Baja, a hallé és a csárdák hazája

Dél-alföldi túránk utolsó állomása Baja, ez az igazi mediterrán hangulatú, délszláv és német hagyományokat ápoló Duna-parti város. A Petőfi-szigeti halászcsárdában kóstoljuk meg a bajai halászlét, mert azon kívül, hogy ebben is van hal, semmi másban nem hasonlít a szegedire.

Ugyan is ez (az igazi!)  sűrű alaplé helyett gyufatésztával készül. Igazán a Bajai Halfőző Fesztivál idején, júliusban érdemes itt gasztrotúrát tenni, amikor 2000 bográcsban fő a hallé a város főterén.

A bajai sétánk  kiindulópontjául válasszuk a város egyedülálló főterét, amelyet a velencei Szent Márk térhez hasonlítanak. A turisták egyik legmaradandóbb emlékképe ez a négylevelű lóhere alakban kövezett tér, melynek nyugati oldala gyönyörű kilátást nyújt a Sugovicára és a szemközti szigetre. A város egyik jelképe a bajai születésű – szabólegényből lett világutazó – Jelky András földgömbön álló, vándorbotos szoboralakja. A bajai szerb lakosság három templomából kettő maradt fenn. A legrégebbi a Szent Miklós tiszteletére emelt templom. A Gyümölcsoltó Boldogasszony Görögkeleti Plébániatemplom falai között alkalmanként komoly- és könnyűzenei hangversenyeket rendeznek. A Horvát Tájház a török hódoltság után Észak-Bácskába vándorolt katolikus horvát népességnek, a bunyevácoknak a század eleji lakáskultúráját, tárgyi emlékeit mutatja be.

Kevesen tudják, hogy a jellegzetes magyar tánc, a csárdás Bajáról indult el világhódító útjára, és vált nemzeti táncunkká. Baján találkozott ugyanis 1826-ban a muzsikus Rózsavölgyi Márk, és a táncos Szöllőssy-Szabó Lajos, akik megteremtették az első magyar társastáncot, a csárdást.

Baja fiatalos hangulata és a Duna közelsége csábítja a vízisportok szerelmeseit. A Dunán és mellékágán, a Sugovicán hangulatos vízitúrákat tehetünk, járművet az új, Kagylónak nevezett kiszolgálóegységben is kölcsönözhetünk. A régi víziszínpad helyén jachtkikötő működik. A Sugovica legkedveltebb fürdőzőhelye az északi parton található homokos strand.