|
2. A
külföldi turisták utazási motivációi és költése
A hivatalos deviza-bevételi adatok nem
tükrözik a turisztikai ágazat teljes bevételét, hanem annak csupán kisebb részét.
Nyilvánvaló ugyanis, hogy a külföldi turisták jóval több pénzt költenek
Magyarországon, mint amennyi a hivatalos csatornákon keresztül az államkasszába
befolyik. Kézenfekvő, hogy a pontosabb becsléshez közvetlenül meg kell vizsgálni a
turisták összes hazai kiadását.
Többek között ezt a célt tűzte ki az Országos Idegenforgalmi Hivatal 1994-ben,
amikor a Központi Statisztikai Hivatallal együttműködve felmérést készíttetett a
Magyarországra látogató külföldiek körében, mintegy tízezer fő megkérdezésére
kiterjedően. Az alábbiakban összefoglaljuk a felmérés témánk szempontjából
legfontosabb megállapításait.
Ezek szerint a turisztikai céllal utazók döntő többsége,80-85%-a, családosan
érkezik Magyarországra, a turisták18-20%-a gyerek. A skandinávok különösen
szívesen utaznak gyerekekkel, míg az Egyesült Királyságból, a tengerentúlról és
főleg Japánból jóval ritkábban hozzák magukkal gyerekeiket a családok. Ezek azok a
turisták, akik között az egyedül utazók aránya is a legmagasabb. Egyedül
egyébként a turisták 12-14%-a utazik, érthető módon elsősorban az üzletemberek.
Viszonylag alacsony az egyedül utazók aránya a skandinávok, a Benelux állambeliek, az
osztrákok és a szomszédos kelet-európai országok turistái között. A
külföldieknek csak alig több mint 40%-a választja Magyarországot arra, hogy fő
szabadságát itt töltse. Az osztrákoknál ez az arány ennél is sokkal alacsonyabb
(33%), a Magyarországra utazó németeknek viszont kétharmada tölti itt fő
szabadságát, csakúgy, mint a kelet-európai turisták. Ugyancsak az osztrákok és a
kelet-európaiak azok, akik közül sokan csak egy-két napos kirándulásra jönnek
Magyarországra. Magyarország a középkorú turisták célországa. A külföldiek
egyharmada 30-40 éves, egynegyede 20-30 éves és egyötöde tartozik a 40-50 éves
korosztályhoz.
A külföldiek 84%-a egyénileg szervezte turistaútját Magyarországra. Az utazási
irodákat csupán 15%-uk vette igénybe, többségük csupán szállás- vagy
jegyfoglalás miatt. Az utazási irodáknak elsősorban a japán, izraeli,
észak-amerikai, angol, skandináv, benelux turisták útjainak megszervezésében volt
nagyobb jelentősége.
A reprezentatív felmérések interjúi – a határstatisztikákkal egybehangzóan –
azt bizonyítják, hogy az Európai Unió térségéből érkezők 65-80%-a szabadidő
eltöltési céllal, pihenni, üdülni jön Magyarországa, ezen belül a gyógyüdülés
súlya a gyógyvízkincsekben gazdag Magyarországon 10-12%. A külföldiek 8-15%-a
rokonlátogatási céllal keresi fel az országot, az üzleti turizmus súlya ennél
szerényebb, 4-8%. A külföldiek háromnegyede nem mulasztja el a városnézés során
megismerni Budapestet, illetve a meglátogatott egyéb településeket. Közel felük tesz
kirándulást hosszabb tartózkodásának színhelyétől, több mint háromnegyedük jut
el múzeumokba, képtárakba, 6-10%-uk pedig hangversenyekre és egyéb kulturális
rendezvényekre.
A külföldiek 1995-ben naponta és személyenként közel 5000 forintot, azaz kb. 40
dollárt költöttek Magyarországon. (A felmérés nem tartalmazza az átutazók
költését.)
Az átlagköltésben a különbségek a küldő országoktól, az utazás céljától, az
itt-tartózkodás minőségétől, a szálláshelytől függően jelentősek. A legjobban
költő turisták Japánból, Izraelből, Svájcból, az Egyesült Királyságból és a
Szovjetunió utódállamaiból érkeztek. Ugyanakkor a cseh, szlovák, lengyel és román
látogatók költésszintje a nyugati átlagnak alig egynegyedét teszi ki.
A legjobban költő turisták üzleti útra, konferenciára, kongresszusra,
gyógykezelésre, illetve bevásárlási céllal érkeznek. A vadászok költése is
viszonylag magas (költésük az átlag két és félszeresét is eléri).
