Országtanulmány: Törökország

 

Szerző: Mester Tünde[1]

 

Általános jellemzés[2]

 

Törökország Európa délkeleti és Ázsia délnyugati részén fekszik, a Fekete-, az Égei- és a Földközi-tenger partján. Szomszédos országai: Görögország, Bulgária, Grúzia, Irak, Irán és Szíria. Az ország területe Magyarország területénél mintegy nyolcszor nagyobb, 780 580 km2, tengerpartjainak teljes hossza mintegy 7 200 km. Az ország mérsékelt éghajlatú, forró és száraz nyarak váltakoznak enyhe, nedves telekkel. Az ország belső területeit szélsőségesebb időjárás jellemzi.

Törökországot 1923-ban alapították az Ottomán Birodalom „maradványain”. Nem sokkal ezután az országban a hagyományos vallási rendelkezési rendszert a világi jogrendszer váltotta fel, 1945-ben Törökország csatlakozott az ENSZ-hez, 1949-ben NATO-taggá vált. Törökország 1974-ben elfoglalta Ciprus északi részét, hogy elejét vegye annak, hogy Görögország foglalja el az egész szigetet, ami a két ország közötti viszonyt a mai napig feszültté teszi. A kurd terroristák elleni, rendszeresen ismétlődő katonai támadások következtében Délkelet-Törökország lakosságának egy része elvándorolt, a kialakult humanitárius váltságot, és a török kormány ebben játszott szerepét világszerte elítélték.

A közelmúltban több erős földrengés rázta meg az országot (különösen az északi részeket) a Márvány-tenger és a Van-tó között fekvő törésvonal mentén, amely a beutazó turizmusra negatív hatással volt. Az ország vizei és az urbanizált területek levegője erősen szennyezett, a Boszporuszon bonyolódó hajóforgalom növekedése következtében területét időről – időre olajszennyezések is sújtják.

 

Törökország lakossága[3]

 

Az ország teljes lakossága 66 millió fő. A fiatalok aránya meglehetősen magas az életkori rétegzettséget vizsgálva: 1995-ben a török lakosság 62%-a volt 30 évnél fiatalabb, és csupán 5%-a volt 65 évnél idősebb. Mindazonáltal a születések számának csökkenése következtében a gyermekek aránya is csökkent. A középkorúak és a nyugdíjasok számának növekedése 1990 és 1995 között csekély volt. A halálozási ráta csökkent (az adott időszakban 6,7 halálozás jutott 1000 főre), a várható élettartam pedig 67,6 évre nőtt. A 2000-re vonatkozó becslések ezen trendek folytatódását jelzik.

A török nemzetiségű lakosság aránya 85%, a legnagyobb kisebbségnek számító kurdoké pedig 10% körüli. A kurdok többsége törökül és kurd nyelven is beszél. Az ország nyugati fele - elsősorban a Márvány- és az Égei-tenger környéke - lényegesen fejlettebb, mint Törökország keleti részei. A Márvány-tengerhez tartozó régióban (Isztambullal együtt) 15,9 millió ember, a teljes lakosság 25%-a él. A második legnagyobb régió mind földrajzi értelemben, mind pedig a lakosság számát (18%-os részesedés) tekintve Közép-Anatólia. A nyolcvanból a tíz legfejlettebb tartományban (ahol Isztambul, Izmir és Ankara is található) 1995-ben a lakosság közel fele élt, és e területek adták Törökország gazdasági kibocsátásának kétharmadát.

A vidéki és a városi területek között mind a demográfiai adatokat, mind az életszínvonalat tekintve jelentős különbségek tapasztalhatók Törökországban. A vidéki háztartások jelentősen nagyobbak, egy-egy családban több gyerek él. A születések száma közel 30%-kal magasabb vidéken, mint az urbanizált területeken. Ugyanakkor azonban a gyerekhalandóság és a halálozási arány is magasabb, mivel ezeken a területeken az orvosi ellátás színvonala alacsonyabb. A jövedelmi egyenlőtlenség a városokban jelentősebb, mint vidéken: míg a városokban a háztartások leggazdagabb ötöde az összes jövedelem közel kétharmadával rendelkezett 1997-ben, addig ugyanezen időpontban vidéken, a háztartások leggazdagabb 20%-a az összes jövedelem csupán 50%-át birtokolta.

