A nemzeti park 1985. január 1-én alakult Észak-Magyarország festői karsztvidékén. Területe 19 708 hektár. E középhegységi táj a Gömör-Tornai-Karszthegység déli nyúlványa. A nemzeti park területe szorosan kapcsolódik a Szlovák-karszt Nemzeti Parkhoz. Geológiailag, tájföldrajzilag, sőt kultúrtörténeti szempontból is egységet alkot a két terület. Az Aggteleki és a Szlovák-karszt barlangjai 1995-ben felkerültek a Világ Természeti és Kulturális Örökségének listájára.
A táj arculatát elsősorban a mészkő alapkőzet és az annak lepusztulásával, mállásával kapcsolatos folyamatok - az ún. karsztjelenségek - határozzák meg. A földtani sajátosságok kedvező feltételeket teremtettek a kiemelkedő geológiai értékek, a barlangok keletkezéséhez. A területen több mint 200 kisebb-nagyobb barlangot tartanak nyilván, közöttük Európa egyik legjelentősebb kiépített cseppkőbarlangját - az év minden napján látogatható - Baradla-Domica-barlangrendszert. Rendkívül gazdag a terület élővilága is, a változatos élőhelyeken a különböző klímahatásoknak megfelelő növénytársulás és állatvilág alakult ki.
A nemzeti park területének 75%-át lombhullató erdők borítják. A mozaikszerűen elhelyezkedő tisztásokon, kőkibúvásokon, sziklagyepeken található növényritkaságok közül feltétlenül említést érdemel a tornai vértő, a különböző kökörcsinfajok, a tavaszi hérics és az árvalányhaj-félék. Az erdők lágyszárúi a kakasmandikó és az ikrás fogasír. A rendkívül gazdag rovarvilágból mindenképp ki kell emelnünk a fűrészlábú szöcskét. A területen fészkelő madárritkaságok közé tartozik a bajszos sármány, a fekete gólya és a vízirigó. Egyetlen fajdfélénk, a császármadár is megtalálható a területen.
A térségben kiemelkedő értéket képviselnek a kultúrtörténeti, népi építészeti emlékek is, mint a falvakban még eredeti formában megcsodálható hagyományos népi lakóházak, harangtornyok, festett kazettás mennyezetű templomok, kopjafás temetők, földvárak, a Szád-vár és a martonyi Pálos-kolostor romjai.
A nemzeti park kínálata a Baradla-barlang aggteleki, illetve jósvafői szakaszán bejárható rövid, közép és hosszú túrák mellett az utóbbi időben a térség más, kivételes szépségű barlangjainak bemutatásával bővült. Így a Jósvafő közelében található Vass Imre-, illetve Béke-barlang minden érdeklődő számára megtekinthető. Programajánlatunkban a barlangtúrákon kívül a vidék felszíni jellegzetességeit, értékeit bemutató - ökológiai, botanikai, zoológiai - túrák is szerepelnek. Jósvafő község természetes, épített, kulturális és társadalmi környezetét szervezett faluséta keretében ismerkedhetik meg a látogatók, akik ezen kívül túrázhatnak jelzett túraútvonalakon és tanösvényeken, biciklizhetnek és lovagolhatnak kijelölt tereputakon. A több napos itt-tartózkodáshoz különféle szálláshelyek és étkezési lehetőségek állnak rendelkezésre.
Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága Aggtelek és Jósvafő településekkel együttműködve minden évben megrendezi az "Aggteleki-Jósvafői Hagyományőrző és Művészeti Napok" elnevezésű rendezvénysorozatot, melynek keretében a hagyományőrző programok mellett barlangi hangversenyek részesei lehetnek az idelátogatók.
A Nemzeti Park turisztikai kínálatát ugyan meghatározzák a barlangtúrák - főleg a Baradla-barlangba vezetett túrák jelentik a fő vonzerőt - a Nemzeti Park azonban, amint azt a fentiekből láttuk, alternatív programokat biztosít az idelátogatóknak. Ezek közül esettanulmányként mutatjuk be a jósvafői faluséta programot, annak beindítását és tapasztalatait.
A település a Jósvafő-, Kecső-, Tohonya-, Kajta-patakok összefolyásánál fekszik a szűk Jósva-völgyben. A falu története több mint 600 évvel ezelőttre nyúlik vissza. A több évszázados, apáról fiúra szálló hagyományok után az utóbbi 50 évben a korábbi életformákban jelentős változások történtek.
A korábbi hagyományos gazdálkodási formák (extenzív állattartás, gyümölcsösök, kapás területek) a szocialista gazdaságban csak a saját szükségletek közvetlen kielégítésének szintjére szorultak vissza. A patakok vízi energiáját hasznosító gabonamalmok és kapahámorok teljesen, az egyéb kézműipari tevékenységek pedig egyre inkább visszafejlődtek a II. világháború után. A borsodi iparvidék nehéziparának erőszakos fejlesztése ebből a faluból is sok embert elvont. Az 1960-as/1970-es évekre tehető Jósvafő életének "mélypontja", 1979-ben még közigazgatási önállóságát is elveszítette.
