Országtanulmány: Kína

Összeállította a Magyar Turizmus Rt. Kutatási Igazgatósága

1. Bevezetés

Kína napjainkban a Föld negyedik legnagyobb területű és egyben a világ legnépesebb országa. Jelentőségét a világ turizmusában mégsem a jelenlegi szerepe, hanem a benne rejlő, még kihasználatlan utazási potenciál adja.

Kína az elmúlt negyed évszázad során a nyugati világot lenyűgöző átalakuláson ment keresztül. Az 1978-ban Deng Xiaoping által elindított "nyitás és reform" politikájának köszönhetően a kínai gazdaság gyors fejlődésnek indult, amely folyamat eredményeként a Kínai Kommunista Párt ugyan megtartotta szoros ellenőrzését a politikai irányítás terén, azonban az ország gazdaságát a szovjet mintájú, központi irányítású szocialista tervgazdaságból úgynevezett "szocialista piacgazdasággá" alakította. Az átalakulás során Kína GDP-je 1980 és 2000 között a 6,3-szeresére emelkedett, ezzel 2000-ben a kínai gazdaság összteljesítménye meghaladta az 1000 milliárd USD-t, és vásárlóerő-paritás alapján a világ második legnagyobb gazdaságává vált. Kína további gazdasági fejlődését és világpolitikai súlyának növekedését jelzi a kedvező makrogazdasági előrejelzések, a Kereskedelmi Világszervezethez (WTrO, World Trade Organization) történő csatlakozás és a 2008-as nyári olimpia rendezésének elnyerése egyaránt.

A kínaiak külföldi magánutazásainak száma, a gazdasághoz hasonlóan, rohamosan fejlődött, az 1998-tól 2001-ig terjedő időszakban például a kiutazások száma évi egymilliós növekedést mutatott, 2001-re elérve a 12,13 milliós értéket. A WTO (World Tourism Organization) előrejelzése szerint 2020-ra Kína 100 millió kiutazóval a világ negyedik legnagyobb küldő országává fog válni.

A következő oldalakon a világ egyik legnagyobb jövőbeni küldőpiacát szeretnénk részletesebben ismertetni az olvasókkal, bemutatva annak történeti fejlődését, jelenlegi szabályozását, méretét, sajátosságait, valamint az utazók utazási szokásait. A cikknek az adja az aktualitását, hogy a Külügyminisztérium delegációja 2002 decemberében sikeres tárgyalásokat folytatott Pekingben a kínai kormánnyal Magyarország felvételéről az ADS (Aproved Destination Status) országok közé, ami az első lépés lehet a kínai utazási piac meghódítására.

2. Kína bemutatása

2.1 Földrajzi adottságok, jellemzők

A Kínai Népköztársaság Ázsia keleti részén helyezkedik el. Az ország területe 9,6 millió négyzetkilométer, népessége 1,27 milliárd fő1, a népsűrűsége 133 fő/km2 a 2001. júliusi népszámlálási adatok szerint. Az ország felszíne rendkívül változatos, keleten óriási, termékeny síkságok találhatóak a nagy folyók völgyeiben, a Takla-Makán sivatag uralja a belső országrészt, északról, illetve délnyugatról a Belső-mongóliai-felföld és a Himalája zárja le az országot.

Kínának a szárazföldön 14 szomszédja van, északról Oroszország és Mongólia, nyugatról Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Afganisztán és Pakisztán, délről India, Nepál, Bhután, Myanmar, Laosz és Vietnám, keletről Észak-Korea határolja. Keleten és délen a tengereken keresztül Japán, a Fülöp-szigetek, Malajzia, Indonézia és Brunei határosak Kínával.

Kínában igen változatos a lakosság összetétele, a legnagyobb csoportot a han-kínaiak alkotják (a népesség 91,9%-a), de megtalálható az országban a csuang, az ujgur, a huj, a ji, a miajo mandzsu, a tibeti, a mongol és a koreai népcsoport is. A lakosság nagy része buddhista, az ország hivatalos nyelve a mandarin kínai.

Kína 23 tartományból (Tajvant is beleszámítva), öt önálló régióból, négy, közvetlenül a kormány irányítása alá tartozó önkormányzatból és kettő különleges adminisztratív régióból (Hongkong és Makaó), vagyis mindösszesen 34 vidéki közigazgatási egységből áll.

Az ország úthálózatának hossza 1,4 millió kilométer - amelyből 16 ezer kilométer autópálya - míg a vasúthálózatáé 67 524 kilométer. Kínában 489 repülőtér működik, ebből 28 nemzetközi, a többi pedig belföldi. A légi közlekedés privatizációja óta számos belföldi légitársaság indít járatokat a nagyvárosok között. Kínában az autóbusz-közlekedés gyors és pontos, bár olcsóságuk miatt a buszok rendszerint zsúfoltak.

2.2 Az ország gazdasági fejlődése

A kínai tengerparton 1516-ban vetettek horgonyt az első európai hajók, amelyek megindították a kereskedelmet a kulturálisan és technikailag fejlett Kína és az európai kereskedő országok között, főként az angolokkal, a hollandokkal és a spanyolokkal. A kereskedelem sokáig Kína javára virágzott, ezért a kereskedelmi mérleg egyensúlyának helyreállítása érdekében a XVIII. század végén a britek bátorítani kezdték a kínai lakosok ópiumvásárlását, amely a későbbiek folyamán az ország hanyatlásához vezetett. Az 1840-ben kitört ópium háború végeredménye volt többek között az a britek javát szolgáló egyezmény is, aminek alapján Hongkongot kiszakították Kínából, és brit fennhatóság alá helyezték.