 

Gazdasági helyzet[4]

 

Az OECD adatai alapján a vásárlóerő paritáson számított GDP értéke 1999-ben 417 milliárd USD volt (Magyarországon 113,5 milliárd USD, azaz Törökországban az egy főre jutó GDP mintegy 6 400 USD, míg hazánkban mintegy 11 000 USD).

Az országot igen magas infláció sújtja, 2000-ben 1999-hez képest 54,9%-os volt a fogyasztói árindex növekedése. A közelmúltban a gazdasági helyzet erőteljesen romlott Törökországban. A Nemzetközi Valutalap (International Monetary Found IMF) által támogatott stabilizációs program összeomlott. A gazdaság stabilizálása jelentős részben a reformok hitelének helyreállításán múlik. A bankrendszer átszervezésre szorul, a magas adósságszolgálati kötelezettség miatt a gazdaságban számottevő kiadáscsökkentésre van szükség. Az ár-bér spirál kialakulását megakadályozandó a jövedelmeket is szabályozni kell.

Törökországban a 12. életévüket betöltöttek jogosultak a munkavállalásra, ennek ellenére viszonylag alacsony a gazdaságilag aktív népesség aránya (47%). A legjelentősebb foglalkoztató az országban a mezőgazdaság, a foglalkoztatottak 51%-a dolgozik itt.

Az 1990-es évek gazdasági válsága idején a munkanélküliségi ráta jelentősen megnőtt és Törökország számára egyre nagyobb problémát jelent, hogy munkahelyet biztosítson a növekvő lakosság számára. Nem véletlen tehát, hogy 1997-ben mintegy 3 millió török dolgozott Németországban, Hollandiában, Franciaországban és a Közel-Keleten.

A munkanélküliség ugyan meglehetősen magas Törökországban (1999-ben 1,7 millió fő volt), ám alakulása az elmúlt évtized egészét tekintve csökkenő tendenciát mutatott, 2000-ben 6,4%-a volt az aktív lakosságnak. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az elmúlt években a munkanélküliséget mesterségesen alacsonyan tartották az alulfoglalkoztatás révén, amely viszonylag gyakori jelenség az országban.

A háztartások nominális átlagjövedelme 1994 és 1998 között több, mint nyolcszorosára nőtt, 1994-es árakon számítva azonban az 1994 és 1996 közötti, 4,5%-os gazdasági növekedés ellenére értéke több, mint egynegyedével csökkent. A csökkenés legfőbb oka az igen magas infláció volt.[5]

 

Török-magyar gazdasági kapcsolatok[6]

 

A Magyar-Török Szabadkereskedelmi Megállapodás 1998. április elsején lépett életbe. A korábban nem jellemző 1999. évi deficit után 2000-ben ismét Magyarország javára billent a mérleg, 76,4 milliós aktívumot könyvelhetett el hazánk, miközben a forgalom 53,8%-kal, 303,4 millió USD-ra nőtt. Az élelmiszerek, ital, dohány és nyersanyagok exportjával szemben nőtt a gépipari export, ezen belül a mobiltelefonok és személygépkocsik részesedése, és Magyarország újra exportál erőművi berendezéseket is.

Magyarországon török tőkerészesedéssel 200-250 vállalat működik, többségük a szolgáltatások területén. A jellemzően minimális alaptőkével és néhány emberrel működő kis cégek mellett jelentősebb török tőke a magyarországi Volksbankban és az Ikarusz Egyedi Autóbuszgyár Kft-ben van. A Törökországból eddig beáramló működőtőke összegét 30-40 millió USD-re becsülhetjük.

Az egyik legjelentősebb, folyamatban levő török beruházás hazánkban - egy 30 millió DEM értékű nagykereskedelmi központ után - egy 9 millió DEM beruházási értékű, 200 ágyas szállodaépítési projekt az M3-as autópálya közelében.

A turisztikai kapcsolatok szorosabbra fűzését szolgálta, hogy 2000 februárjában az isztambuli EMITT Utazási-Idegenforgalmi Kiállításon, illetve a szintén februári antalyai Hotel Produkt kiállításon is részt vett Magyarország.