A szálláshely megválasztása jelentős költésnövelő tényező. A szállodákban
lakók kétszer többet költenek az átlagosnál és háromszor többet a kempingekben
éjszakázóknál. Költésnövelő hatása van az utazási irodák útjainak az egyéni
szervezéssel szemben. (A társasutazók naponta átlagosan 11.000 forintot költenek,
ezen belül a franciák 16.000, az angolok 21.000 forintot) A turisták
költésszerkezetében a szállásdíj nagymértékben a szálláshely megválasztásának
függvénye. A nagyobbrészt szállodát használó turisták (pl. benelux, angol, olasz,
svájci, skandináv, izraeli, japán turisták) napi költésének 33-45%-át tette ki a
szállásdíj. Vendéglátásra a nyugati turisták arányában is többet, a keleti
turisták kevesebbet költenek. Amit a keleti turisták a szálláshelyeken és a
vendéglátáson megtakarítanak, azt vásárlásra fordítják. A keleti turisták
jelentős része kifejezetten bevásárlási céllal érkezik. A román turisták, a
jugoszláv, a szovjet utódállamok turistái átlagosan összköltésük 77-85%-át
vásárlásra fordítják. A szolgáltatásokat – kihasználva a komparatív előnyöket
– leginkább az osztrák, a német, az izraeli turisták veszik igénybe.
A fenti adatokból is érzékelhető – bár pontosan nehezen számszerusíthető –,
hogy jelentős különbség mutatkozik a hivatalos és a valós turisztikai bevételek
között. Célszeru e helyütt külön is kiemelni, hogy mely tényezők okozzák
elsősorban ezt a különbséget:
A magas költési hajlandósággal bíró turisták, akikről feltételezhető, hogy a
klasszikus turisztikai szolgáltatásokat nagy számban veszik arányba, elsősorban a
nyugati országokból érkeznek, amelyek azonban összességében a beutazó forgalom alig
egyharmadát teszik ki. Ráadásul a legnagyobb nyugati küldőországokból
(Németország, Ausztria) jellemzően a relatíve alacsonyabb jövedelmuek választják
Magyarországot utazási vagy üdülési célként. Így például a szállodai
szolgáltatások helyett sokan választják a fizetővendéglátást, ami a nemhivatalos
jövedelmek képződésének egyik jellegzetes csatornája.
A külföldiek nagyobb része nem fő szabadságát tölti Magyarországon, azaz csupán
két-három napos látogatásra érkezik, sőt a környező országok beutazói között
nagy számban találhatók egynapos kirándulók, akik az esetek többségében semmilyen
klasszikus turisztikai szolgáltatást (szállás, éttermi étkezés, városnézések
stb.) nem vesznek igénybe. A „keleti” turisták jelentős része pedig kifejezetten
bevásárlási céllal érkezik, így költésük kiskereskedelmi, nem pedig turisztikai
bevételként jelentkezik (ez elmondható az osztrák turisták nagy részéről is).
A külföldiek túlnyomó többsége (84%) egyéni szervezésben érkezik Magyarországra.
Az egyéni utazókra általánosan jellemző, hogy az általuk igénybe vett
szolgáltatások nemegyszer tekintélyes része kívül esik a turisztikai
statisztikákban felmérhető körön. Ráadásul a gyakori nem hivatalos valutaváltás
miatt (a turista valutában fizet közvetlenül a szolgáltatónak) még a hivatalos
adatszolgáltatóktól (pl. kereskedelmi szálláshelyek) is a valósnál alacsonyabb
deviza-bevételi adatok származnak.
A felmérés eredményei lehetőséget adnak a valós bevételek megbecsülésére is:
ehhez, ismervén a külföldiek költését – átlagosan kb. 40 USD naponta és
fejenként – csak a külföldiek által Magyarországon töltött összes napok számát
kell tudnunk. Ez az adat a KSH adatai szerint 1995-ben mintegy 146 millió napot tett ki,
vagyis a teljes turisztikai bevétel 5,84 milliárd USD nagyságrendűre becsülhető,
szemben a hivatalosan rögzített 1,71 milliárddal. A különbség 3,4-szeres, azaz még
a mérés esetleges hibát figyelembe véve sem elhanyagolható. Mivel a nem hivatalos
bevételek keletkezésének okait illetően lényeges változások nem történtek a
legutóbbi években, feltételezhető, hogy a fenti arány ma is hozzávetőlegesen
érvényes.
