Miért imádják a külföldiek Budapestet?

Vajon hogyan lehet minél színesebben, mozgalmasabban megélni egy városlátogatást, elszakadni az útikönyvekből ismert leírásoktól? Erre kerestük a választ a budapestUNDERGUIDE-dal, akik arról híresek, hogy képesek bárkiből kihozni azt a bizonyos „wow-effektet".
Már a helyszínválasztásuk sem volt mindennapos: a VII. kerület felett ültünk le a Dohány utcában, egy csodaszép kis hotel tetején. 
Mellettünk egy tetőtéri medence, körülöttünk, alattunk a város: a Bazilika tetejét és a távolban a Gellért-hegyen pózoló Szabadság-szobrot látni a kis bukszusok gyűrűjéből.  
 

Azért ezt a helyszínt választottuk erre a beszélgetésre, mert szerettük volna ebben az eseményben is érzékeltetni, hogy amit mi a turizmusról, a vendéglátásról, vagy az utazásról, rendezvényszervezésről gondolunk, az igen erősen élményközpontú. Nekünk a mai napig az a fókusza minden általunk szervezett eseménynek, hogy különleges legyen. Az a célunk, hogy mind a külföldi, mind a magyar vendégeink a velünk töltött program során teljes szívükből azt mondhassák: -WOW, nem hittem volna!" – vág bele a beszélgetésbe Magyar Vilma, aki a Budapest Underguide 10 éves megalakulása óta a fővárosi élménytúrákat kreáló csapat egyik központi személye.


Gellért fürdő GoLocal! módra

Milyen a jó turisztikai program, azaz hogy éritek el ezt a WOW-effektet?

A jó program legyen személyes, és a város egy olyan különleges szegletét mutassa meg az utazóknak, ami 100%-ig helyi, és biztos nem fedezhető fel Berlinben, New Yorkban, Párizsban vagy Rómában. Ez a tetőterasz, ahol most ülünk, a Dohány utca kellős közepén, például egy ilyen helyszín. Ennek az épületnek ugyanis története van. Nem egyszerűen egy új, modern torony tetején vagyunk, hanem egy régi fürdőépület tetőteraszán. Az épület nagyon jó példa arra is, hogy a város milyen jó megoldásokkal tud régi, értékes dolgokat újracsomagolni, átmenteni a mindennapokba és új funkciót adni nekik.

Egyszer éppen ez a hotel keresett meg minket azzal, hogy az épület történetét és a hotel érdekességeit elmesélő eseményt szervezzünk nekik. Egy olyan izgalmas, nyomozós feladatokkal tarkított játékot találtunk ki, amiben feladványokat kellett megoldaniuk a hotel meghívott vendégeinek. Az egyik feladatban a szobába belépve elindult a TV és egy ál-CNN hírből tudták meg a következő lépést a résztvevők, egy másik helyszínen a szobalány árulta el, hogy melyik az a felcímkézett törölköző, amire szükségük lesz a következő feladathoz. Nagyon élvezték. Általánosságban is nagyon szeretik az emberek nem csak a nyomozós, de az ehhez hasonló out of the box jellegű városi túrákat. Eleinte azt gondoltuk, hogy ehhez a nyomozós ötlethez  nagyon extrém szállodák lennének megfelelőek, de meglepően jól működött ebben a klasszikus épületben is.

Ezek szerint vannak extrém szállodák is Budapesten?

Én inkább azt mondanám, hogy olyan kisebb butik hotelek vannak a fővárosban, amik extrém art vagy design szellemiséget képviselnek. Ez a műfaj azoknak a vendégeknek szól, akik inkább egy kisebb, de stílusuk, berendezésük, bútorzatuk és egyéni tematikájuk miatt különleges szálláshelyet választanának. A budapesti butik hotelek közül szép példa a Zara, ahol most ülünk, vagy az Aria akár, aminek úgyszintén van egy csodálatos tetőterasza, de ott az egész koncepció a zenére van felfűzve. Imádnivaló! Van egy külön mozitermük, ahol általában zene témájú filmeket vetítenek vagy operaközvetítésekre lehet beülni, de arra is volt példa, hogy egy monacói baráti körnek terveztünk oda James Bond filmpremiert.


Aria Hotel - nem csak operabolond, de kutyabarát is

Szerinted Magyarország tényleg több mint sokan azt gondolják?

Ez alapvetően marketing és országimázs kérdés, hogy mi azt mondjuk, Magyarország és Budapest sokkal több, mint gondolnád – és ráadásul ezt nem is alaptalanul tesszük. Magyarország megítélése nagyon sokat javult az utóbbi tíz évben, és Budapest nagyon divatos kezd lenni. Ráadásul egy olyan, éppen felnövő generáció számára divatos úti cél, akiknek hosszú távon is izgalmas tud lenni, és visszatérő vendégek lehetnek.

