Beszámoló a WTO 2002-es Ökoturizmus és a Hegyvidékek Nemzetközi Éve keretében Moszkvában tartott nemzetközi szemináriumáról

Szerző: Polgár Judit1

Az Ökoturizmus és a Hegyvidékek Nemzetközi Évének alkalmából a világ különböző régióiban a 2002-es év folyamán konferenciákat, szemináriumokat rendeztek a témához kapcsolódóan. A regionális szemináriumok egyik utolsó állomása - a Kanadában rendezett záró konferencia előtt - Moszkva volt, ahol az ökoturizmus szeminárium keretében Oroszország és a FÁK-országok adottságai és lehetőségei kerültek vizsgálat alá.

Az ökoturizmus konferencia résztvevői és a nemzetközi előadók négy témát jártak körül a szekciók keretében. Az első szekció témája az Ökoturizmus Nemzetközi Éve feladatainak, kihívásainak és lehetőségeinek felvázolása és összefoglalása, valamint ezeknek a FÁK-országokban lehetséges hasznosítása volt.

A második szekcióban előadásokat hallhattunk az ökoturizmus tervezéséről nemzeti és helyi szinten. Szó esett itt a területek használatának tervezéséről, a nemzeti parkok és tájvédelmi területek hasznosításáról, a fenntartható ökoturisztikai termékek létrehozásáról és fejlesztéséről, a környezeti tudatosságra nevelés kérdéseiről, valamint a monitoring, vagyis az ökoturizmus tevékenység hatásainak nyomonkövetéséről, a megfelelő szabályozók kialakításával.

A harmadik szekció témája az ökoturizmus marketingje és promóciója volt, ahol az előadók felvázolták a potenciális ökoturisták csoportjait, valamint az elérésükhöz szükséges marketing technikákat, eszközöket, az ökoturizmusra jellemző elosztási csatornákat és a turisták információval történő ellátásának módjait. Megvitatásra került a magán és az állami szektor együttműködése és az ökoturizmusban tevékenykedő kis- és középvállalkozások marketingje is.

A negyedik szekció fő kérdése a helyi közösségek ökoturisztikai fejlesztésekbe való bevonása és részvétele volt, ahol azt vizsgálták, hogyan lehet a helyi lakosokat a fejlesztésben való aktív részvételre bátorítani, a közös érdekek felismerésével.

A megnyitó ünnepségen Mrs. Natela Shenguelia 2 elmondta, hogy a moszkvai szemináriumot az Ökoturizmus és a Hegyvidékek Nemzetközi Évéhez szorosan kapcsolódva rendezték meg. Külön kifejezte örömét, hogy más európai országok is képviseltették magukat a konferencián, akik közül üdvözölte Szlovákia, Magyarország és Nagy-Britannia képviselőit.

Mr. Vladimir Strjalkovskiy megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a WTO és az UNEP nem véletlenül nyilvánította a 2002-es évet az Ökoturizmus és a Hegyvidékek Nemzetközi Évének. Elmondta, hogy Oroszországban is egyre inkább teret hódít az ökoturizmus - az alternatív turizmusformák között ez örvend a legnagyobb népszerűségnek -, amely azonban viszonylag új trend, s egyre több szálláshely specializálódik ökoturisztikai szolgáltatásokra. A központi és regionális hatóságok már Oroszországban is régen elismerték a turizmus jelentőségét, és igyekeznek támogatni annak fejlesztését. Büszke arra, hogy nemcsak a külföldiek látogatnak az orosz régióba, hanem öt-hat éve az oroszok is egyre nagyobb létszámban vesznek részt az ökoturizmusban saját hazájukban. Elmondta azt is, hogy Oroszországot 2001-ben, Koreában megválasztották az ökoturizmussal foglalkozó Executive Commitee tagjának, ezért is igyekszik minél aktívabban részt venni a WTO ilyen irányú munkájában.

Mr. Spulkov, az Orosz Utazási Irodák Szövetségétől elmondta, hogy a FÁK-országok természeti adottságaik révén nagyon alkalmasak az ökoturizmus különböző formáira. Az Orosz Utazási Irodák Szövetsége fontosnak tartja, hogy minél több fórumon legyen mód megvitatni a természeti értékek és vonzerők turizmusban való hasznosításáról. Elmondta azt is, hogy a szervezet nemcsak az ún. "charter-turizmusra" szeretne koncentrálni, hanem az alternatív turizmusformákra, így az ökoturizmusra is.

Dr. David de Villiers3 köszöntő beszédében elmondta, hogy Oroszország a WTO egyik legaktívabb tagja, az együttműködés a turisztikai világszervezet és Oroszország között nagyon jónak mondható. A United Nations Environment Programme (UNEP) elismerte az ökoturizmus létjogosultságát, gazdasági, társadalmi és egyéb előnyeit azzal a döntésével, hogy a 2002-es évet teljesen az ökoturizmusnak szentelte. A moszkvai szemináriumon elhangzott előadások és hozzászólások külön prezentáció keretében kerülnek majd ismertetésre Quebec-ben.

Dr. Villiers hangsúlyozta, hogy a természeti kincsek, a biodiverzitás a Föld egyik legnagyobb kincse, és bár a világon sok desztináció rendelkezik jó lehetőségekkel az ökoturizmus terén, a FÁK-országokban óriási lehetőségek kínálkoznak ökoturisztikai termékfejlesztésre, hiszen területeik jelentős része még felfedezetlen, lehetőségeik kiaknázatlanok. Oroszország és ezen országok jövőjét kedvezően befolyásolhatja a turizmus és ezen belül is az ökoturizmus fejlesztése.

Emellett az előadó azt is kiemelte, hogy a természet diverzitása még soha nem volt akkora veszélyben, mint napjainkban. A kihívás tehát egyértelmű, drasztikus lépéseket kell tenni ma ahhoz, hogy Földünk ne veszítse el egyes értékeit - talán örökre. A világ lassan megérti, hogy ez a 21. század legnagyobb kihívása, szükség van a megfelelő lépésekre a növény- és állatfajták, a víz, a levegő, a föld és élelmiszerkészleteink megóvása érdekében. Ezeket a célokat csak a fenntartható fejlődés elveit követve érhetjük el, amely lehetőséget nyújt számunkra a kellő számú munkahelyteremtésre és a kielégítő mennyiségű élelmiszer megtermelésére. Ennek érdekében szükség van egy új etikai kódex megteremtésére és elfogadtatására, a WTO már el is készítette erre vonatkozó javaslatát "Global Code of Ethics" címmel.

A kérdés tehát az, vajon képes-e a turizmus "iparág" megvívni ezt a harcot, van-e elég ereje ahhoz, hogy fenntartható módon, bizonyos nem anyagi szempontokat és elveket szem előtt tartva fejlődjön. A turizmusban ügyelni kell arra, hogy a fejlesztés és megőrzés összetartozó fogalmak, egyik sem létezhet a másik nélkül, éppen ezért a turizmusból származó bevételeket vissza kell forgatni. Az átgondolt turizmusfejlesztés segíthet elkerülni egy esetleges ökológiai katasztrófát, hozzájárulhat a helyi közösségek életmódjának, kultúrájának, hagyományainak megőrzéséhez, elősegítheti az országok közötti együttműködést, és munkalehetőséget nyújthat olyan hátrányos helyzetű rétegeknek, társadalmi csoportoknak is, mint a nők, a fiatalok, a szegények, de mindezek mellett a magas képzettségűeknek is. Az ökoturizmus elősegítheti a fenntartható fejlődés megvalósítását. Végül az előadó megemlítette, hogy Johannesburgban, 2002 augusztusában rendeznek egy konferenciát a fenntarthatóság témájában World Summit on Sustainability címmel.

Az ökoturizmus marketingje

Andrei Chlevkov4 előadásában általánosságban beszélt a turizmus előnyeiről és az általa okozott problémákról is. Előnyként említette a munkahelyteremtést és munkalehetőséget, a nemzeti bevételek növekedését, az infrastruktúra fejlődését, a multiplikátor hatást, a környezetmegőrzés gondolatának mind szélesebb körben való elterjedését, valamint a kultúra, a hagyományok és a kézművesség értékeinek megőrzését.

Hangsúlyozta, hogy a fejlődő országok esetében feltétlenül szükség van jogi szabályozásra, amely szabályoknak egyformán kell vonatkozniuk a turistákra és a helyi lakosokra is, hiszen egy ország sem várhat el olyan magatartást a turistáktól, amelyet maguk a belföldiek nem képviselnek.

Egy hozzászóló igen lényeges problémára világított rá, amikor elmondta, hogy mivel az ökoturizmus egyre népszerűbb turizmusforma, a tour-operátorok, utazási irodák előszeretettel neveznek mindenféle utat ökoturizmusnak. Hogyan dönthetné el a turista az óriási választék láttán, melyik az igazi értékeket felvonultató ökotúra és melyik nem az? A kérdésre reagálva több előadó is elmondta, hogy szükség van egy hatékony ún. kreditálási program kidolgozására, amelynek minősítési rendszere (csakúgy, mint a szállodák, falusi vendéglátás esetén) lehetővé tenné számunkra a tájékozódást, vagyis eldönthetnénk, hogy vajon fenntartható módon teszünk, intézkedünk-e.

Az ökoturizmus trendjeit figyelve azt láthatjuk, hogy a tour-operátorok mindössze 6-8 százaléka kínál természeti vonzerőkön alapuló turisztikai termékeket és forgalmukat vizsgálva azonban ezek az összes eladott package-nek csupán 1 százalékát jelentik, amely egy viszonylag alacsony, de ugyanakkor dinamikusan növekvő piaci részesedést jelent. A marketing kialakítása során figyelembe kell venni az ökoturisták motivációt, preferenciáit is. Az ökoturisták csoportja azért különleges szegmens, mert fontosnak tartja a természeti értékek megőrzésére tett erőfeszítéseket, és hajlandó fizetni azért, hogy meglátogathassanak egy nemzeti parkot, vagy akár saját maguk közreműködjenek bizonyos természeti kincsek megőrzésében vagy helyreállításában. Az ökoturisták demográfiai jellemzőit vizsgálva kiderül, hogy kicsivel magasabb a nők aránya, mint a férfiaké, így a marketingben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a nők elérésére, például a női magazinokban megjelentetett cikkekkel, hirdetésekkel. A marketingmunka során fontos, hogy jól pozícionáljuk országunk kínálatát.

Mr. Chlevkov előadásában arról is beszélt, hogyan viszonyulhatnak a turisták elképzelései, elvárásai és a tényleges tapasztalatok egymáshoz, valamint, hogy ezeket hogyan befolyásolhatjuk a marketing eszközeivel. Három esetet vázolt fel, az első kettőben az elvárások és a tapasztalatok eltértek egymástól, vagyis a turisták mást kaptak, mint amit vártak.

Az első esetben az elvárások sokkal magasabbak voltak, mint amit valójában kaptak a turisták, ami nem jó, hiszen vélhetőleg sokat fizettek valamiért, amiről azt gondolták, hogy jó lesz, de csalódniuk kellett, nem kapták meg pénzükért az elvárt minőséget.

A második esetben, épp ellenkezőleg, a tapasztalatok és az élmények messze felülmúlták a turisták várakozásait. Erre sokan azt mondhatják, milyen jó, hiszen kellemesen csalódtak az adott desztinációval kapcsolatban, milyen kár, hogy nem látogattak el korábban arra a helyre. A marketing szempontjából azonban ez a modell ugyanúgy nem jó, mint az első eset, hiszen egy olyan turisztikai desztinációt, illetve terméket, amelynek alacsony az ismertsége, vagy kevésbé "jó a híre" csak áron alul, olcsón tudunk értékesíteni. Vagyis minőségi a szolgáltatás, azonban nem lehet megfelelő áron eladni rövid távon.

A harmadik és optimális eset az, amikor megfelelő kommunikációval, PR-rel és marketingmunkával pontos és sok információt tudunk biztosítani a potenciális turistáknak, akik így biztosan azt kapják, amit vártak. Sokat fizettek azért, amiről azt gondolták, hogy jó lesz, és nem kellett csalódniuk, talán még annál is jobb szolgáltatást kaptak, mint amit elvártak.

Az ökoturisták típusai egy ausztrál kutatás alapján

Az ökoturisták típusainak meghatározására tett kísérletet Dr. David Weaver 5, aki több évig szakértőként dolgozott Ausztráliában az ökoturizmus fejlesztésén. A kutatás során 3000 kérdőívet küldtek ki olyan személyeknek, akik korábban kifejezték utazási szándékukat. A megkérdezettek közül 1800-an küldték vissza a kérdőívet, amelynek az is oka, hogy az ausztrálok életének fontos része az utazás, ezért minden turizmusformára nagyon nyitottak.

A tanulmány olyan utazási szokásokra és az utazók demográfiai jellemzőire vonatkozó kérdésekre is választ adott, mint, hogy kivel utaznak, milyen korúak, milyen képzettségűek, illetve neműek az ökoturisták, valamint, hogy honnan értesülnek a meglátogatható területekről. Az ökoturisták többsége egyedül, vagy párjával utazik, gyerekekkel csak nagyon ritkán, ennek azonban az az oka, hogy az utazásszervező cégek nem nyújtanak megfelelő szállást és szolgáltatásokat a gyerekekkel utazók számára. Legjellemzőbben az 50-60 éves korosztály utazik, az utazók 40 százaléka felsőfokú képzettséggel rendelkezik és 60%-a nő. Az általuk használt információforrások között első helyen jelölték meg az internetet, másodsorban olyan klubokat, szerveződéseket, amelyeket ők maguk alapítottak és ahol kölcsönösen informálhatják egymást a lehetséges desztinációkról és programokról. Harmadikként az útikönyveket, valamint a prospektusokat említették.

A kérdőív egy másik része az emberek ökoturizmussal kapcsolatos attitűdjeit vizsgálta. A válaszok alapján lehetőség nyílt a turisták szegmentálására. A kérdőívet kitöltők válaszai alapján három csoportot határoztak meg, ezek a "soft/weak ecotourist" (35%), a "hard ecotourist" (25%) és a "structures ecotourist" (40%).

A "soft ecotourist" csoportba tartozók érdeklődnek a természet megismerése iránt, de ez az érdeklődés nem túl jelentős. Tökéletesen elégedettek, ha például délelőtt természeti látványosságokat tekinthetnek meg, délután azonban már csak "teázni" szeretnének. Ezt a típust úgy jellemezhetnénk, hogy leginkább hagyományos utazáson vesznek részt. Az ebbe a kategóriába tartozók szinte egytől-egyig igénylik az ajándékboltokat (az azokban kapható termékek autentikus származása azonban nem feltétlenül érdekli őket).

A "hard ecotourist" csoport tagjait nevezhetjük "fanatikusnak" vagy "elfogultnak", ők azok, akik minimum 20 kilométert szeretnének túrázni naponta, és nemhogy nem igénylik, de nem is tűrik el a túl sok kényelmi szolgáltatást. Sokkal inkább igénylik az esti tábortüzet, ahol megszárítkozhatnak, amiért hajlandók mindezért akár 200 amerikai dollárt is fizetni éjszakánként. Jellemző rájuk, hogy nagyon lelkesek, a tanulás, a felfedezés igen fontos számukra, nem ritka, hogy utazásuk alatt önálló kezdeményezésre önkéntes munkákat végeznek a természetben. A minőségi szolgáltatások hiánya nem zavarja őket, annál fontosabb számukra, hogy a természeti környezet ép és érintetlen legyen, minden nagyon különleges és autentikus legyen és persze csak az adott helyszínen lehessen látni, megkapni.

A "structures ecotourist" kategóriába tartozik a válaszadók 40 százaléka, ez a legnagyobb csoport a három közül. Ez legkönnyebben úgy írható le, hogy ők a "soft" és a "hard" ökoturisták keverékei. Napközben ők is "hard" ökoturistaként viselkednek, az egész napot a szabadban töltik kirándulással, állatmegfigyeléssel vagy önkéntes munkával, és nagy hangsúlyt fektetnek a természeti környezet épségére. Este azonban, a fárasztó nap után ugyanilyen fontos nekik az odahaza megszokott kényelem biztosítása, tehát a forró fürdő, a kényelmes, akár luxus-berendezésű szoba, a finom ételek, esetleg az írott és elektronikus média megtekintése. Éjszaka szeretnének felfrissülni, hogy újult erővel vághassanak neki a következő napnak. Ebben a csoportban kifejezetten magas volt a nők aránya (70%), s az ebbe a kategóriába tartozók szinte minden esetben utazási irodánál foglalják le az útjukat.

Helyi közösségek bevonása az ökoturizmus fejlesztésébe

Az utolsó szekcióban részletesebben esett szó a helyi közösségek ökoturizmusba való bevonásának kérdéseiről. Abban mindenki egyetértett, hogy a turizmus bármilyen formája nagymértékben függ a helyi lakosok attitűdjeitől és magatartásától. Az előadók szerint azonban már a közösség és az abba tartozók meghatározása is problémát jelent.

A helyi közösség soha nem egységes, általában nincs egyetértés bizonyos kérdésekben, és nehéz olyan döntéseket hozni, amelyekről a közösség minden tagja úgy gondolja, hogy a javát szolgálja. Természetes, hogy mindenki másképp ítéli meg a fejlesztések következményeit mind önmagára, mind a településre nézve. A döntéshozatal akkor sem könnyebb, ha egy közösség már elhatározta, hogy bekapcsolódik az ökoturizmus fejlesztésébe, hiszen ekkor újabb problémák merülnek fel: ki hogyan és mennyit profitál egy ökoturisztikai vállalkozásból, ki és kinek adja az ebből befolyó pénzt, mennyit forgassanak vissza közösen a további fejlesztésekre. További konfliktusokhoz vezethet, hogy a helyiek életmódja sokszor nagyon eltér az ökoturistákétól. Ugyanakkor ezek a kérdések, a turizmus bármely területének fejlesztésénél előkerülnek. Az ökoturizmus fejlesztése azonban talán több lehetőséget teremt arra is, hogy a helyi közösség tisztábban lássa saját értékeit, kézbe vegye saját sorsának irányítását és javítsa életszínvonalát.

Összefoglalás

A konferencián elhangzottakat összefoglalva, egyértelmű, hogy Oroszország és a FÁK-országok óriási lehetőségekkel, potenciállal és nem utolsósorban lelkesedéssel, valamint tenni akarással rendelkezik az ökoturizmus területén. Az ökoturizmus viszonylag új jelenségnek számít az egész világon, Oroszország azonban csak később kezdett bekapcsolódni az ökoturizmus fejlesztésébe. Ez a kései bekapcsolódás tulajdonképpen nem számít hátránynak - éppen ellenkezőleg - óriási előnyt jelent Oroszország számára, mivel az ökoturizmus fejlesztése során figyelembe vehetik más országok pozitív és negatív tapasztalatait, tanulhatnak a jó és a rossz fejlesztési példákból is. Ahhoz azonban, hogy Oroszországban és a FÁK-országokban megfelelő módon történjen a fejlesztés, a turisztikai szakembereknek nyitottnak kell lenni más országok tapasztalatainak befogadására. 2001 szeptemberében, Salzburgban, a WTO európai szemináriumán elhangzott, hogy az ökoturizmus terén sok fejlesztés valósult már meg, és itt nem a további fejlesztéseken, hanem gyakorlatilag azon kell gondolkozni, hogyan hozzák helyre azokat a folyamatokat, amelyek a nem eléggé átgondolt és megfontolt fejlesztések következtében negatív irányba haladtak. Oroszországban ezzel szemben más a helyzet. Ma még ők dönthetnek a fejlődés irányáról és a fejlesztések mértékéről, mérlegelhetik a lehetséges következményeket más országok tapasztalatainak tükrében.