3. A
csatlakozás várható hatásai
Jelenleg megfigyelhető, illetve a
közeljövőben várható hatások az Európai Unióban
Mielőtt a magyar csatlakozás hatásaival
foglalkoznánk, röviden ki kell térnünk azokra a hatásokra, amelyek az uniós
turizmust érik az integráció elmélyülése következtében. Az Egységes Európai Piac
létrehozása, majd a gazdasági és pénzügyi unió kiépítésének megkezdése a
Közösség számára a gazdaság működési feltételeinek számottevő átalakulását
jelenti. A gazdaság egészén belül természetesen a megújult feltételrendszerrel fog
szembesülni a turisztikai ágazat is. Terjedelmi korlátok miatt e helyütt nem
lehetséges a feltételrendszer egészének, illetve a változásokból következő
hatások teljeskörű ismertetése, ezért az alábbiakban csak a legfontosabb hatásokat
tekintjük át (különös tekintettel a bevételeket és a kiadásokat befolyásoló
hatásokra), pozitív és negatív kategóriákba sorolva azokat.
Pozitív hatások
A vámellenőrzések felszámolása a
belső határokon megkönnyíti az uniós állampolgárok mozgását, különösen a
közúti forgalomban. A légi és hajóforgalomban a biztonsági ellenőrzések
fenntartása miatt ez a hatás kevéssé jelentős.
A belső határok eltörlése ezzel szemben az unión kívüli turisták számára
eredményez jelentős könnyítést, hisz a tagállamok polgárai addig is jórészt
külön „folyosókat” vehettek igénybe a határátlépésnél. Az akadálytalan
mozgás az országok között ösztönzi a turistákat több ország felkeresésére
(akár csak intenzívebb határ menti forgalom formájában), és elősegíti egy
egységes „Európa-imázs” kialakulását a tengerentúli utazók körében.
A szociálpolitikai intézkedések fokozatosan javíthatják egyes hátrányos helyzetű
rétegek anyagi lehetőségeit, s ezzel növelhetik utazási hajlandóságukat. Az
Európai Unióban a nyugdíjasok, munkanélküliek, mozgáskorlátozottak egy
összességében több tízmilliós tábort alkotnak, vagyis hatalmas piaci potenciált
jelentenek a turizmus számára (tekintettel arra, hogy a turizmus ma már nem számít
olyan tevékenységnek, ami kizárólag a jobb körülmények között élők kiváltsága
lenne).
Az Európai Unió irányelvei egyes turisztikai tevékenységek jogi szabályozása
tekintetében növelhetik mind az uniós, mind a külső állampolgárok
biztonságérzetét és ezzel együtt utazási hajlandóságát. Ilyen irányelvek a
csomagtúrákra vonatkozó, illetve a timeshare-üdüléseket szabályozó direktívák.
Egyes fogyasztóvédelmi intézkedéseknek ugyancsak pozitív hatásai vannak a turizmusra
nézve.
A kis- és középvállalkozásokat támogató közösségi intézkedések közvetetten
ugyancsak szolgálják a turizmus fejlődését. Az ágazat szolgáltatóinak jó része
ugyanis ebbe a kategóriába tartozik (különösen a szállodák, éttermek, utazási
irodák, autóbusz-társaságok körében), ezért a fejlődésüket elősegítő
pénzügyi és jogi eszközök egyúttal a szolgáltatások minőségének,
választékának javítását is eredményezik.
Az unió környezetvédelmi intézkedési, azon túl, hogy meggátolhatják a turizmus
természetes alapjául szolgáló környezeti értékek tönkretételét, hozzájárulnak
a turizmus új formái, például a rurális turizmus elterjedéséhez, valamint
általánosságban is növelik az európai turisztikai kínálat színvonalát.
Az adóharmonizációs intézkedések elsősorban a fogyasztók érdekeit szolgálják
ott, ahol az európai átlaghoz képest kiemelkedően magas kulcsokat alkalmaznak, de a
szolgáltatók működési feltételeit is javítják, amennyiben áttekinthetőbbé és
igazságosabbá teszik az egyes országokban használt kulcsokat.
A szabad munkaerő-áramlás és a képzési fokozatok kölcsönös elismerése
elősegíti a nemzetközi turisztikai vállalkozások (hotelláncok, légitársaságok
stb.) hatékonyabb munkaerő-gazdálkodását, a szezonális vagy tartós munkaerő-hiány
áthidalását.
Az Európai Unió által finanszírozott oktatási, tovább- és átképzési programok a
turizmus területén is elősegítik a szolgáltatások minőségi színvonalának
növelését, a munkanélküliség csökkentését, illetve új turisztikai
tevékenységek elterjedését.
Az Európai Unió Strukturális Alapjai, valamint az Európai Beruházási Bank egyaránt
hozzájárulnak a turizmus lehetőségeinek bővüléséhez. A turisztikai ágazat
közvetlenül (specifikus projektekre kapott támogatás formájában) vagy közvetetten
(pl. területfejlesztési, szerkezetátalakítási programokon keresztül) az utóbbi egy
évtizedben több milliárd ECU nagyságrendű finanszírozásban részesült a nevezett
forrásokból.