A 20. század első felében az országban káosz uralkodott, a hatalomért különböző erők versengtek. Kínában gyakoriak voltak ekkor a politikai zavargások, melyek lezárásaként a második világháborút követő polgárháborúban Mao Ce Tung fegyveres csapatai ragadták magukhoz a hatalmat. 1949. október 1-jén Mao Ce Tung bejelentette a Kínai Népköztársaság megalapítását, amelyet követően a kommunisták, szovjet mintára, diktatórikus egypártrendszert és szocialista tervgazdaságot alakítottak ki Kínában.

A kommunista Kínában jelentkező nehézségek a rendszer átalakítására kényszerítették az ország vezetését. A "nyitás és reform" politikájának 1978-as bevezetését követően a kínai gazdaság jelentősen átalakult és gyors fejlődésen ment keresztül. 1991 és 1995 között a GDP éves növekedése 12%-os, 1996 és 2000 között pedig 8%-os volt. Az egy főre eső GDP az elmúlt 20 évben a hétszeresére emelkedett, ami jelentős eredmény a világ legnépesebb országa esetében.

2.3 Kína gazdasága napjainkban

A kínai gazdaság teljes GDP-je 9 milliárd jüan volt 2001-ben (ez átszámítva 1080 milliárd USD-nak felel meg), amely 7,3%-os növekedést jelent 2000-hez képest. Vásárlóerő-paritá son számítva a gazdaság teljesítménye 5560 milliárd USD, ennek alapján a kínai a világ második legnagyobb gazdasága az Egyesült Államok után. Az egy főre eső GDP ugyanakkor 4300 USD/fő, ami az ukrán egy főre eső GDP-vel van egy szinten. A nemzeti össztermék legnagyobb része az ipari teljesítményből származott (49,3%), a szolgáltatások a GDP egyharmadát, a mezőgazdaság pedig a 17,7%-át adták a GDP-nek 2000-ben.

Kína hatalmas területű, és jelentős különbségek vannak mind a gazdasági fejlettség, mindpedig a lakosság jövedelme tekintetében az egyes területek között. Nagy eltérések figyelhetők meg a városi és a vidéki területek között, gyakran pedig az egyes nagyvárosokon belül is. Az egy főre eső GDP tekintetében első tíz helyen álló önkormányzat, melyben a lakosság 35,87%-a él, az ország GDP-jéből 64,89%-ban részesedik.

A munkanélküliségi ráta magas Kínában, a városokban mintegy 10%-os, míg a vidéki területekre az ennél is jelentősebb munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság jellemző. A foglalkoztatottak száma 706 millió főre tehető, a munkások fele a mezőgazdaságban dolgozik, 27%-uk az iparban, 23%-uk pedig a szolgáltató szektorban. Az inflációs ráta 0,8%-os volt 2001-ben.

Kína külkereskedelmi mérlegének egyenlege 25,9 mrd USD-os pozitívumot mutatott 2001-ben. Az export mértéke 262,1 mrd USD volt, a legfontosabb kiviteli partnerek az Egyesült Államok (21%), Hongkong (18%) és Japán (17%) voltak. Az import volumene 236,2 mrd USD volt ugyanakkor, a behozatal legnagyobb része Japánból (18%), Tajvanról (11%), valamint Dél-Koreából és az Egyesült Államokból (10-10%) származott.

2.4 Társadalmi struktúra

A "nyitás és reform" politikájának bevezetése maga után vonta az ország társadalmának jelentős átalakulását a tradícionális társadalom irányából a modern társadalom felé. Kína hagyományosan mezőgazdasági ország volt, azonban az utóbbi 25 évben megindult a mezőgazdaság alapú gazdaságból ipari gazdaságba, a szocialista tervgazdaságból piacgazdaságba való átalakulás. A lezajlott folyamatokat mutatja, hogy amíg 1978-ban a lakosság 17,9%-a élt városokban, addig 1999-re ez az érték már elérte a 30,9%-os szintet, ami több mint 72%-os növekedés.

A hagyományos társadalmi struktúra, amely piramishoz volt hasonlítható, mára átalakult "tojás"-alakúvá, köszönhetően a középosztályt alkotó magánvállalkozók, menedzserek, kisebb ipari és kereskedelmi üzlettulajdonosok és a szolgáltatóiparban dolgozók számának jelentős növekedésének.

Az elmúlt húsz évben a kínai gazdaságban és társadalomban lezajlott változások hozzájárultak a turizmusnak mint új iparágnak a nagymértékű fejlődéséhez. A mezőgazdaság szerepe csökkent, miközben a kereskedelem és a szolgáltatások jelentősége megnövekedett a kínai gazdaságban. A fogyasztási struktúra mind a városi, mind a vidéki lakosság körében számottevően megváltozott; több pénzt költenek magasabb szintű javakra, és az igénybevett javak és szolgáltatások köre is jelentősen bővült. A kultúrára, oktatásra, turizmusra, szabadidőre és sporttevékenységre fordított költségek aránya fokozatosan emelkedett az elmúlt években, 2000-ben például az előző évi 12,3%-ról 14%-ra.

3. Kína turizmusa

Az előző fejezetben leírt gazdasági és társadalmi változások természetesen hatással voltak a kínai turizmus fejlődésére, amely, ezen területekhez hasonlóan, dinamikusan fejlődött 1978 óta. Kína a "nyitás és reform" politikája előtt gyakorlatilag zárva volt a turisták előtt, míg a kínai lakosok nagy többségének elérhetetlen volt egy külföldi utazás.