Ezen tendenciákat némileg ellensúlyozta a Béke-barlang felfedezése után, a nehéziparban, elsősorban a bányászatban dolgozók gyógyulását szolgáló barlangterápiás kezelések beindítása 1965-ben, majd a terület 1978-ban történő tájvédelmi körzetté, 1985-ben pedig nemzeti parkká történő nyilvánítása. Szintén erre az időszakra tehető a modern hazai karszt- és barlangkutatás fénykora is.
A rendszerváltás után a falu ugyan visszanyerte önállóságát, gazdasági értelemben azonban sokan váltak "talajvesztetté". Még az időközben beindult pozitív folyamatok is sajátos ellentmondásokat és ellentéteket teremtettek és csak az 1990-es évek végétől kezdve tapasztalható, hogy a Nemzeti Park jelenlétét egyre többen egy új felemelkedés lehetőségének tartják.
A faluséta célja, hogy bemutassa ennek a természet- és műemlékvédelmi oltalom alatt álló településnek a természeti, építészeti, kultúrtörténeti és nem utolsó sorban emberi értékeit és még inkább bevonja a falut a térség idegenforgalmába. A kezdeményezés az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságtól eredt, a feladattal Berecz Béla ökoturisztikai munkatárs volt megbízva, aki magán és közéleti emberként is sokat tett a faluért. A feladat a túrába bevonható helyszínek és szereplők felmérésével kezdődött.
A végeredmény 21 állomáshely: a Baradla-barlang jósvafői bejárata - a Baradla-Alsó-barlangok és Jósva-forrás - Tengerszem-tó - Komlós-forrás - malomárok - kenyérsütő kemence - ún. Középső Malom - Pap-palló - Tájház - Harangtorony és fejfás emlékpark - műemlék református templom - református temető - izraelita temető - Kecső-völgy bejárata - Huszita ház - Tohonya-völgy bejárata - "Kúria" - Pajtasor - Főtér - Baradla Galéria - Gereguly István méhese. Előzetes egyezetés alapján lehetőség van a séta során bekapcsolódni egy hagyományos kenyérsütésbe is, amelynek termékeit, a kenyérlángost és kenyeret a látogatók meg is vásárolhatják.
A programnak 8 közvetlenül is érintett szereplője van, amely magánszemélyeket, vállalkozókat és intézményeket foglal magába:
A program beindításával több, különböző oldalon jelentkező igény elégíthető ki. A barlangi túrák mellett alternatív ökoturisztikai programlehetőséget tudott teremteni. A Nemzeti Park, követve azzal a keresleti oldal igényeit. A település és környékének komplex, azaz a természeti, építészeti értékek, hagyományos gazdálkodás megmaradt elemeinek bemutatásával kifejeződik az "ember és természet" elv gondolatrendszere. Egyúttal az egyébként egyénileg és külön-külön is megtekinthető helyszínek túravezető segítségével, "programcsomag-szerűen" látogathatóak meg, feltárva olyan összefüggéseket és olyan háttér információkat, amelyek egyénileg egészen biztosan nem jutnának el a látogatókhoz.
Ez segíti a látogatók szemléletformálását és azt a nemzeti parkokra kötelező elvet, hogy a védett területeknek csak egy bizonyos, jól lehatárolt részén lehet bármilyen emberi, így turisztikai tevékenység. Ehhez az szükséges, hogy a látogatókat mintegy "irányítsuk" a védett területen.
Célja volt azonban a programnak az is, hogy a helyi emberek számára munkalehetőség nyíljon, illetve hogy ráirányítsuk a helyben élők figyelmét az itt fellelhető értékekre és serkentsük a belső és akár gazdasági igényüket, hogy továbbvigyék, felelevenítsék hagyományaikat, megerősítsük öntudatukat és ragaszkodásukat a szülőfalujukhoz.
A program megvalósításának két fázisa volt. Az első részben történt a faluséta helyszíneinek felmérése, az érintett felekkel való egyeztetés, valamint a túravezetők képzése. Ez egy alacsony költségvetéssel megvalósítható feladat volt. A képzést a nemzeti park saját szakemberei végezték munkaidőben, a szükséges segédanyagok részben már rendelkezésre álltak, az esetleg hiányzó és a képzés céljaihoz igazított tananyagot pedig megírták az előadók. A másolt kéziratos tananyagon túl minden jelölt megkapta a már nyomtatásban is megjelent ismeretterjesztő kiadványokat. Ennek költsége kb. 70 000 Ft volt, amelyet a nemzeti park magára vállalt. Az írásbeli és a gyakorlati vizsgát is a nemzeti park szakemberei bonyolították, szintén munkaidőben.
