Így született meg a „Repülő kócsagok" fotó - Kudich Zsolt interjú

Gemencen készült Kudich Zsolt természetfotós „Repülő kócsagok" című képe, mellyel megnyerte idén a Kaliforniai Tudományos Múzeum (California Academy of Sciences) által szervezett Big Picture pályázatot. Ennek a képnek azonban még a rangos díj elnyerésénél is érdekesebb története van - erről beszélgettünk vele.

Mondhatjuk, egy gigantikus vállalkozás szép pillanatát láthatjuk a "Repülő kócsagok" című képen, hiszen a Duna-menti nemzeti parkok közel két éves projektjének kapcsán 8 ország 15 nemzeti parkjának legmeghatározóbb természeti értékeit fotózta végig Kudich Zsolt és Zsirmon Réka. Ahogy Zsolt visszaemlékezik: "a Repülő kócsagok-hoz hasonló képe Rékának is készült, pedig két teljesen különböző helyről fotóztunk azon a hajnalon". 

A Gemenc Erdőgazdaság beszámolója szerint 2013-ban hatalmas árvíz volt, amikor a kép készült. Ez mennyiben járult hozzá a végeredményhez?

Különleges szituáció volt az akkori árvíz, és valóban annak az eredménye volt, hogy az a rengeteg kócsag egy helyen gyűlt össze. A nagy árvíz után maradt néhány kisebb tocsogó, és azokban nagyon sok volt a hal, a sok táplálék pedig nagy távolságból is oda vonzotta a madarakat. Felségemmel és fotós társammal Zsirmon Rékával szerencsénk is volt, hiszen az árvíz után pont jókor jártunk a helyszínen. Addigra lett ugyanis olyan kicsi a megmaradt vízterület, hogy a madaraknak már szűkösen kellett összegyűlniük, s rengetegen voltak az apró tavacskában. Már több fotópályázaton is  értünk el sikereket az ott készült képekkel.

Ez a gemenci fotózás tulajdonképpen egy Duna-menti nemzeti parkokat bemutató hatalmas fotós projekt részeként született. Mit érdemes tudni erről a szép feladatról?

A 2800 km-es Duna teljes szakaszán, 8 ország 15 nemzeti parkjában jártunk, ezeknek egyike a Duna-Dráva Nemzeti Park, illetve Gemenc.

A fotózásra a Danubeparks nemzetközi szervezet és a Duna-Ipoly Nemzeti Park megbízásából került sor. A projekt célja egy angol és német nyelven megjelent reprezentatív fotó album képanyagának elkészítése volt, amely a Duna-menti védelmi területek természeti értékeit egységes koncepció mentén mutatja be.

Tehát nem a városokat és a turisztikai látnivalókat fotóztuk végig, hanem a nemzeti parkok élővilágát és a látványvilágát. Tudomásunk szerint nincs olyan fotósorozat ezen kívül, ami a Duna-menti nemzeti parkok mai állapotát örökítené meg a folyó teljes hosszában. Minden nemzeti parkról 8-10 fotót válogattak be a szerkesztők a könyvbe. Magyar nyelven eddig sajnos nem jelent meg a könyv, de terveink között szerepel, hogy mi is készítünk a fotóanyagból egy saját kiadású könyvet. 

Ez egy hatalmas vállalkozás! Kitől kaptak segítséget?

A nemzeti parkok munkatársai segítettek a legszebb, legértékesebb területek megtalálásában és elérésében. Az út során több, mint 12 ezer kilométert tettünk meg a védett területeket fotózva. Közel 50 emberrel dolgoztunk együtt, és nagyon sok helyszínt és időpontot kellett összeegyeztetni, mert csillagtúra-szerűen zajlott a fotózás. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk az elkészült anyaggal kapcsolatban, legutóbb július 10-én Bécs közelében a Donau-Auen Nemzeti Park központjában, ahol a fotóanyagból készült kiállításunk megnyitóján Carl Manzano-tól a nemzeti park igazgatója fejezte ki elismerését.

Magyarországról 3 nemzeti park szerepel a Duna-menti nemzeti parkok között. Milyen élményekkel és fotókkal gazdagodtak az út során?

Elsőként a Fertő-Hanság Nemzeti Parkhoz tartozó Szigetköz tájvédelmi körzetben jártunk. A nemzeti park munkatársának iránymutatása alapján megtaláltuk Bezenye község határában az egyik utolsó megmaradt botló füzest. Korábban ezek a 3-4 évente teljesen visszavágott (botolt) fehér füzesek jellemzőek voltak a Duna-menti területekre.