Az elmúlt negyedszázad során lezajlott fejlődéshez, akárcsak a gazdasági és társadalmi átalakuláshoz, szükség volt a kínai politikai vezetés közreműködésére. A kínai kormány napjainkban is jelentősen szabályozza a turizmus ágazatát, turizmus-politikájának fókuszában a beutazó turizmus aktív, a belföldi turizmus erőteljes, valamint a kiutazó turizmus "megfelelő" fejlesztése áll.

3.1 A turizmus gazdasági jelentősége

A World Travel & Tourism Council (WTTC) által készített turizmus szatellit számlarendszer szerint Kínában a turizmus közvetlenül 31,7 milliárd USD-ral (a GDP 2,5%-a), míg közvetve, a multiplikátor hatásokkal is számolva mintegy 121,6 milliárd USD-ral (a GDP 9,7%-a) járult hozzá a nemzeti össztermékhez 2002-ben. A turizmus szektor mintegy 14,6 millió embernek ad munkát közvetlenül (a foglalkoztatottak 2%-a), a kormányzati kiadások 3,7%-a, a befektetéseknek pedig 8,9%-a áramlott a turizmus iparágába.

A turizmus hozzájárulása a GDP-hez az elmúlt öt évben, 1997 és 2002 között, 23,1 milliárd USD-ról 31,7 milliárd USD-ra nőtt, ami éves szinten 6,6%-os növekedésnek felel meg. A következő tíz évben ennél az értéknél is magasabb növekedésre, mintegy 8,1%-os éves növekedésre számítanak a WTTC szakemberei. Ha ez teljesül, 2012-ben a turizmus szektor közvetlenül 82,3 milliárd USD-ral járul hozzá a kínai GDP-hez. Az egész világra vonatkozóan a kínai növekedési ütem felénél is kevesebb, éves szinten mintegy 3,8%-os növekedést jeleznek.

1. táblázat

A turizmus hozzájárulása az egyes gazdasági mutatókhoz 2002-ben és 2012-ben Kínában (abszolút értékben)

2002 2012 Éves növekedési ütem (2012/2002,%)
GDP (közvetlen, Mrd USD) 31,7 82,3 8,1
GDP (közvetett, Mrd USD) 121,6 322,9 8,4
Foglalkoztatottság (közvetlen, mill. fő) 14,6 16,9 1,5
Foglalkoztatottság (közvetett, mill. fő) 51,1 60,4 1,7
Kormányzati kiadások (Mrd USD) 6,6 17,1 8,1
Befektetések (Mrd USD) 42,5 113,5 8,4

Forrás: WTTC

A dinamikus növekedés ellenére a turizmus gazdasági szerepe 2002-ben kisebb volt Kínában, mint az egész világ esetében, ami azt mutatja, hogy az elmúlt negyed évszázad dinamikus fejlődése sem volt elég, hogy a turizmus iparág a lemaradását ledolgozza. Azonban 2012-re Kína turizmusa a foglalkoztatottság és a GDP-hez való közvetlen hozzájárulás kivételével megközelíti vagy meghaladja a világ egészének szintjét.

2. táblázat

A turizmus hozzájárulása az egyes gazdasági mutatókhoz 2002-ben és 2012-ben Kínában (százalékban)

% Kína Világ összesen
2002 2012 Éves növekedés 2002 2012 Éves növekedés
GDP (közvetlen) 2,5 2,7 8,1 3,6 3,8 3,8
GDP (közvetett) 9,7 10,5 8,4 10,0 10,6 4,0
Foglalkoztatottság (közvetlen) 2,0 2,1 1,5 2,8 3,1 2,4
Foglalkoztatottság (közvetett) 7,1 7,7 1,7 7,8 8,6 2,3
Kormányzati kiadások 3,7 4,0 8,1 3,8 3,9 3,0
Befektetések 8,9 9,2 8,4 9,2 9,5 4,2

Forrás: WTTC

3.2 beutazó turizmus

Kínában az ország történelme, gazdag kultúrája, színes helyi szokásai egytől-egyig fontos vonzó tényezőt jelentenek a beutazó turizmus fejlődéséhez. A "nyitás és reform" politikájának bevezetésével megkezdődött a turizmus mint iparág fejlődése. Kína 33,2 millió turistaérkezésével 2001-ben a világ ötödik legnagyobb turisztikai desztinációjává vált. Az 1994-ben regisztrált 19,2 millió beutazó turistaszám évente átlagosan 8,2%-kal emelkedett. A WTO előrejelzései szerint Kína 2010-ben már 61,8 millió, míg 2020-ban 130 millió nemzetközi turistát fogad majd, ami 7,8%-os éves növekedésnek felel meg a 2000 és 2020 közötti időszakban.

A nemzetközi turizmusból származó bevételek nagysága 1990-ben 2,2 milliárd USD volt, mely érték több mint nyolcszorosára emelkedett 2001-re, és elérte a 17,8 milliárd USD-t (évi átlagos 21%-os növekedés).

1. ábra

A beutazó turisták száma és a beutazó turizmusból származó bevételek nagysága Kínában, 1994-2001

Forrás: WTO

2000-ben a legtöbb turista, mintegy 21 millió fő, Hongkongból és Makaóról, valamint Tajvanról, azaz a jogilag az országhoz tartozó, a WTO számítása szerint mégis önálló küldőpiacot alkotó területekről érkezett Kínába. A kínai statisztikák szerint külföldi országoknak minősülő küldőpiacok közül a küldőpiacai Japán (2,2 millió fő), Dél-Korea (1,3 millió fő), Oroszország (1,1 millió fő) és az Egyesült Államok (0,9 millió fő) voltak.