Tíz éve úgy kezdhettük el a túráinkat, hogy Budapest a külföldiek szemében inkább Balkán volt, egzotikum, a keleti blokk első városa, ami még azért elég jó hely. Belemosták ebbe a „kusturicás" álomvilágba. Azóta rengeteget fejlődött a város minőségileg.


Rudas tetőtéri jakuzzija

A külföldiek közül  sokan megdöbbennek a változáson, és nem egyszer hallottuk már, hogy „Jézusom ez ugyanaz a város? Voltam már itt 10 éve és tök szürke volt minden." Egyrészt tényleg szuper jól néz ki, másrészt, nem mondom, hogy csak velünk, de velünk biztosan olyan dolgok érik, amire azt mondja, „Ó, de jó, hát ezt nem is hittem volna". Látják, hogy okos és innovatív, találékony nemzet vagyunk. Nem véletlenszerűen alakult ki a romkocsma kultúra: néhány fiatal szeretett volna egy tényleg modern szórakozóhelyet indítani a belvárosban, de belátták, hogy mivel ebből most azért menő helyet nem tudnak csinálni, csak milliárdokért, akkor legyen belőle az, ami amúgy is valójában.


Apró cuki sok szívvel

Vagy itt van a szabaduló szobák esete. Mi minden alkalommal elmondjuk, hogy ebben a formájában ez egy magyar találmány, nem Bécsből hozzuk, hanem szintén, mint a romkocsmás hangulatot, két leleményes srác kitalálta. Adott egy szoba, kitaláltak hozzá egy csavaros történetet és telepakolták azzal a 30 ezer forintnyi retro dekor cuccal, régi telefonnal, amit ott látsz. A lényeg persze az, hogy meg kell fejteni az ajtó kódját.


Szabaduló szoba - a legelső...

Az jutott erről rögtön eszembe, hogy budapestiként nyilván van sajátos elképzelésünk a város „extráiról", de mi az, ami tényleg különlegesnek számít egy külföldinek?

Az a hitvallásunk – és ezzel a gondolattal indítottuk az egész céget, tíz éve, az egyetem után –, hogy a turistáknak a város belső világát kell megmutatni. Már egy évtizede is látható volt, hogyha kifejezetten a vendégek  érdeklődési körének, stílusáknak megfelelő programokat állítunk össze, az nekik emlékezetesebb lesz, mint hogyha szegénykék kívülállóként totyognak végig egy esernyő után, és megnézik, hogy „ez pedig a Mátyás templom". Az épület persze csodálatos, és minden külföldi nyilván meg is nézi, természetesen mi is megmutatjuk nekik. De emlékezetesebb lesz számukra, ha megismerhetnek valakit, akivel közös élményeik vannak, együtt esznek vele a kedvenc helyén, bemutatja őket pár igazi helyi figurának.


Csapatépítő vidéken borkóstolással, gulyásfőző versennyel

Számomra az, hogy lokálisabb perspektívában tudjuk megmutatni a várost, nagyon fontos tényező. Ez lehet pusztán annyi, hogy egy városnéző túrában olyan kis egyedi termékeket készítő manufaktúrákhoz jutunk el, amit magától nem találna meg egy utazó, aki nem napi szinten éli meg a várost. Ilyen helyekből, emberekből Budapesten rengeteg van. Legyen ez egy lakásétterem, bár, ékszerész vagy egy még Magyarországon is alig ismert divattervező, aki elképesztő dolgokat csinál.



Különleges vacsora egy romkocsmában

Ezek a különlegességek persze nem csak az egyéni utazók számára lehetnek érdekesek. A kreatív, céges rendezvényeken is, amikkel szintén foglalkozunk, bátran lehet a város energiáiból, lehetőségeiből, az itt élőkből meríteni.

Említetted, hogy Budapest mára remek színtér ahhoz, hogy lokálpatriótát játszhasson bennük egy turista is. Gondolod, hogy azért közben a város is nyitottabbá vált az egyedi igényekre?

Igen, mindenképpen. Persze, mindehhez az is kellett, hogy a város is rengeteget fejlődjön és változzon az elmúlt tíz évben. Egyrészt folyamatosan megújul, megszépül, tisztul. Gyönyörűek a közterek, helyesek a parkok és teljesen élhető a mérete, az adottságai. Nagyon izgalmas korát éli egyébként Budapest, és hihetetlenül jó most itt lenni ebben a városban.


Kreatív városfelfedezés - riksával

Másrészt nem csak kívülről újult meg, hanem maguk az emberek is változtak – pozitív értelemben. Az elmúlt 10 évben felnőtté vált egy új generáció, amelyik nagyon lendületes és nyitott gondolkodással indított el új mozgalmakat. Gondolok itt arra, hogy most már tényleg ledobsz itt egy gombot, akkor ráesik egy kis öko-szemléletű kávézóra, egy új galériára. A romkocsmákból egy élő negyed lett, kuriózumból átlényegült szinte már tömegtermékké ez a műfaj. Egy kicsit néha túl sok is, mert ami hétvégente zajlik a Kazinczy utcában, az már szinte Sziget nagyszínpad.