 

Turizmus Törökországban

 

A turizmusnak jelentős hagyományai vannak Törökországban, hiszen gazdag történelmi és kulturális öröksége mellet éghajlata és földrajzi helyzete - Európa és Ázsia között betöltött híd szerepe - arra predesztinálja az országot, hogy fontos turisztikai desztináció legyen.

1. táblázat

Törökország pozíciója Európában

 

Látogatók száma

Bevételek

 

ezer fő

helyezés

millió USD

helyezés

1998

8,960

15.

7 809

9.

1999

6,893

16.

5 203

12.

2000

9,623*

14.*

7 636

na

*   WTO extrapolációja évközi adatok alapján

Forrás: WTO, Ministry of Tourism - Turkey

 

A WTO becslése szerint Törökország - a nemzetközi turisztikai érkezések 59,3%-át és a nemzetközi turisztikai bevételek 52,7%-át birtokló - Európán belül a látogatók számát tekintve 2000-ben a 14. helyen állt (1. táblázat).

Az ország turizmusának fő jellegzetességét jól szemlélteti az a tény, hogy bár meglehetősen magas a Törökországba látogatók száma, a turisztikai bevételek nagysága viszonylag alacsony. A problémát a török kormány és a nagyobb turisztikai szolgáltatók is felismerték, és ennek köszönhetően a turizmuspolitika jelentős fejlődésen ment keresztül. A kormányzat azzal a céllal, hogy az ország különféle erőforrásait hatékonyan, a környezeti és társadalmi hatások figyelembevételével aknázzák ki, elkötelezte magát a turizmus modernizációja mellett.

Bár a török kormány már a hatvanas évektől aktívan foglalkozott a turizmussal (1965-ben létrehozták a Turisztikai Minisztériumot), egészen 1982-ig nem adtak határozott irányt a turisztikai fejlesztéseknek. Az 1982-ben életbe lépett törvény ötéves turizmusfejlesztési terve megfelelő keretet adott a turisztikai fejlesztéseknek. A tervek céljait és az egyes éves programokat világosan meghatározták. A fejlesztéseket több fázisban valósították meg, az egyes szakaszok nemcsak gazdasági, hanem politikai és társadalmi vonatkozású elemeket is tartalmaznak. A fejlesztésekben az állam kulcsszerepet játszott, amelynek fő törekvése az volt, hogy az alapvetően államilag támogatott és igazgatott fejlesztési folyamat során újfajta együttműködést alakítson ki a magán- és a közszféra között.

A program, a számtalan felmerült nehézség ellenére, sikeresnek mondható, mivel az 1980-as évek közepén induló, mintegy 10 évig tartó gazdasági fellendülésben jelentős szerepe volt a turizmusnak. Az infrastrukturális projekteket kiterjesztették a közlekedésre, távközlésre és az oktatásra is, számos esetben kifejezetten a turizmusra koncentrálva. Ez a folyamat a turizmus-specifikus befektetés ösztönzők és fejlesztések rendszerével - melynek célja a szálláshelyi és egyéb szolgáltatások kínálatának mennyiségi, és minőségi javítása volt - kiegészülve hozzájárult ahhoz a dinamikus fejlődéshez, amely során létrejött a modern turizmus ipar Törökországban. A fejlesztések révén modernizált ágazat képessé vált arra, hogy megfeleljen az egyre tapasztaltabb és tudatosabb turisták, valamint a fokozódó világpiaci verseny elvárásainak.[7]

2. táblázat

A WTTC Turizmus Szatellit Számla (TSA) becslése és előrejelzése Törökországra

 

2001

2011

 

aránya az összeshez viszonyítva (%)

értéke

aránya az összeshez viszonyítva (%)

értéke

GDP

  5,0

7,2 mrd USD

4,6

24,9 mrd USD

Export

15,8

7,1 mrd USD

16,3

13,8 mrd USD

Befektetések

 7,4

2,2 mrd USD

7,3

10,2 mrd USD

Foglalkoztatás

  3,0

1 279,3 mill fő

2,6

1 412,4 mill fő

Forrás: WTTC

 