Általában elmondható, hogy a Kínába történő, turista célú beutazás egyelőre elsősorban utazási irodák szervezésében, csoportosan ajánlott. A nyelvi nehézségek, a kulturális különbségek, a még formálódó turisztikai infrastruktúra miatt az egyéni turizmus kevésbé ajánlott. Sok kérdésben eltérő szabályozás tapasztalható az egyes tartományokban és városokban, ezért helyi idegenvezető nélkül igen nehéz eligazodni.

3.3 Belföldi turizmus

1990-től kezdődően Kína belföldi turizmusa soha nem látott mértékben kezdett növekedni, 2001-ben a belföldi turisták száma 780 millió fő volt, szemben az 1990-ben regisztrált 280 millió fővel. Ez éves szinten 9,8%-os növekedésnek felel meg a belföldi utazások számában 1990 és 2001 között. 2001-ben a belföldi turizmusból származó bevételek elérték a 42,6 milliárd USD-t, ezzel Kína turisztikai bevételeinek 70,5%-a a belföldi turizmusból származik.

2. ábra

A belföldi turisták száma és a belföldi turizmusból származó bevételek nagysága Kínában, 1990-2001

Forrás: The Yearbook of China Tourism Statistics

A belföldi turizmus dinamikus növekedéséhez hozzájárult az állami vezetés aktív közreműködése, felismerve a belföldi turizmus gazdasági és társadalmi jelentőségét. Az ötnapos munkahét bevezetésével és az állami ünnepnapok számának növelésével megnövekedett a kínai dolgozók szabadideje, a gazdaság fejlődésével pedig a rendelkezésre álló jövedelem. Az 1999-ben az Központi Bizottság által bevezetett "Nemzeti ünnep" (október 1.) révén már három úgynevezett "aranyhét"2 is utazásra ösztönzi a lakosságot. Ezen ünnepnapok alatt regisztrálták a belföldi turisztikai bevételek 18%-át 2001-ben.

3.4 kiutazó turizmus

A kínai kiutazó turizmus államilag erőteljesen szabályozott terület, aminek elsődleges indoka a kínai lakosság mobilitásának, elvándorlásának megakadályozása, a hazai turisztikai szektor védelme és a külföldi valuta kiáramlásának korlátozása. A 2001-ben belföldre (780 millió fő), illetve külföldre (12 millió fő) utazó kínaiak számának összehasonlítása azt mutatja, hogy ez a szabályozás jól működik. Ezért a kínai kiutazó turizmus bemutatásához és megértéséhez ismertetni kell az állami szabályozási rendszer működését. A kínai kiutazó turizmus bemutatást az is megnehezíti, amellett hogy a kiutazó turistákról korlátozott mértékben állnak rendelkezésre hivatalos kínai statisztikai adatok, ezért sok helyen a különböző desztinációkba utazó kínai turisták adatai helyettesítik a hiányzó adatokat.

A kiutazó turizmus fejezetében a fent említett okok miatt először a kínai kiutazó turizmust szabályozó szervezeteket és a kiutazó turizmus fejlődését ismertetjük, és csak ezt követően mutatjuk be a kiutazó piac méretét, jellemzőit és jövőbeni kilátásait.

3.4.1 A kiutazó turizmus szabályozása

A kínai turizmus irányítása a CNTA (Chinese National Tourism Administration - Kínai Nemzeti Turisztikai Hivatal) elnevezésű, közvetlenül a Központi Bizottság alatt, minisztériumi szinten működő szervezet hatáskörébe tartozik. A CNTA felelős a belföldi turizmus tervezéséért, fejlesztésért és szabályozásáért, a turisztikai szektorba irányuló állami és magán befektetések koordinálásáért, Kína mint turisztikai desztináció promótálásáért, illetve a kínai lakosok külföldi utazásainak szabályozásáért.

A kiutazó turizmus szabályozásának a legfontosabb elemei a következők:

Az utazások különbözősége miatt Kínában három különféle útlevelet állítanak ki, melyek a Külügyminisztérium, az Állambiztonsági Minisztérium és a Kommunikációs Minisztérium felügyelete alá tartoznak, nevezetesen: hivatalos útlevelet, magánútlevelet, illetve turistaútlevelet.

Hivatalos útlevelet az alábbi célokra lehet igényelni:

Magánútlevelet azok igényelhetnek, akik:

A közelmúltban az "elismert desztinációk"-ba történő utazások megkönnyítésére bevezetésre került a turistaútlevél, amely egy évig, egy ki- és egy visszautazásra jogosít, emellett a kiutazónak kötelező turistacsoporttal utaznia, megszerzésének folyamata viszont könnyebb, mint a többi esetben. Mióta egyre több ember utazik és utazási motivációik egyre különbözőbbek, a hivatalos- és a magánútlevél közötti különbség egyre kevésbé egyértelmű.

A CNTA pekingi központjában készített interjúk alapján elmondható, hogy a hivatal illetékesei a jelenleg érvényben lévő szabályozás további enyhítését szeretnék elérni, azonban a kiutazó turizmus szabályozásában a legtöbbször nem önállóan döntenek, hiszen nagy befolyással bír erre a Külügyminisztérium és az Állambiztonsági Minisztérium is.

3.4.2 A kínai kiutazó turizmus fejlődése

A kínai lakosok magán célú külföldi utazásait magyarországi szemmel nézve talán nehéz átlátni, ezért érdemes bemutatni a kiutazások szabályozása terén az elmúlt időszakban lezajlott folyamatokat.