A pénzügyi unió életbelépése, pontosabban az Euro-alapú pénzforgalomra való
áttérés várhatóan ösztönzően fog hatni mind a belső, mind a beutazó forgalom
alakulására. Az Európai Unión belüli pénzváltás megszűnésével ugyanis éppen az
európai utazások egyik legkényelmetlenebb velejárójától szabadulnak meg a
turisták. A Euro jelentősen megkönnyíti majd a tájékozódást a tagállamok
turisztikai kínálatában nemcsak az utazók, hanem a szolgáltatók számára is.
Negatív hatások
A belső határellenőrzések
felszámolása megnehezíti a statisztikai adatgyűjtést az Európai Unió belső
forgalmára vonatkozóan. Az Unióban át kellett térni a korábbiaknál szigorúbb és
következetesebb szálláshely-statisztikák vezetésére.
Az adóharmonizálás egyes országokban bizonyos szolgáltatások esetében az
adókulcsok emelését fogja jelenteni, ami mindenképpen hátrányos a fogyasztókra, de
a gazdaság egészére nézve is az inflációs hatás miatt. A tagországok
többségében például forgalmiadó-mentes a menetrendszerinti személyszállítás,
ugyanakkor a harmonizáció keretében sor kerül a kedvezményes adókulcs
bevezetésére. Még nagyobb gondot okoz a harmonizáció a szállodai és éttermi
szektorban, olyannyira, hogy azt az ágazat szakmai szövetségei az unió legnagyobb
fenyegetésének nevezték a kiinduló helyzetben hatályos rendelkezések közötti
nagyfokú eltérések miatt.
Az unión belüli légi- és kompközlekedést igen érzékenyen érinti az adómentes
üzletekben történő vásárlás lehetőségének megszűnése a belső forgalomban. A
repülőterek bevételeinek drasztikus csökkenése növelni fogja az illetékeket és
egyéb szolgáltatások díjait, ami a légitársaságok növekvő költségein keresztül
kihat majd a repülőjegyek árára is (borúlátó becslések szerint egyes
viszonylatokon az árak akár 40 %-kal is nőhetnek). A légitársaságok – csakúgy,
mint a kompokat üzemeltető hajóstársaságok – maguk is jelentős bevételektől
esnek el a vámmentes forgalom elvesztése miatt.
Az Európai Unió fogyasztóvédelmi intézkedései, és különösen a csomagtúrákra
vonatkozó irányelv (Package Travel Directive) az utazásszervezőket áraik
növelésére vagy szolgáltatás-választékuk csökkentésére ösztönözheti a
fogyasztókkal szemben megnőtt felelősség miatt. Ez könnyen az ár/minőség arány
romlását eredményezheti a turisztikai szolgáltatásokban.
Az egységes belső piac kialakulása viszonylag kedvező helyzetbe hozza a nagyobb,
tőkeerős cégeket a turizmus területén is. Ezzel az ágazat sokszínűsége,
szolgáltatás-választéka kerülhet veszélybe, tekintettel a „nagyokhoz” képest
alternatívát kínáló kis- és középvállalkozások működési feltételeinek
romlására.
A környezetvédelmi intézkedések meggátolják a nagyarányú fejlesztéseket bizonyos
területeken. Ennélfogva a tengerparti és alpesi vidékeken lefékeződhet a szállodák
építése, azaz a fogadókapacitás és ezzel együtt a jövedelemszerzési lehetőségek
bővülése. A környezetvédelmi intézkedések többletköltségeket jelenthetnek az
engedélyezett fejlesztések esetében is, ami végső soron a fogyasztói árak
színvonal-emelkedéséhez vezethet.
Magyarország számára
valószínűsíthető hatások a csatlakozás után
Mint az eddigiekből is kitűnt, a csatlakozás hatásainak számbavétele, és ezen
belül a fizetési mérlegre gyakorolt hatás megállapítása több szempontból is
nehéz feladatnak tekinthető. Az alábbiakban megkíséreljük felvázolni a várható
hatásokat a tanulmány megállapításainak figyelembevételével, hangsúlyozva, hogy
mindennemű számszerű becslés a változók bizonytalansága miatt erősen
spekulatívnak tekintendő.
4. A
forgalom várható alakulása
Ha a fennálló körülmények nem
változnának, Magyarország be- és kiutazó forgalma valószínűleg a jelenlegi
értékek körül ingadozna a jövőben is. Azonban tekintetbe kell vennünk néhány
fontos módosító tényezőt:
Magyarország felvételével az Európai Unióba némiképp „átjárhatóbbá” válna
a nyugati határ, ez azonban önmagában aligha okozna drasztikus változásokat a
beutazó forgalomban, hiszen a komolyabb akadályok lebontása már 1989-1990-ben
megtörtént (akkor valóban érezhetően megugrott a forgalom). Annál komolyabb
változásokra lehet számítani a déli és keleti határokon: előfordulhat, hogy
Magyarországnak, igazodva az uniós belügyi rendszabályokhoz, vízumkényszert kell
bevezetnie például Szerbiával vagy Ukrajnával szemben, Romániáról nem is beszélve.
