A turizmus konjunktúraindexe (TUX) és alkalmazási lehetőségei

Szerző: Skultéty László (GKI Gazdaságkutató Intézet)

1. A turizmus konjunktúraindexeinek jelentősége

A turizmus jelentősége világviszonylatban egyre nagyobb: folyamatosan növekszik -- s ez az előrejelzések szerint még gyorsulhat is -- a turisták száma és az általuk elköltött pénz volumene, valamint a turizmusban foglalkoztatottak száma. Világszerte a turizmus állítja elő -- a WTO legfrissebb becslései szerint -- a bruttó hazai össztermék hozzávetőlegesen 10%-át. Ugyanakkor a turizmus statisztikailag nehezen megfogható és követhető tevékenység.

Magyarország esetében a turizmus feltételezéseink szerint a GDP 10-20%-át állítja elő (a különbség a két becslés között a tovagyűrűző hatások figyelembevétele). Egyes kiemelt régiók esetében azonban még ennél is meghatározóbb a szerepe. Az ország kontinentális éghajlata miatt azonban a turizmus éven belüli alakulása igen nagy szezonalitást mutat, bár ezen pl. a konferencia- és a gyógyturizmus fejlesztése sokat változtathat. A statisztikai számbavétel bonyolultsága nem teszi lehetővé, hogy az "ágazat" valós teljesítményének konjunkturális alakulásáról gyors, testreszabott és az előrelátást segítő információval rendelkezzünk.

2. Mire jók a konjunktúraindexek ?

A konjunktúraindexek alapvetően a piaci szereplők (vállalkozások, lakosság) véleményére, várakozásaira vonatkozó reprezentatív felmérések alapján készülnek. Közös módszertani vonásuk, hogy nem kvantitatív (azaz nem mennyiségi, nem számszerű válaszokat váró), hanem kvalitatív (azaz minőségi, tendenciákra rákérdező) kérdéseket tesznek föl a válaszadóknak. Így tendenciák nyomonkövetésére, illetve a várakozások irányának és intenzitásának felmérésére adnak lehetőséget, amik alapján előrejelzésekre alkalmasak.

A turizmus konjunktúraindexének megalkotása komplexebb feladat, mint egy ipari, vagy egy kereskedelmi bizalmi index megalkotása, hiszen míg az utóbbi ágazatok a KSH TEÁOR szerinti tevékenységcsoportot képeznek, a turizmus nem illeszkedik ebbe a rendszerbe, hiszen összetevői több ágazatban szétszórtan vannak jelen. Tehát el kellett dönteni, hogy mely tevékenységcsoportokat célszerű felmérni.

Más oldalról pedig a turizmus iránya szerint is többé-kevésbé egymástól eltérő részekre bontható (kiutazó, beutazó, valamint belföldi turizmus). Ez a kategorizálás azonban a turizmus nemzetgazdasági szerepét illetően is releváns, hiszen a kiutazó turizmus devizát költ, a beutazó devizabevételt jelent, a belföldi pedig nem jár forint átváltásával, másrészt a kiutazó turizmus hazai GDP-tartalma töredéke a beutazó, valamint a belföldi turizmuséhoz képest. Ezért célszerűnek látszott, hogy mindegyik ágra külön konjunktúraindexet állítsunk elő.

Más megközelítésben a konjunktúraindexeknek egyrészt a kereslet, másrészt a kínálat alakulásáról is információt kell szolgáltatniuk. Ugyanis a turizmus jövőbeli vonzerejét a kínálat is jelentősen befolyásolja.

3. A turizmus konjunktúraindexének konkrét megoldásai

Az alábbiakban részletesen bemutatott indexek és a hozzájuk kapcsolódó kérdőívek a fenti elgondolásoknak úgy felelnek meg, hogy a kiutazó és a belföldi turizmus iránti keresletet lakossági és vállalkozói/intézményi felmérésekkel, a beutazó turizmus várható keresletét a beutaztatást végző (külföldi és belföldi) utazási irodák felmérésével követi nyomon. A kínálati oldal felmérésénél a hazai piaci szereplőkre koncentráltunk, mivel ezek termelik a turizmus hozzáadott értékét. Így e felmérések a hazai utazásszervezőkre és utazási irodákra, szálláshely-szolgáltatókra, vendéglátókra, légitársaságokra, valamint múzeumokra terjednek ki.

