A szatellit számla szerepe a turizmus nemzetgazdasági szerepének meghatározásában1

Szerzők: Dr. Hüttl Antónia -- Dr. Probáld Ákos

Alapvetések

A turizmus világszerte "jó üzlet", jövedelmező és dinamikusan fejlődő tevékenység, a nemzetgazdaság egyik "húzó" ágazata -- mondják a szakma bizonyos mértékben, "egészségesen" elfogult képviselői. Ez a megállapítás számukra annyira magától értetődőnek tűnik, hogy bizonyítást sem igényel. A probléma azonban többek között az, hogy más szakmák (mezőgazdasági-élelmiszeripari "lobby", informatikai-kommunikációs szektor, kőolajipar, szállítási ágazat stb.) hasonló kijelentéseket hangoztatnak, és az állami, valamint uniós fejlesztési alapokért, pénzekért, támogatásokért folyó harcban nyilván az foglal majd el kedvezőbb állásokat, aki meggyőzőbben tudja igazát bizonyítani. Ebben a jó értelemben vett "harcban" a turizmus pozíciói, meggyőző érvanyaga megerősítésre szorulnak, még akkor is, ha a szakma kormányzati elismertsége kétségtelenül javulni látszik.

A turizmus fejlesztéséhez sok pénzre és a pénzforrások elnyeréséhez arra van szükség, hogy egyértelműen, adatokkal is, hitelt érdemlően bizonyítani lehessen, a turizmus mennyiben jobb, előnyösebb más, alternatív befektetési lehetőségekhez képest. Különösen akkor nem nélkülözhetők a turizmus teljes -- közvetlen és közvetett -- gazdasági hatását végigkövető számítások, amikor közösségi források elosztásáról, állami támogatások odaítéléséről, a turizmus infrastruktúráját fejlesztő beruházási döntésekről van szó. Ilyenkor nemcsak az számít, hogy az egyes vállalkozónál közvetlenül mennyi haszon származik a turizmusból, hanem a teljes jövedelmezőségbe beletartozik az összes olyan többletjövedelem, amely a turisztikai kereslet hatására keletkezik, beleértve a turistákat kiszolgáló ágazatok háttériparát. Tehát például az is, amennyivel nő a mezőgazdaság és az élelmiszeripar hozzáadott értéke (közismertebben a GDP-hez való hozzájárulása) a turisták élelmiszerfogyasztása következtében. A közpénzekért való versenyben a turizmusnak makrogazdasági szempontok alapján is helyt kell állnia.

Jelenleg csupán igen részleges ismeretekkel rendelkezünk arról, milyen szerepet tölt be a turizmus a nemzetgazdaságban. Jórészt csak a turista kereslet bizonyos elemeit figyeljük meg: a turisták számára, a tartózkodás idejére és a főbb kiadásokra (szálloda, vendéglátás) vonatkozó statisztikák állnak rendelkezésre.

Nem ismerjük azonban, milyen hatást generál a turizmus a gazdaságban, a turisták kereslete mekkora termelésnövekedést indukál, ez mennyi hozzáadott értéket állít elő. Így azt sem lehet tudni, ki milyen arányban részesedik a keletkezett jövedelemből. Nem ismert, hányan dolgoznak a turistákat -- közvetve vagy közvetlenül -- kiszolgáló ágazatokban, és ezért azt sem tudjuk megállapítani, milyen kapcsolat van a turizmus alakulása és a foglalkoztatottság között. Igaz ugyan, hogy időről időre határozott, sokszor imponáló számadatokat tartalmazó nyilatkozatok látnak napvilágot, melyek egy része -- tisztelet a kivételnek -- inkább vágyálom, mint igazolható tény.

A nemzetközi fizetési mérleg tekintetében sem megnyugtatóbb a helyzet, hiszen a szolgáltatás külkereskedelem és a turizmus (a turizmus e tágabb fogalom körébe tartozik) elszámolása sok-sok tennivalót rejt még. Többek között a fizetési mérleg elnagyolt "jogcímezése", valamint a fekete- és szürke gazdaság lehet, hogy csökkenő, de kétségkívül virulens jelenléte miatt sem a turizmusnak tulajdonított bevételek, sem a kiadások tekintetében nem lehetünk bizonyosak, milyen nagyságrendű tételek hiányoznak a fizetési mérleg "idegenforgalom" fejezetéből, illetve esetleg milyen oda nem illő tételek terhelhetik azt.

