Az ENSZ által meghirdetett "2002 Az Ökoturizmus Nemzetközi Évé"-hez kapcsolódóan, a United Nations Environment Programme (UNEP) és a World Tourism Organisation (WTO) közreműködésével került megrendezésre a World Ecotourism Summit (WES) elnevezésű találkozó 2002. május 19. és22. között. A kanadai Québec városában tartott találkozón 132 országból több mint 1000 fő vett részt. A rendezvényen a köz- és a magánszféra, valamint a civil társadalom egyaránt képviseltette magát.
A találkozó a korábban, 2001-ben és 2002-ben megrendezett 18 különböző előkészítő konferencia összegzését jelentette, amelyeken a nemzeti kormányok és az önkormányzatok képviselői, azok turisztikai és környezetvédelmi hivatalai, a kormányközi szervezetek, az ökoturisztikai vállalkozások és szövetségeik, a civil szervezetek, az akadémiai intézmények és a tanácsadók, valamint a helyi közösségek képviseletében több mint 3000 fő vett részt.
Jelen dokumentum az előkészítő rendezvények, valamint az Ökoturizmus Csúcstalálkozón elhangzott viták, megbeszélések alapján került megfogalmazásra. Több érdekelt csoport között zajlott párbeszéd eredményeképpen, bár nem egyeztetett dokumentumról van szó. Fő célja, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg, amelyek az ökoturizmus fejlesztését a fenntartható fejlődéssel összhangban szolgálják.
A Csúcstalálkozó résztvevői a 2002. augusztusban és szeptemberben, Johannesburgban megrendezett Fenntartható Fejlődés Csúcstalálkozót (World Summit on Sustainable Development, WSSD), alapvető fontosságú eseményként határozták meg a következő tíz év nemzetközi politikája szempontjából. Továbbá hangsúlyozták, hogy a turizmusnak mint vezető gazdasági ágazatnak fenntartható fejlesztése a WSSD-n prioritást kell, hogy élvezzen, hiszen a turizmus hozzájárulhat a gazdaságilag elmaradott területek felzárkóztatásához és a veszélyeztetett ökoszisztémák védelméhez. A Csúcstalálkozón résztvevők ezért felkérték az ENSZ-t, valamint annak szervezeteit és a tagországok kormányainak képviselőit, hogy a Fenntartható Fejlődés Csúcstalálkozón jelen Nyilatkozat és az Ökoturizmus Csúcstalálkozó további megállapításai is kerüljenek ismertetésre.
Az Ökoturizmus Csúcstalálkozó résztvevői tisztában vannak ezen tanácskozás korlátaival, ezért a rendezvény elsődleges célja az ökoturizmusban érintettek ráfordításainak összehangolása volt.
A résztvevők hangsúlyozzák, hogy az ökoturizmus elfogadja a fenntartható turizmus elveit, szem előtt tartva a turizmus gazdasági, társadalmi és környezeti hatásait. Az ökoturizmust a következő tulajdonságok jellemzik, amelyek megkülönböztetik a fenntartható turizmus szélesebb körű értelmezésétől:
A fentiek értelmében, az Ökoturizmus Csúcstalálkozó résztvevői számos ajánlást fogalmaztak meg a kormányzatok, a magánszektor, a civil szervezetek, a szövetségek, az akadémiai és kutatóintézetek, a kormányközi szervezetek, a nemzetközi pénzügyi szervezetek, a fejlődést segítő szervek, valamint a helyi közösségek felé, az alábbiak szerint.
Nemzeti, regionális és helyi szinten olyan ökoturisztikai politikai irányelvek és fejlesztési tervek megfogalmazása szükséges, amelyek igazodnak a fenntartható fejlesztés általános céljaihoz. A tervek kidolgozása széles körű konzultációs folyamatot igényel az ökoturizmusban érdekeltekkel, illetve azokkal, akikre az ökoturizmus hatással van.