Az egyes kvalitatív kérdésekre kapott válaszokból kérdésenként egyenleget számítunk. A részindexek ezeket az egyenlegeket tartalmazzák, vagyis ezeknek a (súlyozott) átlagaként állnak elő. Az egyenleget a konjunktúraindexek előállításához nemzetközileg elterjedt gyakorlat szerint úgy számítjuk, hogy az adott kérdésre pozitív (optimista) választ adók arányából levonjuk a kérdésre negatív (pesszimista) választ adók arányát. Így egy egyenleg értéke +100 és --100 pont között mozoghat. Ha az értéke +100, az annyit jelent, hogy minden megkérdezett jelentős mértékű emelkedésre, javulásra számít. Ha értéke --100, természetesen az előbbi ellentéte igaz, vagyis minden válaszadó csökkenésre, romlásra számít. Az egyenleg tehát egy olyan mutatószám, amelynek előjele a változás irányát jellemzi, mértéke pedig a várakozások intenzitását.

A turizmus rövidtávú alakulása Magyarországon nagyon erős szezonalitást tartalmaz. A konjunktúraindexnek a szezonális hatásokat figyelmen kívül hagyva a konjunktúra tendenciaszerű alakulását kell tükröznie. A felmérésekben e problémát úgy oldjuk meg, hogy az EU-ban is elterjedt módszer szerint az elmúlt és a következő 12 hónapról kérdezzük a lakosságot és a vállalkozásokat. Emögött az a megfontolás rejlik, hogy a válaszadás pillanatában az emberek a legutóbbi és a következő időszakra vonatkozóan rendelkeznek emlékekkel, illetve tervekkel, s ezek kellően általánosak, csak tendenciát közlők ahhoz, hogy a durva szezonalitást kiküszöböljük. A maradék szezonalitást pedig kiigazító számítástechnikai programok segítségével utólag lehet kiszűrni. Mivel a szezonális kiigazító programok futtatásához is legalább három évnyi idősorral kell rendelkezni, egy évnyi felmérést követően a szezonalitás "kiszűrésére" az előző év azonos negyedévi indexével való összehasonlítás alkalmazható.

A) A belföldi turizmus konjunktúraindexe

A belföldi turizmus gyakorlatilag belföldi üdülésekben, hétvégi kirándulásokban, túrákban (szabadidős turizmus), valamint konferenciákban, vásárokban, üzleti utakban (üzleti turizmus) realizálódik. E tevékenységek konjunktúráját bemutató és jövőbeli alakulását előrejelző konjunktúraindexe terveink szerint alapvetően kétféle, múltra vonatkozó és várakozási részindexekből áll.

B) A beutazó turizmus konjunktúraindexe

A beutazó turizmust a gyakorlatban külföldiek magyarországi üdülései, rokonlátogatásai, rendezvénylátogatásai (szabadidős turizmus), valamint vásárok, kiállítások, konferenciák látogatása, külföldiek üzleti tárgyalásokra való ideutazása (üzleti turizmus) jelentik. E tevékenységek konjunktúráját bemutató és jövőbeli alakulását előrejelző konjunktúraindexe terveink szerint alapvetően szintén kétféle, múltra vonatkozó és várakozási indexekből áll.

C) A kiutazó turizmus konjunktúraindexe

A kiutazó turizmus olyan tevékenységekben ölt testet, mint a magyarországi lakosság külföldi üdülései, túrái, rokonlátogatásai, tanfolyam látogatása (szabadidős turizmus), valamint magyarországi vállalkozások, intézmények külföldi utazásai üzleti tárgyalásokra, konferenciákra, kiállításokra, vásárokra (üzleti turizmus). E tevékenységek konjunktúráját bemutató és jövőbeli alakulását előrejelző indexe terveink szerint alapvetően háromféle, lakossági, vállalkozási és szakmai részindexekből áll.

A fenti indexek részletezése a Turizmus Bulletin e számában megjelenő, "A turizmus konjunktúraindexének (TUX) alakulása 1999 negyedik negyedévében" című tanulmányunkban olvasható.

