5 új szellemi kulturális örökség került fel a nemzeti jegyzékbe

Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottsága javaslatára, az emberi erőforrások miniszterének döntése alapján öt új elemmel bővült a szellemi kulturális örökség magyar nemzeti jegyzéke, a Rajkó-módszer örökségelem pedig bekerült a szellemi kulturális örökség jó megőrzési gyakorlatok regiszterébe.

A Mária-tisztelet zarándok és búcsú hagyománya Magyarországon; a Krisztus-katonaság hagyománya Hajdúdorogon – Kardos legények „Görögkatolikus hitéhez leghűségesebb város"-ban; a Remélés – alakoskodó, farsangi szokás – Novajon; a Magyarországi dudahagyomány és a Magyar cirkuszművészet is felkerült a szellemi kulturális örökség magyar nemzeti jegyzékére, mely így összesen 33 elemet tartalmaz.

A jó gyakorlatok közé ötödikként került fel a Rajkó-módszer: tehetséges roma gyerekek zenei képzése az alapoktól a színpadi előadóművésszé nevelésig örökségelem.

A Mária –tisztelet zarándok és búcsú hagyománya Magyarországon

Szent István király ország felajánlása óta Szűz Máriát a Kárpát-medencét lakó keresztények különös tisztelettel övezik. Szentkutak, templomok, települések viselik nevét. A keresztény kultúrkörben a búcsújárási célpontok részben emlékhelyek (ahol szentek éltek), sírhelyek, csodatévő hagyományokkal tisztelt források, (szent kutak) vagy tárgyak (képek, szobrok), de ezeken belül is messze kiemelkednek jelentőségükben a Mária-kegyhelyekre vezetett búcsújárások. A zarándoklás és búcsújárás egyaránt hordoz szakrális és profán elemeket. A zarándoklás és a búcsújárás célpontja mindig egy szentnek tekintett hely, kegyhely. Ezek a közösség formáló és fenntartó helyek természetfelettinek tekintett jelenségek (pl. Máriás képek könnyezése), csodás gyógyulások, évszázadokon át megőrzött legendák és mítoszok miatt alakultak ki. A történelmi Magyarországon 130-nál is több máriás kegyhely van, ahova búcsúsok, zarándokok tömege jár ma is. A búcsú egy szent helyre történő zarándoklás. A búcsú keresztény, katolikus bűnbánati vallásgyakorlat. A katolikus hagyomány szerint a búcsú a feloldozást nyert bűnért járó ideig tartó büntetés elengedése, ami búcsúhelyekhez kötődik. A zarándoklás a búcsús helyek felkeresése a búcsú elnyeréséért. Évente megközelíti az egymilliót azok száma, akik elzarándokolnak valamelyik máriás búcsúhelyre. Bűnbánat, hálaadás, megtisztulás, életrendezés, elmélyülés, lelki és fizikai feltöltődés és közösségi lét: ezek vezetik a búcsúsokat, akik a hagyományt követve cselekszenek.

Krisztus-katonák-kardos legények a „görögkatolikus hitéhez leghűségesebb város"-ban

Húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe. Kereszthalálát követően „Föltámadt Krisztus halottaiból, Legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott!" A „Görögkatolikus hitéhez leghűségesebb város"-ban, Hajdúdorogon sajátos módja alakult ki az erre való emlékezésnek: Nagypéntektől, Jézus kereszthalálának napjától Húsvét Vasárnapig hagyományos viseletbe öltözött kardos legények teljesítenek szolgálatot a Görögkatolikus Székesegyházban. Ők a Krisztus-katonák. Fő feladatuk a szentsírnak, Jézus szimbolikus nyughelyének őrzése. Ezen túl jelen vannak az éjféli feltámadási szertartáson, illetve a Húsvét vasárnapi ünnepélyes szent liturgián és pászkaszentelésen, az ünnepi eledelek megáldásán.