A World Travel & Tourism Council (WTTC) becslése[8] szerint az ágazat részesedése a GDP-ből 2001-ben 5%, ami 9 105 600 milliárd török lírát, azaz 7,2 milliárd USD-t tesz ki. A turizmus részesedése a foglalkozatásban 5,8%, azaz kb. minden tizenhetedik embert e területen foglalkoztatják. A turizmus részesedése az exportból 15,8%, 7,1 milliárd USD értékben; a turisztikai befektetések összes befektetéshez viszonyított aránya eléri a 7,4%-ot (2,2 milliárd USD). Ugyanakkor a nemzetközi intézmény szakértői borúlátóak, minden mutatót tekintve az arányok romlására számítanak az elkövetkezendő 10 évben (2. táblázat).

A sikerek mellett meg kell említeni, hogy az 1990-es években a belső problémákon túlmenően (nemzetiségi konfliktusok, földrengések, gazdasági válság) az Öböl-háború, valamint a balkáni válságsorozata is hátrányosan érintette Törökország turizmusát.

 

Nemzeti turisztikai marketing szervezet

 

A nemzeti turisztikai marketing tevékenységet a Turisztikai Minisztérium folytatja, amelynek további főbb feladatai a tervezés, a turisztikai létesítményekre vonatkozó szabályozás kidolgozása, az engedélyek kiadása, a létesítmények ellenőrzése, a szállodai és éttermi díjak meghatározása, valamint az oktatás és képzés. A nemzeti turisztikai marketing szervezet a turisztikai termékek promócióját a belföldi regionális hálózat, illetve a külképviseleti irodák segítségével végzi, az értintett szakmai szervezetek bevonásával. [9]

 

Törökország mint turisztikai desztináció

 

1990 és 2000 között a Törökországba érkező látogatók száma másfélszeresére nőtt, míg a turisztikai devizabevételek megduplázódtak. 1996 után a bevételek növekedési üteme meghaladta a látogatók számáét. Az 1999-es balkáni háború okozta visszaesés után ismételten fellendült az ország turizmusa, a bevételek és látogatók száma közel azonos ütemben növekedett 1999 és 2000 között (1. ábra).[10]

1. ábra

A Törökországba látogató külföldiek számának és a turisztikai devizabevételek alakulása, 1990-2000

                                                                                                              millió USD

A turisztikai bevételekre vonatkozó adatok az elutazó külföldi látogatók körében végzett felmérésekből származnak. Forrás: Ministry of Tourism, Turkey

 

A turisztikai Minisztérium 2000-es adatai szerint Törökország tizenöt fő küldőpiaca Németország, az Egyesült Királyság, az Orosz Föderáció, Franciaország, Hollandia, Bulgária, a szomszédos Irán, valamint Ausztria, Izrael, Románia, Belgium, Olaszország, illetve három további szomszédos ország: Görögország, Azerbajdzsán és Örményország volt. Magyarország a 36. helyet foglalja el a beutazók rangsorában. A német beutazók magas arányát részben az is indokolja, hogy Németországban 2,4 millió török él: a rokonlátogatások révén a külföldiek ezen - legjelentősebb - csoportjának komoly szerepe van a turizmusban. A speciálisan törökországi utakkal foglalkozó utazási irodák igen népszerűek[11]. Ugyanakkor a TTI információiból kiderül, hogy a külföldi útlevéllel érkező (egykori) török állampolgárok önálló nyilvántartása nem létezik Törökországban. A TTI becslései szerint évente mintegy 500 ezer fő érkezhet rokon- és barátlátogatási céllal az országba.[12]

Törökországban felmérések révén tartják nyilván a főbb küldőországokra vonatkozó költési adatokat. Az 1999-re vonatkozó adatokból kiderül, hogy az egy főre jutó átlagos költés tekintetében az első tizenöt helyet az alábbi országok foglalják el: USA, Jordánia, Japán, Szaúd-Arábia, Egyesült Királyság, Svédország, Irán, Svájc, Ausztria, Norvégia, Ausztrália, Olaszország, Dánia, Pakisztán és Spanyolország. Az összes külföldi látogató átlagos költése 823 USD volt 1999-ben.