Egy ilyen lépés éves szinten több millió fővel csökkentené a beutazó forgalmat. A
kiutazó forgalom arányában kisebb mértékben csökkenne, hisz viszonylag kevés magyar
állampolgár utazik az érintett országokba.
A vízumkényszer bevezetésének elmaradása esetén is számítani lehet a beutazások
számának bizonyos fokú visszaesésére, ha az előbb-utóbb bekövetkező
magyarországi árszínvonal-emelkedés túlságosan megdrágítaná az országot a
szomszédos országok lakosai számára (ezzel ellehetetlenítve a „valódi” turizmus
mellett bevásárló-utakat is). Ez a drágulás egyébként veszteségeket okozna a
távolabbról érkező turizmusban is, hiszen például köztudott, hogy a jelenleg
hazánkba érkező német turisták nem kis részét éppen az olcsóság motiválja
úticélja kiválasztásában (cinikus vélemények szerint Magyarországon leginkább a
nyugdíjas és a munkanélküli németek nyaralnak1).
Megoszlanak a vélemények a csatlakozás pszichikai hatását illetően: sokan úgy
vélik, hogy a „Kiválasztottak Közösségéhez” tartozó Magyarország vonzóbbá
válik a korábbi tagállamok turistái szemében, akik itt „majdnem otthon” fogják
érezni magukat. A tengerentúlról érkezők pedig automatikusan Nyugat-Európa
részének tekintik majd Magyarországot és nagyobb hajlandósággal iktatják be
programjukba. Számolni kell azonban egy pesszimista verzióval is, annál is inkább,
mert az előbb mondottakat nehéz igazolni. Eszerint hazánk, amely a csatlakozásig még
úgy-ahogy őrzi a „legnyugatibb keleti ország” imázsát (ha már a „legvidámabb
barakk” képzete tovatűnt), az unión belül egy jelentéktelen, periférikus
tartománnyá válna, amely egyre kevesebb „másság-érzetet” ígérne. Utóbbi miatt
kevésbé lehet vonzó az unión kívülről jövő turisták számára is. A kérdésben
aligha lehet most igazat tenni: valószínűleg a potenciális beutazó turisták között
mindkét vélemény kialakul majd, ma még ismeretlen hangsúlyokkal és árnyalatokkal.
Az összforgalom változásán belül bizonyára lesznek sajátos módosulások az egyes
részpiacokon: például számítani lehet az üzleti turizmus bizonyos fokú
fellendülésére, különösen ha a csatlakozásig Budapest valóban szert tenne egyfajta
közép-kelet-európai pénzügyi központ szerepére. Nőhet a gyógyturizmus forgalma,
ha más tagországok betegbiztosítási rendszere térítené a gyógykezelés bizonyos
formáit a magyar fürdőkben. A személyi igazolvánnyal való utazás lehetősége is
hozzánk terelhet bizonyos turistákat, bár ez a lehetőség valószínűleg inkább a
kiutazás növekedésére hatna. Visszaeshet a vadászturizmus, ha a szigorúbb uniós
környezet- és állatvédelmi rendszabályok lépnének életbe Magyarországon. A sort
még valószínűleg hosszasan lehetne folytatni – mindenesetre nem
valószínűsíthető, hogy bármelyik felsorolt szegmens változása önmagában
gyökeresen módosítana az összképen, mivel ezek a jelenlegi forgalomnak is csak
töredékét alkotják.
Kevés szó esett a kiutazások alakulásáról, holott a fizetési mérleg
szempontjából ez a kérdés legalább olyan fontos, mint a beutazások vizsgálata. A
kiutazásban Magyarországon utoljára a világútlevél bevezetésekor, majd az európai
országok által előírt vízumkötelezettségek megszűnésekor történt ugrásszerű
változás, azóta stagnáló forgalom tapasztalható némi hullámzással. A csatlakozás
után aligha lehet újabb földindulásra számítani – semmilyen olyan akadály nem fog
leomlani, ami ezt indokolná. Kismértékű növekedésre azonnal sor kerülhet ugyan a
már említett személyi igazolvánnyal való utazás lehetősége miatt, ezt azonban
bőven ellensúlyozni fogja az új vízumkorlátozások forgalomcsökkentő hatása
(esetleg összességében visszaesést okozva). Hosszabb távon viszont számítani lehet
a forgalom növekedésére – a növekvő reálbérek többek számára teszik majd
elérhetővé a külföldi utazást, illetve szélesebb körben is elterjesztik a több
rövid vakáció szokását. Nem zárható ki egy ezzel éppen ellentétes hatás sem: a
belföldi turisztikai kínálat mennyiségi és minőségi fejlődése azt
eredményezheti, hogy a nyomott árú, minimális szolgáltatásokat tartalmazó,
zsúfoltsággal járó külföldi utak helyett mind többen egy valóban pihentető hazai
nyaralást választanak. A magyar lakosság utazási motivációinak és szokásainak
beható ismerete nélkül azonban ezek a hatások reálisan nem mérhetők fel (mint ahogy
az is kérdés, hogy mi eredményezi a hazai lakosság számát rendre meghaladó kiutazó
létszámot évek óta).