Magyar cirkuszművészet

A magyar cirkuszművészet a nyugat-európai hagyományokra alapozva, azokat új stíluselemekkel és ízléssel továbbfejlesztve a 19. század közepén válik önálló tényezővé. A vásári komédiákból, vándormutatványosokból, a széles közönség figyelmét felkeltő attrakciókból, az állatok különleges idomításán alapuló produkciók bemutatásából, nagy tudást és kitartást igénylő, kiemelkedően magas színvonalú előadó-művészet jött létre. Az olasz származású Baroccaldi Cirkusz letelepedése után hamar megjelentek a magyar cirkuszművészek produkciói is, amelyek tovább növelték a művészeti ág elismertségét. Ezt ismerte fel a magyar állam, amikor megalapította a 19. század végén az Fővárosi Nagycirkusz intézményét. Emellett családi tradíciókon alapuló utazó magáncirkuszok sokasága szerzett nagy népszerűséget Európa, később világszerte. Ezek a cirkuszok egyre bővülő repertoárral, egyre magasabb színvonalon hoztak létre olyan produkciókat, amelyek visszavonhatatlanul az egész művészeti ágat a magas kultúra szintjére emelték. Különlegességét adja az a tény, hogy nem köthető konkrét társadalmi csoporthoz, mert az a közönség legszélesebb rétegeit szólítja meg.

Magyarországi dudahagyomány

A tradicionális társadalom (zömmel a pásztorok) által a duda mint hangszer Magyarországon az 1970-es évekig elemeiben többnyire megőrződött. Ekkortól a hagyományos hangszeres kultúra iránt érdeklődő városi fiatalok által, több elemében a hagyományos formában, az utolsó hagyományos dudás örökséget képviselők tudásának alapján a jelen társadalom struktúráihoz igazodva öröklődik át e hangszer köré köthető számos elem (zene, készítés, díszítés stb.). Napjainkban a duda több közösség által is ismert, továbbéltetett és használt hangszer. A hangszer használói elsősorban a dudások, a hangszeren zenélők közössége. Ezek a csoportok elsősorban kiemelkedő „első generációs" dudások köré kiépült közösségek és intézmény(rendszer)ek. Ilyen intézmények elsősorban a hangszeres együttesek (Muzsikás, Téka, Egyszólam, Düvő, Gajdos, Vizin, Zengő, Kolo stb.) népzenei iskolák, népzenei táborok, táncházak, hagyományőrző baráti közösségek.  A hangszer használata ezért is elsősorban a tradicionális alkalmakra és az ezeket felelevenítő revival eseményekre terjed ki. Ezek közül kiemelkedő jelentőségűek a táncalkalmak, melyeknél a zenészeken kívül a táncos közönség is a dudazene felhasználói közé sorolható. A Táncházmozgalom indulásakor a „dunántúli táncrend" lassú dudálás-ugrós, lassú csárdás-friss csárdás, elsősorban dudazenére történt. A palóc- és az alföldi táncok egyik legfontosabb tánckísérete a duda, valamint a hangszer a közelmúltban megjelent a moldvai táncházakban is. A nemzetiségek közül a szerbek, horvátok néptáncai elsősorban dudára mentek, így a pécsi, budapesti délszláv táncházakban is szól a duda (Vizin, Vujicsics, Kolo). A táncos alkalmak kivételével fontosak az évkör ünnepei, melyek közül a duda szempontjából a karácsony, a farsang és a Szent-Iván nap kiemelendő. A modernebb közösségi formák, mint a fesztiválok, népzenei-néptáncos táborok, találkozók, folklór-rendezvények is gyakran valamely hagyományos ünnephez kötődnek. A dudás közösség fontos elemei a civil kezdeményezések, egyesületek, melyek leginkább a közös zenélés, hangszerfejlesztés céljából jönnek létre és leglátványosabb elemei a dudazenekari megjelenések, azonban emögött mindig több elem található, mint az előadó-művészeti tevékenység.