A teljes költést tekintve az 1999-es adatok alapján a következő sorrend alakult ki: Németország, Egyesült Királyság, USA, Irán, Franciaország, Románia, Hollandia, Ausztria, Izrael, Belgium, Svédország, Görögország, Japán, Dánia és Olaszország.

Az 1998-as adatok alapján a magyar látogatók átlagos költése 418 USD volt, ezzel hazánk az alacsony átlagos költéssel jellemezhető küldőországok között található (az összes külföldi átlagos költése 880 USD volt). Az 1998-as adatok vizsgálatából kiderül, hogy az arab országok (pl. Kuvait, Omán, Quatar) állampolgárai meglehetősen magas átlagos költéssel rendelkeznek, megelőzve a fenti felsorolás listavezető európai országait, illetve az USA-t is.

Ha elvégezzük Törökország és Magyarország versenytárselemzését, akkor megállapíthatjuk, hogy a szomszédos országokból, amelyek a látogatók száma alapján legfőbb küldőpiacunknak számítanak, jóval kevesebben utaznak Törökországba, mint hazánkba (még a Törökországba látogató románok is csak 10-20%-át teszik ki a hazánkba látogató honfitársaik számának).

Hagyományos küldőpiacainkat tekintve már jóval vegyesebb a kép., A Németországból, Hollandiából és USA-ból Törökországba érkező látogatók száma 1997 után meghaladta a Magyarországra érkezőkét, a magyarországi szintet azonban a többi piac látogatói nem közelítették meg.

Dinamikusan fejlődő piacainkon jóval nagyobb a verseny Törökországgal. Itt az 1992-2000 közötti időszakban több küldőpiacról is több látogató érkezett Törökországba, mint hazánkba. Ez utóbbi területen figyelemre méltó, hogy a Skandináv országok nagyobb mértékben fordultak el Törökországtól, mint hazánktól (az alapadatok mindkét desztináció esetében a látogatók számának csökkenését jelzik).

A költési rangsorokat vizsgálva megállapítható, hogy kiemelt küldőpiacaink közül nem egy előkelő helyet foglal el Törökországban. Elsősorban a Romániára vonatkozó adatok okoznak meglepetést, mivel – szemben magyarországi fogyasztói magatartásukkal – Törökországban magasabb költéssel jellemezhetők, mint például Ausztria, Svédország, vagy akár Japán és Izrael polgárai.

A Magyar Turizmus Rt. elsődleges kutatásának eredménye szerint 1999 októbere és 2000 októbere között a magyar lakosság 0,6%-a vett részt olyan főüdülésen[13], amelynek úticélja Törökország volt (ez összességében mintegy kétmilliárd forintnyi költést jelent, amibe beleértendő a szállás, a közlekedés, az étkezés és a saját részre történő vásárlás költsége is), az 1997-1998 közötti időszakban pedig a háztartások 2,6%-áról mondható el ugyanez. Az intenzív török országmarketing a 2000 októbere és 2001 októbere közötti időszakra a magyar háztartások nem terveztek törökországi főüdülést. Az 1999 októbere és 2000 októbere közti időszakban a háztartások egyéb utazásainak is csak elenyésző arányban (0,6%) volt célja Törökország.[14]

Magyarország állampolgárai vízum nélkül utazhatnak Törökországba, ha hivatalos ügyben egy hónapnál rövidebb időt kívánnak az országban tölteni. Ha egyéb, például turisztikai céllal utaznak Törökországba, a magyar állampolgároknak a nemzetközi határátkelőkön kell vízumot váltaniuk, mielőtt belépnének Törökországba. A török állampolgárok hivatalos (és speciális) útlevéllel azonos feltételekkel léphetnek be hazánkba, míg az egyéb útlevéllel rendelkezőknek vízumot kell váltaniuk, mielőtt Magyarországra utaznak.