Biztosítandó a természet, a helyi közösségek kultúrájának és különleges, egyedi hagyományainak, ismereteinek, genetikai erőforrásainak, a föld- és a tulajdonjogoknak, valamint a vízhez való jognak a védelme - együttműködve a helyi lakossággal, a magánszférával, a civil szervezetekkel és az ökoturizmusban érdekeltekkel.
Biztosítani kell nemzeti, regionális és helyi szinten az érintett közintézmények érdekeltségét, részvételét és a szükséges együttműködést (ide tartozik a minisztériumok közötti megfelelő munkacsoportok felállítása is). Ugyanakkor lehetővé kell tenni és meg kell könnyíteni a többi érdekelt részvételét az ökoturizmushoz kapcsolódó döntések során. Szükséges továbbá a megfelelő pénzügyi folyamatok és szabályozási keretek kialakítása, amelyek az érdekeltek céljainak megvalósítását szolgálják.
A fentiek magukba foglalják a szükséges szabályozást és visszacsatolást, ellenőrzést nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt. Ez objektív, minden érdekelt által egyeztetett fenntarthatósági indikátorok, valamint környezeti hatástanulmányok segítségével történik. Az eredményeket a közvélemény számára is hozzáférhetővé kell tenni.
Szükséges a szabályozási rendszerek fejlesztése, azzal a céllal, hogy a környezeti költségeket internalizáláják a turisztikai termékek - ideértve a nemzetközi közlekedést is - vonatkozásában.
Fejleszteni kell az önkormányzatoknak a fenntartható fejlődést segítő eszközök - mint például a különböző védettségű övezetek kijelölése, valamint az érintettek bevonásán alapuló területfejlesztés magvalósítása - alkalmazásához szükséges erőforrásait.
Nemzetközileg elfogadott és ellenőrzött útmutatók, tanúsítási rendszerek és ökovédjegyek használata szükséges, amelyek célja az ökoturizmus fenntarhatóságához kapcsolódó kezdeményezések támogatása, ösztönözve ezzel a magánszektor részvételét és a fogyasztók elismerését. A tanúsítási rendszereknek ugyanakkor tartalmazniuk kell a regionális és a helyi kritérium-rendszerek sajátosságait is. A kapacitásbővítés és pénzügyi támogatás segítségével ezek a programok a kis- és középvállalkozások számára is elérhetővé válnak. A hatékony megvalósítás támogatásához fontos továbbá a megfelelő szabályozási és monitoring rendszer kiépítése.
A technikai, pénzügyi és humán erőforrások fejlesztésére támogatásokat kell biztosítani a mikro-, kis- és középvállalkozások részére, amelyek az ökoturizmus fő szereplői, annak érdekében, hogy vállalkozásaikat fenntarható módon építsék ki és fejlesszék.
A természeti területeknek irányelveket, üzleti terveket kell készíteni, valamint biztosítani kell a megfelelő forrásokat a természeti területek részére, hogy a látogatók számának menedzselését, a veszélyeztetett ökoszisztémák védelmét és az érintett lakóhelyek fenntartható használatát meg tudják valósítani. Ezen terveknek világos, érthető normákat, feltételeket, valamint a források egyértelmű szabályozását kell tartalmazniuk, hogy az ökoturisztikai vállalkozások és a turisták számára biztosítsák az őket érintő társadalmi és környezeti hatások ellenőrzését.
A nemzeti turisztikai hivatalok (NTO-k) általános promóciós stratégiáiba és programjaiba - nemzetközi és hazai piacokon egyaránt - szükséges bevonni az ökoturizmus mikro-, kis- és középvállalkozásait, a közösségi és a civil ökoturisztikai vállalkozásokat is. Emellett nélkülözhetetlen a regionális hálózatok és együttműködési formák kialakításának támogatása, amelynek célja az ökoturisztikai termékek promóciója és marketingje nemzetközi és nemzeti szinten.
Ösztönzőket kell kialakítása a tour operátorok és egyéb szolgáltatók számára (pl.: marketing és promóciós támogatások, kedvezmények), hogy az ökoturizmus ajánlásait elfogadják és vállalkozásaikat környezeti, társadalmi és kulturális szempontból felelősségteljesen működtessék.