Novaji remélés

A remélés a farsang végéhez köthető téltemető, tavaszváró, alakoskodó szokás a Heves megyei Novaj községben. Lényege, hogy egy ál-lakodalmas menet jellegzetes, maskarába öltözött, fiatal, még meg nem házasodott legényei végigjárják a falu utcáit csörömpölés, zeneszó közepette, bemennek a lányos házakhoz bekormozva az ott lakó fiatal lányokat, asszonyokat, s cserébe tojást és szalonnát kapnak, melyet összegyűjtve este megsütnek, elfogyasztanak az iskola épületében. A menetben részt vevők száma nem kötött, ám vannak állandó, nélkülözhetetlen zsánerfigurák mint például drótos tót, köszörűs, tollas zsidó, kéményseprő, melyek jelenléte nélkülözhetetlen. A koromnak alapvetően tisztító hatást tulajdonítanak: megszabadít a gonosztól, rossztól, átoktól, betegségtől, sőt, akár egy jó vagy jobb esztendő eljövetelét is jósolhatja. Elnevezése is valószínűsíthetően ebből eredeztethető. Továbbélésében és mai virágzásában fontos szerepet játszott régen a helyi iskola, ma egyesületek, önfeláldozó, hozzáértő személyek. A remélők ruháinak elkészítése, a menet megszervezése, a kínáló sütemények elkészítése fontos közösségteremtő szereppel bír mind a mai napig.

A Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzéke

1. Busójárás Mohácson – maszkos farsangvégi télűző szokás (az UNESCO reprezentatív listáján 2009-től – 2008)

2. A Népművészet Mestere díj kitüntetettjeinek tudása és tevékenysége (2008)

3. A kunsági birkapörkölt karcagi hagyománya (2009)

4. Élő hagyományok Kalocsa kulturális terében: hímzés, viselet, pingálás, tánc (2009)

5. Mezőtúri fazekasság (2009)

6. A magyar solymászat (2010)

7. A halasi csipkevarrás élő hagyománya (2010)

8. Matyó örökség – a hímzés, viselet folklór továbbélése (2010)

9. Pünkösdi templomdíszítés Mendén (2011)

10. Tikverőzés Mohán. Maszkos, alakoskodó, farsangi szokás (2011)

11. Emmausz Bólyban. Húsvéthétfői népszokás (2011)

12. A molnárkalács borsodnádasdi hagyománya (2012)

13. Sárköz népművészete: szövés, hímzés, gyöngyfűzés, viselet (2012)

14. A kőszegi „Szőlő Jövés" ünnepe (2013)

15. Gyékényszövés Tápén (2013)

16. A szilvalekvár főzés szatmár-beregi hagyománya (2013)

17. Hagyományos halászat a Duna magyarországi alsó szakaszán (2013)

18. Csobánolás - bukovinai székely betlehemes játék (2013)

19. Az egri fertálymesterség élő hagyománya (2014)

20. A Kossuth kultusz ceglédi hagyománya (2014)

21. Selmeci diákhagyományok (2014)

22. Rábavidéki szlovének rönkhúzása (2015)

23. A kékfestés magyarországi hagyománya (2015)

24. A Mária-tisztelet zarándok és búcsú hagyománya Magyarországon (2016)

25. Magyarországi dudahagyomány (2016)

26. A Krisztus-katonaság hagyománya Hajdúdorogon (2016)

27. A remélés – alakoskodó farsangi szokás – Novajon (2016)

28. Magyar cirkuszművészet (2016)

Jó megőrzési gyakorlatok

29. A táncház módszer mint a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje (2011)

30. Kassai-féle lovasíjászat (2012)

31. A balatonendrédi vert csipke hagyományának megőrzése az iskolai oktatásban (2014)

32. A debreceni betlehemes találkozó hagyományátörökítési gyakorlata (2015)

33. Rajkó-módszer: tehetséges roma gyerekek zenei képzése az alapoktól a színpadi előadóművésszé nevelésig (2016)