Magyar Nagydíj – a nyár egyik fő eseménye

Klasszikus. Ez az a jelző, amelyet az utóbbi években megkapott vagy inkább kiérdemelt a Hungaroring. Az idestova majd' három évtizede felépített pálya akkoriban azért számított kuriózumnak, mert az első volt a vasfüggöny mögött.

Mma pedig azért, mert a harmadik azon pályák sorában (csupán Monte-Carlo és Monza előzi meg), amelyek folyamatosan szerepelnek a versenynaptárban. A Hungaroring nagy eseményre, a pálya 30. születésnapjára, és a 31. Magyar Nagydíjra készül – s ilyenkor talán megengedhető némi nosztalgiázás. Felidézhetjük Nelson Piquet győzelmét – amelyet az első versenyen, háromszázezer (!) néző előtt aratott. Emlékezhetünk arra, hogy Nigel Mansell (aki mindig nálunk ünnepelte a születésnapját, és ennek apropóján egyszer egy Skála nevű lovat kapott ajándékba) vezető pozícióból elveszítette a kerékanyáját – és a versenyt (1987). Feleleveníthetjük Damon Hill óriási balszerencséjét („Hová tűnt Damon Hill?!"), amellyel az utolsó körben technikai hiba miatt csúszott ki a kezéből a győzelem (1997), vagy éppen Alain Prost és Ayrton Senna nagy csatáit. Jenson Button esőben aratott diadala (az volt neki az első) ugyanúgy hozzátartozik a pálya és a sportág történetéhez, mint Michael Schumacher vagy Lewis Hamilton négy-négy magyar futamgyőzelme, vagy az, hogy Sebastian Vettel számára a Hungaroring sokáig bevehetetlen „vár" volt, s végül a kilencedik futamát nyerte meg nálunk – éppen tavaly egyébként.

A sok modern, uniformizált pálya között a Hungaroring a hagyományt képviseli – a klasszikus stílust, amely mára igenis felértékelődött. A versenyzők, a csapatok szeretnek ide jönni. 

„A völgy, a miliő nagyon szép, a város közelségét pedig mindenki, de tényleg kivétel nélkül mindenki imádja. A pályát a téli szünetben újraaszfaltozzuk, és ez a tervezett fejlesztéseknek csak az első lépése" – mondja Gyulay Zsolt, a Hungaroring Sport Zrt. elnök-vezérigazgatója, akit kétszeres olimpiai bajnokként és az olimpiai bizottságban is tevékenykedő vezetőként  lenyűgöz az a profizmus, amit a csapatoktól lát. Azt mondja a Formula–1-es mezőnnyel és stábtagokkal egyértelmű és jó együtt dolgozni – egyszerűen azért, mert lehet velük haladni. 

„Itt mindenki nagyon fegyelmezett, alapvetően az autósport is az. Másrészt profizmust igényel az is, hogy tudjuk, részesei vagyunk a világ legnézettebb, ha nem a legnézettebb versenysorozatának, ami a pilótákat ugyanúgy kötelezi, mint a rendező országokat" – teszi hozzá Gyulay. 

Visszatérve még a Magyar Nagydíjra. Mindenképp meg kell említeni, hogy a versenyünk az elmúlt évtizedekben sohasem volt veszélyben, sőt, egyszer (2002-ben) elnyerte az Év versenye díjat is, amelyet a nemzetközi szövetség év végi gáláján adtak át. 

A pálya történetének szerves része, hogy a Hungaroringen első magyarként az utóbb tragikus versenybalesetben elhunyt Kesjár Csaba száguldott Formula–1-es autó volánja mögött (1987-ben tesztelte a Zakspeedet), és itt teljesítette pályafutása első Formula–1-es futamát Baumgartner Zsolt (2003 – Jordan), aki Ralph Firman balesete és sérülése után jutott hozzá a nagy lehetőséghez, és a következő évben teljes szezont futott a Minardinál. 

Noha magyar pilótánk az utóbbi években nincs, a magyar szurkolók nagyon fontosak a Hungaroring számára, így az idén is várják őket a Magyar Nagydíjra, amelyet a hagyományoknak megfelelően a csütörtök délutáni boxutca-séta előz meg (ezen bármilyen, a hétvégére szóló belépővel részt lehet venni), s ott találkozhatnak a szurkolók a versenyzőkkel, akiket a hétvége hátralévő részében a lelátóról buzdíthatnak.