A környezeti és egészségügyi előírásokat biztosítani kell minden ökoturisztikai fejlesztés számára. Ennek tartalmaznia kell olyan szempontokat, mint a helyszínek kiválasztása, a tervezés, a design, a szilárd hulladék és a szennyvíz kezelése, a vízkészletek védelme stb. Gondoskodni kell továbbá, hogy a kormányzatok az ökoturisztikai fejlesztési stratégiákat a fenntartható infrastruktúrába történő beruházások biztosításával, illetve a helybeliek szabályozási és ellenőrzési lehetőségeinek figyelembe vételével dolgozzák ki.
Szükséges kiépíteni egy az ökoturizmushoz és a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó kutatásokat, környezeti hatástanulmányokat és vizsgálatokat készítő intézményi hátteret, amelyek felmérik a desztinációk társadalmi-környezeti állapotát, kiemelt figyelmet szentelve a veszélyeztetett fajokra.
Fontos a nemzetközi irányelvek, útmutatók és a fenntartható fejlődésre vonatkozó etikai kódexek (például az UNEP, a WTO, a Convention on Biological Diversity és az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága és az Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ajánlásában) alkalmazásának további támogatása, amelyek célja a nemzetközi és nemzeti jogi keretek, politikai irányelvek és fejlesztési tervek, a fenntartható turizmus koncepciójával összhangban történő megfogalmazásának és megvalósításának segítése.
Lehetőségként kezelendő a közterületek tulajdonának és menedzsmentjének újraelosztása, a termelőiparból a turizmus felé, amely eredményeként növekedhet az érintett közösségek nettó társadalmi, gazdasági és környezeti haszna.
Fontos az oktatási programok kialakítása és támogatása a gyermekek és az ifjúság részére, hogy erősítsék a természet védelmével és annak fenntartható használatával, a helyi kultúrákkal és az ökoturizmussal kapcsolatos tudatosságukat.
Segíteni szükséges a kiutaztató és a beutaztató tour operátorok, valamint az egyéb szolgáltatók és a civil szervezetek közötti együttműködést a turisztikai desztinációkban, a turisták felvilágosítása céljából, különösen a fejlődő országokban.
Az ökoturizmus magába foglalja a fenntartható közlekedés elveit a közlekedési rendszerek tervezésénél és kialakításánál, valamint a tour operátorok és az utazók ösztönzését a környezetbarát közlekedési módok választásában.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ökoturisztikai vállalkozásoknak profitábilis módon kell működniük. A profitban érdekeltek közé tartoznak a tulajdonosok, a befektetők, a menedzserek és az alkalmazottak, valamint az érintett természeti területek közösségei és megőrzéssel foglalkozó szervezetei.
A vállalkozások megalapítása, fejlesztése és működtetése oly módon szükséges, hogy az ökoszisztémákra és a környezetre gyakorolt negatív hatásokat minimalizálják, illetve a pozitív hatásokkal hozzájáruljanak a megőrzéshez, valamint a helyi közösségek számára közvetlen hasznot nyújtsanak és érdekeltté tegyék a lakosságot.
Az ökoturisztikai vállalkozások tervezésének, fejlesztésének és megvalósításának magában kell foglalnia a fenntarthatósághoz kapcsolódó elveket, mint például a területfejlesztést és a közösségi tudat fejlesztését, a vízmegőrzést, valamint az energia- és anyaggazdálkodást.
Megfelelő módon kialakított, megbízható tanúsítványok, illetve egyéb önkéntes szabályozások szükségesek, mint például az ökominősítés, amelyeknek célja, hogy a potenciális vendégek számára a fenntartható fejlődés elveinek alkalmazását és termékeik, szolgáltatásaik megbízhatóságát demonstrálják.
Együttműködés szükséges a kormányzatokkal és a civil szervezetekkel a természeti területek védelme, a biodiverzitás megőrzése céljából. Ez biztosítja az ökoturisztikai vállalkozásoknak a szabályozások szerinti működését, illetve minimalizálja a negatív hatásokat, miközben hangsúlyozza a turisztikai termék minőségét, élményjellegét, és pénzügyileg hozzájárul a természeti erőforrások megőrzéséhez.