A kínai lakosság magán célú kiutazásai három fő irányba sorolhatók a szabályozás fejlődése szerint: a Hongkongba és Makaóra, a Kínával határos országokba és az egyéb külföldi országokba történő utazások.

A Hongkongba és Makaóra történő utazások célja jellemzően családtagok látogatása, ennek könnyebbé tétele érdekében 1983. november 15-étől a Guangdong Vidéke Utazási Társaság kezdett utazásokat szervezni "Családtagok látogatása Hongkongban és Makaóban" elnevezéssel. 1984-től az állam engedélyezte az anyaország lakóinak, hogy szervezett utak keretében látogathassák családtagjaikat ezekben a tartományokban. Ezen utakat kizárólag az utazásokkal foglalkozó központ (China Travel Service Head Office), illetve leányvállalatai szervezhették. 1992-ben két további vállalkozás alakult meg, amelyek szintén foglalkozhattak utaztatással (Fujian Overseas Travel Corporation, Hua Min Travel Company). 1998-ban Hongkong és Makaó is engedélyt kapott utazások szervezésére.

2002. január 1-étől a Hongkongi kormány és a CNTA eltörölte a Hongkongba történő utazások tekintetében a kvótarendszert, és felfüggesztették azt a rendelkezést, miszerint a kínaiak csak meghívólevél tulajdonában kérhettek útlevelet külföldi kiutazásukhoz, illetve befejeződött az a gyakorlat is, hogy "regisztrációs kilépő kártyát" használtak az útlevéllel együtt.

Ennek köszönhetően összesen 67 vállalkozás szervezhet kifejezetten ilyen célú utazásokat a korábbi négy céggel szemben, és 12 repülőtéren nyitottak meg leszállópályákat a hazalátogató kínaiak számára.

A kínai lakosság magán célú kiutazásainak következő aspektusa, a szomszédos országokba történő utazások akkor kezdődtek meg, amikor 1987 novemberében a CNTA és a Külügyminisztérium engedélyezte Dangdong városának (Liaoning tartomány), hogy egynapos utakat szervezzen az észak-koreai Sinuijuba. 1998-ra hét tartomány, illetve független régió3 szerzett utazási jogot a szomszédos országokba, Oroszországba, Mongóliába, Kazahsztánba, Kirgizisztánba, Myanmarba és Vietnámba. Összességében 56 utazási programot engedélyeztek egynapostól nyolcnapos utazásokig, minden egyes évben körülbelül 2 millió kínai vett részt ezeken az utakon, illetve több mint 3 millió külföldi utazott Kínába hasonló módon. Az elmúlt húsz év során több változás is történt a szomszédos országokba történő utazások tekintetében, amelyek a következők:

A fent felsorolt tények is hozzájárultak, hogy a kínai állampolgárok törvényes keretek között is megkezdhessék magáncélú külföldi utazásaikat a Kínával nem határos külföldi országokba. Az ilyen jellegű külföldi utazások, a hongkongi és makaói utazásokhoz hasonlóan, a más országokban élő családtagok meglátogatásából fejlődtek ki.

1988-ban a Központi Bizottság engedélyezte a Thaiföldre történő utazást, amennyiben a meglátogatott rokon viselte a költségeket és garanciát vállalt az utazóért. 1990 októberében Szingapúrt és Malajziát, majd 1992 júliusában a Fülöp-szigeteket is felvették erre a listára. A kínai lakosok külföldi országokba történő utazásaiban az áttörést az ADS rendszer 1995-ben történt megalkotása hozta.

3.4.3 Az ADS rendszer

Az ADS rendszer olyan kétoldalú turisztikai megállapodásokon alapul, amely Kína és egy turisztikai célország között jön létre, és a kínai turistáknak az országba történő utazását szabályozzák benne. A rendszer mindkét fél számára előnyöket nyújt: egyfelől az ADS státusszal rendelkező ország számára engedélyezett az ország mint turisztikai desztináció promótálása Kínában, megnövekszik a kínai utasforgalom az adott országba és csökken az illegális bevándorlás mértéke, másfelől a kínai lakosok egyszerűbb körülmények között utazhatnak csoportosan az adott országba, nem kell az ország nagykövetségén vízumért sorban állni, hanem az utazási irodák állítják ki számukra azt. A hivatalos- vagy magánútlevéllel rendelkező egyéni utazók továbbra is szabadon utazhatnak külföldre a vízum és az előírásoknak megfelelő mennyiségű valuta beszerzése esetén, amely azonban a kínai lakosok nagy többsége számára nem jelent elérhető alternatívát.

Az első ADS megállapodást Hongkonggal és Makaóval kötötték 1995-ben. Miután a rendszer biztonságosnak mutatkozott, 1997 júliusában a CNTA, az Állambiztonsági Minisztérium és a Központi Bizottság kihirdette az "Ideiglenes intézkedések a kínai állampolgárok saját költségen történő kiutazásai tekintetében" c. állásfoglalását. Ezzel megkezdődhetett a külföldre utazás a korábban már részben elismert célországokba, vagyis a Fülöp-szigetekre, Malájziába, Szingapúrba és Thaiföldre.

Ezután újabb desztinációkat engedélyeztek: Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Korea (1999-ben), Japán (2000-ben), Vietnám, Kambodzsa, Myanmar és Brunei (2001-ben), majd Málta, Egyiptom, Dél-Afrika, Indonézia, Törökország, Nepál, Laosz és Németország (2002 májusáig) került fel erre a listára.

