Nemzeti emlékhelyeink

A nemzeti emlékhelyek történelmünk legfontosabb helyszínei, az emlékezet egyszerre szimbolikus és valóságos terei. Bár gyakran fontos építészeti alkotások, nem elsősorban műemléki szempontok alapján számítanak jelentősnek, hanem kiemelkedő történelmi szerepük miatt.

Lehetőséget nyújtanak arra, hogy a hozzájuk ellátogatók számára megtapasztalhatóvá tegyék a magyar történelem sorsfordító eseményeit, tragédiáit, de dicső pillanatait is. Jelenleg tizennégy nemzeti emlékhely található az országban, amelyek jelentőségét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság javaslata alapján az Országgyűlés törvénnyel ismerte el. Ezek egységes megjelöléséről a Nemzeti Örökség Intézete gondoskodott. A felállított sztélék nem csupán egységesen és könnyen felismerhetővé tették az emlékhelyeket, de tömören azok jelentőségéről is tájékoztatják az érdeklődőket.

Hősök tere

Az Andrássy utat lezáró tér mai alakja a honfoglalás ezredik évfordulóján, 1896-ban kezdett formálódni. Ekkor adták át a Műcsarnokot, ekkor született törvény a Szépművészeti Múzeum és a Millenniumi emlékmű felépítéséről. 1929-re készült el a mű: ezer év legfontosabb uralkodóinak szoborgalériája és a hét honfoglaló vezér szoborcsoportja, előtte a magyar hősi halottak jelképes sírja. A tér a nemzet és az ország egész történelmét megidézi, nemcsak a háborúk áldozataira emlékeztet, hanem a békeidők alkotóira és alkotásaira, a magyar művelődés időtálló értékeire is. A Hősök tere és az Andrássy út a világörökség része.

Várnegyed

Az ország fővárosának legrégibb és műemlékekben leggazdagabb része, világörökségi helyszín. 1247-től – az idegen megszállások idejétől eltekintve – a mindenkori magyar állam igazgatási és politikai központja. A XX. század közepéig az uralkodók, illetve az államfő palotája, a miniszterelnökség és néhány minisztérium épülete, valamint számos ország külképviselete is itt volt. Napjainkban a magyar állam kulturális és reprezentációs központjának tekinthető, itt található többek között a Köztársasági Elnök Hivatala, a Mátyás-templom, s a Budavári Palotában működő Országos Széchenyi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Galéria is.

Katonai Emlékpark Pákozd - Nemzeti Emlékhely

Az 1848–1849-es magyar szabadságharc kezdetének színtere. Az 1848. szeptember 29-én Pákozd térségében, a Habsburg császári-királyi haderő elleni, a magyar honvédek és nemzetőrök sikerével végződött csata helyszíne. A győzelem elsősorban morális hatása miatt vált a magyar honvédelem jelképévé. Pákozd a Magyar Honvédség központi emlékhelye, amely nemcsak az ütközet áldozatainak, hanem az önkényuralom idején kivégzetteknek is emléket állít. Doni kápolnája a II. világháború magyar hősi halottai, míg a Békefenntartók emlékműve az idegen földön békét fenntartó magyar katonák áldozatvállalása előtt tiszteleg.

Debrecen, Református Nagytemplom és Kollégium

A város jellegzetes épületegyüttese egyház, művelődés és közélet összetartozásának jelképe. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején, 1849. április 14-én a Kollégium Oratóriumában ülésező Országgyűlés határozata nyomán a Nagytemplomban hirdették ki a Habsburg-ház trónfosztását kimondó Függetlenségi nyilatkozatot. Az 1538 óta működő Kollégium a magyar irodalmi, tudományos és politikai élet számos kiválóságának „alma mater"-e, a Debreceni Egyetem szellemi bölcsője, a nemzet ügye iránt elkötelezett hazai oktatás folyamatosságának megtestesítője. 

Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke szavaival jellemezve a nemzeti emlékhely üzenete, hogy a tudat is, a lélek is "menedéket talál e falak között". Fontos vonása, hogy 1848-49-ben a felelős magyar kormány menedéket talált Debrecenben, s ezen a helyen messzebbre is láthatunk, olyan emlékeket őriz az emlékkert: a püspök Bocskai fejeledelem szobra, a Gályarabok emlékműve, amelyet felkeresett és megkoszorúzott II. János Pál pápa, halálakor pedig a pápa emlékére a reformátusok helyeztek el koszorút az emlékműnél a kiengesztelődés, az egymás iránti tisztelet jegyében.

Az emlékhelyet 2013. április 12-én avatták fel.

Székesfehérvár, Romkert

Az egykori bazilika a középkori magyar állam Szent István király által építtetett szakrális központja. 38 királykoronázás helyszíne, ahol egyúttal a Szent Koronát, a királyi kincstárat és levéltárat őrizték. Itt tartották a „törvénylátó napokat" is, a korabeli uralkodói ítélkezés központi fórumát. Hosszú ideig a magyar királyok temetkezési helye, amely 15 uralkodó földi maradványait fogadta be. A magyar királyok nyughelye védett. A város 1543-as oszmán-török elfoglalását követően a sírokat szétdúlták, a templomot dzsámivá alakították, amely többször súlyosan sérült, és 1699 után végleg elpusztult.

Somogyvár–Kupavár

A hagyomány szerint Somogyvár a Szent István király ellen fellázadt Koppány szállásterülete volt. Jelentősége 1091 után nőtt meg, mikor Szent László király megalapította a Szent Egyed bencés monostort, amely fontos egyházi központtá vált a XII. században. A legenda szerint a lovagkirályként is emlegetett Szent Lászlót ebben a monostorban temették el, földi maradványait később innen vitték Váradra. A monostor a XVI. század első felében végvárként sikertelenül próbált meg ellenállni az oszmán-török előnyomulásnak. 1543-ban török kézre került, jelentőségéből később veszítve, mára csak romjai maradtak fenn.

Ópusztaszer, Történelmi Emlékpark

A magyar történeti hagyomány szerint a honfoglaló magyarság első „országgyűlésének és törvényalkotásának" helyszíne. A XII. századi történetíró, Anonymus szerint „A fejedelem és előkelői azon a helyen rendelkeztek az ország szokásjogáról … És azt a helyet, ahol minderről határoztak, a magyarok saját nyelvükön Szernek nevezték el." Ópusztaszer 1975 óta Nemzeti Történelmi Emlékparkként őrzi Feszty Árpád monumentális körképét, A Magyarok bejövetelét, és egyben a magyarság nemzeti összetartozásának is meghatározó helyszíne az 1896-ban emelt Árpád-emlékművel és emlékoszloppal.

Rákoskeresztúri Újköztemető 298., 300. és 301. parcella

Az 1945 utáni magyar történelem „temetői emlékhelye", ahol az 1945 és 1956 utáni törvénytelen perekben hamis vádak alapján elítélt és kivégzett politikusok, katonák, közéleti személyiségek, munkások, diákok és parasztok földi maradványai nyugosznak. Sírjaik a Nemzeti Sírkert részei. A nemzeti összetartozás és a kommunista elnyomás elleni tiltakozások szimbolikus tere. 1990 előtt a fennálló hatalommal szembeni, 1956 emlékét idéző néma tüntetések színhelye. Napjainkban az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékező ünnepségek egyik legfontosabb színtere.