 

Törökország mint turisztikai küldőpiac

 

Törökországban a belföldi turizmus nagyon korlátozott, csak az elitnek áll módjában, hogy fizető turistaként felkeresse az újonnan fejlesztett tengerparti üdülőhelyeket. A törökök többsége szabadsága alatt barátait és családtagjait (VFR) keresi fel, míg a legtöbb önfoglalkoztató egyáltalán nem megy szabadságra. A törökök szívesen keresik fel az ország híres történelmi emlékeit és kulturális attrakcióit. Népszerűek a vidéki és útmenti kempingek.[15] A kilencvenes évek végén a belföldi turisták a kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszakáinak csupán mintegy a negyedét adják (2. ábra).

2. ábra

A belföldi és külföldi vendégéjszakák arányának alakulása Törökországban, 1990-1998

Forrás: Euromonitor

 

A külföldi utak legnagyobb részét gazdasági megfontolások motiválják. Az 1960-as évek óta - a becslések szerint - mintegy három millió török ment külföldre dolgozni. Bár legtöbben már letelepedtek a fogadó országban (főként Németországban és a Közel-Keleten), sokan továbbra is kapcsolatban vannak Törökországgal és vendégül látják családjaikat és barátaikat új otthonaikban. A növekvő törökországi munkanélküliségnek, a fiatal diplomások romló munkaerőpiaci kilátásainak következtében sokan Nyugat-Európában vagy az USA-ban próbálnak elhelyezkedni.

A turisztikai célú külföldi utazások száma jelentősen megnőtt az 1980-as évek óta. A  kiutazó turizmus a gazdaság szerkezetének átalakulásával és az ennek köszönhető gazdasági növekedéssel, valamint a társadalom legsikeresebb tagjainak jövedelemnövekedésével együtt fejlődött. A külföldi üdülés mindazonáltal a társadalom felső 20%-ára korlátozódik. A legnagyobb valószínűséggel a közép- és felső-közép osztályba tartozó városi lakosok utaznak külföldre, mivel jövedelmük lehetővé teszi a külföldi utazást, és a nyugati életstílus utáni vágyakozásuk is ezt motiválja.[16]

A török lakosság 1990 és 1999 közötti kiutazásaira vonatkozó információkat a 3. ábra mutatja be. Az adatok[17] alapján Németország a VFR-nek köszönhetően előkelő helyet foglal el a desztinációk rangsorában, ugyanakkor látogatottsága messze elmarad a szomszédos országokétól, illetve azon desztinációkétól, ahová feltehetőleg gazdasági céllal utaznak a törökök (pl. bevásárlóturizmus, vendégmunka). Figyelemreméltó, hogy az 1990-es évek végi válság után érezhetően csökkent a külföldi utak iránti érdeklődés Törökországban.

 

3. ábra

A török lakosság kiutazásai, 1990-1999

(A WTO tagországok által regisztrált törökökre vonatkozó beutazási adatok alapján)

 

            Összes kiutazó (fő)                                       Kiutazók száma országonként (fő)

Forrás: WTO

Az összes kiutazás a WTO tagországok által regisztrált érkezések száma török beutazási adatok alapján

 

A versenytárs országainkba irányuló török vendégforgalom messze elmarad a hazánkba irányuló forgalom nagyságától, ami részben annak köszönhető, hogy Magyarország tranzitország a törökök számára. A KSH adatai is ezt tükrözik, a kereskedelmi szálláshelyen megszálló törökök száma alig egytizede a Magyarországra érkező török látogatókénak.

Az IPK által készített European Travel Monitor (ETM)[18] tájékoztató jellegű felmérési adatai alapján a következőkkel árnyalhatjuk a törökök utazási szokásairól kialakult képet. Az utazások 12%-a irányul tengerentúli desztinációba (4% Amerikába, 8% pedig Ázsiába, illetve a Csendes-óceáni térségbe). Európán belül legkedveltebb Nyugat-Európa, a kontinensen belüli utak közel fele ide irányul. Németország mellett az Egyesült Királyság és Bulgária található a legkedveltebb desztinációk között, továbbá megjelenik Franciaország, Olaszország és Ausztria is.