Az ADS státusz megszerzése két fordulóból áll. Első lépésként az ADS státusz megszerzéséért jelentkező ország küld egy szándéknyilatkozatot a CNTA részére (ezt 2002 májusáig 20 nem ADS ország tette meg), amely ezt megvitatja a Külügyminisztériummal és az Állambiztonsági Minisztériummal. Amennyiben ez a három résztvevő elfogadja a jelentkezést, felterjesztik a Központi Bizottság elé, és ha a Központi Bizottság elfogadja azt, küldenek egy közleményt az adott országnak a sikeres jelentkezésről. 2002 májusáig, ameddig pontos információk állnak a rendelkezésünkre, összesen 21 ország zárta le sikeresen az ADS státusz megszerzésének első felét, 2002 decemberében a hetedik európai és az első kelet-közép-európai országként csatlakozott Magyarország ezen országok közé (további információk a 3.4.8-as fejezetben).

Ha a jelentkezés első fordulója sikeresen lezárult, akkor megkezdődhet a megállapodás részleteinek kidolgozása, amelyet egy egyetértési nyilatkozat elfogadása és aláírása tesz teljessé, és a megállapodás ezáltal működővé válik a két ország között.

3.4.4 A kiutazó piac mérete

2001-ben a kínai lakosok 12,1 millió utazáson vettek részt, amely több mint a háromszorosa az 1993-ban mért szintnek (3,7 millió utazás). 1993 és 2001 között évente átlagosan 15,8%-kal emelkedett a kínaiak külföldi utazásainak száma. A kiutazások számánál is nagyobb mértékben emelkedett a turisztikai kiadások mértéke, 1994 és 1999 között évente átlagosan 31,2%-kal, aminek eredményeként 1999-ben a kiadások mértéke elérte a 10,9 milliárd USD-t. Az egy utazásra jutó átlagos költés a kínai utazók esetében az egyik legmagasabb érték a világon, 1999-ben mintegy 1177 USD/fő volt.

3. ábra

A kiutazó turisták száma és a turisztikai kiadások mértéke Kínában

Forrás: The Yearbook of China Tourism Statistics, WTO

A kiutazók körében egyre csökken azok aránya, akik hivatalos célból utaznak külföldre, míg a magáncélú utak száma folyamatosan emelkedik. Míg a kiutazások száma (összesen) az 1993-as 3,74 milliós értékről 2001-re 12,1 millióra nőtt (ami évi átlagban 15,8%-os változást jelent), addig a magánútlevéllel utazók száma 1993-ban 1,47 millió volt, mely érték 2001-re 6,94 millióra nőtt (ami évi átlagban 21,5%-os változást jelent). Ugyanezen időszak alatt a hivatalos-, illetve magánútlevéllel rendelkezők aránya fokozatosan eltolódott; míg 1993-ban az arány 60:40 volt a hivatalos útlevéllel utazók javára, addig 2001-re ez az arány megfordult, és 43:57 lett.

4. ábra

A magánútlevéllel utazók száma és aránya a kiutazókon belül

Forrás: "The Yearbook of China Tourism Statistics"

3.4.5 A kiutazó turizmus fejlődésének kilátásai

Az elmúlt 12 évben a kínai állampolgárok külföldi utazásainak száma évente átlagosan 27,9%-kal növekedett. 2000-ben 5,04 millió kínai folyamodott útlevélért, ez 6,6-szer több, mint az 1989-es hasonló adat. Kína 1,3 milliárdos népességével és a gazdaság, ezen belül is a turizmus iparág fejlődésével jó kilátásokkal néz a (közel)jövő elé. A 2001-es év pozitív eseményei, úgymint Kína felvétele a Kereskedelmi Világszervezetbe, a 2008-as nyári olimpia rendezésének a megnyerése, az APEC4 csúcstalálkozó sikeres megrendezése Shanghaiban, illetve a labdarúgó válogatott sikeres kvalifikációja a 2002-es világbajnokságra mind hozzájárultak a kínai lakosok büszkeségének és jövőbe vetett hitének növekedéséhez.

A Központi Bizottság Fejlődéskutatási Központja a 2001 és 2010 közötti időszakra évi 7-8%-os, a 2011 és 2020 közötti időszakra évi 5,5-6,6%-os átlagos gazdasági növekedéssel számol. A turizmus jövőbeni fejlődését elősegíti a fizetett szabadság intézményének közeljövőben tervezett bevezetése, amely csökkenteni fogja a turizmus jelenlegi erőteljes időbeni koncentrációját a három aranyhétre. A kiutazó turizmus alapja a fejlett belföldi turizmus, amelynek volumene 2001-ben 784 millió utazás volt Kínában. A kiutazások állami korlátozásának köszönhetően a belföldi és külföldi utak aránya nagyon magas, 65:1 volt 2001-ben, viszont ugyanez az arány 1994-ben még 140:1 volt.

Az ország vezetésének tehát nagy szerepe lehet a kiutazó turizmus jövőbeni fejlesztésében, és a szakértők bíznak abban, hogy a kínai vezetők folytatják a lakosság külföldi utazásainak napjainkban még meglevő gátjainak a fokozatos leépítését. Mindezek az érvek és tények is alátámasztják a WTO előrejelzését, miszerint a kínai kiutazó turizmus volumene 12,5%-os átlagos éves növekedési ütemmel 2020-ra várhatóan eléri a 100 milliós szintet, amellyel a világon majd a negyedik helyet foglalja el a küldőpiacok között.