A program második fázisa a faluséta marketingeszközeinek megteremtése volt, ami a program beindulása után mintegy 2 évvel vált teljessé. Az Aggteleki Nemzeti Park évről-évre megjelenő turisztikai programajánló füzetében és honlapján való publikálás már a program ajánlásával egyidőben (1999-ben) megtörtént, de önálló, magyar, angol, német nyelvű kiadvány és plakát megjelentetése csak 2001-ben, egy KAC pályázat elnyerésével vált lehetővé. A kiadványok fordításának és elkészítésének összege 1,2 millió forintot tett ki.
A programot úgy terveztük meg, hogy egy konkrét, jól körülhatárolható terület természeti, történelmi és kultúrtörténeti jellegzetességeit egyszerre lehessen bemutatni. Ez az interdiszciplináris megközelítés lehetővé teszi, hogy ráirányítsuk a látogatók és a helyben élők figyelmét az ember és a természet kapcsolatára.
A csoportok maximális létszámát 35 főben határoztuk meg, így korlátozva a terület egyidejű túlzott használatát (bár a túra útvonala egy idegenforgalmilag egyébként is frekventált területen, a Törőfej-völgyön halad át). A túravezetők képzése során a szűken értelmezett "falusétás" tananyagon túl külön-külön témaként kerültek feldolgozásra és előadásra a következő témák:
Mint a nemzeti parkokban lévő mindenfajta bemutatásnak, a falusétának sem az a célja, hogy közvetlen bevételt teremtsen a nemzeti park számára. A három órás program jelenlegi ára 600 Ft, ahol 50%-os diák és nyugdíjas kedvezményt lehet igénybe venni. Az utóbbi 4 évben ugyan jelentősen növekedett a program látogatottsága, ez jelenleg is csak évi 2 500 főt jelent. A programok bővülése révén azonban megnő az itt eltöltött idő és a járulékos szolgáltatásokat többen veszik igénybe.3
A programban résztvevő helyszínek közül a tájházi belépő és a kenyérsütés jelent állandó költséget (egyben bevételt az azt működtetők számára), azonban a program tovább bővülhet, bekapcsolva akár más vállalkozókat, helyszíneket (a tervek szerint a közeljövőben egy rekonstruált kapahámor és egy több mesterséget is bemutató kézműves ház kerül kialakításra). A helyszínek és szolgáltatások bekapcsolódásán túl, 3 fő számára foglalkoztatási lehetőséget nyújt a túravezetés.
Maga a program alapvetően a helyi értékekre épül, szándékoltan a helyiek bevonásával. A program előkészítése és kialakítása során azonban beleütköztünk egy bizonyos fokú passzivitásba és érdektelenségbe. Volt olyan potenciális helyszín, aminek látogatását sajnos nem lehetett normatívvá tenni, ezért kimaradt a programból. A jelenlegi 21 állomáshely a személyes elbeszélgetések, egyeztetések eredményeként alakult ki.
A képzésen Jósvafőről és néhány környékbeli településről 20 fő vett részt, közülük került kiválasztásra az a 3 fő, akik falusétás túravezetőként dolgozhatnak a nemzeti park alkalmazásában. Az évek során azonban voltak személycserék, illetve bővült a falusétás túravezetők köre.
A faluséta programot elsősorban iskolai csoportok veszik igénybe. A kezdeti időszakban főleg a nemzeti park által szervezett nyílt napok és egyéb akciók során volt állandó program a faluséta, de az utóbbi 2 évben a spontán külső csoportok is egyre nagyobb számban veszik igénybe ezt a lehetőséget. Két éve erdei iskola működik a településen, az ő programjukban is rendszerint helyet kap a faluséta. A három órás program során a résztvevők komplexen ismerhetik meg Jósvafő község természetes, épített, kulturális és társadalmi környezetét.
A nemzeti park és a helyi lakosok együttműködése rendkívül fontos és kívánatos eleme a program sikeres megvalósításának. A hely speciális helyzete nagyfokú egymásra utaltságot is eredményez, amit ilyen esetekben némileg nehezít, hogy a nemzeti park természetvédelmi hatóságként is tevékenykedik a területen. Ez a kényes egyensúly azonban sok lehetőséget is rejt magában, amit hasonló programokkal, kezdeményezésekkel lehet kiaknázni. A település számára a természeti és épített környezet, a hagyományok jelentik a valódi "tőkét" és ezek védelme és a velük való fenntartható "gazdálkodás" lehet a kitörési pont. Az együttműködés sok szereplővel valósult meg, a program kapcsán mára egyéb rendezvények, tevékenységek is kialakultak. A fiatalabb generáció bevonásával folytonossá tehetők az efféle programok és egyben ösztönözhető a településen maradásuk.
Összefoglalva a program közvetlen eredményei a következők: