Ökoturizmus

 

Szerző: Sulyok Judit[1]

 

2002-es évet az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) az Ökoturizmus és a Hegyvidékek Nemzetközi Évének nyilvánította. Ehhez kapcsolódóan több nemzetközi szervezet, például  a Turisztikai Világszervezet (World Tourism Organisation, WTO) és a United Nations Environment Programme (UNEP) konferenciákat, találkozókat rendez világszerte. A konferenciasorozat összefoglalóját jelenti a 2002 májusában Quebec-ben, Kanadában megrendezésre kerülő találkozó. A „follow-up” konferenciát szintén 2002-ben, Svájcban tartják. Az eddigi találkozók helyszínei között találjuk Mozambikot (Afrika), Brazíliát (Amerika), Ausztriát (Európa, hegyvidéki területek), Kazahsztánt (Ázsia) és Görögországot (Európa, Közel-Kelet, Mediterrán térség).

A találkozók főbb céljai a következők:

 

A WTO ökoturizmus koncepciójához eddig 35 nemzet csatlakozott. A WTO programjában a konferenciák mellett piackutatások, esettanulmány kötet összeállítása és workshop-ok szervezése a fejlődő országokban szerepel.

A Turisztikai Világszervezet jelenleg hat európai országban folytat kutatásokat az ökoturizmus potenciáljáról, keresleti és kínálati oldaláról (Ausztria, Franciaország, Németország, Spanyolország, Olaszország és Nagy-Britannia). A felmérés egységesen kidolgozott módszertana az eredmények összehasonlítását is lehetővé teszi. Hasonló kutatás várható Kanadában és az USA-ban.

 

Az ökoturizmus fogalma[2]

 

A XX. század második felében kialakult tömegturizmus negatív hatásait csökkenteni kívánó új utazási típus, az alternatív turizmus első formája a „zöldturizmus” volt, amelynek középpontjában a természeti értékek álltak. Az ökoturizmus fogalmát először az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején határozták meg, egységesen elfogadott definíciója azonban ma sem létezik. A turizmus ezen formája felelős a természetért, célja a helyi közösségek életminőségének optimalizálása és javítása.

A turizmus ezen formájának pontos meghatározásához meg kell különböztetnünk az ökoturizmust, a fenntartható turizmust és a fenntartható fejlődést. A fenntartható fejlődés lényege, hogy jelen igényeinket a rendelkezésünkre álló erőforrások olyan mértékű és minőségű felhasználásával elégítsük ki, hogy a következő generációk legalább ilyen szintű igényei is kielégíthetők legyenek. A fenntartható turizmus tehát olyan turizmusformát takar, ahol az attrakciókat, látnivalókat utódaink számára is elérhetővé tesszük. Az ökoturizmus ehhez nyújthat segítséget, hiszen fő elemei a természeti és a kulturális erőforrások, valamint az attrakciók védelme, megőrzése és bemutatása.

A Turisztikai Világszervezet az ökoturizmus definícióját a következő jellemzőkkel foglalja össze:

1.      A turizmus minden azon, természeti erőforrásokon alapuló formája, ahol a turisták fő motivációja a természet, illetve a természetközeli kultúrák megfigyelése és megóvása.

2.      Oktatás és a jelenségek értelmezése is kapcsolódik hozzá.

3.      Általában – de nem kizárólagosan – kis csoportok számára szervezett, helyi vállalkozásokra épül.

4.      Minimalizálja a természeti és a társadalmi-kulturális környezetre irányuló negatív hatásokat.

5.      Támogatja a természet védelmét a következők révén:

·        gazdasági hasznot hajt a természeti környezetet megőrzésével foglalkozó fogadó közösségek, szervezetek és hatóságok számára,

·        a helyi közösségek számára alternatív foglalkoztatási és bevételi lehetőségeket teremt,

·        a természeti és kulturális értékek megőrzésének szükségességét tudatosítja, mind a helyi lakosság, mind pedig a turisták körében.

 

Az ökoturizmus számos formát ölthet, hiszen több turisztikai termékhez kapcsolódik. A kínálati oldal mellett a keresleti oldalon is heterogén csoportok találhatók. Az ökoturista jellemzően fiatal (az olasz és spanyol ökoturista az átlagnál fiatalabb), magasan képzett és magas jövedelemmel rendelkezik, és nem a hagyományos turisztikai desztinációkat keresi. Jelenleg a világon nagyon kevés a kizárólag ökoturisztikai úticél.

Az ökoturizmus tervezésénél, fejlesztésénél előtérben áll a környezeti értékek tiszteletben tartása, a szegénység csökkentése, a béke és biztonság megteremtése, aminek alapját képezi a fejlett turizmus. Fontos továbbá, hogy a gazdasági fejlődés, a fenntartható fejlődés, az emberi jogok támogatása, illetve a természeti és kulturális erőforrások védelme szervesen kapcsolódjon a folyamathoz.

Veszélyként kell ugyanakkor kiemelni, hogy az ökoturizmus folyamatos szabályozást igényel. Az ökoturisztikai utazások iránt az érdeklődés folyamatos növekedést mutat. A fogyasztás jelentős mértékben növekszik, a biodiverzitás veszélybe kerülhet, emelkedik a vízfogyasztás és a hulladék mennyisége. A helyi közösségek részvétele sok helyütt hiányzik. További negatívumként jelentkezik, hogy az ökoturizmus sok helyen nem kap megfelelő figyelmet, szerepét és jelentőségét gyakran alábecsülik. Ennek oka, hogy rövidtávon jelenleg gyakran nem hoz nagy profitot, a benne rejlő potenciál azonban jelentős. A multinacionális vállalatok nem érdekeltek egyenlőre, a fejlesztéseket kezdeményezők ma többségükben középvállalkozások és szakemberek. A jövő kihívásai közé tartozik a technológia transzfer[3], a közösség alapú ökoturizmus, valamint a beruházások koordinálása és promóciója. Európában kiemelt fontosságúak továbbá az ökoturisztikai termékek standardjai, és a falusi turizmus projektek. Az ökoturizmus jövőbeni fejlesztésénél figyelmet kell szentelni továbbá a földterületek tulajdonviszonyaira, emellett a fogadóközösségek bevonása is szükséges a fejlesztési folyamatokba. Kiemelten kell kezelni a fokozottan védett területeket és a kulturális hagyományokat.

 

Az ökoturizmus a világ egyes régióiban[4]

 

Az ökoturizmus a világ egyes régióiban eltérő tartalommal rendelkezik és a turizmus számos egyéb formáihoz kapcsolódik. Ennek eredményeként az ökoturizmus jelentőségét, piaci részesedését mérni meglehetősen bonyolult. Becslések szerint e piaci szegmens részesedése 1-9%, ami már önmagában széles sávot jelent. Abban azonban megegyeznek a turisztikai szakemberek, hogy az ökoturizmusnak jelentős szerepe van, népszerűsége folyamatosan növekvő tendenciát mutat.

Észak-Amerikában az ökoturizmus alapját az érintetlen természet jelenti, amelyet védeni és megőrizni kell. Ez a megőrzés néhány esetben az emberi beavatkozás teljes kizárását foglalja magába. A természeti parkokat a megfelelő ismeretekkel rendelkező látogatók szigorú szabályok mellett kereshetik fel. Az Egyesült Államokban és Kanadában már működnek sikeres menedzsment rendszerek, ahol a köz- és a magánszféra együttműködésére építve védik a természeti területeket. Az erőforrások és feladatok elosztásában a technológia transzferje, a köz- és magánszféra kapcsolata, valamint az ún. Visitor Management Systems áll a középpontban.

Európában a természet és a kultúra szoros kapcsolatban állnak egymással, ennek eredményeként a falusi turizmus gyakran kötődik az ökoturizmushoz, illetve a két turizmusforma sokhelyütt nem válik el élesen egymástól. Európában a természeti tájakhoz mindig kapcsolódik az ember, a helyi közösség is. Az utazási motivációk tekintetében Európában jelenik meg a legnagyobb arányban a természet, ezért a kontinensen az ökoturizmus kiemelt szerepet kaphat. A fejlesztéseknél kiemeltek az öko-standardok, ökomárkák, támogatandók a kis- és középvállalkozások, illetve a területrendezés és területfejlesztés.

Latin-Amerikában, Ázsiában és Afrikában a desztinációkat egyenlőtlen fejlődés jellemzi. A szegénység ugyanakkor gyakran – a lakosság kis részét szolgáló – gyors és erőteljes fejlődéssel párosul, ami újabb konfliktusforrást jelenthet. A helyi közösségek gyakran nem vesznek részt a döntéshozatalban, a lakosság szerepének elismerése sok helyen még hiányzik. Az ökoturizmus ugyanakkor előkelő helyet foglalhat el a fejlődő országok fejlesztéseiben, amelynek során a megőrzés kiterjed a természetre és a kultúrára egyaránt.

 

Az ökoturizmus feltételrendszerinek elemei[5]

 

A Turisztikai Világszervezet (WTO) állásfoglalása szerint az ökoturizmusban a fő motiváció a természet, valamint a negatív hatások minimalizálása. A WTO meghatározása alapján az ökoturizmus elemeit, feltételrendszerét a következők alkotják:

·Természetvédelem

·Speciális politikák, programok

·Gyakorlatban alkalmazható rendszerek

·Szigorú feltételek, követelmények

·Negatív hatások minimalizálása

·Közlekedési eszközök szennyezésének csökkentése

·Nemzeti parkok

·Törvényi és szervezeti mechanizmusok

·Pénzügyi mechanizmusok

·Profit

·Költségek

·Tanúsítvány rendszer

·Oktatás és képzés

·Speciális információk a turisták részére

·Promóciós anyagok

·Marketing / promóció

 

Az Európai Unió állásfoglalása

 

Az Európai Unió jelenleg nem rendelkezik turizmuspolitikával. Az EU állásfoglalása szerint a turizmussal kapcsolatban fontosnak tartja a versenyképességet, a minőséget, a fenntarthatóságot és a turisták érdeklődési körét.

A legfontosabb intézkedéseknek összhangban kell lenniük egy versenyképes, minőségi, fenntartható turizmussal, amire a közszféra intézményeinek figyelmét is fel kell hívni.

A turizmuson belül a jövőben szorosabb együttműködés szükséges, jelenleg azonban az egyes szervezeteknek, intézményeknek, vállalkozásoknak és szövetségeknek saját politikájuk, koncepciójuk van. Ezek összehangolása kulcsszerepet tölthet be a további együttműködés terén. Az együttműködés azonban nem csak a szervezeteket, de a desztinációkat is kell jellemezze. A fejlődés, együttműködés további részét képezheti a Turizmus Szatellit Számla[6] és az Agenda 21[7] program.

Az ökoturizmus egy, a természet feltárását természethez alkalmazkodó módon bemutató koncepció. Elsőként a tengerentúli desztinációk alkották meg ezt a kis piaci szegmenst jelentő turisztikai terméket, amelyet azután az európai piacon is – egyre nagyobb sikerrel – mutattak be az utazásszervezők. A természetközeli területekre irányuló utazások a legnagyobb növekedési potenciált hordozzák. Az ökoturizmus tulajdonképpen azon szegényebb országok fejlődésére is lehetőséget ad, amelyek gazdag természeti értékekkel, nagy biodiverzitással rendelkeznek és „fejletlenségük” relatív előnyéből ezáltal profitálni tudnak. 

Az ökoturisztikai desztinációk európai vendégei az egyes országokban társadalmilag felelős és környezettudatos ökoturisztikai termékeket várnak. Ehhez szükséges a technológiai transzfer – ami Európában jelentős –, mivel a fenntartható turizmus koncepciója szorosan kapcsolódik számos, a kontinensen kifejlesztett és gyakorlatban alkalmazott természetközeli turizmusformához.

Az ökoturizmus marketingjében – a turizmus többi területéhez hasonlóan – a szájhagyomány jelentősége a legnagyobb. Az egyes célcsoportokat speciális promóciós csatornákon keresztül kell megközelíteni, szükség van továbbá speciális öko-tour operátorokra, illetve a fogadóterületen öko-idegenvezetőkre.

Az európai ökoturizmus fő vonzereje a természet és a kultúra egyedülálló szimbiózisa, amelyet a mezőgazdaság is tükröz. Ez természetközeli kultúrtájakat eredményezett, amelyek sokszínűségüknek köszönhetően számos európai desztináció legfontosabb attrakcióit jelentik.

A turizmus növekedéséhez jó alapot biztosítanak a magas fejlettségi szint, a sok helyen működő decentralizált állami szervezetek, érintetlen falusi közösségek megléte és a kisvállalkozásokból álló gazdasági struktúrák. A meglévő emberi- és tudományos erőforrásokat azonban a természetközeli turizmusban jobban ki kell használni és továbbfejleszteni. Amennyiben a természetközeli turizmus csak a köz támogatására épít, akkor a gazdaságban továbbra is marginális szerepe marad.

Az ökoturizmus fejlődésében rejlő potenciált a regionális és helyi szintű fenntartható fejlődés (területfejlesztés, gazdaság és társadalom területén) figyelembevételével kell vizsgálni. A jólét és a szabadidős társadalmak ezzel járó fogyasztása, az agrárpiac liberalizálása és az egyre attraktívabbá váló városok konkurenciája jelentős kihívást támasztanak a fenntartható ökoturisztikai formák iránt. Az új tengerentúli desztinációkkal ellentétben – amelyek esetenként robbanásszerűen fejlődnek – az európai turizmus stabil valutájának, magas jövedelem- és árszínvonalának, valamint számos „saját készítésű” gyengeségének köszönhetően alacsony növekedési rátát produkál. Az egyes turizmusformák között gyakran egyenlőtlenségek vannak.

Már működnek sikeres, az utazásszervezők és a szállodaipar területén kipróbált projektek, amelyek az ENSZ környezetbarát programjára vezethetők vissza. A természetközeli turizmus egyik szükséges alapját jelenti a környezetbarát mobilitás. Kiemelendők azon tapasztalatok, amelyek a Európa és a hegyvidékeken kidolgozott és megvalósított ökoturisztikai minőségi szabványok eredményei. Fontos továbbá, hogy az ökoturizmus igényli a mobilitás fenntartható formáit is. A szabadidővel és turizmussal kapcsolatos közlekedés trendjei – amelyek erős növekedést mutatnak – azonban nem környezetbarát irányba mutatnak. A turizmus fenntartható fejlődése igényli a közlekedési rendszer környezetbarát formáját, amely a szabadidővel és turizmussal kapcsolatos közlekedés igényeit nem az egészség, biztonság és a környezet kárára elégíti ki. A mobilitással kapcsolatos kreatív turisztikai ajánlatok az autó nélküli üdülés lehetőségét kínálják. Ennek egyik sikeres projektje az osztrák „Sanfte Mobilitat-Aurtofreier Tourismus” program, vagy az EU által is támogatott „Alps Mobility Project”[8].