A helyi nyersanyagok és termékek, valamint a helyi logisztikai és emberi erőforrások alkalmazásának növelése a jövőben fenntartja az ökoturisztikai termék egyediségét és fokozza a desztinációban maradó pénzügyi és egyéb hasznait. Ezért fontos, hogy a magánvállalkozások befektessenek a helyi munkaerő képzésébe.
Az ökoturisztikai vállalkozások esetében biztosítani kell a fenntarthatóságot és a következetességet a működés teljes folyamatában, összhangban a végső fogyasztónak kínált termék vagy szolgáltatás fenntarthatóságával.
Aktív együttműködés szükséges a helyi vezetőkkel és a helyi közösségekkel, amelynek célja a helyi kultúrák és közösségek pontos, valósághű bemutatása, valamint a személyzet és a vendégek pontos informálása a helyi látnivalókról, szokásokról és történelemről.
A turisták körében kívánatos az etikus és környezettudatos magatartás erősítése, amelynek eszköze lehet a környezeti oktatás vagy a természetvédelmi értékek megőrzését végző önkéntesek, illetve helyi közösségi kezdeményezések segítése.
Helyi, nemzeti és globális környezeti és kulturális téren növelni kell a menedzsment és a személyzet tevékenységének az elismerését és megbecsülését, hogy ők és környezetük továbbra is hozzájáruljanak a természetvédelmi értékek megőrzéshez, a közösség gazdasági fejlődéséhez és a szegénység enyhítéséhez.
A turisztikai kínálatot tovább kell bővíteni - a turisztikai tevékenységek körének fejlesztése, valamint a jelenlegi működés kiszélesítése révén - az adott desztinációban, amelynek célja az ökoturizmus potenciális hasznának növelése, valamint az adott ökoturisztikai desztinációk hosszú távú fenntarthatóságát veszélyeztető terheltség elkerülése. Ennek során a magánvállalkozásoknak figyelembe kell venniük az ökoturisztikai desztinációk által kialakított látogatószám menedzsment rendszereket.
Alapokat, forrásokat kell kialakítani és fejleszteni az ökoturizmus oktatásában, marketingjében, termékfejlesztésében, kutatásában és finanszírozásában részt vevő üzleti vállalkozások, szövetségek és együttműködések számára.
Indokolt az ökoturisztikai bevételek méltányos elosztása indokolt a nemzetközi, a kiutaztató és a beutaztató tour operátorok, valamint a helyi szolgáltatók és helyi közösségek között, a megfelelő eszközök és stratégiai szövetségek segítségével.
A vállalati irányelveket a fenntarthatósággal összhangban kell kialakítani és megvalósítani, amely szempontok az egész vállalkozás működését át kell hogy hassák.
A technikai, pénzügyi, képzési, kapacitásbővítési és egyéb segítségnyújtás biztosítása nélkülözhetetlen az ökoturisztikai desztinációk, a fogadó közösségek, a kisvállalkozások és a helyi hatóságok számára, biztosítva ezzel a megfelelő irányelveknek, fejlesztési terveknek, valamint monitoring rendszereknek a fenntarthatóság irányelvei alapján történő kialakítását.
Kutatások lebonyolítása szükséges az ökoturizmushoz kapcsolódó tevékenységek, az ökoszisztémák, a biodiverzitás, a helyi és őslakos kultúrák, valamint az ökoturisztikai desztinációk társadalmi és gazdasági összetételének vizsgálata céljából.
Együtt kell működni a köz- és a magánszféra szervezeteivel annak céljából, hogy a kutatási eredmények, információk és adatok támogassák az ökoturizmus fejlesztésének és menedzselésének döntéseit.
Együttműködés szükséges a kutatóintézetekkel az ökoturizmus fejlesztéséhez kapcsolódó legjobb gyakorlatok kialakítására.
Minden ország számára indokolt a részvétel és a fejlesztés, valamint az információ és a tudás eljuttatása olyan ökoturizmushoz kapcsolódó nemzeti és helyi politikai irányelvek és tervezési útmutatók, értékelési rendszerek vonatkozásában, amelyek kapcsolatban állnak a biodiverzitás megőrzésével, a társadalmi és gazdasági fejlődéssel, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a szegénység enyhítésével, a természet megőrzésével és a fenntartható fejlődés egyéb céljaival. Kiemelt figyelmet kell szentelni a fejlődő, illetve a kevésbé fejlett országoknak, a kis szigeteknek, és a hegyvidékekkel rendelkező országoknak.
Szükséges a nemzeti, regionális és helyi szervezetek kapacitásbővítése, az ökoturizmus - nemzetközi irányelvekhez igazodó - terveinek és politikai irányelveinek kialakítása és alkalmazása céljából.
A nemzetközi ökoturisztikai szabványrendszerek pénzügyi szerkezetének, forrásainak olyan irányú fejlesztése indokolt, amely figyelembe veszi a kis- és középvállalkozások igényeit, valamint támogatja az ezen szabályzatokhoz történő csatlakozást, a szabványrendszerek alkalmazását.
A globális, regionális és nemzeti szintű politikai irányelvek, útmutatások és projektek során az érdekeltek széles köre közötti párbeszéd, kommunikáció szükséges, ami az országok és a turizmusban érintett szektorok közötti tapasztalatcserét, információáramlást szolgálja.
Erősíteni kell az ökoturisztikai vállalkozások sikerét vagy kudarcát vizsgáló kezdeményezéseket. Ennek célja a tapasztalatok és a legjobb gyakorlatok (best practices) megismertetése más országok számára. Ez publikációk, kiadványok, konferenciák és a szakértői segítségnyújtás által valósulhat meg.
Az UNEP, a WTO és más nemzetközi szervezetek az ökoturizmus és a fenntartható turizmus kérdéseit tárgyaló találkozókat követően is folytassák és szélesítsék a nemzetközi párbeszédet, például az ökoturisztikai fejlesztések nemzetközi és regionális fórumokon történő időnkénti felülvizsgálatával.
A nemzetközi szervezetek finanszírozási szerkezetének és kölcsönnyújtási feltételeinek az átdolgozása szükséges, hogy az ökoturizmus legfontosabb szereplői, a mikro-, kis- és középvállalkozások igényeihez illeszkedjen, ami a vállalkozások hosszú távú gazdasági fenntarthatóságának a feltétele.
Fontos a belső emberi erőforrásoknak a fenntartható turizmus és az - ennek mintegy alszektorát képező - ökoturizmus támogatása céljából történő fejlesztése, valamint a belső szakértelem, a kutatás és a dokumentációk biztosítása, amelyek az ökoturizmusnak a fenntartható fejlődés eszközeként történő működését szolgálják.
Az előző pontokban említett, a helyi közösségek és az őslakosok számára megfogalmazott ajánlásokhoz kapcsolódóan az Ökoturizmus Csúcstalálkozó résztvevői a helyi közösségek és az őslakosok részére az alábbi ajánlásokat teszik:
A közösségi fejlesztés részeként, amely magában foglalhatja az ökoturizmus fejlesztését is, olyan stratégia megfogalmazása és megvalósítása szükséges a közösség együttes hasznának növelésének céljából, amely figyelembe veszi az emberi, a fizikai, a pénzügyi és a társadalmi szempontokat egyaránt.
Erősíteni, ápolni és ösztönözni kell a közösség azon képességét, hogy fenntartsa és használja tradicionális ismereteit, kiemelten a kézműves tevékenységeket, a mezőgazdasági termelést, a tradicionális építészetet és területrendezést, amelyek a helyi természeti erőforrásokat fenntartható módon használják.
Szükséges a fenntartható fejlődés elveinek alkalmazása a turizmusban, valamint az ökoturizmus gazdasági, társadalmi és környezeti hasznokat hozó példamutató szerepének elismerése.
A turizmus - ezzel együtt az ökoturizmus - témáját szükséges beilleszteni a Fenntartható Fejlődés Csúcstalálkozó témái közé.
Québec, 2002. május 22.