A KSH adatai szerint a hazánkba látogató törökök száma (4. ábra) az 1990-es évek elején dinamikusan növekedett, majd az évtized közepén csökkent, az 1990-es évek végére a csökkenés megtorpant ugyan, de nem váltott át jelentős növekedésbe. Az évtized végén 180-190 ezer fő körül alakult a beutazók (turisták és kirándulók) száma. 2000-ben 18 961 török vendéget regisztráltak a kereskedelmi szálláshelyeken (5. ábra), ezzel a mutató elérte a korábbi, 1995-ös szintet.

4. ábra

A Magyarországra látogató törökök számának alakulása, 1990-2000 (fő)

Forrás: KSH

 

5. ábra

A Magyarországra érkező török vendégek számának alakulása a kereskedelmi szálláshelyeken, szállodákban és a kempingekben, 1995-2000 (fő)

Forrás: KSH

 

Figyelemreméltó, hogy a szállodákat választók aránya növekedett, tavaly csaknem az összes kereskedelmi szálláshelyre érkező török vendég (96%-uk) szállodában szállt meg. A török vendégéjszakák alakulása (6. ábra) követte a vendégek számának alakulását az elmúlt években. 2000-ben csaknem 52 000 vendégéjszakát regisztráltak, ebből a szállodai vendégéjszakák száma megközelítette az 50 ezret. A török vendégek átlagos tartózkodási ideje 2,7 nap között mozgott az elmúlt években, azaz elmaradt az összes külföldi vendégre vonatkozó átlagos értéktől (3,5 nap). A fentiek alapján feltételezhetjük, hogy hazánkba rövid (esetleg üzleti célú) látogatásra érkeznek jellemzően a török állampolgárok, akik jellemzően közepes, illetve magasabb jövedelemmel rendelkeznek.

6. ábra

A Magyarországra érkező török vendégek vendégéjszakáinak alakulása a kereskedelmi szálláshelyeken, szállodákban és a kempingekben, 1995-2000 (vendégéjszaka)

Forrás: KSH

 

Külképviseleti rendszer

 

Az ETC tagországok közül külképviselete van Ankarában Ausztriának, Bulgáriának és Portugáliának; Ausztria és Bulgária Isztambulban is tart fenn irodát, itt található továbbá Luxemburg és Románia irodája is. Ezen túlmenően ismeretes, hogy például az Air France számos piacon ellátja a Maison de la France feladatait is, azaz közvetett módon több ország is képviseltetheti magát, folytathat marketing tevékenységet Törökországban. Törökországnak nincs turisztikai képviselete hazánkban, ugyanakkor az elmúlt években intenzív marketing tevékenységet folytatott Magyarországon.) Törökországnak Budapesten van nagykövetsége, és Szigetváron található a nemrégiben megnyitott Tiszteletbeli Konzulátus.

Magyarországnak Ankarában nagykövetsége, Isztambulban főkonzulátusa van, ezen kívül négy tiszteletbeli konzulja van hazánknak Törökországban. Az ITDH irodája Isztambulban található, amely turisztikai információnyújtási feladatokat is ellát.

 

Magyarország mint turisztikai desztináció piaci potenciálja Törökországban

 

Rövidtávon számtalan bizonytalanság tapasztalható a török piacon: az országot etnikai-vallási konfliktusok jellemzik, háborús övezet szomszédságában van, periodikusan ismétlődnek a belpolitikai konfliktusok, gazdasági nehézségek (munkanélküliség, infláció) tapasztalhatók, a gazdasági szerkezetátalakítás kedvezőtlenül hat a lakosság szabadon elkölthető jövedelmeire. Mindezen problémák rendeződése csak közép- vagy hosszú távon várható. Akkor a jövedelmek növekedése, a nagyobb létbiztonság a lakosság szélesebb köreiben is a turizmus iránti érdeklődés növekedését eredményezheti.

Ugyanakkor azonban már jelenleg is létezik az a társadalmi réteg, amelyik megengedheti magának, hogy rendszeresen külföldre utazzon, nagyfokú érdeklődést mutatva a nyugat-európai utak iránt. Hazánk jövőbeni Európai Unióhoz történő csatlakozása (a NATO tagság mellett) kedvezően hathat Magyarország image-re, vonzóbbá, „nyugatibbá” teheti az utazó török lakosság szemében.