5. Az
integráció gazdasági hatásai a hazai turizmusban
Ha a csatlakozás jelenleg
valószínűsített menetrendje fog megvalósulni, akkor Magyarország nem sokkal a
szabadkereskedelmi típusú „elő-integráció” kiteljesítése után – ha némi
megszorításokkal is – „fejest ugrik” a pénzügyi és gazdasági unióba. Hazánk
alighanem sokkal drasztikusabb változásokat fog átélni, mint annak idején
Spanyolország és Portugália, hiszen a 80-as évek közepén az integráció még
alacsonyabb fokon állt, vagy akár mint Ausztria, amely fejlettsége és EFTA-beli
„edzettsége” folytán felkészültebben léphetett be a közösségbe. Nehéz
megállapítani, hogy az egyes szabályok milyen hatást fognak okozni a gazdaság
egészére és ezen belül a turisztikai szektorra, lévén nem is az egyes hatások,
hanem ezek közös eredője lesz a meghatározó. Ez utóbbit jelenleg aligha lehet
megjósolni, ezért az alábbiakban megkíséreljük a legvalószínűbb hatásokat
külön-külön megvizsgálni (az egységes piac, illetve a monetáris unió
megvalósulása kapcsán várható, fent leírt hatásokat külön nem ismertetjük
Magyarország vonatkozásában, csak ha azoknak specifikus vonásaik vannak esetünkben).
Az áruk szabad mozgása. A turisztikai szolgáltatások nyersanyag- és
késztermék-felhasználása a munkaerő-felhasználáshoz képest összességében
csekély, legfeljebb a vámmentessé váló élelmiszer- és italbehozatal tesz majd
lehetővé bizonyos mértékű forgalomnövekedést. Emellett nem zárható ki, hogy a
hazai agrárszektor gyengeségéből fakadó pozícióvesztése és a
mezőgazdasági-élelmiszeripari termékek relatív drágulása folytán a
vendéglátóhelyek és szállodák beszerzéseiben megnő az importtermékek
részaránya, ami némi fizetésimérleg-romlást eredményezne.
A szolgáltatások szabad áramlása. A turisztikai szolgáltatások nyújtásának
szabadsága Magyarországon már jelenleg is jórészt biztosított. A hazai utazási
irodák korlátozásoktól mentesen vásárolhatnak külföldi szolgáltatásokat és
értékesíthetik azokat magyar ügyfeleik részére, illetve ugyanúgy eladhatnak hazai
szolgáltatásokat külföldön. A szállodák, vendéglátóhelyek, programgazdák stb.
is akadálytalanul létesíthetnek üzleti kapcsolatot külföldiekkel. A csatlakozás
után olyan változásokra lehet majd számítani, mint például a külföldi
utazásszervezők útjainak közvetlen értékesítésére Magyarországon, amire most
még nincs lehetőség. Az egyéni fogyasztók és külföldi szolgáltatók közötti
közvetlen kapcsolat azonban a turizmusban aligha válik majd általánossá - a turizmus
a bizalom (és a bizalmatlanság) ágazata, a fogyasztó igényli a személyes kontaktust
a szolgáltatóval a vásárlás során. A külföldi szolgáltatók megjelenése a magyar
piacon valószínűleg inkább hazai leányvállalataikon keresztül lesz jellemző.
Jelentősebbnek tűnnek azok a hatások, amelyeket a nem-turisztikai szolgáltatások
szabad igénybevétele fog okozni: bizonyára jónéhány utazási iroda és
szállodavállalat fog külföldi bankoknál számlát nyitni vagy biztosítóknál
szerződéseket kötni, különösen ha Magyarország belépésére a monetáris unióba
csak később kerül sor.