Magyar Nemzeti Múzeum

1802-ben Széchényi Ferenc gróf felajánlotta gyűjteményeit a nemzetnek. Adományából fejlődött ki a Magyar Nemzeti Múzeum, a magyarság és a Kárpát-medence történelmi múltjának legfontosabb és leggazdagabb műkincsgyűjteménye. Épülete 1847-ben készült el Pollack Mihály tervei alapján. 1848. március 15-én a Múzeumkertben tartott népgyűlés hirdette meg a modern Magyarországot megteremtő forradalmi eszméket. Dísztermében több alkalommal tanácskozott az Országgyűlés alsó- és felsőháza. 1861–1944 között számos kiemelkedő személyiségtől vett itt végső búcsút a nemzet, mint Teleki László, Kossuth Lajos, Ady Endre és Bem József.

Fiumei úti temető

A nemzet nagyjai számára létrehozott sírkert gondolatát Széchenyi István vetette fel. A sírkert a 19. század közepén Pest köztemetőjeként nyílt meg, majd a század végére Magyarország legrangosabb kegyeleti helyévé vált. Itt áll többek között Batthyány Lajos, Deák Ferenc és Kossuth Lajos mauzóleuma, ez utóbbi Magyarország legnagyobb síremléke. A magyar történelem és kultúra kiemelkedő alakjainak itt található sírhelyei közül több mint másfél ezer védett. A síremlékek jelentős része fontos művészeti emlék, híres szobrászok alkotása. A temető parkja gazdag növény- és állatvilágáról is ismert.

Mohácsi Történelmi Emlékhely

1526. augusztus 29-én a Mohács melletti síkságon az I. Szulejmán szultán vezette, 75-80 ezer főnyi oszmán-török haderő döntő győzelmet aratott II. Lajos magyar uralkodó 25 ezer fős, német, cseh és lengyel csapatokkal kiegészített hadserege felett. A csata áldozatainak tömegsírjai a Nemzeti Sírkert részei. A „mohácsi vészt" követően a középkori Magyar Királyság hatalmi helyzete megváltozott, és alig másfél évtizeddel később az ország gyakorlatilag három részre szakadt. Az el nem foglalt nyugati és északi részeken a magyar király országolt, keleten az erdélyi fejedelemség viszonylagos önállóságot őrzött meg. Az emlékhelyet a vesztes csata mementójaként hozták létre az ütközet helyszínén. Az emlékhelyen látható a tömegsírok egy része, egy óriási, kopjafákból és képzőművészeti fafaragásokból álló sírkert.

Pannonhalmi Bencés Főapátság

A 996-ban Géza fejedelem által alapított, majd Szent István királynak köszönhetően kiváltságokkal megerősített Szent Márton monostor és közvetlen környéke 1996-tól a világörökség része. Pannonhalma a magyar kereszténység bölcsője, az első kolostori iskola Magyarországon. Itt található a világ egyik legnagyobb szerzetesi könyvtára. Az apátság lakói bencés szerzetesek, akik hagyományaikhoz hűen imádsággal és munkával akarnak szolgálni Istennek és embertársaiknak. „Ez a ház ablak és tükör Isten szeretetére és az egyetemes emberi értékekre."

Budapest, V. kerület, Kossuth Lajos tér

A budapesti Kossuth tér Magyarország történelmének egyik legfontosabb helyszíne, amelyet az Országgyűlés 2012. január 1-jei hatállyal egyedüliként kiemelt nemzeti emlékhelynek nyilvánított. A teret meghatározó hatalmas épület, a törvényhozásnak helyet adó Országház előtt rendezik a legtöbb állami megemlékezést és ünnepséget. A tér a politikai tömegrendezvények leggyakoribb helyszíne, mivel a Kossuth teret a törvényhozásban betöltött jelentősége révén a magyar politika szimbolikájában a magyar államisággal azonosítják.

Egri vár

A vár a 16. században három részre szakadt Magyarország végvárrendszerének fontos eleme. Történetének leghíresebb epizódja az 1552-es év, amikor a Dobó István által vezetett várvédők sikerrel verték vissza a sokszoros túlerőben lévő török sereg ostromát. Az irodalomban is megörökített győzelem a magyar nemzeti emlékezet és hőskultusz fontos eseménye.