Miért Márton minden liba?

Vajon mi köti össze a Márton nevet a libákkal? Annyit elárulunk, ezúttal Nils Holgerssonnak nincs köze a történethez, annál inkább egy igazán népszerű püspöknek.

Az i. sz. 316-ban született Márton apja, egy római tribunus kívánságára lett a légió katonája. A legenda szerint 18 éves volt, amikor lováról leszállva odaadta palástját egy didergő koldusnak. Nem sokkal ezután Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett. 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották. A legenda szerint Márton (alázatból) a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, de a ludak gágogásukkal elárulták a szentet, így „kénytelen volt" a püspökséget elvállalni. Innen a „Márton lúdja" elnevezés. Úgy tudni, meggyőző, hiteles, jótékony püspök volt; halála után váratlanul igen népszerűvé is vált: ő az első keresztény szent, aki nem mártírként emelkedett az oltárokra. Franciaországban az V-VI. század fordulóján egyenesen nemzeti szentként tisztelték.

A Márton-napi lakoma

A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez nem annyira a szentéletű püspököt eláruló szárnyasokkal függött össze, hanem azzal, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Mivel ilyenkor már le lehetett vágni a tömött libát, Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget töltenek magukba. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" – tartották.

Újbor és lúd

A lúd fogyasztásának hagyománya szorosan kötődik az újbor fogyasztásához. Nem véletlen az egybeesés, hiszen épp novemberre fejeződik be a must borrá alakulása. Márton emiatt a nagyobb borvidékeken az újbor védőszentje is. A bor és a liba gyorsan össze is kapcsolódott, német területen már a 12. században a Márton-ludat „szüreti vagy préslibának" is nevezték. November 11-én verték csapra az új hordókat a gazdák, ekkor került az asztalra épp a libasült mellé az úgynevezett libás bor vagy sok helyen Márton–bor, aminek még gyógyító hatása is volt a hagyomány szerint.