3.4.6 A kínaiak utazási szokásai és az utasok demográfiai jellemzői

A kínai kiutazó piac főbb jellemzői: a turisták jellemzően csoportos utazáson vesznek részt, 2000-ben az utazási irodák a magánútlevéllel utazók 76,5%-át utaztatták külföldre. A szervezetten utazók száma az 1993-ban regisztrált 724 ezerről 2000-re 4,3 millióra nőtt, arányuk az összes utazón belül pedig megduplázódott, 19,3%-ról 41,1%-ra emelkedett a vizsgált időszakban.

5. ábra

A szervezetten utazó kínaiak száma, 1993-2000

Forrás: "The Yearbook of China Tourism Statistics"

A turizmus magasabb rendű kereslet, amely olyan gazdasági feltételeken alapul, melyben az embereknek már nem kell aggódniuk napi szükségleteik kielégítésén. Kínában ma azok az emberek, akik megengedhetik maguknak, hogy utazzanak (különösen, ha külföldi útról van szó) főképp a közép- és felsőbb jövedelmű rétegek tagjai közül kerülnek ki, nevezetesen: magánvállalkozások tulajdonosai, "fehér galléros" dolgozók és közép- és felsővezetők, tanárok, ügyvédek, mérnökök, a média, a sport és a szórakoztatóipar szereplői. Középszintű jövedelmet a 6100-8500 USD éves családi jövedelem jelent, ezen csoportba a Kínai Statisztikai Hivatal (SSIC) 2001-es felmérése szerint a városi lakosság 10%-a tartozik (39 millió fő). Felsőbb szintű jövedelmet jelent 24 000 USD feletti családi éves jövedelem, a fent említett felmérés szerint ebbe a csoportba a lakosság kevesebb, mint 1%-a sorolható (13 millió fő).

A Thaiföldre, Szingapúrba és Malajziába utazó kínaiak legfontosabb jellemzői a következők:

A kínai határátlépések5 erős területi koncentrációt mutatnak, a külföldi utazások 86%-a a dél-kelet kínai, Hongkonggal és Makaóval szomszédos Guangdong régióból indult külföldre, azaz az 1999-es 163,5 millió határátlépésből 140,5 milliót a tartományban regisztráltak. A határátlépések terén "dobogós" Shanghaiban (5,7 millió határátlépés) és Pekingben (5,3 millió határátlépés) további 11 millió határátlépést regisztráltak.

A kínaiak külföldi utazása terén is ez a három terület jelenti a fő küldőpiacot a régiók között, az utazási irodák által szervezett 4,3 millió utazásból 1 041 ezer indult Guangdong tartományból, 140 ezer Shanghaiból és 137 ezer Pekingből.

3. táblázat

A három legnagyobb kínai küldőterület kiutazási adatai 2000-ben

Guangdong Shanghai Peking
GDP/fő (USD) 3 014 4 182 2 600
Határátlépések száma (ezer fő) 140 547 6 565 6 232
- változás (2000/1999) n.a. +29,6% +29,7%
Szervezett kiutazások száma 1 162 000 140 021 137 106
- változás (2000/1999) +24,5% +31,6% +30,3%
- Hongkong és Makaó részesedése 74,1% 59,8% 52,5%
- Külföldi országok részesedése 25,9% 40,2% 47,5%

Forrás: Entry and Exit Administration Bureau, Guangdong Tourism Statistics, Shanghai Tourism Statistics, Beijing Tourism Statistics,

3.4.7 A kínai kiutazások úti céljai

A kínai lakosok külföldi utazásainak 83,1%-a Ázsiába irányult, azonban a régión belüli utazások számának növekedése (+13,2%) az átlagosnál (+15,4%) kisebb volt 2000-ben. A második legnépszerűbb úti cél Európa volt, az európai utazások száma megközelítette az 1,1 milliót, amely az utazás 10,1%-át adja, és a legnagyobb növekedést (+31%) az európai utazások terén regisztrálták 2000-ben. Európát Amerika (4,9%), Óceánia (1,4%) és Afrika (0,5%) követi.

6. ábra

A kínai utazók úti céljai 2000-ben, földrészenként

Forrás: "The Yearbook of China Tourism Statistics"

A kínai lakosság kiutazásainak legkedveltebb célországai (az utazások több mint fele) az országhoz tartozó, de önálló tartományként kezelt Hongkong (38,9%) és Makaó (15,4%) voltak 2000-ben. A két kínai tartományt Thaiföld (6,6%), Oroszország (5,7%) és Japán (5,6%) követi a kínai célországok rangsorában.

A hivatalos kínai statisztikák szerint az európai utazásokból 56%-kal részesedő, Kínával szomszédos Oroszországot három nyugat-európai ország, Németország (113 ezer utazás), Franciaország (96 ezer utazás) és Nagy-Britannia (61 ezer utazás) követi.

4. táblázat

A kínai utazók tíz legkedveltebb úti célja 2000-ben

1999 2000 Változás (2000/1999) Részesedés
Hongkong 3571 4142 16,0% 38,9%
Makaó 1551 1644 6,0% 15,4%
Thaiföld 814 707 -13,1% 6,6%
Oroszország 438 606 38,5% 5,7%
Japán 537 596 10,8% 5,6%
Dél-Korea 310 401 29,3% 3,8%
USA 332 395 19,1% 3,7%
Szingapúr 211 263 24,5% 2,5%
Észak-Korea 176 195 10,8% 1,8%
Németország 94 113 20,5% 1,1%

Forrás: China Tourism Annual Report

Európából napjainkig hét ország, köztük Magyarország szerezte meg az ADS státuszt, azonban működő megállapodással mindössze Málta és Németország rendelkezik. Ebből következik, hogy az európai utazás meglehetősen körülményes a kínai lakosok számára, ennek ellenére Európát mégis vonzó úti célnak találják. Sok esetben - főként Guandong tartomány és Shanghai lakói - Hongkongon keresztül utaznak a kontinensre, amelyet alátámaszt a kínai statisztikai hivatal kiutazó adatai és az európai országok beutazó adatai között, az Európába utazó kínaiak számában megfigyelhető eltérés is.

