Milyen a Márton-napi lakoma?

A november, amióta csak emlékezhet rá az ember, a libákról és Szent Mártonról szól, s hozzájuk egész sor kedves népszokás és bizony sok-sok ludas étel is tartozik, amit jó szokás szerint az újborral kísérthet a libalakoma vendége.

Nem múlhat el a november anélkül, hogy valamilyen libaételt – sült libacombot, ludaskását, libatepertőt vagy lúdgégetésztás levest – ne ettünk volna, különösen Szombathelyen, a Márton-napi legenda szülőhelyén.

A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló már nagyon régről, 1171-ből származik. Akkoriban ez nem annyira a szentéletű püspököt eláruló szárnyasokkal függött össze, hanem azzal, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Mivel ilyenkor már le lehetett vágni a tömött libát, Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget töltenek magukba, s minéél többet esznek, annál több jut majd évközben is a fazékba.

„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" – tartották.

A lúd fogyasztásának hagyománya szorosan kötődik az újbor fogyasztásához. Nem véletlen az egybeesés, hiszen épp novemberre fejeződik be a must borrá alakulása. Márton emiatt a nagyobb borvidékeken az újbor védőszentje is. TIPP!  Még több Mártonos hagyomány

A bor és a liba gyorsan össze is kapcsolódott, német területen már a 12. században a Márton-ludat „szüreti vagy préslibának" is nevezték. November 11-én verték csapra az új hordókat a gazdák, ekkor került az asztalra épp a libasült mellé az úgynevezett libás bor vagy sok helyen Márton-bor, aminek még gyógyító hatása is volt a hagyomány szerint.

AZ 5 LEGJOBB MÁRTON-NAPI RENDEZVÉNYT ITT GYŰJTÖTTÜK ÖSSZE