. A térségi együttműködés abból a felismerésből született, hogy a Nemzeti Park fejlődése egyben a környezetének a fejlődését is jelenti, ugyanakkor a környező települések hanyatlása a park fejlődésének a gátját jelentheti.
A települések polgármesterei, a kistérségi társulások vezetői egyetértettek abban, hogy a turizmus fejlesztésére a térségnek szüksége van. Ugyanakkor olyan problémákkal kellett szembe nézni, melyek minden fejlesztési törekvést hátráltathatnak. Az infrastrukturális fejlesztéseknek a turisztikai fejlesztéseket meg kell előzniük, vagy legkésőbb azokkal párhuzamosan kell megtörténniük:

• A csatornázottság teljes kiépítése elsődleges feladat.
• Az utak állapota javításra szorul, a kitáblázottság hiányosságait meg kell szüntetni, nem csak a szűken vett régióban, hanem a helyszínre vezető utak mentén végig.
• A Nemzeti Park 30 km-es körzetében csak egy üzemanyagtöltő állomás található. A jelenlegi utazási szokásokat figyelembe véve, legalább még egy benzinkút telepítése szükséges a park közvetlen közelében.
• A telefonhálózat vonalas és mobil rendszerű kiépítettsége ma már az alapkövetelmények közé sorolható abban az esetben, ha a terület vendégeket, főleg ha külföldi vendégeket kíván fogadni.

A turisztikai infrastruktúra szintén jelentős kiépítést igényel:

• A térség nem rendelkezik jó minőségű kereskedelmi szálláshelyekkel. A jelenlegi kínálat csak az ifjúsági turizmus igényeit elégíti ki. Szükséges a differenciált igényű szálláshely kínálat megteremtése ahhoz, hogy a terület hosszabb ideig a helyszínen tartózkodó, magasabb költési szintű turistát legyen képes fogadni.
• Korlátozottak a vendéglátás jelenlegi kapacitásai. A melegkonyhás vendéglátás lehetőségeit bővíteni kell.
• Részlegesen kiépített a terület információs és irányító rendszere, az egységes stílusú orientáló táblarendszert az egész régióban ki kell építeni.
• Pénzváltásra jelenleg csak a határátkelőhelyeken (Aggtelek, Tornanádaska, Bánréve) van lehetőség. A külföldi vendégforgalom érdekében ennek lehetőségét a park több területén meg kell teremteni.
• A fő turisztikai célpontok közelében csak Aggteleken van háziorvosi ellátás. Az intenzívebb turisztikai hasznosítás felvetheti a turistákat is ellátó, alapellátást nyújtó regionális egészségügyi centrum szükségességét.

• Teljes mértékben hiányzik a kiépített kerékpárút-hálózat és az ahhoz kapcsolódó kiegészítő szolgáltatási rendszer. A kerékpározás útvonalait mind terepen, mind pedig épített útvonalom ki kell építeni.

Kényes, de csak térségi összefogásban kezelhető problémát jelent a munkanélküliség kérdése, valamint a cigány lakosság és a Nemzeti Park együttélési módjának kidolgozása. Az idegenforgalmi övezet lakosainak 9%-a munkanélküli. A munkanélküliek körében rendkívül magas a cigány lakosság aránya. A Nemzeti Park számára nagy gondot jelentenek a folyamatos lopások, az erdőkben tett károk. Erre a problémára megoldást találni csak közös akaratból lehet. A Nemzeti Park lakosság felé történő kommunikációja az elmúlt két évben intenzívvé és úgy tűnik, hogy a korábbiakhoz képest hatékonyabbá vált. A fejlesztések révén a Park a térség legnagyobb munkaadójává válhat, a turizmus mégsem oldja meg teljesen a térség foglalkoztatási gondjait. Ipartelepítésre lenne szükség. Esetenként megoldást jelenthet a kultúrkörnyezetbe illő háziipar és kézművesipar feltételeinek megteremtése, ez irányú szakmai képzések elindítása is.
Az Aggteleki-karszt turisztikai fejlesztése egy komplex folyamat részét képezi. Csak úgy lehetséges, ha területfejlesztési és a turisztikai fejlesztési tervek összhangban állnak egymással.

A terület földrajzi elhelyezkedése és a szlovák fél nyitottsága lehetővé teszik, hogy a fejlesztések ne rekedjenek meg a határ hazai oldalán. A tervezés a magyar oldalról megtörtént. A szlovák fél kész az együttműködésre és keresi annak lehetséges formáit. A tervezés már kijárt mezsgyéjén tovább lehet haladni a szlovák oldalon is annak érdekében, hogy mintaértékű határmenti együttműködés jöhessen létre a természetvédelem és a turizmus jegyében.

FORRÁSJEGYZÉK:

1. Az Aggteleki-karszt mint Világörökség turisztikai hasznosítási terve: Budapest, 1998.

2. Az Aggteleki Nemzeti Park és térsége turizmusfejlesztési terve: Jósvafő, 1998. ANPI

3. Magyarország marketing stratégiája: Budapest, 1996.