4. Az index módszertani problémái

4.1. A szezonalitás kezelése

A TUX index és részindexeinek előállítása, illetve az ezekhez szükséges felmérések elvégzése 1999 harmadik negyedévével kezdődött. Az első négy felmérés tehát mind más és más szezonban készül, ami az első év lezártáig nem teszi lehetővé az indexek időbeli összehasonlítását.

A szezonalitás kezelésének -- amint arra korábban utaltunk -- módja a második és harmadik évben az előző év azonos negyedévével való összehasonlítás lesz. Amennyiben már három évnyi (három periódusra kiterjedő) idősorral rendelkezünk, elvégezhetjük a szezonális kiigazítást. Így minden újabb felmérés eredménye már a közvetlenül azt megelőzőhöz is hasonlítható lesz.

4.2. A súlyozási problémák kezelése

A TUX index és részindexei is a részletek súlyozott átlagaiként állnak elő. A súlyozást célszerű olymódon elvégezni, hogy amint több változót egy magasabb szintű változóvá aggregálunk, a súlyok azt fejezzék ki, hogy az adott aggregátum GDP-hez való hozzájárulásából miként részesednek a részei. Az ehhez szükséges súlyok azonban egyelőre nem állnak rendelkezésre. A Gazdasági Minisztérium turizmuspolitikai főosztálya megrendelésére a WTTC és a WEFA együttműködve 2000 nyarára elkészíti a turizmus szatellit számlarendszerének szimulációs modelljét. A szatellit számlarendszer a turizmus és részeinek a GDP-hez való hozzájárulását mutatja ki (persze a szatellit számla nem csak erről, hanem még sok más, a turizmus gazdasági hatásaira vonatkozó kérdésre is információval szolgál). A WTTC/WEFA együttműködésben készülő becslés gyakorlatilag a szatellit számlát állítja elő, azonban ahol a hazai statisztikai rendszerben hiányoznak még az adatok, ott nemzetközi adatbázisra épített becsléssel helyettesítik azokat. Így idén nyárra rendelkezésre fognak állni azok az adatok, amelyek alapján a TUX index összetevői valós súlyuknak megfelelően kerülnek aggregálásra. Addig az egyszerű számtani átlagolást alkalmazzuk.

4.3. Az eltérő jellegű mutatószámok alkalmazása

Célunk az, hogy a TUX összetevői között csak egyenleg mutatók vagy indexek (előző év azonos időszakához hasonlító mutatószámok) legyenek. Ezek ugyanis egyaránt alkalmasak a változások irányának és a változás intenzitásának jelzésére. Egyetlen különbségük (számszaki szempontból), hogy az egyenlegek -100 és +100 között, az indexek pedig végtelen tartományban vehetnek fel értéket. Az indexeket olyan formában használjuk, hogy a bázis időszakhoz képest bekövetkezett százalékos változást mutassák, vagyis ha nincs változás, értékük nulla. Így az egyenlegeket és indexeket egymással átlagolhatjuk, s ennek során nem követünk el nagy hibát.

Jelenleg azonban még több fajlagos mutatószám szerepel az összetevők között (pl. 100 alkalmazottra jutó kiküldetési napok száma). Ezek önmagukban nem fejeznek ki változást. A felmérés első évét követően azonban ezekre is indexet számíthatunk az előző év azonos időszakához képest. Amint ez lehetséges, a TUX index a turizmus teljesítményének várható alakulását fogja jelezni, vagyis ha értéke pozitív lesz, az "ágazat" teljesítménye várhatóan bővülni, ha negatív, akkor várhatóan szűkülni fog.

A turizmus konjunktúraindexe, amikor pontos súlyozással és a szezonalitás kiszűrésével megtisztítottuk jelenlegi fogyatékosságaitól, alkalmas lesz arra, hogy a turizmus teljesítményét, a turizmus három megfigyelt területét, az ezek iránti keresletet és várható kínálatukat előrejelezzük. A GKI Rt. tapasztalatai szerint a "klasszikus" konjunktúraindexek (lakossági bizalmi index, üzleti bizalmi index) alkalmasak a háztartások fogyasztásának, valamint az ágazatok kibocsájtásának előrejelzésére. Reméljük, hogy a TUX és összetevői két-három év múlva alkalmasak lesznek majd e nehezen megfogható, ám a gazdaság számára annál fontosabb tevékenység, a turizmus előrejelzésére.