A közszféra jelenléte elsősorban a közjavak rendelkezésre bocsátásánál szükséges, úgymint a természeti tájak védelménél, amelyeket például ökoturisztikailag érdekes létesítményekkel parkokká lehet alakítani. Fontos állami feladat az Európát jellemző egyre növekvő közúti forgalom kézbentartása, amely nagy nyomást gyakorol a hegyvidékek ökoszisztémájára, és egyes esetekben a tranzitforgalom egész völgyeket tesz alkalmatlanná természetközeli turizmusra. A fennálló turisztikai területeknek feladata, hogy a közlekedést (helyi és tranzit) környezethez alkalmazkodóvá tegyék. További ökoturisztikai területek csak úgy nyerhetők, ha a már fennálló turisztikai központok pótlólagos beruházásokkal az ökológiai infrastruktúrát fejlesztik és ezáltal a területre jutó nyomást csökkentik. 

A politikai szintet tekintve megállapítható, hogy a fenntartható ökoturisztikai megoldások sikeres alkalmazása gazdasági és környezetbarát feltételeket is igényel – nemzetközi és kormányzati szinten egyaránt. A fejlesztések szempontjából a legjobb, amikor az egyes intézkedések alulról, helyi hatóságok megvalósításában érkeznek, a helyi lakosságot is bevonva a döntéshozatalba. Végül mégis piacgazdasági és decentralizált politikai struktúrában környezettudatos polgárok és fogyasztók döntenek a hegyvidékek ökoturizmusának jövőbeni fejlesztéséről. Ők a turisztikai „teszt”-piac és a partnerek a turisztikai eredmények előállítása során. Ezért szükséges a lakosság és a potenciális látogatók informálása és érzékennyé tétele a természet- és tájvédelemmel kapcsolatban. Csak ezek után építhetik be az érdekeltek kínálatukba a vonzó természeti erőforrásokat – ezáltal ökoturisztikai márkákat, termékeket létrehozva. Végül jelentősséggel bír minden érintett és érdekelt (kínálati és keresleti oldal egyaránt) együttműködése, ami egy helyi szintű, hatóságokból, lakosságból, turizmusból, közlekedésből és látogatókból álló rendszert foglal magába.

A 2002-es Ökoturizmus Nemzetközi Éve megerősítette, hogy Európa számos természetközeli tájjal rendelkezik. Ehhez tartoznak kiemelten a hegyvidékek (például az Alpok), ahol világszerte ismert természeti attrakciók és az erős civilizációs nyomás ellenére még jelentős érintetlen területek találhatók.

A WTO európai országokban végzett kutatásainak első eredményei azt mutatják, hogy az ökoturizmus piaca érdekes, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Úgy tűnik, az ökoturizmus iránt elsősorban vásárlóerővel rendelkező, gazdaságilag aktív lakossági rétegek érdeklődnek. A tanulmány segítségével az is alátámasztható, milyen nagy mértékű értékteremtést lehet megcélozni, hogy a védelemre érdemes és veszélyeztetett természeti területek megőrzéséhez hozzájáruljunk.

 

Forrásjegyzék:

 

www.world-tourism.org World Tourism Organisation (WTO)

www.wwf.at World Wide Found for Nature (WWF)

www.uneptie.org United Nations Environment Programme (UNEP)

„Ökoturizmus a Hegyvidékeken” WTO konferencia St. Johann/Pongau, Ausztria előadásainak anyaga, összefoglalója



[1] Kutatási asszisztens, Magyar Turizmus Rt., Piac- és Hatékonyságelemzési Igazgatóság

[2] Forrás: UNEP, WTO

[3] A technológiai transzfer tartalmazza mind a technikai eszközök, rendszerek, valamint az információ, szellemi tudás, know-how átadását, illetve cseréjét.

[4] Forrás: United Nations Environment Programme

[5] Forrás: World Tourism Organisation

[6] A Turizmus Szatellit Számla a turizmus gazdaságban betöltött szerepét vizsgálja, kiemelve a GDP-hez való hozzájárulást, a foglalkoztatottságot, az exportot és a befektetéseket.

[7] Az Agenda 21 programot 1992-ben 182 kormány fogadta el, középpontjában a fenntartható fejlesztés áll, kiemelten a 21. században.

[8] Ezen programok környezetbarát közlekedési eszközöket kínálnak a lakosság, és a vendégek számára.