A jelenlegi utazásokat és költési hajlandóságot figyelembe véve, a WTO idegenforgalmi devizakiadási adatai alapján elkészített becslésünk szerint Törökország nem tekinthető magas turisztikai bevételeket generáló piacnak. Feltételezhetjük azonban, hogy jellemzően a magasabb költéssel rendelkező rétegek keresik fel turisztikai céllal hazánkat.

 

Felhasznált források

 

CIA World Factbook 2000, http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/tu.html

ETC New Media Monitor, http://www.netscope.org.uk/scripts/homepg.asp

Euromonitor Global Market Information Database

Gazdasági Minisztérium - Külügyminisztérium: Magyarország külgazdasága - 2000

Gazdasági Minisztérium - Külügyminisztérium: Magyarország külgazdasága - 1999

Heti Turizmus

IPK International GmbH: European Travel Monitor 2000, másodlagos felhasználás és publikálás a Magyar Turizmus Rt. keretein kívül csak az IPK külön engedélyével lehetséges.

Korel Göymen: Tourism and Governance in Turkey, Annals of Tourism Research

Magyar Turizmus Rt. felmérése: A magyar háztartások utazási szokásai, 2000, készítette: M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság

Ministry of Tourism - Turkey

MUISZ, Magyar Utazási Irodák Szövetsége

OECD OECD Economic Outlook

TTI: Turkey, International Tourism Reports

TÜRKAB, Török Utazási Irodák Szövetsége

World Tourism Organisation (WTO): http://www.world-tourism.org

World Travel & Tourism Council: Year 2001, TSA Research Summary and Highlights, Turkey, http://www.wttc.org



[1] Kutató, Magyar Turizmus Rt., Piac-és Hatékonyságelemzési Igazgatóság

[2] Forrás: CIA World Factbook 2000, http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/tu.html

[3] Forrás: CIA World Factbook 2000, http://www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/tu.html; Euromonitor Global Market Information Database

[4] Forrás: OECD OECD Economic Outlook, Volume 2001/1, No.69, June

[5] Foglalkoztatásra és jövedelemre vonatkozó adatok: Euromonitor Global Market Information Database

[6] Gazdasági Minisztérium - Külügyminisztérium: Magyarország külgazdasága - 2000, Budapest, 2001. június, 147-150. o., Gazdasági Minisztérium - Külügyminisztérium: Magyarország külgazdasága - 1999, Budapest, 2000. július, 135. o.

[7] Forrás: TTI: Turkey, International Tourism Reports No. 1. 1997, 58-81. o.; Korel Göymen: Tourism and Governance in Turkey, Annals of Tourism Research, Vol. 27, No. 4., 2000, 1025-1048. o.

[8] Forrás: World Travel & Tourism Council: Year 2001, TSA Research Summary and Highlights, Turkey, http://www.wttc.org

[9] Forrás: Korel Göymen: Tourism and Governance in Turkey, Annals of Tourism Research, Vol. 27, No. 4., 2000, 1032. o.

[10] Forrás: Ministry of Tourism, Turkey, http://www.tourism.gov.tr

[11] Heti Turizmus, IV. évfolyam 35. szám, 2001. augusztus 31., Geomédia Rt., 9. o.

[12] Forrás: TTI: Turkey, International Tourism Reports No. 1. 1997, 62. o.

[13] Főüdülés: olyan, négy éjszakásnál hosszabb üdülés, amelyet a megkérdezett háztartás tagjai a legfontosabbnak ítélnek.

[14] Magyar Turizmus Rt. felmérése: A magyar háztartások utazási szokásai,  2000, készítette: M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató Társaság

[15] Forrás: Euromonitor Global Market Information Database

[16] Forrás: Euromonitor Global Market Information Database

[17] Az adatokat óvatosan kell kezelni, mivel egyrészt a WTO sok esetben becsléssel, extrapolációval pótolja az adatszolgáltatás során be nem érkezett adatokat, másrészt az egyes országok nemzeti statisztikai/nyilvántartása eltérő lehet és időben is változhat.

[18] IPK International GmbH: European Travel Monitor Origin Destionation Matrix, All Holiday Trips 2000, másodlagos felhasználás és publikálás csak az IPK külön engedélyével lehetséges.