A turizmus költségvetési kapcsolatainak áttekinthetetlensége miatt ma nem tudjuk megmondani, mekkora a turizmus nettó költségvetési egyenlege, vagyis az, mennyivel haladják meg a turizmusból származó adóbevételek a turizmusra fordított költségvetési támogatások összegét. Itt is a teljes hatást kell figyelembe venni, ahogyan arról az előző bekezdésben már szó volt. Tehát nemcsak a turistákat közvetlenül kiszolgáló ágazatoknak jutatott támogatásokat és az onnan származó adóbevételeket kell egyenlegezni, hanem a háttéripar költségvetési kapcsolatait is olyan mértékben, ahogy az a turisták fogyasztásával kapcsolatos. A kapott támogatások többnyire csak évek múlva indukálnak adóbevételt, ezért a turizmusra fordított közpénzek megtérülésének kimutatásához több év költségvetési támogatását és adóbevételét kell egyenlegezni.

A turizmus szatellit számla nem más, mint az előző kérdéseket megválaszoló statisztikai rendszer. A szatellit kifejezés arra utal, hogy a turizmussal kapcsolatos statisztikai mutatók (a turizmus részesedése a bruttó hazai termékben, a turizmusból származó költségvetési bevétel, a turizmus foglalkoztatás növelő hatása stb.) beilleszkednek a makrogazdasági statisztikák, a nemzeti számlák2 rendszerébe. Ez biztosítja a turizmusra vonatkozó statisztikák belső összhangját, valamint azt, hogy olyan mutatókat tudjunk kiszámítani, amelyekkel a turizmus rövid és hosszú távú jövedelmezősége egyértelműen és tömören összevethető más ágazatok hasonló mutatóival. A szatellit jelző azt a kapcsolatot szimbolizálja, hogy a turizmusra összpontosító részletes statisztikák úgy igazodnak a nemzeti számlákhoz, mint a naprendszerben a bolygók a naphoz.

A turizmus statisztikai sajátosságai

A statisztikai mérés szempontjából a turizmus megfigyelése azért sajátos feladat, mert a nemzetközi és az ezekkel harmonizált hazai osztályozásokban önálló, külön turizmus ágazat -- éppen a turizmus igen sokrétű, szerteágazó, és összetett kapcsolatrendszere miatt -- nem létezik. A turista az adott "piacon" mint turista van jelen, egyébként a szokásos környezetében fogyaszt. Ez azt jelenti, hogy a turisták kereslete mindig addicionális az adott térségben, országban rezidensek fogyasztásához viszonyítva. Ezért a turisták fogyasztása mindig kedvező folyamat, elősegíti a hazai gazdasági növekedést, hiszen olyan jövedelmek elköltéséről van szó, amelyek máshol -- a turisták rezidens gazdaságában -- keletkeztek. Ezekkel olyan forrás felhasználására nyílik lehetőség, amely más, alternatív módon egyáltalán nem lenne felhasználható, hiszen ezzel a jövedelemmel nem a fogadó gazdaság alanyai rendelkeznek, vagyis nem merül fel a fogyasztás vagy megtakarítás dilemmája. Nem áll elő az az eset, hogy ha túl gyorsan nő a rezidens lakosság fogyasztása, akkor ez csökkenti a beruházások, valamint az állam túlköltekezésének fedezését képező magán-megtakarításokat. A turistafogyasztás ugyanakkor csökkenti a küldő ország, térség jövedelem-felhasználási lehetőségeit.

Hatféle turizmus fogalom különböztethető meg attól függően, hogy hol és mihez képest jelentkezik a pótlólagos kereslet:

1. belföldi turisztikai kereslet =
magyarországi rezidensek magyarországi turisztikai fogyasztása

2. külföldi turisztikai kereslet =
külföldiek (nem rezidensek) magyarországi turisztikai fogyasztása

3. hazai turisztikai kereslet (1+2) =
magyarországi rezidensek magyarországi turisztikai fogyasztása
+ külföldiek (nem rezidensek) magyarországi turisztikai fogyasztása

4. külföldre irányuló turisztikai kereslet =
magyarországi rezidensek külföldi turisztikai fogyasztása

5. nemzeti turizmus kereslet = (1+4)
magyarországi rezidensek magyarországi turisztikai fogyasztása
magyarországi rezidensek külföldi turisztikai fogyasztása

6. nemzetközi turizmus kereslet = (2+4)
külföldiek (nem rezidensek) magyarországi turisztikai fogyasztása
+ magyarországi rezidensek külföldi turisztikai fogyasztása

A "hazai" jelzős fogalmak a magyar piacon jelentkező keresletet mutatják be két változatban. A bővebb fogalom magába foglalja a turistaútra való felkészülés vagy annak következményeként jelentkező keresletet is (például útiruházat vásárlását, az úton készített fényképek előhívását). A nemzeti jelző a magyar lakosság turistakeresletére vonatkozik. A nemzetközi turizmus az országhatárt átlépő turistaforgalom keresleti hatását méri.

Érdemes kitérni arra, hogy az elnevezés ellenére az ún. "bevásárló-turizmus" nem a turizmus részét képezi. Különösen nem akkor, ha a bevásárlás nemcsak saját felhasználásra, hanem továbbértékesítés céljára történik. Ez a tevékenység a külkereskedelmi forgalomhoz tartozik még akkor is, ha ezt a vámstatisztika nem regisztrálja. A bevásárló-turista tulajdonképpen kereskedő, és legfeljebb a bevásárló út során történő személyes fogyasztását számolhatjuk el az üzleti turizmus részeként, de semmiképpen nem a vásárolt áruk értékét.

A turizmuskereslet összetevői

A turista rendszerint sokféle terméket és szolgáltatást fogyaszt, nemcsak a szorosan vett turizmustipikus javakat, mint szálláshely és vendéglátás szolgáltatást. Mehet a bankba pénzt váltani, átutalni, sporteseményre, színházba, kiállításra, gyógyfürdőbe, a fodrászhoz vagy akár a fogorvoshoz. Itt-tartózkodása alatt használja a közlekedési infrastruktúrát, utakat, benzinkutakat, a tömegközlekedést, részesül a rendőrség védelmi szolgáltatásaiban stb. Valamilyen mértékben szinte mindenféle jószágból fogyaszt(hat), de bizonyosan más arányokban, mint a rezidens lakosság. A kínálati oldalon ez azt jelenti, hogy egy sor ágazat -- különböző mértékben és arányban -- vesz részt tevékenységével a turisztikai igények kielégítésében. Azt, hogy mely nemzetgazdasági ágak, ágazatok, alágazatok, vagy szakágazatok hozhatók kisebb-nagyobb mértékben összefüggésbe a turizmussal, írja le a tevékenységek nemzetközi osztályozási rendszerén (ISIC, illetve európai megfelelője a NACE) alapuló, abból építkező sajátos turisztikai tevékenységi osztályozó, a SICTA. (Standard International Classification of Tourism Activites)

Az egyes ágazatoknak a turizmus közvetlen keresletének kielégítésében játszott szerepét jól szemlélteti a turisztikai "kvázi" vagy "virtuális" ágazatok és az idegenforgalmi gazdaság közötti logikai kapcsolatot egy jéghegyhez hasonlító ábra.

Kérdés, mi van a víz színe felett, és mi van alatta? A jéghegy víz feletti részén vannak azok az ágazatok, amelyek közvetlenül, teljes egészében, vagy döntően a turistákat szolgálják ki, vagy amelyek meghatározóak a turista keresletben. A víz alatt találhatók a turista közvetlen kereslet kielégítésében valamilyen mértékben résztvevő ágazatok.

A turizmuskereslet vizsgálható a finanszírozás szerint. Megkülönböztethető a

  • vásárolt fogyasztás, a
  • közösségi szolgáltatások igénybevétele
  • egyéni (baleseti ellátás)
  • és közösségi módon (rendőrségi védelem, úthasználat).
  • Az elfogyasztott javak jellege szerint lehetnek:

  • turizmusspecifikus javak:
  • turizmustipikus javak (vendéglátás, szálloda-igénybevétel, menetjegy),
  • turizmushoz kapcsolódó javak (ruházati termékek, élelmiszerek, ajándéktárgyak, üzemanyag vásárlása).
  • nem turizmus-specifikus javak (háztartási gépek).
  • A kereslet részét képezik a turisztikai fogyasztás kielégítése céljából eszközölt beruházások:

  • beruházások turizmustipikus javak előállításához (szállodaépítés),
  • beruházások a turizmushoz kapcsolódó javak előállításához (takarítógépek),
  • infrastruktúra-fejlesztés (repülőtér-, út-, víz-csatorna hálózat, távközlési hálózat építés stb.).
  • A turizmus közvetlen és közvetett gazdasági hatása

    A turisztikai kereslet felmérése jelenti a kiindulópontot a teljes gazdasági hatás nyomonkövetéséhez. Minthogy a turista széles skálán fogyaszt, ezért nehéz áttekinteni annak részletes szerkezetét. A turistakereslet kielégítésében -- közvetlenül -- résztvevő ágazatok termelését nevezzük a turizmus közvetlen kínálati hatásának. Pontosabban nem a bruttó termelés, hanem a termelésben keletkezett hozzáadott érték a releváns adat, hiszen az fejezi ki a kereslet által generált jövedelmet. A jövedelem a termelésben résztvevő munka és tőke hozadéka: a szállodák, vendéglátóhelyek, légitársaságok, a turistákat kiszolgáló kiskereskedelmi boltok és más, a turistákkal közvetlen kapcsolatba kerülő ágazatok alkalmazottainak kifizetett bérek, a vállalkozás nyeresége mutatja, hogy -- közvetlenül -- mennyi jövedelem tulajdonítható a turista forgalomnak. Az itt alkalmazott létszám mutatja a turizmusnak a foglalkoztatásra gyakorolt -- közvetlen -- hatását. Ez az egyszerűbb módszer a turizmus gazdasági hatásainak kiszámítására. De nem állhatunk meg ennél, ha teljes és nemzetközi szinten összehasonlítható adatokat akarunk képezni. A turistákat közvetlenül kiszolgáló ágazatok termékeit, szolgáltatásait nem csupán a turisták veszik igénybe (pl. vasúti szállítás, helyi és távolsági személyszállítás, kiskereskedelmi üzlethálózat, közösségi és személyi szolgáltatások stb.) vagy ami még ennél is fontosabb, a turistákat közvetlenül kiszolgáló ágazatok mellett valójában számba kell venni az ezek termelő felhasználásához szállító ágazatokban keletkezett hozzáadott értéket is. Tehát például nemcsak a benzinkút alkalmazottainak a bérét, hanem a kőolaj-feldolgozó ágazatban kifizetett bért is abban az arányban, ahogy a kőolaj alapanyagból benzint állítanak elő, és azt a turistautakhoz használják fel. Ily módon jutunk el a turizmus teljes, vagy más néven indukált gazdasági hatásához.

    Miért nem elegendők a meglévő mutatók?

    A turizmus szerepére vonatkozóan gyakran találkozhatunk olyan becslésekkel, amelyek a turizmusból származó jövedelmet egyszerűen a turistafogyasztás összegével, -- illetve ami ezzel egyenértékű, a turistákat közvetlenül kiszolgáló ágazatok kibocsátásával -- azonosítja. Az előző bekezdésben követett gondolatmenet arra is felhívja a figyelmet, hogy a turizmusfogyasztás szintje félrevezető információt nyújt a nemzetgazdasági hatást tekintve, mivel több-kevesebb halmozódást takar. Például az utazásszervezők árbevételében megjelenik az általuk lefoglalt szálloda bevétele is, a vendéglátás bevételének részét képezi az ott értékesített bor értéke is. Ebből az is következik, hogy az a körülmény is befolyásolja a turizmusra termelő ágazatok összes kibocsátásának értékét, hogy a szálloda maga vagy utazás-szervezők közreműködésével értékesíti-e a férőhelyeit, a szőlősgazda saját pincéjében árulja-e a borát, vagy vendéglőkkel köt erre szerződést. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a turizmus "igazi" gazdasági hatása nem változik attól, ha ugyanannyi terméket és szolgáltatást adunk el, csak más értékesítési láncon keresztül.

    A külföldi turizmus nagyságát általában a nemzetközi fizetési mérlegben elszámolt dollárbevétellel jellemezük. A külföldi turizmusból származó bevételi adat kéznél van és könnyen interpretálható. Változása feltehetően jól közelíti a turistaforgalom dinamikáját. Azonban az adat egyszerre torzít felfelé és lefelé és hogy milyen mértékben, arról megoszlanak a nemzetközi fizetési mérleg megbízhatóságát, annak turizmusra vonatkozó és más tételeinek tartalmát firtató kutatók véleménye. Túlértékeli a turizmus által generált valutajövedelmet, mivel nincs levonva belőle az ehhez felhasznált import értéke. Például a külföldi turisták benzinvásárlásából származó dollárbevételt csökkenteni kellene az ehhez feldolgozott kőolajimport értékével. Másrészt alulértékeli a külföldi turisták fogyasztását, kimarad belőle mindaz a fogyasztás, amelyet nem a legális valutabeváltó helyeken átváltott, vagy a lakossági devizaszámlákra vándorló valuta értékét megtestesítő forint finanszíroz.

    Az ideális mutató:
    A turizmus teljes hozzáadott értéke / GDP

    A bruttó hazai termék (közismert angol rövidítéssel GDP) kitüntetett gazdasági mutató. Közkedveltségét az magyarázza, hogy halmozódás-mentesen összesíti a termelést, nem érzékeny arra, milyen a termelés hierarchikus szervezeti rendje. Akárhány termelő is vesz részt a termelési-értékesítési láncban, a GDP számítás külön-külön kimutatja minden egyes termelési fázis hozzájárulását a termék vagy szolgáltatás összértékéhez, ezt nevezzük hozzáadott értéknek, majd ezt összesíti. Az előző példákban, amellyel a turizmus gazdasági hatását szemléltettük, lényegében a GDP számítás menetét illusztráltuk. Az egyes termelési fázisok hozzájárulását nevezzük "új értéknek". Ez a tulajdonsága kiválóan alkalmassá teszi a GDP-t összehasonlításokra, viszonyításokra. A létrehozott új érték egyben kifejezi a termelés során keletkezett jövedelmet.

    A turizmus számla legfontosabb célja, hogy meghatározza a GDP-nek a turizmus többletkereslet által indukált részét. Ebben a megközelítésben az utazásszervező tevékenysége során keletkezett új érték nem tartalmazza az általa forgalmazott szállodai szolgáltatás értékét, azt a szállodai szolgáltatás új értékének tulajdonítjuk. Hasonlóképpen a -- turisták által igénybevett -- vendéglátás új értékének sem része az ott felszolgált bor értéke, az megoszlik a boripar és a mezőgazdaság között Egyfelől kiszámíthatjuk úgy, hogy például a turisták által igénybevett vendéglátás bevételéből levonjuk az ott felszolgált bor értékét, majd a boripar így realizált bevételéből kivonjuk a szőlő, a feldolgozáshoz használt energia és egyéb költségeket. Amennyiben a bor importból származik, úgy a bortermelés nem hoz létre új értéket. A példa is érzékelteti, hogy igen információ- és számításigényes feladatról van szó.

    A korábbiakban felírt összefüggés azt is kifejezi, hogy az új érték meghatározható a termelésben létrehozott jövedelmek összegeként. Ebben az esetben az utazásszervező iroda alkalmazottainak munkabérét, azok járulékait, az iroda profitját és a felhasznált eszközök értékcsökkenését kell összeadni. Ehhez jön hozzá a szálloda alkalmazottainak bére, annak járuléka, a szálloda nyeresége és értékcsökkenése. A sor hasonlóan folytatandó a vendéglátás jövedelmével egészen a szőlősgazda béréig és nyereségéig. Ekkor is minden fázisban csak a turizmuskereslet által kiváltott hatásokat kell számba venni. A számítás most sem egyszerű. Különösen azért nem, mert igazán megbízható eredményekről csak akkor beszélhetünk, ha mindkét módon elvégezzük a számítást, és elfogadható sávban marad a két megközelítésből kapott adatérték közti eltérés.

    A turizmus számla nem állhat meg a termelésben keletkezett jövedelmek számbavételénél. Ahhoz, hogy kimutathassuk, a turizmusból kinek milyen haszna származik, el kell jutni a rendelkezésre álló jövedelmekig. Ez fejezi azt ki, hogy mennyi profitot realizál a vállalkozó a turizmusból, mennyi nettó (adózott) bérben részesülnek a turizmus szektorban, vagy a háttérágazatokban dolgozó munkavállalók. Az elszámolás logikájának megfelelően nem a teljes bért, hanem csak azt a részt kell figyelembe venni, amely a turizmusnak tulajdonítható. Az állam rendelkezésre álló jövedelme nem más, mint a turizmus nettó költségvetési egyenlege, azaz a turizmusból befolyt adók összegének és turizmus céljára adott támogatásoknak az egyenlege.

    Meglévő és hiányzó adatforrások

    Bármely makrogazdasági statisztika annál jobb, minél több információt tud összeilleszteni egyetlen konzisztens rendszerbe. Ennek megfelelően a turizmus számla megbízhatóságát is az jelzi, képes-e felhasználni minden, a turizmussal kapcsolatba hozható tényinformációt. Szükség van tehát minden létező adatforrásra. Az idegenforgalmi statisztika keretében jelenleg rendszeres adatgyűjtés létezik:

  • a külföldi látogatók számára,
  • a kereskedelmi szálláshelyeket igénybevevők számára és tartózkodási idejükre,
  • a szálláshely-szolgáltatás és a vendéglátás árbevé-telére.
  • A fizetési mérlegből ismert a valutabeváltások összege mindkét irányban, forintról és forintra vonatkozóan.

    A turizmus szatellit számla kidolgozásához ezenkívül igen sok, a hagyományos statisztikai adatgyűjtésekből közvetlenül nem kinyerhető adat szükséges. Az adatgyűjtés fő nehézségét az az előzőekben is tárgyalt körülmény képezi, hogy a turizmus fogalma nem követi a szokásos ágazati, tevékenységi, funkcionális osztályozásokat. Ezért külön információkat kell szerezni arról, hogy a rendelkezésre álló fogyasztási, termelési, beruházási, jövedelmi adatok mekkora hányada tulajdonítható a turizmusnak.

    Milyen új adatgyűjtések kellenek a szatellit számlához? Keveset tudunk

  • a turizmusra szakosodott kisvállalkozások tevékenységéről (pl. falusi turizmus),
  • külföldi turisták költekezési szokásairól,
  • magyar lakosság turista célú fogyasztásáról belföldön és külföldön.
  • A külföldiek költekezési szokásainak megismerésére több alkalommal és több intézmény is tett kísérletet. A Központi Statisztikai Hivatal kísérleti jelleggel először 1984-ben, majd az akkor a turizmusért "felelős" minisztérium támogatásával 1986-ban és 1994-ben közel tízezer külföldi kikérdezésével igyekezett a külföldiek magyarországi költekezési színvonalát és fogyasztási szerkezetét megismerni, akkor még távolról sem olyan igénnyel, hogy az eredményeket majdani szatellit számlák összeállításához használják fel. Azokban az években talán még inkább kérdéses volt, mekkora összegek kerülhetik el a "központi kötött devizagazdálkodást" és a nem konvertibilis forint miatt az idegenforgalom "devizaszerző képessége", ilyen értelemben vett egyensúly javító szerepe igen komoly hangsúlyt kapott. Az eredmények alapján arra vonatkozóan is becslésekhez lehetett jutni, mennyire tér el a lakossági fogyasztói árindextől a külföldiekre számítható árindex, és az olcsó árak az árfolyamváltozásokkal is korrigálva, milyen mértékben teszi versenyképessé Magyarországot a külföldi kereslet tekintetében. A fizetési mérlegben megjelenő turisztikai devizabevételek és a felvételből becsülhető tényleges bevételek közötti különbség igen tetemesnek adódott, olyannyira, hogy a nyolcvanas években ezek az információk korlátozottan lettek csak nyilvánosságra hozva. A felvételek az ún. "tegnap-interjú" módszerével készültek -- vagyis egy-egy család egynapi kiadásait igyekeztek megtudni -- és tekintettel arra, hogy akkor a határstatisztikából és a szálláshelyi statisztikából meglehetősen sok és részletes adat állt rendelkezésre a külföldiek tartózkodási idejét illetően, a rétegzett minta adatait megfelelő súlyokkal tudtuk teljes körűvé tenni. A KSH mellett különböző piackutató intézetek is vállalkoztak a külföldiek magyarországi költekezésének becslésére, legutóbb pl. a Gazdasági Minisztérium megbízásából a GfK Hungaria. A KSH vizsgálatoktól eltérő filozófiával végzett, 1998. évi felmérés kevésbé árnyalt eredményeit a Turizmus Bulletin ismertette, alaposabb megfontolást kíván majd annak eldöntése, mennyiben hasznosíthatóak egy esetleges szatellit számla összeállításakor, kifejezett célja mindenesetre ennek a felvételnek sem ez volt.

    A lakosság turisztikai keresletének statisztikai és piackutató jellegű vizsgálatára egyaránt volt már példa a távolabbi és a közeli múltban. Ezek között a KSH legutóbbi, az 1996. évi mikrocenzusához kapcsolódó célzott felvétel érdemel említést, ami kilencezer magyar háztartás kikérdezésén alapult. Ez a felvétel, megfelelő fejlesztéssel alkalmassá tehető ugyan arra, hogy megfeleljen az EU lakossági turisztikai keresleti statisztikára vonatkozó jogszabályának, de ahhoz, hogy elegendő információt nyújtson egy szatellit számla számára a turisztikai fogyasztásról, jelentős átalakításra szorul. Illetve azt lenne szükséges vizsgálni, hogyan köthető össze ez a háztartási költségvetési felvétellel. Piackutatási igénnyel legutóbb 1999-ben a Szonda Ipsos végzett a lakosság utazási szokásait feltérképező kutatást, aminek céljai között ugyancsak nem szerepelt a fogyasztási struktúra részletesebb megismerése.

    A fenti típusú információknak a begyűjtése igen forrásigényes, következésképpen költséges feladat. Szerencsére feltételezhetjük, hogy a szerkezeti struktúra évről évre nem nagyon változik, ezért elegendő eseti módon adatgyűjtéseket szervezni, és azt időben, az évek között továbbvezetni. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a turisztikai szatellit számlák igényeit is kielégítő részletességű felvételek akár 4-5 évenkénti gyakorisággal való elvégzése csak több műhely összefogásával képzelhető el.

    Hasonló módon hasznosíthatjuk a nemzetgazdasági összefüggések végigvezetéséhez szükséges statisztikákat, azaz:

  • az egyes ágazatok közötti részletes termékáramlási, input-output táblázatokat,
  • a SICTA szerint részletezett munkaerő felhasználási adatokat,
  • részletes jövedelem-szerkezeti arányokat.
  • A szimulációs számla előnyei és hátrányai

    A szatellit számlák gondolata nem új a közgazdasági szakirodalomban és nem is a turizmus volt az első téma, amellyel kapcsolatban felmerült az összeállítás igénye. A nemzetgazdaságban számos olyan fontos funkcionális terület van (pl. az egészségügy, a kutatás-fejlesztés, a környezetvédelem), amely elemzésére a nemzeti számlák központi rendszere nem nyújt elegendő információt, viszont kialakítható ehhez illeszkedő, ezzel a fő mutatókban találkozó statisztikai rendszer. Eddig jórészt csak a legfejlettebb statisztikával rendelkező országok tudtak nekilátni a szatellit számlák alkalmazásának, annak a lehetőségét keresve, hogy a vizsgált területek statisztikai információit miként lehetne a nemzeti számlákhoz kapcsolni, pénzügyi, vagy természetes mutatók alapján. A turizmust illetően nemzetközi szervezetek, így az OECD és az Idegenforgalmi Világszervezet (WTO) a kilencvenes évek közepe óta foglalkozik a turizmus szatellit számláinak módszertani kérdéseivel és legutóbb már az EU statisztikai hivatala, az EUROSTAT is bekapcsolódott a kutatásokba. A felsorolt szervezetek legutóbb 1999 nyarán Nizzában kétnapos konferenciát szenteltek a kérdésnek, sőt néhány országban -- elsősorban azokban (Kanada, Ausztria, Norvégia), ahol fejlett statisztikai rendszerek és statisztikai infrastruktúra áll rendelkezésre -- sokéves munkával előrehaladott kísérletek történtek a turisztikai szatellit számlák összeállítására. Ezek az országok abból a megfontolásból adtak magas prioritást a szatellit számlák fejlesztésének, azért mozgósítottak megfelelő anyagi és szellemi erőforrásokat a módszertani munkáknak és a gyakorlati kivitelezésnek, hogy megbízhatóan bizonyított tényekkel, meggyőző érvekkel járulhassanak hozzá a turisztikai gazdaság élénkítését elősegítő döntésekhez. Legutóbbi fejleményként az ENSZ éppen ez év február végi New-Yorki ülésén tűzték napirendre a kérdést

    Illúzió lenne azt elvárni, hogy rövid, a turizmus-politikai döntéshozók számára elfogadható időn belül előállítható a turizmus számlához szükséges minden adatforrás. Anyagi és szakmai erőforráskorlátok miatt ez csak több éves távlatban valószínűsíthető. Átmeneti megoldást jelent, hogy a Gazdasági Minisztérium és a Magyar Turizmus Rt. megbízta a WTTC-t, hogy adaptálja Magyarországra a WEFA-val közösen kifejlesztett Szimulációs Turizmus Számlát.

    A szimulációs turizmus számla lényegében arra vállalkozik, hogy a hiányzó adatokat -- múltban megfigyelt tapasztalatok, vagy nemzetközileg jellemző arányok alapján -- helyettesítse. Tehát összeszed minden rendelkezésre álló adatot, majd különféle statisztikai becslésekkel, ökonometriai modellekkel pótolja a hiányzókat. A számla érvényessége nagymértékben függ a modellezés, becslés során alkalmazott feltevésektől. A szimulációs számla arra is alkalmas lehet, hogy segítse a felhasználókat az elemzési igények artikulálásában, így ezeket figyelembe lehessen venni a későbbiekben, a tényleges magyar turizmus számla összeállításakor, az adatgyűjtések szervezésekor. A félig-meddig készterméknek nevezhető szimulációs számla átvétele tehát csak az első lépés a rendszeresen aktualizált magyar turizmus számla kidolgozásának menetében .

    Magyarországon eddig nem készült turizmus számla. Ennek hiányában nem létezhet olyan adat sem, amely -- statisztikai bizonyossággal -- kimutatná a turizmus valódi gazdasági szerepét és súlyát. A turizmus-politikai érvelésekben többnyire 10% körüli érték hangzik el. Turizmus számla híján ezt egyelőre inkább feltevésnek, mint állításnak fogadhatjuk el. Ha nekikezdünk és előre haladunk a szatellit számla kidolgozásában, úgy jutunk egyre nagyobb bizonyossággal állítható tények birtokába. Legalább annyira fontos, hogy a turizmus számla segítségével a szintetizáló "sarokszám" mellett megismerhetjük a turizmusgazdaság azon strukturális összetevőit is, amelyen keresztül a gazdaságpolitika jól meghatározott, célzott döntésekkel hatásosan ösztönözheti a turizmus fejlődését.

    1. Az írás a Word Travel & Tourism Council (WTTC) vezette magyarországi kutatás előkészítése jegyében készült -- a témával a hazai szakirodalomban első alkalommal foglalkozó -- bevezető tanulmány. Rövidített változata megjelent a Heti Turizmus 2000/5. és 6. számában. A szerzők közül dr. Hüttl Antónia független szakértő, a Turizmus Szatellit Számla (TSA) Project szakmai munkacsoportjának vezetője, dr. Probáld Ákos a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője, a TSA Projekt Felügyelő Bizottságának tagja.
    2. Magyarországon az elmúlt években kiépült a nemzetközi ajánlásoknak (az ENSZ 1993-as SNA, az Európai Unió erre épülő ESA 1995 rendszere) nagyvonalakban megfelelő nemzeti számlák rendszere. Ez jó alapot képez az ehhez kapcsolódó turizmus szatellit számla kidolgozásához.

    Ajánlott, illetve felhasznált irodalom:

    1. Community Methodology on Tourism Statistics
      -- Statistical Office of the European Communities (Eurostat) 1998
    2. Draft OECD Guidelines for a Tourism Satellite Account,
      -- Organisation for Economic Cooperation and Development (OECD), May 1999
    3. The Tourism Satellite Account - Technical Series No. 31.
      -- Statistics Canada National Accounts and Environment Division, July 1994
    4. Update principles for Travel and Tourism National Satellite Accounting
      -- World Travel and Tourism Council (WTTC) September 1998
    5. Tourism Satellite Account – The Conceptual Framework
      -- World Tourism Organization (WTO) Madrid, 1999