Mitől lesz a bonbon magyar?

Magyarországon búza- és kukoricatáblák ringatóznak kakaóültetvények helyett, és Tokaj sem a csokoládé-termeléséről híres. Létezik azonban egy kis műhely, ahol csokoládéburokban őrzik a magyar kincseket. Gábor Sándor dombóvári aranykoszorús cukrászmesterrel beszélgettünk.

„23 éves korom óta vagyok vállalkozó" – kezdi a történetét Gábor Sándor, a dombóvári Sarokház Cukrászda alapítója. – „Tudom, hogy Magyarországon volt minőségi csokoládékészítés, de a szocializmus alatt sok minden elveszett ebből. Ma már egyre több vállalkozásnál lehet jobb minőségű csokoládékat kapni, ezért is döntöttem úgy, hogy én is ehhez az anyaghoz nyúlok."

Gábor Sándor egyik legismertebb terméke a Magyar Rapszódia. A bonbon csokoládé rétege alatt Magyarországra jellemző termékek, különlegességek bújnak meg.

„Egy külföldi utam során, nem tudtam olyan édességet vinni, amelyik igazán Magyarországra jellemző, ezért találtam ki a Magyar rapszódiát. Olyan ízeket kerestem, amik igazán Magyarországra jellemzőek. Ilyen a kajszibarack, a szőlő, a vadmeggy, a dió vagy a kékszilva. Ezekhez adtam egy pár csepp pálinkát, és valami nagyon jó dolog született." – meséli Gábor Sándor.

A Magyar Rapszódia ma is a Gabriel Csokoládé egyik legkeresettebb terméke. 2011-ben, Magyarország soros európai uniós elnöksége idején a díszdobozos desszert diplomáciai ajándék volt az üléseken részt vevő politikusok számára, de az édességből ma is rendelnek a követségek, külföldi vendégeket fogadó szervezetek.

„A csokoládé itt igazából „védőburok a tölteléken". A Magyar Rapszódia esetében úgy választottuk meg, hogy az íze ne nyomja el a töltelékét. Olyan ez, mint amikor a pálinkát beletöltjük mondjuk egy olasz üvegbe."- mondja a cukrászmester.

Gábor Sándor szerint a csokoládé termékek készítése „sikamlós pálya". „Vannak jó készítők, de nálunk még nem sokan keresik igazán a minőségi termékeket. A kakaóbab pedig a pengeélen mozog: kevesebb terem a klímaváltozás miatt, betegségek tizedelik, többet már nem nagyon tudunk termelni belőle, így folyamatosan drágul, a kereslet viszont növekszik iránta."

A Gábriel bonbonoknál tehát nemcsak a csokoládé a lényeg, hanem az is, ami benne van. Ez pedig mindig gondos tervezés eredménye. Nem volt ez másképpen a Sisi desszertek megalkotásánál sem. Az édesség mára a gödöllői kastély egyik kedvenc ajándéka lett.

„Amikor Belgiumban, vagy Svájcban járunk, szinte kötelező valamilyen csokoládét hazavinni. Magyarországon ez még nincs így. Azért is kezdtem bonbonokat készíteni, hogy a hozzánk érkező turistákban is meglegyen ez a késztetés. A Sisi kollekció kifejezetten turista ajándéknak készült. A kastélyban azt szerették volna, ha lenne valami, ami nem túl drága, de mégis igényes és különleges." – kezdi a desszert történetét Gábor Sándor.

„Nagyon gondosan körbenéztünk, ki is mentünk Ausztriába megnézni az Erzsébet királynéval kapcsolatos ajándékokat, hogy nehogy a miénk is valami hasonló legyen. A mi desszertünk ibolyaszirmot tartalmaz, a másik változatába pedig kajszis trüffel került. Sikerét a 2014-ben Barcelonában elnyert World Star-díj bizonyítja."

A Gábriel Bon-Bon Manufaktúrában nem csak bonbonok készülnek. „Táblás csokoládékat is gyártunk. Ezek különböző ízesítésűek. Felhasználtuk hozzájuk a tihanyi levendulát, a szőlőmagot, a meggyet, mákot, epret, sőt, a kalocsai paprikát is. Chillis csokit sokan készítenek, de miért ne lehetne ugyanolyan jó a paprika is?"

A műhelyben se szeri, se száma az új csokoládés ötleteknek. „Külföldön is sokat tanultam, tapasztaltam. Jártam például Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban is. Azt láttam, hogy sokan készítenek drazsét, hát én is elkezdtem a drazsírozást. Olyat szerettem volna, ami még nincs. Így készítettem például borzselét, és azt vontam be a csokoládéval. A parajdi sóbányában is vannak most termékeim – hiszen himalájai só helyett én parajdit használok. A bányában 3 milliméteres sókristályokat szitálnak nekem. Ezeket bevonom csokoládéval, így egy ínyenc termék születik: salátákra és egyéb ételekre szórják."

A manufaktúra legújabb különlegessége is sikeresnek tűnik. „100%-os szatmári szilva sűrítményt használok. Ebbe semmilyen ízesítő anyag nem került, csak a gyümölcs természetes édességtartalma van jelen, ezt a trüffelt cukormentes csokoládéba panírozzuk. A termék csomagolása egy hagyományos formájú szatmári edény, a szilke, amelyben mindig is szilvalekvárt tartottak. A desszerthez egy külön kis táska is van."

Gábor Sándoréknál nem csak a csokoládék tölteléke magyaros. „Az édességeink csomagolóanyagát is itthon állítják elő, sőt, rehabilitációs intézetek termékeit is használják. A Magyar Rapszódia is rendelhető akár Zsolnay porcelán bonbonierben is. Hiszek abban, hogy a vállalkozásommal más embereknek is munkát adhatok. Az én termékeimet nem vezettem be a kereskedelembe. Nálunk nem az ár a legfontosabb, hanem az, amit és ahogy előállítunk."