Mi a különbség a magyar és a külföldi vendégek között?

Bátran állíthatom, hogy ezzel a lokálisat-tematikusat megmutató felfogással elsőként alapítottunk ilyen céget Magyarországon, és akkor azt láttuk jó ötletnek, hogy a külföldieket célozzuk meg. Azt gondoltuk, hogy a magyarok nem turisták a saját városaikban. Az utánunk jövő szervezetek viszont elkezdtek a magyarokra fókuszálni, belőlük lettek mára a magyar sétaközösségek. Akkoriban, 7-8 évvel ezelőtt, nem voltunk sokan, ezért a média megkeresések általában egy anyagba foglalkoztak mindenkivel: például velünk és a francia vendégünkkel éjszaka forgatott a stáb, aztán másnap ugyanezzel a francia vendéggel mi is elmentünk egy másik szolgáltató nagyon szép tematikus sétájára, mert arról is készült anyag.

Álltunk a Múzeumkertben, éppen felfedeztük a 8. kerületet, iszonyatosan izgalmas dolgokról volt szó, még mi magyarként is feljajdultunk, hogy mennyi érdekes történet van itt. De szegény francia, ne szépítsük, abszolút másnapos volt, és közölte, hogyha lehetne, akkor most ne ácsorogjunk itt. Megtanultuk, hogy egy külföldinek teljesen más kell. Nagyon jók a tematikus túrák, de külföldiként – bár természetes, hogy bele- és mögé akar látni a dolgoknak –, az átlag turista a történelmünknek csak a nagyobb mérföldköveit szeretné látni.

Az is megkülönbözteti a vendéget, hogy egyéni utazóként érkezik-e, vagy egy rendezvényre, konferenciára, valamilyen céges esemény miatt jön Budapestre – utóbbi esetben ráadásul sokan magyarok. A programok összeállításánál nagyon fontos, hogy tényleg személyre szabott élményt kapjon. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy azokat a magyar cégeket, amelyeknek mi szervezünk meg például egy ügyfélpartit vagy csapatépítőt, szintén le lehet nyűgözni egy tematikus, minden részletében kidolgozott eseménnyel – akkor is, ha itthon vannak.

Bár mondhatjuk, ti Budapesten „léteztek", azért van olyan megkeresés, amiért elhagyjátok a fővárost?

Leginkább akkor, ha többnapos komplett programban gondolkodunk, mert akkor belefér szinte minden, legyen szó egyéni utazókról vagy cégekről: választhatunk egy különlegesebb szállót, extrém programot, és még az is belefér, hogy kimenjünk a városból kicsit vagy lemenjünk-e vidékre. Ott aztán tényleg lehet meglepetéseket szerezni! Mostanában történt, hogy az egyik vendéget levittük egy Eger melletti kis faluba, Noszvajra. Egy külföldi turista Noszvajra biztosan nem jut el, neki ez tényleg kuriózum. Elvittük a Kaló Pincészethez, ami egyébként kívülről pont olyan, mint hogyha egy ház lenne a többi közül. Egyszer csak, a semmiből, előkerült hirtelen egy nagymama, aki kemencében sütött nekünk rétest. Mit ne mondjak, engem sokkolt, akkora élmény volt! Pontosan ez az, amiért én is rajonganék, hogyha Firenzében járva ilyen élményem lenne, és nem álldogálnék a hatszázezer turistával valahol a főtéren.

Etyeket is most újra nagyon szeretjük, mert fölfedeztünk ott egy új generációs borász kört. Azt gondolom, hogy ők igazán jó minőségű szolgáltatásokat nyújtanak, őszinték, emberiek, és ez teheti újra fesztiválvárossá Etyeket. Még a Kertész utcai vendéglőjéből ismerjük Mátét és feleségét, akik igazan magas szinten művelik a gasztronómiát, de mindezt nagyon emberi módon: a pástétom úgy esik szét a szádban, mint az álom!  Van egy kis szőlőjük a kert sarkában, lehet üldögélni, ebéd után egy kicsit tovább maradni, iszogatni, beszélgetni. Igazi barátságos, családias hely. Fontosak ezek a személyes kapcsolatok.


Etyeki kirándulás

A külváros vagy Budapest környéke azért már fogósabb kérdés. Hiába iszonyatosan izgalmas Csepel vagy a Dreher katakomba rendszer, a külföldiek nem akarnak odamenni. Így inkább Szentendre felé megyünk, persze oda is visszük a lokális-tematikus szemléletet. A magyarokat viszont – elsősorban a céges rendezvényeket – sokszor visszük vidékre, mert az itt élőknek a belváros már kevésbé különleges.