A Szigetköz ma is megőrizte szépségét annak ellenére, hogy a bősi erőmű miatt jelentősen csökkent a mellékágakba kerülő vízmennyisége. Voltunk a Duna túlpartján a Csallóközben is, ahol a bősi erőmű határozza meg a táj képét, sajnos kevés természetes élőhely maradt azon a területen. 

A Duna-Ipoly Nemzeti Park – ami a következő állomásunk volt –, a Pilis- a Visegrádi- és a Börzsöny-hegységeket, az Ipoly-völgy Hont és Balassagyarmat közötti szakaszát és a Szentendrei-sziget egyes területeit foglalja magában. Ez a Duna középső szakaszának leglátványosabb és gazdag élővilággal rendelkező területe, hiszen itt a Dunakanyarban a folyó áttör a környező hegyeken és éles kanyarral Nyugat-Kelet irányból Észak-Déli irányba fordul. Ehhez hasonló terület délen a Vaskapu, a román-szerb határon, ott a folyó a Kárpátokon tör keresztül.Itt a Dunakanyarban elsősorban tájképeket készítettünk, de nagyon sok madarat és állatot ábrázoló fotónk is született.  A Börzsöny kedvenc helyünk, gyakran járunk oda fotózni. A kiállításnak is része lett egy itt készült foltos szalamandrát élőhelyén a tájban ábrázoló fotó.

A Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik az Ócsai Tájvédelmi Körzet, ami a hajdani kiterjedt lápterületek egyik utolsó, nagyon gazdag élővilággal rendelkező maradvány foltja. 

A Duna mentén délre indulva a Duna-Dráva Nemzeti Park területeit érjük el. A park természeti képének formálásában a víz játssza a főszerepet. A Duna és a Dráva folyók víztömege határozta meg a sokf,éle élőhely kialakulását, melyeken színes élővilágot találtunk. A nemzeti park szinte teljes területe az egykori ártereken található.Korábban is jól ismertük Gemencet, most viszont más területekre is eljutottunk. Szép tájképek készíthetőek a mellékágakról Béda-Karapancsa és Mohács környékén, ahol nagyon sok segítséget kaptunk a nemzeti park munkatársaitól. A Dráva mentén megfigyelhettük a folyó jellegzetes képződményeit, a zátonyszigeteket, melyek folyamatosan épülnek és pusztulnak, ezáltal a helyüket is változtatják. A Dráva a vízimadarak vonulásában és telelésében is meghatározó szerepet tölt be. Az állóvizek befagyása után sok ezer madár gyülekezik ide a nyílt víztükörre. Teleobjektívvel készült képeink a folyó megmaradt természetes ártereit mutatják be.

A Dráváról tartják úgy, hogy Európa Amazonasa. Valóban ilyen vad ez a folyó?

A Dráva tele van homokpadokkal, zabolátlan, egészen más, mint a korlátok közé szorított Duna. Az egyik legszebb rész volt utunk során a Duna és Dráva torkolat vidéke, a Kopácsi rét területe, amely ma Horvátország területén, közel a magyar határhoz található. A Kopácsi rét főként madárvilágáról ismert. Közel 300 madárfaj előfordulását regisztrálták a területen.

Nagyobb áradások idején hatalmas területeket áraszt el a víz. Nagy kiterjedésű elárasztott területeinek köszönhetően rendkívül fontos ívó területe a halaknak és Európa egyik legjelentősebb vizes élőhelyei is itt találhatóak. Arculata folyamatosan változik és erősen függ az áradások dinamikájától.

A magyar szakaszról melyek lettek a kedvenc fotók?

A Gemencen készült kócsagokat ábrázoló képek, a Dráva mentén Berzencén készült ártéri fotók, a börzsönyi szalamandra és természetesen a szigetközi hóvirágképek is a kedvenceink közé tartoznak.

Mit érdemes Magyarországon fotóznia egy természetkedvelő amatőrnek?

Magyarország a világon talán az egyik legjobb hely madarak fotózására. Eddig közel 400 madárfajt figyeltek meg hazánk területén. Akár lessátorból, akár épített lesből némi várakozással könnyen lehet jó madárfotókat készíteni. Nagyon sok külföldi természetfotós is hozzánk jön madarakat fotózni.

Az eddig említett helyszíneken túl a Kis-Balaton, a Kiskunság, a Hortobágy és a Tisza-tó is gazdag madárvilággal rendelkezik, amely elsősorban tavasszal és ősszel a madárvonulások idején figyelhető meg. Ezeken a területeken meg van a szükséges infrastruktúra, magaslesek, fotós lesek és szakértő túravezetők is rendelkezésre állnak.

Kérünk mindenkit, hogy a védett területekre csak szakvezetővel és a szükséges engedélyek birtokában lépjenek be, ezáltal is védve természeti értékeinket.