A szabad tőkeáramlás. Magyarországra már jónéhány éve akadálytalanul lehet
külföldi tőkét befektetni. Erre többek között a turisztikai ágazat is bizonyságul
szolgál, lévén a két legnagyobb hazai szállodavállalat – és számos független
hotel – többségi külföldi tulajdonban van. Mivel a hazai turizmusban nem kevés
olyan terület van, amely tőkehiány miatt kiaknázatlan vagy nem a lehetőségek szerint
fejlődik (pl. a gyógyturizmus), a csatlakozás után számítani lehet az ágazatba
való újabb befektetésekbe. Kérdés, hogy erre mikor kerül sor: rögtön a
csatlakozás utáni években, vagy csak a gazdaságnak az uniós fejlettségi átlagot
megközelítő állapotában. Az erőteljesebb gazdasági fejlődés a feltétele a hazai
szállodaiparba történő további befektetéseknek is. Szinte bizonyosra vehető
ugyanakkor, hogy a csatlakozás után hamarosan terjeszkedni fognak Magyarországon a nagy
európai utazásszervező cégek, saját leányvállalat létesítése vagy meglevő
magyar cég felvásárlása formájában. Nagyon valószínű a személyes célú
tőkebefektetések, azaz a külföldiek magyarországi nyaralóvásárlásának
fellendülése. Az ellentétes irányú tőkemozgás bizonyára jó ideig sokkal
korlátozottabb marad: a hazai utazásszervezők aligha fognak egyhamar tengerparti
szállodákat tömegesen felvásárolni vagy építeni, mint teszik azt nagy
nyugat-európai társaik a 80-as évek óta.
A munkaerő szabad áramlása. Ez a kérdés már jelenleg is érezhetően a csatlakozási
tárgyalások egyik neuralgikus pontja lesz. Annál is inkább, mert az Európai Unióban
sem mindig sikerül érvényt szerezni ennek az alapelvnek. Éppen a turizmus az a
terület, ahol erre markáns példákkal találkozunk: a legtöbb tagországban tiltják a
külföldi idegenvezetők működését a helyi munkaerő védelmében. Magyarország
potenciálisan jelentős munkaerő-kibocsátó lehetne a turizmus területén: a szakmára
jellemző alulfizetettség, a viszonylagos képzettség és az átlagosnál magasabb
munkaerő-mobilitás egyaránt ösztönözné a külföldi munkavállalást. Az
akadálytalan munkaerő-kiáramlás akár enyhe szakemberhiányt is eredményezhet egyes
területeken. Ugyanakkor a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan Magyarországon is
nagyobb számban jelenhet meg harmadik világbeli munkaerő, amelynek nem csekély része
éppen a turizmusban találhatna munkát, mint azt a jelenlegi nyugat-európai példák is
bizonyítják.
A határok felszámolása. A határformalitások terén várható változásokról,
illetve ezek hatásairól a forgalom alakulásának perspektívái kapcsán már
szóltunk, ezért csak a leglényegesebb megállapítást ismételjük meg: ha az unióba
való belépés miatt vízumkényszert kell bevezetnünk némely környező állammal
szemben, az összforgalom jelentős visszaesésére lehet számítani. Hosszabb távon
érvényesülhetnek az Európai Unió tárgyalásánál említett pozitív hatások is.
A technikai akadályok felszámolása. A mindennapi üzleti tevékenységet megkönnyítő
intézkedések – szabványok egységesítése, adminisztrációs eljárások
egyszerűsítése stb. – közül kevés vonatkozik specifikusan a turizmusra, bár
valamilyen formában mindegyik érinti az ágazatot. Egy intézkedés azonban
mindenképpen megemlítendő, jóllehet egyelőre csak ajánlás jellegű: a
szálláshelyek egységes osztályozási rendszeréről van szó, melynek átvétele
Magyarország számára is előnyöket biztosítana, amennyiben lehetővé tenné a
kínálat minőségi jellemzőinek pontosabb bemutatását.
Adóharmonizáció. E téren mindenképpen érezhető módosulásokra lehet számítani a
turizmus feltételrendszerében a csatlakozás után. Ugyanis a tárgyra vonatkozó uniós
irányelvek a turisztikai szolgáltatások zömének kedvezményes kulcsú forgalmi
adóval való terhelését írja elő. Ez Magyarországon is így van, hiszen az
elszállásolás, az éttermi ételszolgáltatás, a belföldi személyszállítás
egyaránt kedvezményes kulccsal adózik. Az viszont számottevő különbséget jelent,
hogy hazánkban a kedvezményesnek nevezett kulcs 12%-os, míg az Európai Unió 5%
körüli mértéket javasol. Az uniós normák átvétele tehát adócsökkentést fog
jelenteni, ám félő, hogy a szolgáltatók többsége ezt áraiban nem fogja érvényre
juttatni.