Ezen kívül Oroszországban még számtalan olyan terület van, amelyek bevonhatók az ökoturizmus fejlesztésével a turizmus körforgásába. Ez azért előnyös Oroszországnak, mivel így vonzóvá válik az ökoturisták számára, akiket elsősorban az új területek felfedezése, új ismeretek megszerzése, valamint a tanulás motivál.

Az ökoturizmus fejlesztéséhez szükség van a turisztikai vállalkozások, a civil szervezetek és az önkéntesek közötti együttműködésre, valamint a kormányok támogatására és ajánlására. Szintén a kormányzati szervek feladataként került említésre az, hogy ki kell dolgozni egy olyan minősítési rendszert, amelynek segítségével összehasonlíthatóvá válik az ökoturisztikai vállalkozások által nyújtott szolgáltatások minősége. Az ökoturizmus iránti kereslet összetett, ezért a kínálatnak is ehhez kell igazodnia, vagyis sok és változatos terméket és programot kell kínálni az ökoturistáknak is, amelybe a kulturális elemek éppúgy beletartoznak, mint a természetiek.

Végül, de nem utolsósorban az ökoturizmus egészséges fejlődésének és fejlesztésének a helyi közösség, a helyi lakosok bevonása a kritikus pontja. A turista érzi azt, ha egy települést a helyiek magukénak éreznek és tesznek is a helyi értékek megőrzéséért, megtartásáért. Az ökoturizmusban a standardizált termékek helyett minden esetben a helyi specialitásokon alapuló egyedi termékeket kell előnyben részesíteni a fejlesztések során.

A fenti szempontok mellett az ökoturizmus fejlesztésénél természetesen figyelembe kell venni a piac igényeit, azt, hogy mire van szüksége a piacnak, illetve meg kell keresni azt a piacot, amely megfelelő turisztikai termékünk értékesítésére, vagyis az egészséges egyensúlyt a piaci igények és a termékünk adottságai közt mindig fenn kell tartani.

Az ökoturizmust nem tekinthetjük "a megoldásnak" a társadalom és a helyi közösségek problémáira, az csak "a megoldás egy része" lehet a települések számára.

  1. Kutatási asszisztens, Magyar Turizmus Rt., Piac- és Hatékonyságelemzési Igazgatóság
  2. Mrs. Natela Shenguelia Oroszországban a Gazdasági Minisztérium Turizmus Főosztályának vezetője.
  3. Dr. David de Villiers Dél-Afrikában született, ahol 1979-ig a kormány környezetért és turizmusért felelős minisztere volt, 1980 óta Dél-Afrika londoni nagyköveteként számtalan kabinetben vállalt posztot. Fontos szerepet játszott azokban a tárgyalásokban, amelyek elősegítették Dél-Afrikában a demokráciába való átmenetet. 1998 januárja óta a WTO főtitkár-helyettese.
  4. Andrei Chlevkov több, mint húsz éve dolgozik a turizmus területén, Moszkvában, Madridban és az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait a turizmus és a marketing területén. 1989 óta a WTO regionális együttműködésért felelős titkára Madridban, ahol a FÁK-országokkal való együttműködés koordinálása a feladata.
  5. Dr. David Weawer, a WTO tanácsadója és ökoturizmus szakértője Kanadában született, az Egyesült Államokban a George Mason University turizmus menedzsment professzora. Tíz évet töltött Ausztráliában, ahol a Griffith University-n a turizmus és szállodamenedzsment program vezető professzoraként dolgozott. Ph.D-t szerzett földrajzból a kanadai Western Ontario egyetemen. A világ legjobb ökoturizmus szakértői között tartják számon, aki számtalan könyvet és cikket írt az ökoturizmussal kapcsolatban.