Az európai országok a kínai statisztikai hivatalnál lényegesen nagyobb kínai utazó forgalmat regisztrálnak, ezen adatok alapján a legtöbb kínai turista Olaszországba (323 ezer fő), Franciaországba (250 ezer fő) és Németországba (214 ezer fő) érkezett. A nem hivatalos csatornákon keresztül Európába utazó kínai turisták magas számából arra lehet következtetni, hogy a szabályozások eltörlésével a kínai turisták számának óriási növekedésére számíthat Európa. Az európai utazások legnagyobb vonzerejét a kontinensnek a kínaiak szerinti különlegessége és változatossága adja, amely többszöri látogatást is megér számukra.

Az európai utazás iránt leginkább vonzódó célcsoportok a kultúra iránt érdeklődők, értelmiségiek; azon gazdagabb utazók, akik már látták Dél-Kelet-Ázsiát és Ausztráliát és a fiatalok.

3.4.8 A Magyarországra utazó kínaiak

2001 során 16 106 kínai látogató (-9,4%) érkezett Magyarországra. 1993 óta több, mint a kétszeresére nőtt a Kínából érkező látogatók száma Magyarországon, évente átlagosan 10,1%-os növekedést mutatva, amely alacsonyabb, mint az összes kínai kiutazásnál ugyanezen időszak során regisztrált évi 15,8%-os átlagos növekedés. A kínai lakosok vendégforgalmáról a magyarországi kereskedelmi szálláshelyeken nem áll rendelkezésünkre adat, mivel egyenlőre a KSH nem kezeli kiemelt küldőpiacként a turizmus statisztikákban.

7. ábra

A kínai látogatók és az összes látogató száma Magyarországon, 1992-2001

Forrás: KSH

Magyarországot, hetedik európai országként, 2002 decemberében értesítették az ADS státusz megszerzéséről, azonban az első kínai turistacsoportok fogadásáig még túl kell jutni egy előkészítési folyamaton. A Miniszterelnöki Hivatal (MEH) turisztikai államtitkárságán elkészült egy feladatterv, amely a következő hónapok munkáit koordinálja. A kínai turistacsoportok fogadásához először a két ország külügyi, turisztikai és migrációs ügyekért felelős hivatalainak6 kell megállapodnia a kínai turisták magyarországi utazásainak részleteiről, mint például a turistavízum kiadásának módjáról vagy a Magyarországon illegálisan maradó kínai lakosok kitoloncolásáról. A tárgyalások sikeres lezárását egy, a szervezés adminisztratív végrehajtását rögzítő dokumentum aláírása teszi véglegessé, amelyet követően mindkét országban kijelölik a kínai lakosok utaztatásával foglalkozó utazási irodákat.

4. Összefoglaló

A kínai kiutazó piac főbb jellemzői a következők: a turisták jellemzően csoportos utazáson vesznek részt, és egy út során több országot is meglátogatnak, kimagaslóan magas összeget költenek adott desztinációban. Az utazások alapvetően a három főbb hivatalos szabadság időszakára, nevezetesen a januárban vagy februárban tartott tavaszi fesztivál, a május 1-ji Munka Ünnepe és az október 1-ji Nemzeti Ünnep idejére esik. Az ország fő küldő területei a gazdaságilag legfejlettebb régiók közül, ezen belül is elsősorban Guangdong régió, illetve Shanghai és Peking.

Magyarország számára nagy lehetőség rejlik abban, hogy Európában az elsők között, a régión belül pedig elsőként kapta meg az elismert desztináció státuszt (ADS) Kínában, hiszen egy óriási utazási potenciált magában rejtő, dinamikusan fejlődő küldőpiac nyílik meg ezáltal hazánk számára. Magyarország lépéselőnybe került versenytársaihoz képest, és amennyiben az elkövetkező években jó kapcsolatokat épít ki a kínai utazási szakmával és sikeresen alakítja ki turisztikai imázsát, úgy hosszútávon is profitálhat a kínai kiutazó turizmus fejlődéséből és Közép-Kelet-Európa kapujává válhat a kínai turisták számára.

5. Irodalomjegyzék

  1. A különleges adminisztratív régiónak számító Hongkong és Makaó, illetve a politikailag vitatott helyzetű Tajvan lakosságával együtt Kína teljes népessége 1,3 milliárd főre tehető
  2. A három aranyhét, amikor az egész hét munkaszünet, a következő alkalmakhoz kapcsolódik: a Kínai Tavaszi Fesztivál, a kínai újév ideje januárban vagy februárban; Május 1-je, a munka ünnepe; Október 1-je, Kína Nemzeti ünnepe
  3. Heilongjiang, Belső-Mongólia, Liaoning, Jilin, Xinjiang, Yunnan és Guangxi
  4. APEC - Asia-Pacific Economic Cooperation, 21 taggal rendelkező gazdasági együttműködési szervezet
  5. ki- és beutazó forgalom egyránt
  6. Magyarország részéről a Külügyminisztérium, a Belügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal illetékesei vesznek részt a kétoldalú tárgyalásokon.
DY >