Vállalkozási és versenypolitika. E területnek különös jelentősége van a
turizmusban, az ágazat már többször említett jellegzetessége, a kis- és
középvállalkozások meghatározó súlya folytán. Magyarország turizmusában főképp
a szállodaiparban és az utazási irodai tevékenységben gyenge a szolgáltatók ezen
kategóriája, ezért az országra alaposan „ráférnek” az Európai Unió ezirányú
jogszabályai és támogatási programjai. A kis- és középvállalkozások
megerősödése, az uralkodó helyzetű nagy cégek ellensúlyozása a stabil,
fejlődőképes turisztikai szektor kialakulásának kulcsa, ezért az uniós csatlakozás
e téren mindenképpen pozitív hatást fog gyakorolni (különösen, ha a
versenyszabályozás megakadályozza a hazai piac „elnyomását” a nagy külföldi
cégek által).
Szociális és oktatási politika. A turizmus köztudottan a legnagyobb munkahelyteremtő
ágazatok közé tartozik a világon. Ebben a minőségében jogosult az Unió
különféle programjain, Strukturális Alapjain keresztül jelentős közösségi
támogatások elnyerésére. Az oktatási és képzési programok ugyancsak az
erőteljesen támogatott tevékenységek közé tartoznak. E programokra Magyarországon
az igények és a lehetőségek egyaránt adottak, tehát elvileg a csatlakozás után
csak a pályázatokon való részvétel technikájának elsajátításán múlhat az
uniós források igénybevétele.
Agrárpolitika. Az Európai Unió agrárpolitikájához való igazodás sokrétűen
befolyásolhatja Magyarország turizmusát. Megemlíthető például a mezőgazdasági
termékek várható árszínvonal-emelkedése, ami megdrágíthatja a vendéglátóipari
és szállodai szolgáltatásokat, ugyanakkor pedig megnövelheti egyes termelők
jövedelmeit. Ez utóbbi hatás folytán esetleg csökkenhet a falusi turizmus kínálata,
ha egyes szolgáltatóknál megszűnik a tevékenység alapjául szolgáló jövedelmi
kényszer, ezzel együtt a növekvő diszkrecionális jövedelmek pedig a turisztikai
kereslet bővülését eredményezhetik. A művelés alá vont földterület esetleges
csökkentése viszont éppen ellenkezőleg, a turisztikai kínálat bővülését
okozhatja a felszabaduló munkaerő és földterület hasznosításának szándéka miatt
(pl. lovasturizmus, kemping létesítése, üdülőház építése stb.). Valószínűleg
a hatások vegyesen jelentkeznének, talán a turisztikai kínálat bővülésének
dominanciájával.
Közlekedéspolitika. Az európai közlekedési hálózatba való szorosabb beilleszkedés
mindenképpen előnyére válna Magyarországnak. A nemzetközi és belföldi vasúti
összeköttetések javítása fellendíthetné a diák- és ifjúsági turizmust, valamint
némiképp a családi turizmust is. A gyorsvasúti összeköttetés kiépítése a
környező fővárosokkal pedig még az üzleti utazásokra is jótékony hatással lenne.
Az úthálózat fejlesztése nagymértékben javítaná az egyéni turizmus
feltételrendszerét, és elősegítené a magyarországi kínálat nagyobb mértékű
megjelenését a szervezett turizmus programjai között is. A határokig kiépülő
autópályákkal megerősödik ugyan a tranzitforgalom és ezáltal a
környezetszennyezés, illetve a zajártalom is, de összességében a pozitív hatások
az uralkodóak.
A gazdasági és szociális kohézió. Bár még nem világos, hogy Magyarország milyen
kritériumok alapján lesz jogosult részesülni az Európai Unió Strukturális
Alapjaiból – hisz a jelenleg érvényes rendszer alapján az ország egész területe
elmaradott térségnek számítana és támogatásokat kaphatna –, bizonyos, hogy
hazánk a többi csatlakozó országgal együtt a ma még alig csordogáló uniós
pénzeket nagyságrendekkel meghaladó felzárkózási támogatásokat élvezhet majd,
melyek egy része közvetlenül a turizmusba irányulhat. A turisztikai célú
támogatások között az unió eddigi gyakorlata szerint elsőbbséget élveznek a
szálláshelyek és az infrastruktúra korszerűsítésére, az utazási szolgáltatók
szaktudásának javítását és szervezettségük emelését célzó intézkedésekre,
valamint egyes régiók turizmusstratégiájának kialakítására szánt összegek. Nem
elsősorban turisztikai célúak, de ugyancsak hasznosak lehetnek a turizmus fejlesztése
szempontjából azok a támogatások, amelyek az elmaradott ipari vagy mezőgazdasági
területek felzárkóztatására, vagy a munkanélküliek átképzésére fordítanak.
Magyarországon valamennyi említett területen jelentős igények mutatkoznak az uniós
támogatásokra. Ezek igénybevételének egyik alapfeltétele ugyanakkor a közigazgatás
regionális alapokra való helyezése és a régiók autonómiájának kialakítása - e
folyamat hazánkban még csak a kezdeteinél tart. |
