A Márton nap története

Márton napja Szent Mártonhoz, az egyik legismertebb szenthez kapcsolódik. A mai Szombathely környékén született szerény IV. századi püspökről sokféle megemlékezést tartottak és tartanak manapság is szerte Európában.

November 11. körül a gyerekek lampionos felvonulásokkal, a felnőttek a Márton-napi libával emlékeznek rá máig, de a magyar nyelvterületen is több, e naphoz kapcsolódó népszokást tartanak számon.

Az i. sz. 316-ban született Márton katonaként szolgált, és 18 éves volt, amikor lováról leszállva odaadta palástját egy didergő koldusnak. Nem sokkal ezután Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett. 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották. A legenda szerint Márton (alázatból) a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, de a ludak gágogásukkal elárulták a szentet, így „kénytelen volt" a püspökséget elvállalni. Innen a „Márton lúdja" elnevezés. Úgy tudni, meggyőző, hiteles, jótékony püspök volt; halála után váratlanul igen népszerűvé is vált: ő az első keresztény szent, aki nem mártírként emelkedett az oltárokra. Franciaországban az V-VI. század fordulóján egyenesen nemzeti szentként tisztelték. És hogy miért eszünk libát és iszunk bort Márton-napkor? Arról itt írtunk